Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-09 / 6. szám, Vasárnapi Új Szó

F. EMLÉK TUTANHAMONRÔL A KARNAKI AMON TEMPLOM MARADVANYAI A SZENT TÖ TÜKRE BEN. A TEMPLOM FALAI 25 HEKTÁRNYI TERÜLETET ZÁRNAK KÖRÜL ÉS TlZ EURÓPAI KATEDRÁLIS FÉRNE EL RAJTA (A szerző felvételei! Már sötétedett, amikor a kairói gép leszállt a kis luxori repülőtéren. A máskor zsúfolásig tömött autóbusz ezúttal ötünkkel döcögött a Nilus-parti szállodába. Amint elintéztem a formasagokat, nyomban elindultam a gyeren világított utcán, nosy megkeressem a turistairodát. Szerettem volna olyan Idegenvezetőt szerezni, aki a legrövidebb idő alatt a lehető ie£töbnet mutat meg a törteneimi emlékek közül. Útközben megmegálltam egy-egy üzlet, régiségkereskedés kirakata előtt és aztán tűnődtem, hogy a sok ezer éves szobroknak, edényeknek, használati tárgyaknak feltüntetett holmi között akad-e valami eredeti, amikor valaki suttogva megszólított angolul: — Uram jöjjön ide egy pillanatraI A sötétben húsz év körüli fiú állt földig érő galabiában (ingruha) és titokzatos suttogással csalogatott: — JöHön, mutatok valami rendkívülit. Elléptem a kirakattól, a fiú benyúlt az inge alá és újságpapírba csomagolt szobrocskát húzott elő: — Háromezer éves usebti (a halottakkal együtt eltemetett szobrocska, hogy a túlvilágon szolgálja urukat), Tutanhamon sírjából származik. A nagyapám az ásatásokon dolgozott és szegény öreg elcsente. Azóta őrizzük, most se adnám el, de kissé megszorultam ... Tudom Amerikában megbecsülik az ilyesmit, azért ajánlom fel Önnek potom öt fontért — suttogta a mesét, majd nyomatékul még hozzátette: — Ismeri Tu.«n!~amon fantasztikus történerét. Nem vagyok történész, de én __ könnyen megállapítottam, hogy az usebti ugyanolyan turistaszuvenir, mint a nagy Ramszesz fáraó múmiájának szövetéből felajánlott darab. Valamennyi az ügyes egyiptomi kisipar terméke és tízezerszámra árusítják országszerte. Végül Is a széD meséért és azért mert a fiatalember elvitt a turistahivatalba, 20 Diaszterert /a kért ár huszonötödéértI megvettem a szoDrocskát. Gondoltam, legyen egy emiékem nekem is a híres Tutanhámon fáraóról. A TITOKZATOS FÁRAÓ AZ elmúlt évtizedekben Egyiptom közel ötezer éves történelmének egyetlen uralkodójáról sem írtak annyit, mint Tutanhamonról. (Tut-Anch-Amon). Kis túlzással azt állíthatnánk, hogy minden évben akad egy szenzáció, amit felkap a sajtó, és a közvélemény hajmeresztő történeteket olvashat a titokzatos fáraó után kutatók sorozatos tragédiájáról. Egyiptomban olvastam, hogy Harrison profeszszor, a liverpooli egyetem anatómiai tanszékének vezetője, aki röntgenfelvételeket készített Tutanhamon múmiájáról, sajtóértekezleten kijelentette, hogy kutatásai közben furcsa dolgok történtek: elaludt a villany és a kutatócsoporttal kapcsolatban álló egyik személy meghalt. Ez a nyilatkozat újból tápot adott annak a mondának, miszerint a fáraó megátkozta mindazokat, akik felnyitják a sírját és megzavarják a nyugalmát. Az angol professzor ugyan kijelentette, hogy nem hisz az átokban és ő nem fél tóle, de a közvéleményben a rémtörténetek egész sorozata él és senki sem csodálkozott azon, amikor egy angol hölgy a fülem hallatára kijelentette Tutanhamon sírjának bejárata előtt, hogy ő inkább megvárja kint a csoportot. Mikor kezdődött ez a legenda? 47 éve, amikor Howard Carter angol régész feltárta a fáraó csodálatosan gazdag sírját. Azóta állítólag több mint húsz olyan személy hált meg különös körülmények között, váratlanul, akinek valami köze volt a fáraó sírjának feltárásához. 1 * '<{ /. y v f M • .f: ^ ••'• 'i

' 7 ® - mň .v/ sC • « P!';' i'l íft™

' . f. m. •.' •* 11 / •••.v. v-V .v

>

: |ts# M Sll S": . ....... , V ••' /x *. • ív .

! "Sr- "i •-•z ... i§jr pSffl gjj f i^V'-'t'ííí;; WÁ 4 , •f Úrig -i:, , " ŕ. v v. • • Tutanhamon sírjában talál aranylemezekkel bevont trún támláján láthaté ex a jelenet; Anhesxsnamoa királynő » utolsó igazításokat végzi a fáraű öltözetén. A legenda valószínűleg azzal kezdődött, hogy az ásatások finanszórozóját, lord Carnarvont megcsípte egy moszkitó, és három héten belül belehalt a fertőzésbe. Az újságokban megjelentek az első hangok: „A halottgyálázás miatt bűnhődött, a fáraó bosszút állt". Azután egymást követték az áldozatok Ha valaki meghalt az ásatásokban résztvevők hozzátartozói közül, az újságok azonnal világgá kürtölték a hírt a fáraó boszszújáról. A szenzációhajhászás azután már olyan méreteket öltött, hogy elég volt a névrokonság is ahhoz, hogy valakit besoroljanak Tutanhamon áldozatai közé. 1933-ban Georg Steindorff német egyiptológus vett magának annyi fáradságot és ellenőrizte az „áldozatok" elhalálozásának körülményeit és megállapította, hogy a „fáraó átka" csak mese. KL VOLT TUTANHAMON? Nagyon keveset tudunk róla. Még a származása is tisztázatlan, annyi azonban bizonyos, hogy a XVlll. dinasztia fáraójaként, időszámításunk előtt kb. 1952-ben kilencéves korában lépett a trónra. A nagy kiterjedésű birodalom súlyos problémákkal küzdött, amelyekben a gyerekkirály nemigen szólhatott bele. Feleségül vette a 11 éves Anheszenamon hercegnőt, aki állítólag az előző fáraó, Ehnaton leánya volt, de a saját apja feleségül vette és lánya is született tőle. Tutanhamon nem volt hadvezér, politikus és valószínű, hogy a papság és hadsereg vezetőinek összeesküvése vetett véget 18—19 éves korában Ifjú életének. Korai halálának körülményei ismeretlenek, de állítólag múmiájának arcán még most is kivehetők a sebhelyek. Utódja, Horenheb fáraó Tutanhamon nevét minden emlékműről eltüntette és még a királyok jegyzékéről is töröltette. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy oly keveset tudunk erről az uralkodóról. Talán a sors iróniája, hogy neve szerte a világon ismertebb, mint a leghatalmasabb fáraóké. Utódja sem volt, és felesége a fáraó halála után állítólag kénytelen volt férjhez menni saját nagyapjához, hogy néhány évig még uralkodjon. Hírneve 1922-ben feltárt sírjának köszönhető, amelyet nem sikerült a sírrablóknak kifosztaniuk és a benne talált több mint kétezer darab sértetlen, gyönyörű lelet ma a 3300 évvel ezelőtti Egyiptom életének értékes tanúja. (A kairói múzeumban találhatók). SÍROK VAGY MÚZEUMOK Luxortól néhány kilométerre a Nilus bal partján, kietlen, sziklás hegyoldalban terül el a Királyok Völgye (Biban el-Mulukj, az ókor leghatalmasabb városának nekropollsza, vagy ahogy találóan mondják, a holtak birodalma. E kopár völgyben a sziklák mélyében vágatták a hatalmas fáraók és az óket szolgáló főurak sírjaikat Az egész völgy egy mauzóleumváros, de egyúttal az ókori képzőművészet csodálatos galériája is. Az eddig feltárt több mint hatvan sziklasír falfestményei, domborművei elénk tárják az ókor világának ezernyi mozzanatát, megörökítették a vallási élet, a társadalmi szokások soksok momentumát. Ogy látszik, a XVIII., XIX. és XX., dinasztia uralkodói rádöbbentek, hogy a piramisok nem jó temetkezési helyek, mert a leleményes sírrablók a legrafináltabb rejtekhelyhez is megtalálják az utat. Ezért temetkeztek a Királyok Völgyében elrejtett sírokba. Noha a nekropoliszt külön őrség védelmezte, a sírrablók eszén nem jártak túl. Az évezredek során valamennyi sírt kifosztották, csupán a Tutanhamonét kímélték meg, noha megállapították, hogy ide ls sikerült a rablóknak behatolniuk és onnan is elvittek több értékes ékszert. De úgy látszik valami megzavarta őket, mert az elképesztő értékeket otthagyták. Természetesen én is azzal mentem a nagy fáraó temetőjébe, hogy megnézem Tutanhamon sírkamráját, amelyről már könyvtárnyi irodalom jelent meg. Éjszaka kicsit fáztam a szállodában (december a leghűvösebb hónap], de dél körül a Királyok Völgyében már 34 fokra ugrott a hőmérséklet. A kopár sziklák között tikkasztó volt a hőség. Jobbra-balra vasajtókkal védett pinceszerű bejáratok: itt aludták volna örök álmukat a nagy fáraók, ha a viharos évszázadok és a sírrablók békén hagyták volna őket. Kicsit szorongó érzéssel lépegetek a Tutanhamon sírjába vezető lépcsőn lefelé. A tizenhatodik fok után az a folyosó következik, amely az előtérbe vezet. Itt talált Carter, a sír felfedezője ébenfából, alabástromból, aranyból, türkizből, elefántcsontból és lazurkőből készült százhetvenegy tárgyat és bútordarabokat. Trónusok, ládák, székek, fegyverek, négy szétszedett kocsi, edények, alabástrom vázák, ruhák, gyűrűk, fáklyatartők, jogarok, sétapálcák és még kl győzné felsorolni, mi minden hevert itt a földön. Az előtérből nyílik a sülylyesztett sírkamra. Itt áll a vörös homokkő szarkofág, benne Tutanhamon aranymaszkos koporsója a múmiával. A falon a fáraót ábrázoló festményeket mintha tegnap fejezte volna be a mester, olyan élénk színűek. Carter a múmiát négy egymásba rakott aranyozott szentélyben találta. Ebben állították fel a kőszarkofágot, amelyben a három, egymásba rakott múmiaformáfú koporsó volt: kettő aranyozott fa, a legbelső pedig színarany (1110,4 kilogramm!

f Még a bepólyált múmián ls 143 ékszert találtak. A sírkamra északkeleti sarkából alacsony nyílás egy kis szobába vezet, amelyet Carter kincstárnak nevezett el. Szebbnél szebb ládákban a különféle ékszerek, használati eszközök és szobrok tucatjait találták. Még felsorolásuk is oldalakat venne igénybe. (Noha Carter szerint a temetési szertartás értékes ajándékainak körülbelül hatvan százalékát elvitték a sírba hatolt tolvajok.) A sír negyedik szobája kelet felé néz és ebben a sírrablók által halomba szórva megtalálták a legkülönfélébb eszközöket. (278 darab nyilat, gyümölcsöket tartalmazó 116 kosarat, vázákat, boroskorsókat, írószerszámokat stb.). Tutanhamon sírja a többi fáraóéhoz képest dísztelennek hat. Talán azért, mert korán és váratlanul érte a halál, nem volt elég idő a falak dekorálására. A sírban talált kétezer tárgy díszítő rajzaiból, festményeiből azonban képet kapunk arról, hogyan élt Egyiptom népe 33 évszázaddal ezelőtt. MEGÁLLT AZ IDŐ? Egyíiásután ereszkedünk le a sírokba. A falfestmények, domborművek Egyiptom évezredekkel ezelőtti világába visznek el. Az ember nem győz csodálkozni, néha szinte nem akar hinni a szemének és hálával gondol azokra a névtelen művészekre, akik olyan realitással ábrázolták korukat. Már alkonyodik, mikor hátat fordítunk a Királyok Völgyének. A sok élménytől zsongó képzeletemben fel-felvillan egyegy falfestmény. Az üt mentén, a hegyoldalon vályogból épített falvakban úgy látszik, mintha évezredek óta nem változott volna semmi. F.gy helyen javítják az utat. Fiatal munkások fonott kosarakban vállukon cipelik a homokot, ujjnyi vastagságban rakódik a por hajukra, izzadó testükre. Már nem emlékszem hol láttam, de az egyik falfestményen így örökítette meg évezredekkel ezelőtt a munkát egy művész. Akaratlanul is felvetődik -bennem a kérdés: Mi változott itt három-négyezer év alatt? Hová Jutott ez a nép, amelynek hősei ilyen csodálatos kultúrát teremtettek már a történelem hajnalán? Hol van már a fáraók dicsősége? Egyiptom népe, görög, római, perzsa, török hódítók igáját nyögte, kincseit elhurcolták, még eredeti nyelvét is megváltoztatta. Aztán jöttek a franciák, majd az angolok, és a függetlenség útján már koldusszegényen Indult el. Azóta is egyik háborútól a másikig vergődik, mintha valami átok sújtaná. Nem vagyok egyiptológus, de Egyiptom közel ötezer éves történelméből én is megállapítom, hogy mindig akkor virágzott és élt jólétben, mikor béke honolt a Nilus partján. Sok nehéz munka, céltudatos politika és béke kell ahhoz, hogy a nép mai életét megörökítő festmények ne hasonlítsanak kísértetlesen az ókori festményekre. SZOCS BÉLA EGYIPTOMI RIPORTJA