Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-02 / 9. szám, Vasárnapi Új Szó

U rJLAf\w\h • a nejetek és nemzetiségek l\ ľ 6 U U íl K . egyenjogúsága (Folytatás az t. oldalról) demokrácia elveinek alapján; nem fejlődhet anélkül, hogy ne kapna anyagi, politikai és jogi biztosítékot arra. Hogy népe demokratikus móčlon ' részt vesz az állami politika formálásában ós végrehajtásában és hasonlóképpen nem fejlődhet széles körű polgári jogok, polgári szabadságjogok és polgári felelősségérzet nélkül sem. A társadalom ezen területén elsőrendű feladatunknak tartjuk, hogy fokozatosan felülvizsgáljuk és javítsuk egész törvényhozásunkat N* egyrészt az államjogi elrendezésre vonatkozó törvényhozásra gondolok, amely nemcsak az alapvető, hanem az ebből levezetett jogszabályok rendszerével is megfelelt eddigi unitáris államunk modelljének, politikai koncepcióinak és gyakorlatának. Továbbá elkerülhetetlennek tartjuk, hogy a gazdasági, költségvetési és adótörvényhozás szférájában is módosítsuk a jogszabályok rendszerét. Különös jelentőséget tulojdonítunk annak az alkotmánytörvénynek és az azt követő jogszabályoknak, amelyek a bíróságokról és az ügyészségekről szólnak majd, valamint egész sor további polgárjogi törvénynek. Olyan törvények is előkészületben vannak, amelyek nemzetiségi poli' tikánk elveit rögzítik. Úgy látjuk: feltétlenül szükséges, hogy fokozatosan felülvizsgáljuk égést jogrendünket, egyes jogszabályokat hatálytalanítsunk, másokat módosítsunk, illetve jogilag rendezzünk olyan viszonyokat, amelyek ezt megkövetelik, s amelyek ez ideig nélkülözik az ilyen rendezést. Különösen a bíróság Igen érzékeny területén el akarjuk érni, hogy a polgárok jogi biztonságét ne csupán maguk a törvények garantálják, hanem a bírók jogbiztonsága is, akiJet kizárólag csak a jogszabályok fognak kötelezni. A kormány kijelentette, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaság valamennyi polgára számára polgári biztonságot nyújt és meg is fogja követelni a jogi és általános polgári biztonság szavatolását. Ezrei összefüggésben hangsúlyozni szeretném: igen fontos, hogy ne csupán a kormány, hanem mindenki, különösen az államigazgatás minden irányító és ellenőrző szerve következetesen követelje a jogszabályok betartását, gondoskodjon a polgári jogok tiszteletben tartásáról, valamint a polgári kötelességek teljesítéséről. • A január előtti politikai rendszer deformációi, s a direktív gazdaságirányítási rendszer hibái folytán népgazdaságunk súlyos helyzetbe került. Bár a régieket új irányítási elvekkel, módszerekkel próbáltuk felváltani, a pillanatnyi helyzet mégis az — s ehhez az elmúlt hónapok eseményei is hozzájárultak —, hogy a kormány mérhetetlen nehézségek közepette kezdi meg munkáját. A csehszlovák népgazdaságban, s külön Szlovákiában mik okozták a gazdasági egyensúly megingását, s mik On szerint a kibontakozás feltételei? (Beleértve az időigényességet is!) — Attól tartok, hogy ha röviden akarok válaszolni egy ilyen bonyolult kérdésre, szükségszerűen bizonyos mértékben rögtönözni kényszerülök. Népgazdaságunk hosszú éveken át tartó kedvezőtlen irányzatainak és hasonlóképpen mai — belföldi és külföldi viszonylatban egyaránt — mélyen kiegyensúlyozatlan állapotának alapvető okait kétségtelenül politikai téren és az állami, valamint a vállalati irányítás ma már túlhaladott, illetve fokozatosan legyőzött adminisztratív-utasítási rendszerében kell keresnünk. Abban is keresnünk kell azonban őket, miként alakultak a külvilággal szükségszerűen szorosan összefüggő gazdasági életünkben az objektív fejlődési lehetőségek. Ma is tárgyilagosan kell látnunk, mit követhettünk és mit érhettünk el a gazdaságpolitikában — figyelembe véve reálisan adott társadalmi-politikai belső feltételeinket és halaszthatatlan szükségleteinket, s hasonlóképpen a háború utáni Európában elfoglalt helyzetünket! Erről azért beszélek, mivel még ma is gyakran hajlamotok vagyunk arra, hogy nem becsüljük eléggé népgazdasági rendszerünk strukturális átépítésének fontosságát és rendkívüli igényességét. Gyakran ezt sokan mint amolyan egyszeri manőverezést látják, és nem mint a modernizálás és struktúraváltozások hosszan tartó és állandó folyamatát, amelyet nem csupán a változó belföldi, hanem egyúttal a külföldi lehetőségek és szükségletek nyomása alatt kell megvalósítanunk, s emellett az egyre keményebb világkonkurrenciát is figyelembe kell vennünk. A gazdasági egyensúly mai hiánya nem az elmúlt év, vagy az azt megelőző két-három év eredménye. Inkább arról van szó, hogy számos szükségletünket hosszú ideig elnyomtuk, illetve kényszerhelyzetünkben elhalasztottuk megoldásukat s emellett számos sürgető kérdést az igen kevéssé reális távlati tervekbe való elodázásával „oldottunk meg". Manapság más a helyzet. Nyíltan beszélünk arról, milyen helyzetben vagyunk, mely problémákat tudjuk megoldani mindjárt, s melyek megoldása várat magára. Nem vagyunk, persze, reménytelen, kilátástalan helyzetben. Gazdaságunk szolid dinamizmussal rendelkezik, ámde egyelőre még nem csupán a termelés terén, hanem az értékek nem hatékony felhasználásában is. A kiutat elsősorban a realisztikus, az államnak a vállalatokkal szembeni kemény gazdaságpolitikájában látjuk, abban, hogy a döntéshozatalnál következetesen a gazdasági kalkulációk elve érvényesüljön és ne a határozatok; abban, hogy a vállalatok megkapják a sikeres vállalkozás minden előnyét, ámde rájuk háruljon a saját sikertelenségeikből és műszaki-gazdasági lemaradásukból származó valamennyi kedvezőtlen következmény is. A szélesebb körű gazdasági demokráciának, a döntő jogkörnek és felelősségnek a decentralizációja — a hatékony, kvalifikált állami szabályozás érvényesítése mellett — továbbá az egyes szakágazatok struktúrájának és a területek fejlesztésének alaposabban előkészített ós végiggondolt koncepcióinak azt kellene eredményezniük, hogy hatékonyabban kihasználjuk emberi potenciálunkat s hasonlóképpen természeti feltételeinket és anyagi forrásainkat is. Manapság a fő hangsúlyt éppen a gazdasági reformnak a fentebb vázolt irányban való elmélyítésére helyezzük és egyidejűleg a leghivatottabb szakemberek azoknak a kérdéseknek a megoldásé* fáradoznak, hogy a következő ötéves tervben milyen irányban alakítsuk aktív módon gazdasági struktúránkat. Szlovákéiban elsősorban a már nem csekély kohászati-gépipari, valamint vegyipari bázis ésszerűbb kihasználására helyezzük a súlyt, továbbá arra, hogy jelentősebb mértékben fejlesszük a feldolgozó ipart, mindenekelőtt a fémek, a vegyipari alapanyagok s egyéb hazai nyersanyagjaink, nevezetesen a fa bázisán. Különös jelentőséget tulajdonítunk viszonyaink közepette mezőgazdaságunknak, élelmiszeriparunknak és a mezőgazdaságiipari komplexum egyéb ágai további intenziíikálásának és modernizálásának. • Az ország föderatív elrendezése egyeseitben azt az aggodalmat váltotta ki, hogy ezzel Szlovákia gazdasági és kulturális kiegyenlítődése hátrányt szenved. — Olvasóik már bizonyára tudják, hogy Szlovákia gazdasági és szociális színvonalának kiegyenlítődésére irányuló politikai-gazdasági törekvés továbbra -is a kommunista párt és a legfelsőbb állami szervek programjóban szerepel. A két nemzeti kormány is oly módon értelmezi ennek a törekvésnek a céltudatos megvalótításál, mint a Csehszlovák Szocialista Köztársaság egysége megszilárdításának és gazdasági potenciálja fokozásának az ehrt kérdését. Nemzeti kormányaink nem csupán a nemzeti, hanem az országos politika szubjektumai h lesznek, beleszámítva a gazdaságpolitikát is. A problémák talán éppen azért lesznek bonyolultabbak, hogy frontálisan nem csupán a szociális, honem egyúttal a gazdaságilag is hatékony beruházások útján kell haladnunk, és hogy ebből a szempontból a keményebb kritériumokat nem a födenaílzálás, hanem már és elsősorban maga a gazdasági reform tűzi elénk. A gazdasági kiegyenlítődés kérdése már ez ideig sem csupán abban rejlett, hogy segítették-e, illetve milyen mértékben segítették a cseh országrészek tőkeforrásai Szlovákia kevéssé fejlett gazdaságát, hanem abbon is, miként döntöttek a centralizmus uralma idején azoknak a lehetőségeknek és forrásoknak a felhasználásáról, amelyekkel Szlovákia rendelkezett. A mi elsőrendű fontosságú érdekünk, hogy a cseb országrészek gazdaságilag és kulturális szempontból is viruljanak és objektíven a Cseh országrészek számára is kedvezőbb lesz, ha az egyenrangúan fejlett Szlovákiával lesznek szövetségben. Nem csupán az a lényeges, hogy Szlovákiában 10—15 éven belül ugyanolyan gazdasági szinvonalat érjünk el, amilyen a cseh országrészekben lesz, hanem az is, hogy a cseh országrészekkel közösen ne maradjunk le a környező világ mögött. Az eddigi elemzések és prognózisok abból indulnak ki, hogy Szlovákiában megvannak az objektív feltételek ahhoz, hogy gazdaságilag dinamikusabban fejlődjön, mint a cseh országrészek, ami főleg azzal függ össze, hogy még nem fejeződött be Szlovákia iparosítása s azzal is, hogy itt lényegesen eltérő a népesedés fejlődése, speciálisan kedvezőbb új munkaerőforrásokkal rendelkezünk. Aszerint, amit a tájékoztató számok mutatnak, a gazdaságiszociális kiegyenlítődési folyamatnak — a CSKP és az SZLKP Akcióprogramjával összhangban — megközelítőleg az 1980. év körül kellene befejeződnie. Ha összegezni akarnám az elmondottakat, nem tartom helyesnek az itt-ott terjesztett nézeteket, miszerint a föderalizálás a nadrágszíj szorosabbra húzásához fog vezetni. Amennyiben nem valami más eredményezi ezt, nevezetesen ha nem hosszabbítjuk meg a gazdálkodásunkban uralkodó mai helyzetet, hanem javítani fogjuk munkánk színvonalát a termeléstől az értékesítésig., úgy a föderalizálás önmagában feltétlenül nem eredményezi az életszínvonal romlását. • Az ország gazdasági életéről szólva érdekelne bennünket, hogy az ország iparilag legelmaradottabb, s az egy főre eső jövedelemben legalacsonyabb keresetet elérő Dél- és -Kelet-Szlovákia milyen beruházásokkal siámithat, s milyen munkalehetőségek teremtődnek az 'M élő lakosság számára? — A kormánynyilatkozatban valóban ebben az iiánjtoon sem tűztünk ki eléggé konkrét fejlesztési pfttgramot. Törvényhozó testületünknek és a nagyközönségnek ez ideig csupán gazdaságpolitikánk fő irányvonalait és oéljait terjesztettük elő, továbbá o legközelebbi konkrét lépéseket ismertettük, hogy ebben az évben sikeresen fejlesszük népgazdaságunkat és előkészítsük a további időszakra szótó tervet. Ami az egyes területek problémáit illeti, azon célkitűzésünknek adtunk kifejezést, hogy iparral és beruházásokkal meg kívánjuk erősíteni a gazdasági fejlődés meglevő, illetve számításba jövő központjait, hogy az utóbbiak is bekapcsolódhassanak a termelő és nem termelő infrastruktúrába. Arról van szó, hogy a lehető leghatékonyabban érvényesítsük felhalmozódási forrásainkat és ezen az alapon gazdaságilag aktivizáljuk a körülöttük levő kevéssé fejlett területeket vagy mikroterületeket. persze, koncepciós célzat. Semmi esetre sem völt és ma sincs szándékunkban elodázni a hatékony foglalkoztatottság és egyéb potenciális források kihasználása sürgető problémáinak megoldását, különöse* nem Dél- és Kelet-Szlovákiában. kfS előtti lenne azonban, ha már most beszélnék <o jövendő konkrét beruházási akcióiról, amelyek tfelett még gondolkodunk, illetve amelyeknek a koncepcióját előkészítjük. Mint tudjuk. Délnyugat-Szlovákiában már most épülőben van egy szolid, különösen vegyipori bázis, amelyhez a feldolgozó iparágak kapctt&OAak. Itt van aztán természetesen a modem raeíSgazdasági-élelmiszeripará komplexum is, ideszácaftva az összes ipari szolgálatot Körülbelül •z év derekán kormányszerveink ismét visszatérnek a dunai víziművek felépítésének kérdéséhez, amelyek itt — amellett, hogy gyakorlatilag az egész Csallóköz öntözését megoldanák —, gazdbságl szempontból is óriási változásokat eredményeznének. Kütóhösen a vegyiparnak, a gépiparnak a mezőgazdaságnak, v alomint az élelmiszeripari ágazatoknak fceVene képezniük Kelet-Szlovákia egyes kevéssé fedett területei gazdasági aktivitása toí/ábbl íokozásánofc tartókorrstrukcióját Szakszerve ír. k most dolgoznak ezeken a kérdéseken. Előkészületben vannak a mai helyzet és <a kilátási lehetőségek, valamint a szükségletek aprólékos eíe«zá*ei. Ezt a munkát már nem a hagyományos érthimezésbon végezzük, azaz nlem a közigazgatási egységek (kerületek és járások) szerint, hanem Mzanyos mai, illetve a jövőben feltételezett olyan terweti-gazdasági komplexumok figyelembe vételével, amelyekben természetes belső gazdasági kapcsolatok "uralkodnának. A kormányban ugyancsak már arról is beszéltünk, hogy különösen ott, ahol a kevéssé fejlett területek problémája keresztezi egymóti a magyar és az ukrán nemzetiségű lakosság Mutdaságt aktivitásának és •életszínvonalának kérdéseivel, felelősségteljesen és azonnal keresni is Äľvérrye&íteni kell mindazokat a lehetőségeket, Büntyek ha csak részben is, de jatulást eredmégjsínének gazdasági téren, az iskolaügyben s môs (wríletekeri. • At orstágot járva, s a köivéieményte ft> gytfm mondhatjuk, a csehszlovákiai metgyarsá|| ^megnyugvással vette, hogy a januárt köveié Mktelen nacionalista kampány ellenére az S/t

/.K kormánya következetesen „a sílovák nép &c a Szlovákia területén élfi nemzetiségek karmrmyánuk" vallja magát, s az egyenjogúság ételiemében — a jelek szerint — rcigaszkowk internacionalista elveihez. Hadd kérdeztük «Nf| e helyütt, a nemzetiségi kérdés lintézméapst rendezése — melyet az alkotmánytörvény rótt a nemzeti kormányokra — mikorra várbatd, s milyenek e téren az elképzelések? - Már oz elmük év folyamán s hasonlóképpen a Szlovák Szocialista Köztársaság megalapítása után is c ntgy bizalom megnyilvánulásával 'találkoztunk a jwagyör és ukrán nemzetiségű lakosok részérőt, anvelyel politikai és állami reprezentációnk és azon ptogramééizotaink -és politikánk iránt éreznek, amelyet a gyakorlatban kezdünk megvalósítani. Nagyra értékeljük és becsüliük ezt a bizalmat Nemzetiségi politikánk krédója az, hogy a szocialista demokrácia és a nemzetköziség szellemében biztosítsuk a Szlovákiát hazájának tartó más nemzetiségű lakosok politikai, gazdasági és 'kulturális egyenjogúságát és sajátos érdekeinek a kielégítését. Ebben az irányban realisztikusan kéli haladnunk, a reális tényekből és szükségletekből kell kiindulnunk, nem szabad korlátoznunk, haneAn fejlesztenünk kell a nemzetiségi szubjektivitást Elsősorban a józan ész és nem a pillanatnyi értelmek szerint kell cselekednünk. A nemzetiségek egyenjogúsági szempontjait most már az új szlovák — törvényhozó és végrehajtó — szervek tétrehozásánál érvényesítjük. Nagy jelentőséget tulajdonítunk azoknak a törvényes szabályozásoknak «, amelyek konkretizálják majd a nemzetiségeknek a Szlovák Szocialista Köztársaságban való helyzetéről szóló alkotmánytörvénybe foglalt elveket Törvényes szabályozás tárgyát fogják képezni az intézményes kérdések is. Már előkészületben tvan a képviseleti testületek és végrehajtó szervek mellett működő nemzetiségi szervekről szóló törvényjavaslat. A Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya mellett Nemzetiségi Tanács létesül, mint a kormány kezdeményező és tanácsadó szerve; megfelélő intézkedéseket foganatosítottunk már a minisztériumok és <• kormány egyéb szakszervei káderfelépítésére vonatkozóan is. Rövid időn belül megkezdődtek a munkák a különféle (a sajtóról, a szövetkezési és gyülekezési jogról, később az állami művelődési tevékenységről, a könyvtárak egységes rendszeréről stb., szóló) törvényjavaslatok előkészületi munkái, amelyekkel tovább bővülnek majd a magyar és az ukrán nemzetiségű polgárok sokoldalú társadalmi érvényesülésének a feltételei. Mind szervezeti, mind szakmai szempontból igényes feladatokról van szó és ezért nem mondhatom meg már most pontosan, mikor terjesztheti majd elő kormányunk az egyes törvényjavaslatokat jóváhagyás céljából a Szlovák Nemzeti Tanácsnak. Az a törekvésünk — és a jövőben is az lesz —, hogy mielőbb megoldjuk ezeket a kérdéseket. Nem fogunk tűrni fölösleges halogatást a jogi dokumentumok előkészítésében, sem életbe léptetésükben. • Engedje meg, hogy olvasóink nevében is megköszönjem a beszélgetést, s egyben tolmácsoljam a jókívánságokat is. A csehszlovákiai magyarság 50 év óta először — jogilag is — hazájának érezheti az országot, s bizalommal tekint az SZSZK kormányának politikájára. Az ország érdeke azt kívánja, hogy a népeink javát szolgáló elgondolásaikat siker koronázza ... És ezt őszintén kívánjuk Onöknekl