Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-11 / 59. szám, kedd

MAI NÉMET GRAFIKA a Dosztojevszkij sori pavilonban AZ EURÓPAI HÍRŰ essen! Folkwang múzeum anyagából rendezett tárlaton 57 művész 105 alkotása képviseli a mo­dern német grafikát. Az utolsó két évtized változó és változa­tos irányzatairól és kifejező­eszközeiről, a grafikai techni­kák formai lehetőségeiről s alkotóiknak az élethez való vi­szonyáról meg a művészetről kialakult különféle nézetéről tájékoztat az igényes kiállítás. Az egyetemes művészet jelleg­zetessége: a nemzetköziség a német grafikában is megnyil­vánul. Természetes jelenség ez, hiszen 1932 után a nácizmus őrült kultúrpolitikája a haladó művészetet „elfajzottnak" minő­síti. Képviselői a német pokol­ból francia földre menekülnek s magukba szívják Párizs szel­lemét. A háború után a fiatal nemzedék egy részének művé­szete is a Szajna parti főváros­ban érlelődik. 1945 után a né­met alkotók a francia, angol és amerikai művészek forma­nyelvéhez közelednek, amit a gyakori internacionális kiállítá­sok is elősegítenek. A német grafika lényegét és sajátosságait hangsúlyozó vá­logatás bemutatja a régi mű­vészgeneráció azon tagjait, akiknek ösztönzésére a nem­ábrázoló művészet kicsírázott. Az a művészet, amelyben „a formák végtelen változata ala­kul, oldódik — a forma eltű­néséig". (H. Readj. Az elsők között említhetjük a dadaista, kubista, szürrealista H. Arpot, aki a „szépség törvényére" hallgat — és a Bauhaus köte­lékébe tartozó J. Alberst meg W. Baumeistert, a modern né­met művészet s a háború utáni korszak jelentős egyéniségét. — Max Ernst szürrealizmusa „a gondolat elfogulatlan játé­kán alapszik", amit elbűvölő Vörös tája is jelez. Ö ls, H. Bayer is, kinek szigorú építésű monotypiáját látjuk, Ameriká­ban talál negyvenegyben mene­déket. — W. Gilles is üldözött művész, mitológiai és cirkuszi tárgyú kőrajzai finom vonalúk. — E. W. Nay litográfiáinak festői hatású, nagy színes folt­jai vonzzák a szemet. — H. Hartung megkapó lírai abszt­rakcionizmusát egy színes kar­ca érezteti. Tartós hatással van többekre, a humanista Rel­chertre is, kinek sugárzó szí­nű absztrakt kompozíciója tű­nik fel. H. Trökes és G. Meis­termann is a szürrealizmus hí­ve. AZ UTÁNUK KÖVETKEZŐ fiatalok, a keresők és kísérle­tezők műveiből tevődik össze az újabb német grafika moz­galmasan eleven képe. A hábo­rú utáni újító törekvések sok­rétű fejlődést mutatnak. A ra­cionális szerkesztéstől az ösz­tönös festésmódig a kifejezés roppant gazdag skálája alakult ki. A formák kiteljesedésével a témakör is bővült. Vannak ma is valóságlátó művészeik, akik a látott s megélt dolgokat rög­zítik, így Hap Grieshaber, a régi német fametszet és az ex­presszionizmus ötvözője (Daph­ne kisasszony), majd 0. Eglau, kinek komor metszete „A ten­geren" és H. Ober az élet új­jáébredését jelző Koratavasza — R. Nesch Lofoti halászai — G. Richter finom fotolitografiá­ja és H. Antes figurális kompo­zíciója következnek. — A több­ség mégsem a vizuális élmény­ből Indul ki. A hagyományos képépítést is elveti. Számukra a lényeg: „a művészinek a mű­vészetben" való megjelenítése. Vonalak és színfoltok, az opti­kai inger kiváltói. Többé nem az irodalmias tartalom, inkább esztétikai szempontok, a szem gyönyörködtetése izgajta a mű­vészeket. Erről vallanak H. Oehm ritmikus ívelésű vonalai, O. Alt teltszínű, és G. Bubenik dekoratív kompozíciója, G. Frühtrunk opartos megoldása, A. Leissler színes kőrajza és H. Pllgrim barokkos szenvedé­lyű látomása. — B. Schulze a Merkúr szellemvilágának labi­rintusáról ad fantasztikus ké­pet. A Zéró csoport tagjai: H. Mack dinamikus szerigráfiái és 0. Piene fekete-vörös kom­pozíciója figyelemre méltók. — G. Uecker színes és plasztikus fehér hullámvonalú kőrajza bravúros. — B. Bruni őszi hangulatot lehelő színes met­szettel jelentkezik. S lehetne még soká folytatni. A német grafika nagy kor­szakának művésze Dürer. Az ő hatása s az expresszionizmusé egész Európára kiterjed. De az a műfaj a többi képzőművésze­ti ágazat mellett meglehetősen háttérbe szorul. Századunk elején Inkább az ínyenc mű­gyűjtők értékelték a fekete­fehér művészet alkotásalt. A széles körű érdeklődés a máso­dik világháború után nyilvánul meg, ami a nyomástechnika hatalmas fejlődésével jár együtt. A vérbeli grafikusok a fehér-fekete megoldás mellett tartanak ki. A festőket meg a színes nyomás vonzza, aminek nagy közönségsikere is van. Ma a klasszikus grafikai tech­nika, a fametszet háttérbe szo­rul. Viszont a legelterjedtebb a festői hatású kőrajz és a sze­rigráfia. Gyakoriak a rafinált technikájú metszetek s újra kedvelt a nehéz és körülmé­nyes művészi munkát igénylő rézkarc. A VONZŰ ÉS GAZDAG se­regszemle művészi színvonalá­nak értékelése mellett külön rokonszenvesek Paul Vogtnak a katalógus bevezető részét zá­ró szavai, amelyek szerint az új német grafika nemcsak né­met, hanem nemzetközi is. A modern művészet világnyelvé­nek egyik hangját képviseli. BÁRKÁNY JENÖNÉ A KORSZERŰSÉG PARANCSA VITA A SZÍNHÁZRÓL ÉS A SZÍNHÁZI PROBLÉMÁKRÓL A MATESZ mindaddig nem lehet mai, korszerű színház (ha előadásonként az is), amíg há­romnegyodmillió ember igé­nyeit elégíti ki, korra, érdeklő­désre való tekintet nélkül. A MATESZ-nak nincs lehetősége kísérletező műsorpolitiikát foly­tatni, mert akikor máris nem teljesíthetné legfontosabb fela­datát: megpróbálni mindenkit kielégíteni. Szükséges egy újabb magyar profi-társulat létrehozásán fá­radozni. Már egy új színház (kelet-szlovákiai székhellyel) javítana a helyzeten. Én azonban legalább három új színház létrehozását szeret­ném. 1. Egy kassal magyar terü­leti színházat. 2. Zsebszínházat, pozsonyi működési hellyel. • Alberto Moravia új drámá­ja, a „Kurt, az Isten" 1944-ben, egy lengyelországi náci kon­centrációs táborban játszódik. A darab ősbemutatóját Angliá­ban tartották. A drámát Rómá­ban is bemutatják. • A franciaországi Alx-en­Provance a színhelye a július 11—31-ig tartandó 22. nemzet­közi zenei fesztiválnak. 3. Bábszínházat Losoncon. A bábszínház létrehozása is fontos követelmény, a nézőne­velés szempontjából is. A Kassai Nemzeti Színház ugyain gondolt a magyar nem­zetiségű polgárokra, amikor Lehár, Madách, Szokolay, Mol­nár darabjait bemutatta, de ez a dicséretes törekvés mégsem lehet teljesen kielégítő. A zsebszínház létjogosultsága vitathatatlan. Hasonlóak Po­zsonyban ls, Prágában is mű­ködnek, szlovák, illetve cseh nyelven. Természetes lenne a nyelvi hátország, Magyarország támogatása. Kezdeményezések történtek, onnan is. Ez Élet és Irodalom egyik tavalyi számá­ban Igy Ir Lukácsy András: „Érdekes és megoldható len­ne végzős pesti színiiekolások egyéves átszerződése. Ugyanígy a területi színházak fiatal mű­vészeinek zárós tartamú, eset­leg egy-egy szerepre szóló ma­gyarországi szerződése. E ja­vaslatok egy része bizonyára minden különösebb magasszin­tű államközi szerződés nélkül megoldható. Az effajta kapcso­latokban aanúgyis a művészeti intézmények kezdeményezése a döntó." HAVASI PÉTER IMililf A Hold meghódításának főpróbája További jelentős lépés a Hold végleges meghódításához veiető úton # Kipróbálták a Lunar Module-t # Már májusban leszállnak a Hold felszínére? Közeledik az az időpont, amikor az első ember leszáll a Holdon. Amiről a fantaszti­kus regények írói és a tudo­mányos kutatók évszázadokon át álmodoztak, most megvaló­sulás előtt áll. Ha nem Jön közbe valamilyen rendkívüli, előre nem látható esemény, már néhány hónapon belül meg­valósulhat e történelmi vállal­kozás. Hétfőn, közép-európai idő szerint 17 órakor a Ken­nedy-fokról Föld-körüli pályá­ra bocsátották fel az Apollo 9. űrhajót, melynek 10 napos út­ja az űrben az amerikai űrha­józási hivatal szerint a Holdra­szállás főpróbája lesz. A leszállást a Hold felszínén az amerikai tudósok az Apollo 10. vagy az Apollo 11. segítsé­gével kívánják végrehajtani. Mindegyiknek három űrhajósa lesz, akik már számos órát töl­töttek a világűrben. Ezeknek az űrhajóknak a rendszere három részből áll, amelyek szét-, il­letve összekapcsolhatók. Az Apollo típusú űrhajóknak azt az egységét, amely a későbbiek folyamán leszáll a Hold felszí­nére, Lunar Module-nak (Hold­komp) hívják, a második a Servis, a harmadik pedig a pa­rancsnoki kabin. LESZÁLLÁS A HOLDON Felbocsátás után mindhárom egység egyetlen űrhajóként fog repülni. Bizonyos előre megha­tározott távolságban — hozzá­vetőlegesen 120—140 kilomé­terre a Holdtól — a Lunar Mo­dule két űrhajóssal a fedélze­tén különválik az anyahajótól. Majd később rakéták segítségé­vel közeledni kezd a Hold fel­színéhez. Ha a berendezések­ben nem áll be üzemzavar, az űrhajósok leszállnak a Hold felszínén, az előre kijelölt kör­zetben. Ezt a helyet az űrhajó­sok a repülés utolsó fázisában, a Hold felszínétől mintegy 150 méter távolságban választják ki. Leszállás után az első feladat valamennyi műszer és beren­dezés kipróbálása, valamint a Földdel és az anyahajóval való összeköttetés megteremtése lesz. Az űrkabin ugyanis egy űrhajóssal a fedélzetén a Hold körül fog keringeni. Ezután a két űrhajós a Hold felszínén kiszáll a Lunar Module-ból. Ez lesz az egész program legizgal­masabb pillanata, hiszen, a két ember egyedül lesz Földünk égitársának felszínén. S ha szükségük ls lenne rá, senki sem jöhet a segítségükre. Vizs­gálatokat folytatnak majd a Hold felszínén, megállapítják, vannak-e még ott vulkáni kitö­rések, illetve felületi rengések. Összegyűjtenek kb. 30 kg sú­lyú talajmintát a Hold felszí­nén, majd ezzel a teherrel együtt, a magukkal hozott star­tolóberendezés segítségével a Lunar Module felemelkedik és a Hold körüli pályára térés után találkozik az űrkabinnal. A két űrhajós különféle auto­matikus műszereket hagy majd a Hold felszínén, amelyek hoz­závetőlegesen egy évig külön­böző információkat fognak közvetíteni a Földre. A Hold körüli pályán a Lunar Module kb. 120—140 km ma­gasságban összekapcsolódik az űrkabinnal, majd a két űrhajós a Lunar Module-ból egy zárt csatornán — a Servis egységen keresztül — visszatér az űrka­binba. További ütemként a Lu­nar Module-t elválasztják az űr­kabintól. A leválasztott egység vagy a Hold körüli pályán ma­rad, vagy pedig lezuhan a Hold felszínére és ott szétfor­gácsolódik. Az űrhajó másik két egysége rakétamotorok se­gítségével megkezdi útját a Föld felé. Mielőtt az űrhajó be­lépne a Föld légkörébe, az űr­hajósok leválasztják a Servis egységet, és csak maga az űr­kabin tér vissza. VISSZATÉRÉS A FÖLDRE A leszállás a Holdon s a visszatérés a Földre igen bonyo­lult, Igényes feladat. Ezért az űrhajó mindhárom egységének műszaki berendezéseit előbb közvetlenül az űrben kell ki­próbálni. Ezt a feladatot kapta az Apollo 9. mostani tíznapos űrútjára. A három űrhajós ki­próbálta a Lunar Module-t, az űrkabintól szétkapcsoló rend­szert, a Holdra szálló, egység manőverezési képességeit, vala­mint a műszerek és a rakéta­motorok működését. Néhány órás önálló repülés után a Lu­nar Module ismét megközelí­tette az űrkabint, majd össze­kapcsolták vele. Ezenkívül az egyik űrhajós kétórás sétát tesz az űrben. Ennek az űrsétának azt kellene bizonyítania, hogy ha a Lunar Module felemelke­dett a Hold felszínéről és nem sikerülne összekapcsolni az űrkabinnal, a két űrhajós még akkor is vissza tudna térni az űrben „lebegve" az űrkabinba. Ha az Apollo 9. kísérlet jól sikerül, az amerikaiak valószí­nűleg eltekintenek a további kísérletektől és a következő űr­hajó, az Apollo 10. már leszáll a Hold felszínén. Feltételezé­sek szerint erre már májusban sor kerülhet. Az esetben, ha az Apollo 9-cel nem sikerülne teljes mértékben a Holdra-szál­lás főpróbája, az Apollo 10. májusban további kísérletet tesz, s ezt követően számitások szerint júliusban bocsátják fel az Apollo 11. űrhajót, melynek Lunar Module egysége leszáll a Holdra. Ez a NASA program­ja­Közben a Szovjetunióban is készülődnek olyan űrutazásra, melynek végső célja a Hold felszínén való leszállás. Hogy kinek sikerül előbb embert küldeni a Holdra, ma még ne­héz lenne megmondani. Egy azonban biztos; néhány hónap múlva az egyik vagy a másik fél megvalósítja ezt a történel­mi jelentőségű űrutazást. DR. PETER FORGÁC Hogyan készül a völgyzárógát modellje? A völgyzárőgátak megépíté­sét hosszas előtanulmányok és modellkísérletek előzik meg. Ezekkel kísérleteznek egyebek között a lisszaboni völgyzárógát-lntézetben, ahol számos eljárást és módszert dolgoztak már kl a több éve tartó munkálatok során. A kísérletek egyik fajtája az ún. membránmódszer; ennek alapján készül többek között a Zambezl 145 méter magas, ívelt zárógátja a kelet-afrikai Ca­bora Bassa. A völgy formáját — az ösz­szes gyenge pontokkal és ve­tődésekkel — betonszekrénybe ágyazott gipszből megmintáz­zák, majd a völgy profiljába 1 mm vastagságú gumiréteggel bevont fémlemezt helyeznek. A tervezett gát befoglaló for­máját acélhevederből készítik el, amely a gumifóliát az acél­laphoz szorítja. A gumifólia mö­gé higanyt töltenek — azért hi­ganyt, mert a víz az ijazi gát terhelésének kisléptékű vizsgá­latához túlságosan kis fajsú­lyú. A higany betöltése megfe­lelő kihasasodást Idéz elő. Ez­után a gumifóliát csigákon át­vetett szálakra erősített súlyok­kal terhelik meg. EbbM a hú­zóterhelésből tudnak azután bizonyos hasonlósági törvé­nyek alapján a gát nyomáster­helésére következtetni. A következő lépés egy fából készült modell, amely a több­nyire már két Irányban görbülő formát utánozza. Ezzel a terve­zett völgyzárőgát megfelelő tormáját elkészítették. A völgy­utánzat talaját gipsszel töltik ki. A gipsszel töltött betonszek­rény ezután három hónapra a szárítókamrába kerül, ahol 36 Celsius fokos hőmérsékleten tartják. Ez alatt az idő alatt a nedvesség egyenletesen elpá­rolog a gipszből, ami a gipsz­modell egyenletes szilárdságá­nak előfeltétele. Szárítás után a völgyet kitöl­tő gipszből elkészítik a gát modelljét az előzőleg elkészült famodell alapján. Az ehhez használt villamos szerszámokat egy acéllapról vezetik, amelyen ki vannak tűzve az alkalmazan­dó körívek középpontjai. A modell homogenitását ult­rahangkészülékekkel vizsgál­ják, majd megkezdődnek a fal és az alapzat terhelési próbái. E vizsgálat során a gátfalko­ronát súlyterhelési próbáknak vetik alá. A modell legkénye­sebb pontjaira nyúlásmérő csí­kokat erősítenek, amelyek el­lenállásuk megváltoztatásával mutatják a gát alakváltozásait. Az értékeket mérőasztalon re­gisztrálják. A többszörösen ívelt gátak modellkísérletei so­rán a mérőberendezéseket csak a pillérekhez erősítik, amelyek majd az Ivek terhelését fogják viselni. A különféle terhelési próbák eredményeibői a létesítmény gazdaságosságára is lehet kö­vetkeztetni. A Gulbenkian intézet minden eddig megvizsgált modellt — ez ideig 220 darabot — össze­gyűjtött, és jelenleg a múzeum­ban őrzik őket. Itt találhatók meg a vizsgálatok során kapott adatok, s mellettük bemutatják a különféle nyúlásmérőket, és más mérőműszereket, amelyeket a völgyzárógátakba beépíte­nek, hogy az elkészült völgy­zárógátakat állandóan ellen­őrzés alatt tartsák. A kanadai Torontóban ilyen darut használnak a helyi kór­házban a magatehetetlen betegek felemelésére; ily módon az ápolószemélyzet mentesül az egyik legnehezebb munkától.

Next

/
Thumbnails
Contents