Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-12 / 60. szám, szerda

Interjú q közlekedés" és tg vös

szek ötletesügyi miniszterrel Szegény örökség - tengernyi tennivaló Az európai ranglétra legalján # Szlovákiában 40 százalékkal kényeimetlenebbül 0 Lesz magyar nyelvű tévéadás? % Nemcsak presztízskérdés £ A vasutasok rehabilitációja Az új kormányok megalakulása óta már jó néhány miniszteri nyilatkozat elhangzott. Sajnos, egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy a miniszter elégedett lett volnál ^ágazata pillanatnyi helyzetével. A legtöbb gonddal küzdő miniszterek egyike Stefan Sebest a, a közlekedés- és távösszeköttetésügyi miniszter. Dolgozószobájában fogadott bennünket és kérdéseinkre a következőképpen válaszolt: — ön azt kérdi, milyen érzéssel léptem a reszort élére? Előre tudtam, hogy sok munka vár. Szegény örökség maradt ránk. Hogy a közlekedésben a helyzet súlyos, azt oz emberek lépten-nyomon saját bőrükön is érzik. A távösszeköttetésben se sokkal rózsásabb a helyzet. Európai viszonylatban e téren a 16—17. helyet fogtáljuk el. A ranglétra legalján vagyunk. A lakosság a reszortot érintő dolgok miatt áliandóan panaszkodik. • Közlekedésünk színvonala a cseh országrészek színvonalához hasonlítva milyen? — Példaként csak néhány adatot említek. Egy kilométernyi vasúti vonalszakaszon egy időegység alatt Szlovákiában 16 százalékkal több szerelvény fut át, mint Csehországban. Ez nem csekélység, hiszen köztudomású, hogy az ország minden részében túlterheltek a vonalak. Kevés a vasúti személykocsi. A közelmúltban végzett felmérések szerint Szlovákiában 40 százalékkal kényelmetlenebb az utazás, mint Csehországban. Már tárgyalunk az illetékes csehországi szervekkel, mert a delimitáció eredményeként reszortomnak 700-800 személykocsit kellene kapnia a cseh és morva vonalszakaszokról. • A közlekedés fejlesztésének elhanyagolása hol bosszulta meg magát leginkább? — Az élet minden területén. A közlekedés a népgazdaságban integráló tényező. Ha azt kérdezzük, hogy miért nem jut el idejében a gyárakba a nyersanyag, feltétlenül azt is meg kell említenünk, hogy: a rossz közlekedés miatt, Ha azt vizsgáljuk, hogy a késztermék -miért csak késve jut el az üzletekbe, könnyű rámondani: rosszul végzik dolgukat a vasutasok. Nincs szén, mert: lazsálnak a vasutasok. A hét végi pihenést képtelenek vagyunk kulturáltabbá tenni, mert: zsúfoltak a kirándulóvonatok. És így tovább. Persze, ez csak felületes ítélet. Nem nyugodhatunk bele, hogy közlekedésünk helyzete válságos. A gazdaság deformációjának egyik oka itt keresendő. Ha el akarjuk távolítani a deformációkat, feltétlenül orvosolni kell itt is a bajokat . . . • A „gyógymód" ...? - Komoly beruházásokat fogunk végrehajtani. Az 1980-ig szóló terveink értelmében a közlekedési beruházások évi emelkedési üteme 21 százalékos lesz. A vasutak fejlesztésére ez alatt a tizenegy év alatt több mint 20 milliárdot irányzunk elő. Csak a bratislavai pályaudvarok rendezésére két és fél milliárdot szántunk. Külön gondot okoz a turistaközpontok út- és vasúthálózatának a fejlesztése. • Az ám, az Alwegről mostanában egyre kevesebbet beszélnek. A tátrai vasútról... - Alapos elemzés után „lefújtuk" az Alweget. Viszont a Tátra közlekedésének fejlesztéséről nem mondtunk le. A meglevő vasutat korszerűsítjük. Ez 260 millióbe kerül. A vidék 18 három-három kocsiból álló szerelvényt kap. Hogy ezek lehetőségeit kihasználhassák, a pályatestet is át kell építeni, mégpedig a közeljövőben, mivel a világbajnokság időpontja rendkívül gyorsan közeledik. kát. Olvastam egy gépkocsi-statiszti — ... amely szerint hazánkban a személykocsik száma mintegy 600-650 ezer. További kétszázezren már ma megvennék a kocsit. Ezzel szemben az útjaink enyhén szólva rosszak, elhanyagoltak. Az autók száma és az utak minősége, menynyisége között minden országban fordultak elő aránytalanságok. Csakhogy a fejlett országok ezeket az aránytalanságokat fölszámolták. Mi még csak most kezdjük. • És ei sokáig tart? - Mit mondjak mást, mint ezt: Éppen most tárgyalunk a mélyépítő vállalattal, amely Szlovákiában többek között az útépítést végzi. A vállalatot rávesszük, hogy évente 25 km autósztráda helyett négyszerannyit - 100 km-t — építsen. Ha tíz év alatt 1000 kilométer autosztrádát meg tudunk építeni, behozzuk a lemaradást. • És merre vezet majd ez az út? — Az északi ág Bratislavát, Pöstyént, Trencsént, Poprádot és Kassát köti össze, s egészen a szovjet határig vezet. A déli ág „állomásai" a következők lesznek: Kassa—Besztercebánya - Nyitra—ÉrsekújvárKomárom. A két fővonalat — természetesen — néhány helyen át is kell „kötni", • Ez az „átkötés" - úgy hallom nemzetközi méretű lesz ... - Már kapcsolatba léptünk a nemzetközi útfejlesztési intézettel, hogy terveinket más országok hasonló jellegű terveivel egybehangoljuk. Földrajzi fekvésénél fogva Bratislava Európa egyik legjelentősebb útkereszteződése lehet. Szlovákia fővárosában vasúti, égi-, vízi- és autóút kereszteződést létesítünk — világszínvonalon. • És az anyagi eszközök? Például: miből építünk autósztrádát? - A parlament rövidesen elfogadja az útfejlesztési alapról szóló törvényt. Ennek értelmében a gépkocsiadó jelentős részét útépítésre fordítják. Többek között . . . Mert más anyagi források is léteznek. • Ha az ön reszortjáról van szó, mi niszter elvtárs, akkor általában csak a közlekedésre gondolnak az emberek ... - . . . pedig a távösszeköttetésről is ez a minisztérium gondoskodik. A távíró és telefonhálózatról, a rádió és televíziós adásról. Ezeken a munkaszakaszokon is tengernyi a tennivaló, önöket, magyar nemzetiségűeket is érinti például, hogy a Csehszlovák Rádió magyar adása egyes helyeken - jelentős nagyságú területeken — nem vehető. Ma Szlovákiának körülbelül 20 százaléka ilyen „süket" terület. Sem a rádió , sem a tv-adás nem jut el ide. Jelentős beruházásokkal, új, nagy teljesítményű adóállomások építésével 1971-ig elérjük, hogy hozónk 95-98 százalékán vehető legyen a rádió- és a tvadás. • A csehszlovákiai magyarok a hazai magyar nyelvű televíziós adás szükségességéről is sokat beszélnek . .. - Mi a második tv-program sugárzása előfeltételeinek megteremtésén fáradozunk. Mi több, a színes televíziós adás sem a távoli jövő zenéje már. Úgy tervezzük, hogy az 1971 es tátrai sívilágbajnokságról mór így is fognak közvetíteni. B Tehát van arra remény, miniszter elvtárs, hogy egyszer, - reméljük, nem a távoli jövőben - a magyar nyelvfi tévéadás is megkezdődik? — Technikailag ezt a közlekedési és távösszeköttetési ágazat biztosítja. A program kérdése azonban a kulturális ügyek tárcájához tartozik. Mindenesetre ésszerű lenne, ha magyarul beszélő állampolgárainkat anyanyelvükön mi tájékoztatnánk. H Az ön véleménye szerint a sivilágbajnokságon részt vevő újságírók majd könnyen összeköttetést kapnak szerkesztőségeikkel? — Minden tőlünk telhetőt megteszünk. Az ugrósánc melletti fülkékből a tudósítók egyenesen a prágai központot hívhatják. Az ideális az lenne, ha közvetlenül a szerkesztőségeket tárcsázhatnák ki. Ezzel kapcsolatban még annyit akarok megjegyezni, hogy helytelen, ha sokan azt gondolják, hogy mi például csak a közelgő világbajnokság miatt fejlesztjük a távösszeköttetést. Vagy csak azért építünk autósztrádát, hogy jól érezzék magukat a külföldi turisták. Ezért is, de nemcsak ezért. Tudomásul kell vennünk, hogy a fejlesztés - objektív szükségszerűség. Ha nem fejlesztünk, holnap, holnapután egyre nagyobb lesz a különbség a mi színvonalunk és a világszínvonal között. És ennek áthidalása is egyre nehezebb lesz. S A reszort dolgozóinak zöme vasutas. Ez a szakma már távolról sem olyan vonzó, mint a két háború közötti időszakban volt. — Gondoskodunk róla, hogy újra vonzó legyen. Hogy egy mostanában használatos kifejezéssel éljek: rehabilitáljuk a vasutast. Szinte érthetetlen, hogy oz illetékesek két évtizeden át mindent meglettek annak érdekében, hogy az embereket ettől a szakmától elriasszák. Lényegesen csökkentették a fizetéseket. A vasutasok átlagkeresete az ipari átlagkeresetek alatt volt. Ismétlem: volt. Mert napjainkban mór pótoltuk a mulasztások egy részét. A jövőben arról is gondoskodunk, hogy az utazó közönség elégedett legyen az utazós színvonalával. Tény, hogy az elégedetlenség ostora — mindig a szegény vasutas hátán csattan. • A tervek megvalósításánál pillanatnyilag mi okoz önnek nagyobb gondot: a pénzhiány vagy valami másnak a hiánya? — Megint egy példát mondok: a károlyfalusi telefonközpont építését meg se tudjuk kezdeni, mert nincs, aki felépítse. Pénz van, csak a mesteremberek hiányoznak. Ez a fejlesztésnél megköti a kezünket. Terveink teljesítésénél sokszor a technológiai berendezések - telefonközpontok, műszerek stb. színvonala is határt szab. Az ilyen tényezők okozzák, hogy néhány 50—60 ezer lakosú új negyedben - mint például a károlyfalusiban is - csak elkésve tudjuk a telefont bekötni. Szlovákia-szerte körülbelül 70 ezer család telefonigényét nem tudjuk kielégíteni. Remélem azo-nban, hogy ezek csak átmeneti nehézségek. Január elsején ezen a munkaszakaszon is új, a régebbinél gyümölcsözőbb id^czakot kezdtünk. TÓTH MIHÁLY 11. nyésző számban a magyarság között is találkozhatunk szélsőbaloldali nézetekkel, ezek azonban szervezett formát nem öltenek. Veszélyesebb ennél a nem egyszer megnyilvánuló p a s zszivitás a sajátos és a politikai kérdésekben egyaránt. Az ún. „balos tendenciák", melyeket nem a szélsőség, hanem a józan mérlegelés jellemez, inkább a kivárás, a megfontoltság taktikáját jelentik, s a vargabetűk nélküli politikai élet szempontjait veszik figyelembe, anélkül, hogy a dogmatikus szemlélet rabjai lennének. Ennek okait kutatva viszont az első helyen a lakosság szociális rétegeződésének kérdését kell említeni. A magyarság jobbára vidéken, falvakon él, s itt más törvényszerűségek érvényesülnek, mint az ipari és kulturális központokban. Bár — járásonként — az értelmiség száma jelentős, származása, de részben szellemi elszigetelődése miatt fenntartással fogadja az újat, s szellemi életének horizontja sok esetben — sajnos — meglehetősen zsugorodott. Az egyik fő ok azonban az ls, hogy a párttagság jelentős része az idősebb generációhoz tartozik. Még ma is kevés gondot fordítanak arra — s kevés az ösztönzés is —, hogy magyar fiatalok felvételével is biztosítsák a tömegbefolyás érvényesülését. Az okok kutatásakor, persze, törvényszerűen eljutunk oda is, vajon KI és MENNYIBEN igényelte, hogy a csehszlovákiai magyarság politizáljon?! S ami nem kevésbé lényeges, maga a szellemi élet, s a magyar sajtótermékek mennyiben ösztönözték, segítették a KÖZÉLETISÉG szemléletének erősödését, s mennyiben törekesznek ma is arra, hogy közgondolkodásunk a KOR színvonalán álljon? Amíg a cseh és szlovák közgondolkodásra már jóval január előtt jelentős hatást gyakoroltak az irodalmi és sajtótermékek, addig a mi esetünkben legfeljebb egy-két „fecskéről" beszélhettünk. Kivételt csak az elmúlt esztendő képez, ám máris újra tetemes a hátrányunk, s jól kell gyűrkőzni, hogy a lemaradást behozzuk. Érdemes volna elgondolkodni azon ís, mi okozza „fent" azt a fásultságot, a kullogást, amikor elemi kötelesség, hogy a szellemi tevékenység az ország véráramába kapcsolja a magyar közgondolkodást is ... Nem a „balos" vagy a „jobbos" tendenciák tálalásának hiányáról van szó, hisz természetes, hogy a társadalom tagjainak gondolkodásmódja nem lehet homogén. Már pedig, ha elfogadjuk, hogy a társadalom nem egységes, akkor természetessé válik az is, hogy különféle végletekkel, sőt szocializmusellenes nézetekkel is találkozhatunk. Közgondolkodásunk azonban nemcsak szemlélete sokrétűségében, de intenzitásában is a lehetőségeken alul marad ... Közéletünk vonzó jele, hogy egyre szélesebbre tágul a közéleti érdeklődés és a szerep1 ő k köre. A magunk részéről arra van most a legnagyobb szükség, hogy a politikai aktivitás érdekében olyan programmal rendelkezzünk, mely a legsajátabb érdekeket felölelve valóban m o z g ó s í t a n i is tud. De ki legyen, ki lehet a smegalkotója ennek a programnak? Mindenekelőtt a pártszervek, s a szlovák kormány, valamint a közigazgatási szervek. A nemzetiségi alkotmánytörvény szellemében nekik kell elindítani a nemzetiségi kérdés intézményes rendezésének ügyét, s kitűzni azokat az országos problémákkal harmonizáló, sajátos politikai, gazdasági és kulturális feladatokat, melyek mozgósítani képesek Dél-Szlovákia lakosságát. Minden körülmények között hátrányos volna, ha a kérdés megoldása késedelmet szenvedne ... Hisz ahogy a szlovák nép számára fontos volt az államszövetség kihirdetése, anynyira fontos a nemzetiségek számára is helyzetük rendezése. D

él-Szlovákiát járva nem egyszer halljuk a kérdést: őszintén gondolják-e a nemzetiségi kérdés rendezését azok, akik a megoldást emlegetik, s mi egyáltalán erre a garancia? A szándék őszinteségét — a jelek szerint — nincs okunk kétségbe vonni... Az idő, persze, erre is feleletet ad. A GARANCIA? Mindenekelőtt az alkotmánytörvény, mely a nemzeti kormányok feladatául adja a kérdés rendezését; s nem utolsósorban ml magunk, akik számontartjuk és ösztönözzük a rendezést. A múlt?... A jelenlegi politikai helyzet — kül- és belpolitikai egyaránt — ma már más megoldásokat követel, mint a háború után. (Bár — mint tudjuk — akkor sem ment minden csak a szándékok szerint.) Az ország érdeke is azt diktálja ma, hogy e kérdés megoldásában is az objektív szemlélet győzzön. A méltányos rendezés dolgában nem egy kapitalista ország letette már a garast, mi sem természetesebb hát, minthogy egy szocialista ország is figyelembe vegye — e kérdésben is — legsajátabb érdekeit. Sajnos — és ezt is meg kell mondanunk — az utóbbi hónapokban olyan jelenségekkel is találkozhatunk (példaként a párt-, társadalmi és tömegszervezetekben való képviselet kérdését, s a közelmúltban megtartott kongresszusok tapasztalatait stb. említhetjük), melyek figyelmen kívül hagyják a nemzetiségek jogos igényeinek biztosítását, s érdektelenül kezelik a magyarság POLITIKAI aktivitását. A párt- és állami szerveknek, valamint a Nemzeti Front Központi Bizottságának is látni ' kellene ezeket a rendellenességeket (anomáliákat), hisz közös érdek, hogy olyan légkört teremtsünk, melyben senki sem érzi magát feleslegesnek. Bár az elmúlt évek nagyon is különböző hagyatékot testáltak ránk, nem rajtunk múlik, hogy a bűvös körön, az egyenjogúság gyakorlati megvalósításán túljussunk, s aa a szocialista viszonyok természetes, magától értetődő rész® legyen. Kivárásunk, tétlenségünk azonban késleltethetője lehet az ügynek. Márpedig erre aligha van szükség. Nem mindegy ugyanis számunkra, hogy ötven év után a magyar-kérdés MIKOR és HOGYAN rendeződik . .. Persze, a politikai közgondolkodás nemcsak magyar-kérdés, de számunkra az is ... Éppen azért, hogy valóban politizálhassunk. Szeretnénk remélni, hogy a múlt a holnap formálásának is tanítómestere. Előttünk a tennivalók garmada áll, csak győzzünk vele. Csak a dogmák olvasófűzérének morzsolgatói gondolhatták, hogy ami szerintük NINCS, az nem is létezik ... Ezért nem kis mértékben rajtunk is múlik, milyen lesz a holnap. Meggyőződésünk, hogy a MARXIZMUS csak egy lehet, s amikor a politikai közgondolkodás korszerűségét sürgetjük, nem az eszmék feladását, h;. nem az eszmék kiteljesítését szorgalmazzuk P

rogram szerint ismerjük meg azt, ki a haladó és ki a maradi. Egy bizonyos: amíg a tettek a haladás Ugye mellett bizonyítanak, addig a FŐSODORBAN vagyunk, s a magatartással sincs nagyobb baj... S talán nem túlzunk, ha azt mondjuk: a magunk részéről nem félünk a mérlegtől, melyet az elképzelés és a valóság egyenlegéről kell készítenünk. A JÖVÖ azonban azt a többletet ls számon kéri, melyet KÖZGONDOLKODÁSNAK, s SZELLEMISÉGNEK mondunk ... És ebben sem találtathatunk könnyűnek! FONOD ZOLTÁN