Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-11 / 59. szám, kedd

Megtalálják a járható utat? A Szlovák Nőszövetség losonci Polana textilgyáriján működő üzemi szervezetének elnöknője arcán meglepetés látszott, amikor az üzemi bizottság irodájában összetalálkoztunk. Egy csésze feketekávé azonban fel oldotta a hirtelen feszültséget, s Így elkezdhettük a beszélgetést. — A Szlovák Nőszövetség üzemi szervezetét a múlt év novemberében hívtuk életre — — tájékoztat. — Taglétszámunk kétszáz. Az üzemünkben dolgozó 1200 asszonyból ez bizony kevésnek mondható. Hogy miért van ez így? Erre nehéz egyöntetű választ adni. Talán azért, hogy a múltban elhanyagolták üzemünkben a nőkről való gondoskodást. Zlata Hrčková még csak négy hónapja tölti be az elnöki tisztséget." A 13 tagú vezetőség azóta kétszer jött össze. A vezetőségben minden műhely kép viselve van. — Az itt dolgozó nők nagy része vidékről jár be. Ledolgozzák a műszakot, aztán sietnek az autóbuszra. Ennek ellenére némi eredményt már elértünk, és vannak távlati terveink — mondja. Ott kezdhetjük a felsorolást, hogy az idei nők napján bált rendeztek. A „Élet szépsége" országos verseny járási kiállítá sára több mintadarabot készítettek. Elhatározták, hogy öszszejöveteleiket, rendezvényeiket képes krónikában örökítik meg. — Az egyik nagyobb akciónkra áprilisban kerül sor. Találkozót készítünk elő azokkal a hatvan éven felüli nagymamákkal, akiknek legalább egy unokájuk van — újságolja Hrčková. — Tervbe vettünk írók és olvasók találkozóját, Irodalmi esteket. Megtudom továbbá, hogy védnökséget vállaltak a korláti gyermekotthon fölött. Nem a nőbizottság, hanem a kivarróban dolgozó asszonyok. Négyszáz koronát gyűjtöttek össze, hogy játékot vegyenek az elhagyott gyermekeknek. Maguk kezdeményezték, s ez azt bizonyítja, hogy lehet a gyár aszszonyaival dolgozni. A védnökséget ki lehetne terjeszteni a nőszövetség üzemi szervezetére. — A kivarró részleg asszonyai a gyermekeket meghívják családjuk körébe ls — mondja most már mosolyogva. — Az egyik asszony örökbe is fogadott egy kisgyermeket. Gyerekekről lévén szó, megtudtam azt is, hogy az üzemben dolgozó asszonyok közül évente 50—60-an mennek szülési szabadságra. Amint az elnöknő mondotta, szívesen fogadnák a hároméves szülési szabadságot. Szóba került az épülő óvoda is, amelyre igen nagy szükség volna, de az átadási határidőt — ki tudja hányadszor — megint elhalasztották. — A Szlovák Nőszövetség érdekszervezet. A nők személyi és társadalmi érdekeit kell védenie. Ha ez sikerül üzemünkben, akkor bizonyára a taglétszámunk is növekedni fog. Ezért elérni azonban nehéz lesz. Nincsenek anyagi eszközeink. Az elnöknő egyben a nőszövetség járási bizottságának is tagja, műhelybizalmi és az üzemi pártbizottság tagja. Ezzel járó kötelességeit többnyire munkaidejében végzi. Ilyen körülmények között néha nem sikerül teljesíteni munkatervét. Most is, amikor ott jártam, az üzemi bizottságtól kért igazolást, hogy velem tárgyalt, és hogy ezt az időt órabérben kifizessék. Hányszor van ez igy. Nem lehetne itt valamilyen megoldást találni? A jövőre nézve előnyös volna, hogy a losonci Pofana üzemben — ahol az alkalmazottak hatvannyolc százaléka nő — felmérnék a nők szociális helyzetét, képesítését, bérezését, munkakörülményeit. Persze, a 13tagú nőszövetség! vezetőség erre egymagában nem képes, szükség volna az üzemi bizottság segítségére is. Az üzemben dolgozó asszonyok nemcsak a nőszövetségnek, hanem a szakszervezetnek is tagjai. Ebből az egyszerű tényből kell kiindulni, s megteremteni az együttműködést. NÉMETH JÁNOS Jó minőség, korszerűség, hatékonyság „Hol vannak már azok az idők, amikor a termelést illetően a társadalom szégyenének mondták a mezőgazdaságot." [Idézet a zárszámadási beszámolóbői) Czámítottam a paraszti ötletesség kifogyhatatlanságára, s a királyfiakarcsai szövetkezetesek évzáró taggyűlése szolgált is néhány meglepetéssel. Már azzal ls, hogy az asztalokon a múlt évi gazdálkodás 8 oldalas adathalmaza mellett az Oj Szó évkönyve ls ott feküdt a tagok előtt. A 20 éves Oj Szóé. S az idén a szövekezetek megalakulásának 20. évfordulóját ünnepli a parasztság. Ök is, a királyfiakarcsaiak, méghozzá nem is akármilyen eredményekkel. Ha a 809 hektáros szántóterületű szövetkezet gazdálkodásának eredményeit számokban akarnám kimutatni, akkor az olvasó csupán a számokból több oldalnyi anyagot böngészhetne át, hogy képet kapjon az öt kisebb települést összefogó közösről. Ezért elöljáróban Németh Jenő mérnöknek, a járási mezőgazdasági társulás jelenlegi igazgatójának szavait idézem. „A dunaszerdahelyi járásra vonatkozóan gyakran hangzik el olyan megjegyzés, hogy gyűléseink, konferenciáink túlságosan kenyérszagúak. Az ilyen kritika ellen mi még csak tiltakozni sem akarunk. Mert ezekkel a kenyérszagú összejövetelekkel legalább egy kicsit összefügg, hogy tavaly például tehenenként 3216 liter tej volt a járási fejési átlag, s hogy búzából a kedvezőtlen tavasz ellenére is több, mint 40 mázsát takarítottunk be egy-egy hektárról." Érdemes lenne minden szavát papírra vetni, hiszen a hús, tojás és más termékek termelésében is hasonlóak az eredmények. Most azonban inkább olyan dologról szólok, ami szintén meglepő volt számomra, legalábbis az adott pillanatban. Azt mondta, vagy ilyenféleképpen mondta az igazgató: „Tetszik nekem az a merész termelési terv, amelyet erre a jubileumi évre kitűztek a királyfiakarcsai szövetkezetesek. Mert merész is, mégsem vakmerő. Az idén egy-egy hektárra számítva 426 kg húst adnak el — ezt mondta Kovács mérnök. Már tavaly is eladtak 404 kilót. Búzából a tervben ugyan csupán 42,6 mázsa szerepel, de nem titkolják, hogy céljuk az 50 mázsás hektárhozam. Amit eddig elértek, az nem kizárja, hanem feltételezi, hogy egy év múlva a zárszámadáson ezekkel a számokkal találkozunk. De engedjék meg, hogy nyíltan kimondjam azt is; műtrágyákból, vegyszerekből, nem fognak annyit vásárolni, amennyit terveztek. Mert nincs. Ezeknek a termelése nem a mezőgazdaságtól függ. Hogy ennek ellenére önökkel együtt bizakodó vagyok, azt arra a progresszív gazdaság-politikai igyekezetre és szakmai felkészültségre alapozom, amely már eddig is ilyen magas szintre emelte a járás, illetve szövetkezetünk mezőgazdasági termelését." Az eddig említett egy-két ** adatból is arra következtethetnénk talán, hogy különlegesen kedvező esztendőt hagytak maguk mögött a királyfiakarcsaiak. Mielőtt az eredmények felsorolásába, illetve a gazdálkodás elemzésébe kezdenék, hadd említsek meg néhány olyan tényezőt, amely kedvezőtlenül befolyásolta a múlt évi gazdálkodást. Mérések bizonyítják, hogy tavaly egész évben mindössze 488,5 mm csapadékot kapott a kavicsos, vízáteresztő altalajú királyfiakarcsai határ. De ennél is többet mond az, hogy ebből a csekély mennyiségből éppen a leglényegesebb időszakban — márciustól júliusig — még 60 milliméter csapadék sem jutott a földnek. Ezért történhetett meg, hogy a tavaszi szelek gyakran szárnyára kapták a talajt, s vele együtt vagy 8 hektár területről a répamagot is. Mennél kedvezőtlenebb volt az időjárás például az évelőkre, annál kevésbé tétlenkedtek a mezei egerek. 40 hektár lucernát ki kellett szántani. Egy másik kellemetlenséggel a mocskos pajor szolgált a kukoricásban. A szövetkezet ugyan 105 ezer koronáért vásárolt vegyszereket a gyomok és a növényi kártevők ellen, de úgy látszik, hogy a kukoricagyötrő mocskos pajor ezt nem tartotta tiszteletben. Még azt sem, hogy garantált vegyszerről volt szó. A sertések fertőző bélhurutja sem múlott el az állategészségügyi szolgálat medicinájától. Azért kellett lényegesen több takarmány 1 kg súlygyarapodáshoz, de még a malacozásnál is megvolt a hatása. A megszületett malacok 14,5 százaléka elpusztult. Csaknem háromszor annyi, mint a korábbi években. De hagyjuk talán a gazdálkodást nehezítő körülményeket, hiszen a neves szövetkezet hektáronkénti termelésének értéke így is 13 620 korona, s ezzel Nyárasd után a második helyre került a járásban. Az egy hektárra eső árutermelés 9291 korona. Nem kevesebb, mint 3 millió 551 ezer koronát osztottak el a tagok között. A szövetkezetnek 144 tagja van. Nos, akinek kedve van, számolgasson. Az állandó dolgozók átlagos havi keresete megközelíti a 3000 koronát. Ha már a pénznél tartunk, hadd mondjam el azt is, hogy az alapokat sem rövidítették meg. Sőt. A forgalmi alapot 1 millió 990 ezer koronával egészítették ki, a tartalékalapra a tervezett háromnegyed millió helyett egymillió-háromszázezer koronát tettek. Van tehát pénz, ezt már az is bizonyítja, hogy az idén a szövetkezet 50 tagja üdülhet külföldön, s a 600 koronán aluli nyugdíjakat ls kiegészítik a tagoknak. S -pSís ... JUHíí 9

1 » > . - BÍ

SŽÍH nif- * < i * ŕ * W&táwM jÉaŕil . í I Spi , P * M : Szorgalom szülte a gazdagságot Talán a munka ts jobban menne, ba a nőszövetség enyhítene a gondokon. I lyen pénzügyi helyzet ' hallatára azt hihetné az ember, hogy a szövetkezetben nagy az elégedettség. Ami a keresetet illeti, arra valóban nincs panasz. Ám sem a szövetkezet irányítói, sem a tagok részéről szó sincs valamilyen megelégedettségről. Elsőnek hadd idézzem Fuchs Ferenc ökonómust, aki önszántából nemcsak saját szövetkezetük önköltség-kimutatását tartja nyilván, hanem a járás 10 szövetkezetét, s így módja nyílik a költségek összehasonlítására. Ily módon már több tényező alapján kereshéti a termelés hatékonysága növelésének útját. — Nyárasd nemcsak azért a járás legjobb szövetkezete — magyarázta —, mert ott legmagasabb az egy hektárra eső tremelési érték, hanem azért is, mert náluk a legalacsonyabb a termelési költség. Ök 57, mi 66 fillér ráfordítással állítunk elő 1 korona értéket. Aztán következnek az elemzések. Egy liter tejet tavaly 2,44 koronás átlagárban adtak el, a termelése pedig 2,23 koronába kerül, tehát literenként 21 fillér a haszon. Az ökonómusnak ez még nem mond eleget. Tovább honija az adatokat. Ogy is, hogy a költségből menynyi a takarmány értéke, mennyi a bér stb., s a kapott számokból olvassa ki, hogyan lehet még gazdaságosabbá tenni a termelést nemcsak a tej, hanem valamennyi termék és termény esetében. A hatékonyság fokozása tehát egyik döntő tényezője a gazdálkodás fejlesztésének. A szövetkezet elnöke a termelés és a gazdálkodás fejlesztése szempontjából az alábbi főbb tényezőket nevezte meg: — jó minőség, — korszerűség, — hatékonyság. Nos, a végzett munka, Illetve a megtermelt javak minőségén is lehet javítani, de ezzel van a legkevesebb probléma. Mert a tagok részéről igyekezetben nincs hiány, s ha esetleg lazaság mutatkozik valahol, azonnal foglalkoznak az ügygyei. A korszerűséget illetően már nem ilyen egyszerű a helyzet. Nem azért, mintha a szövetkezet vezetői irtóznának a műszaki fejlesztéstől. Ellenkezőleg, nagyon is fontosnak tartják. Az 1950-es évek „korszerűsítési" láza azonban mégis távol áll tőlük. Ott korszerűsítenek, ahol bebizonyítható a beruházás hatékonysága. Tehát nem mindenáron. — Ez olyan folyamat — mondja Kovács mérnök —, amelyben szövetkezetünk jő anyagi helyzete ellenére is csak megfontoltan, lépésről lépésre haladva lehet intézkedni. A mezőgazdaságban egy korszerű gép, istálló vagy egyéb még nem jelenti azt, hogy már növekszik a termelés. A korszerű istállóban fejhetnek a legmodernebb fejőgéppel is, a tejet nem a fejőgép adja. A tehénnek pedig nem a gép, hanem a takarmány a lényeges. Minden milsnak csak segítő szerepe va/i. Tény, hagy például egy 809 hektáros szfintóterületfl szövetkezetben a m'űszaki fejlesztéssel nem lehet felületesen foglalkozni. Még a sokkal nagyobb mezőgazdasági egységekben sem. Hiszen a világszínvonalhoz viszonyítva sok gépnél, berendezésnél már akkor is tetemes összeget kellene leírni erkölcsi kopás címén, amikor kikerül a gyárból. Ettől függetlenül gépesítenek, korszerűsítenek még csallóközi viszonylatban is magas szinten, de megfontoltan. Erre az évre a műhelyek és a garázsok befejezését tűzték ki célul. Továbbá felépül a 80-as fialtató, ha ... Mert a anyagellátás itt is beleszólhat a számításba. A gazdálkodás korszerűsíté** se terén az idén az öntözőrendszer megépítése kívánkozik az első helyre. Kavicsos altalajú földön e nélkül nem biztonságos a termelés. Benne van a tervükben, hogy megépül a 430 hektáros, alagcsöves öntözőrendszer. Benne volt már tavaly ls. Csakhogy... A beruházást az állam ígéri, illetve a beruházásnak azt a részét az állam fizetné, építtetné, mely az öntözőrendszerből a föld alatt van. Ök már felkészültek a többi munka gyors elvégzésére, az állami vállalat még nem. Szóval az idén is bizonytalan az öntözés. Tavaly minden tőlük telhetőt megtettek, még kiselejtezett berendezéseket is összevásároltak, hogy 270 hektárnyi területet öntözhessenek. Drága volt az öntözés a korszerűtlen berendezésekkel 1 milliméter víz (1 haon) 16 koronába került, de mit tehettek. Egy hektárra számítva 565 korona értékű műtrágyát vásároltak, s ha azt akarták, hogy ez a nem csekély kiadás hozzon is valamit, vállalni kellett az áldozatot. Legalább a legfontosabb területekre 60—80 milliméter mesterséges esőt kellett juttatni. Nagy erőfeszítéssel, minimális haszonnal. De megtették. Természetesen nemcsak ilyen „csekély" áldozatokat kellett hozniok a múlt évben. Ne említsük valamennyit, bizonyára nemcsak Királyfiakarcsán volt így. Például a vásárolt takarmányoknál 25—35 százalékos árrendezés. Nem lefelé. Ezt a fura helyzetet leginkább talán azzal illusztrálhatom, amit Kovács János elnök alighanem válasznak szánt a járási mezőgazdasági társulás igazgatójának arra a megjegyzésére, hogy a tervezett műtrágya- és vegyszermennyiséget aligha fogják ludni megvásárolni ... — Vannak tapasztalataink — mondotta az elnök —, nem kergetünk délibábot. Attól nem kell tartanunk, hogy a zsebünkben marad a pénz. A tervezett kiadást — sajnos — . reálisnak tartjuk, akkor is, ha 30—35 százalékkal kevesebb árut vásárolhatunk. Az ökonómus egészíti ki: — A múlt évben ekéket rendeltünk. Megkaptuk az árut, kifizettük. Aztán minden előzetes értesítés nélkül jött az árpótlék elszámolás. Megközelítőleg 30 százalékkal emelték az árakat — utólagosan. Szóval az elnökben van valami előrelátás. De a sok-sok sem veszi el a kedvüket. A lehetőségek keretében szakmai tájékozottsággal és megfontolt lépésekkel haladnak előre. Befejezésként még az elnököt Idézem: — A szövetkezetben nincs szabad árképzés. Partnereinknél igen. Ott emelkednek az árak (gépek, vegyi anyagok, szolgáltatások), nálunk, ahol csak lehet, leszordítják az árakat. Szembeötlően megrövidítenek bennünket. De mégis bízunk benne, hogy megbirkózunk a feladatokkal. Ebben az új arcú parasztságban van anynyi politikai-erkölcsi erő, hogy ne a múltban kotorásszon, hanem a jövőbe nézzen. H

add tegyem hozzá — nem esupán a személyi érdekek mozgatják a fejlődés helyes Irányába a szövetkezeti parasztságot. Volt már idő, hogy ők, a mindennapi kenyér termelői ls voltak kenyér nélkül. Hát azért tudják megérteni a társadalmi érdekeket. HARASZTI GYULA