Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-09 / 6. szám, Vasárnapi Új Szó

007 = különleges engedély, egy kiemelt titkos ügynöknek hogy ha úgy látja jónak, államérdekből, minden további felelősségrevonás veszélye és kötelezettsége nélkül, szabadon ölhet. 007 a nyugati világban, kereken másfél évtizede egyenlő egyetlen ember személyével, James Bondévai, Őfelsége, az angol királynő titkosszolgálatának legyőzhetetlen, elpusztíthatatlan hősével. 007 f= egy kitalált, képzeletbeli, kémregények lapjain megszületett figurával, aki néhány hónap alatt fogalom, néhány év alatt pedig mítosz lett. 007, vagyis James Bond — tizenhárom 1952 és 1964 és két 1965—1968 között született és megjelent kalandos kémregény huszonegy nyelven és harmincötmillió példányban elkelt főhősével. Dehát ki ez a James Bond? Vegyük elő a szóbanforgó tizenöt müvet és próbáljuk elkészíteni személyi lapját. EGY KIS „BONDOLÓGIA" Skót—svájci család gyermeke. A papa, Andrew Bond, Glencoe városkából, a Vickers-műveknél, a külkereskedelmi osztály egyik vezetője, a mama, Mo-nique Delacroix, a svájci Vaud-kantonból. A szülők azonban korán meghalnak: James Bond tizenkét éves, amikor egy alpesi lavina áldozataivá lesznek, így a kisfiút nagynénje, Miss Charmian Bond neveli tovább a Canterbury közelében fekvő Pett Botton városkában. De nem sokat tartózkodhatott itt, mert tizenkétéves korában már etoni diák, ám két évvel később elcsábít egy cselédlányt, ezért kicsaDiálí. f*s7tpnr!nrf> °qy Mie Slama, tupaa csilktg a „Csak ket M«I élsz" cimu legutolsó Bond-tíim n<M *6»«repf$je. sportiskolába iratkozik, itt könnyűsúlyú boxolásban kétszer is bajnoki címet szerez és ekkor veszi első cselgáncs és karate-leckéit. Majd három éven át gyanúi léhütőként éli világát, mígnem tizenkilenc éves korában a flottához kerül. Kiválóan megfelel, gyorsan halad előre, s fregattkapitányi rangban a Secret Service ügynöke lesz, évi ezer angol font fizetéssel. 12 évig a titkosszolgálat tagja, s 1950-ben kapja meg a 007 címet. BOND VILÁGKÉPE \ Legalapvetőbb jellemvonása hogy gyűlöli a Szovjetuniót és a szocialista országokat. Felsőbbrendű embernek tartja az angolokat és többnyire mélyen megvet minden más népet és nációt. A négereket, kínaiakat, és a Balkán lakóit csak lenézni tudja; a franciákat nevetségesnek tartja; az amerikaiakat serdületleneknek; az olaszokat nőknek(l); a jamaicaiakat született gonosztevőknek; a kubaiakat tolvajoknak és prostituáltaknak. E — valljuk be — rendkívül primitív politikai világképhez cinizmus járul, mert a „rettenthetetlen" James Bondnak Angliáról éppen úgy nincsenek illúziói, mint bármi másról: nőkről, családi életről, gyerekekről, emberekről. Bond nem hisz semmilyen más megoldás lehetőségében, mint az effektív, fizikai horcban, amely minden egyes esetben súlyos vereséggel, vagy teljes pusztulással végződik. „Legyőzni — nem megoldás, meg kell semmisíteni" — mondja egy helyütt Vajon miért csak a harc lehetőségét ismeri el? Mert sohasem hajlandó elismerni az ellenfeleket. A vele szemben álló ügynökök (többnyire a kitalált, és a regények feltételezése szerint szovjet, vagy kínai befolyás alatt álló SPECTRE emberei) mindig gonosztevők, akik az eszeveszett rombolás vágyától hajtva, nerpcsak a nyugati országok, de az egész világ elpusztítására törnek. Indokuk mindig anyagi, sohasem politikai, s nem ideológiai okokból, hanem irigységből állnak szemben a nyugati (értsd: angolszáz) hatalmakkal... Letéve a tizenöt kötetet, meg a novellákat, az ember hosszasan elgondolkozik, s képzeletben gyorsan átfutva a közelmúlt szörnyű történelmének eseményeit, keserűen döbben rá, hogy James Bond nézetei sok tekintetben megegyeznek a Hitler és Göbbels hangoztatta nézetekkel, pedig ez a James Bánd, a róki szóló regény fikciója szerint, a fasizmust legyőző szövetséges erők egyik titkosszolgálatának tagja . .. AKI JAMES BOND MÖGÖTT ALL ... James Bond azonban csak jelkép. Amikor beszél, nem ő szól, hanem megalkotója, kalandjainak leírója, lan FI em i n g. lan Lancaster Fleming milliomos családból származik. Édesapja egyidőben a nagy tekintélyű angol napilap, a „Times" tulajdonosa és az angol parlament képviselője. A későbbi kalandregényíró Etonban, majd a híres Sandhurst-i katonai akadémián végzett, azután Münchenben és Genfben pszichológiát tanult, de hazatérve először mégis tőzsdeügynök lett, majd a Reuter Iroda moszkvai tudósítója, azután pedig a „Sunday Times" londoni szerkesztője. A második világháború idején J. H. Gondfrey admirális, az angol flotta titkosszolgálata vezetőjének bizalmas embere. Azután visszavonul és a béke első éveiben comicsokat és kalandregényeket kezd írni. 1952-ben fog hozzá „Casino Royal" című munkájához, amely 1953 tavaszán folytatásokban jelenik meg a tekintélyes londoni „Daily Express"-ben, s olyan sikert arat, hogy Fleming ettől kezdve haláláig, 1964. augusztus 10-ig csakis James Bond kalandjainak megírásóval foglalkozik . . . Akik ismerték, személyesen találkoztak vele, elragadtatással nyilatkoztak róla, egyformán otthonos volt a kultúra és a világpolitika valamennyi eseményében és általában jelentős egyéniségnek mondták. Hogy egyeztethető hát össze ez a két dolog: Fleming műveltsége, látóköre és Bond egysíkú primitívsége? A válasz ném egyszerű, a Nyugaton, ma már szociológiai szempontból is kiterjedt úgynevezett „Bond-irodalomnak" is ez az egyik legfőbb, legalapvetőbb problémája. Sokféle lélektani, irodalmi elmélet született, közöttük néhány egész nyakatekert. Az ügyben legvilágosabban a moszkvai Maja Tureckaja, a neves esztéta foglalt állást az egykori „Daily Worker"-ben, az Angol Kommunista Párt központi lapjában megjelent cikksorozatában. Ebből idézünk: „lan Fleming tudatosan szállította le az igényeket, tudatosan vállalta a Bond-figurával járó nívótlansógot, mert az volt a meggyőződése, hogy az ötvenes évek hidegháborújában, „hazája oldalán" neki is részt kell vennie. Ez a hajdan tárgyilagos tudósításai révén Moszkvában komoly megbecsülést szerzett ember, most teljesen eljátszotta tekintélyét A legprimitívebb politikai klissék és szólamok hangoztatójának csapott fel, s egykori munkatársai és barátai előtt azzal mentegette magát, hogy mindez csak játék, régi mesék és legendák folytatása. Pedig ez hajdani önmagához képest egyfajta árulás volt". KINGSLEY AMIS JELENTKEZIK Amikor lan Fleming, James Bond megalkotója eltávozott az élők sorából, a világ azt gondolta, ezzel a 007 kalandos útjai is örökre befejeződtek. De nem így történt. Az irodalmi világ nagy meglepetésére, 1965 őszén, tehát egy esztendővel Fleming halála után, Kingsley Amis jelentkezik egy könyvvel, amelynek címe „James Bond-dosszié". A mű lapjain James Bond újabb kalandokra, újabb diadalokra indul. James Bond életútján váratlan fordulatot jelentett ez a megjelenés. Kingsley Amis, jónevű, sikeres irodalmár, az úgynevezett „Angry Young Man", az angol irodalom „dühös fiataljai" csoportjának egyik vezetőegyénisége, akinek korábbi teljes pályafutása ellentmond a James Bonddal való bármilyen közösségnek. A kritikusok irodalmi szempontból magasra értékelik alkotásait és általában Braine és Osborne mellett a „Dühös fiatalok" legjelentősebb alkotó egyéniségének tartják. Első műveiben élesen támadja az angol táisadalom megcsontosodott hagyományait, egyformán lázad, kiáltó társadalmi, szociológiai, vallási előítéletek és igazságtalanságok ellen, s keményen hadakozik mindenkivel, mindenki ellen. Azután barátai számára is teljesen meglepő módon, műveiből 1955ben, a keserű lázadás, az éles kritika hangja egycsapásra eltűnik. 1963-ban kétéves szünet következik. Ez aligha véletlen. Ez a két év, 1963 és 1964 között, a nagy változások kora Kingsley Amis életében. A nem világos politikai és irodalmi álláspontú egykori „dühös fiatal" negyvenes évei kezdetén, éhes lázadóból jóllakott, )<onzervatív polgárrá változik. „A James Bond-doszszié"-t barátai előtt „stílusgyakorlatának nevezi, de később nyilván elgondolkoztathatja, hogy ez a „stílusgyakorlat" egymaga több jövedelmet biztosít számára, mint korábban megjelent kilenc kötete együttesen. A pénz mindent megváltoztat. A hajdani „dühös fiatalok" közül a legsikeresebb Osborne, ma már maga is konzervatív, Braine (Hely a tetőn) egykori keménysége jövedelmének növekedésével eltűnt, de azért őriznek egy bizonyos szintet. Kingsley Amis, sajnos, nem: a leguszítóbb kapitalista politikai propaganda egyik apostola lett. Mert James Bond az aktuális uszító politikai propaganda, a hideg- és a pszichológiai-háború egyik legátgondoltabb, legkiszámítottabb eszköze. Hogy mennyire az, azt éppen a James Bond regényekből készült, túlzásnélkül világsikerű James Bond-filmek példája bizonyítja. A BOND-FILMEK EGÉSZEN MÁSOK... Ha valaki olvasta már Jomes Bond kalandjait és úgy ül be a moziba, — könynyen meglepetés érheti. A filmek, ugyanis csak címükben egyeznek a regényetekéi, a történetek (egy kivétellel) egészen mások. Hogy mennyire másokí Mondunk egy példát A „Csak kétszer élsz" című regény f8hőse mérges növényekből és emberevő állatokból rendez be „gyilkoskertet", s • körül forog a regény cselekménye. A hasonló című film egy titokzatos hatalom által az űrben elfogott űrhajósok földi és űrbeli kalandjairól szól . .. A BOND-MlTOSZ TITKA Divattá válásának titka és kulcsa alighanem a Bond-filmekben rejlik. A Bond filmek száma eddig hat — de már forgatják a hetediket is. Fleming a megfilmesítés jogát 1960^ ban adta el a kanadai Harry Saltzmannak, s 1961-ben, a Bondot bemutató és sikerét elindító „Daily Express" tíz fényképet közöl, s megszavaztatja olvasóit, szerintük ki lenne e tíz jelölt közül a legalkalmasabb Bond megszemélyesítésére. A képek alatt csak számok vannak, neveket nem jeleznek és néhány nap múlva világos, hogy az első helyen a hetes számú arc tulajdonosa, bizonyos Sean • Connery végez. Az angol származású, de Amerikában élő színész, roppant nehéz ifjúság után keservesen vérgődik előre a karrier útján. A Bond — mítosz mai népszerűségének titka, nem kis mértékben Sean Connery személyében, valamint tehetségében rej« lik. Sean Connery a hat elkészült Jame* Bond-filmből ötben alakította a főszerepet. KÜLÖNÖS VALLOMÁS Azután egy nap, s ő, aki mindent, pénzt, sikert, világhírt a 007 figurájának köszönhet, a nyugatnémet „Stern" magazinnak adott egyik interjújában azt mondta: „Bond nekem antipatikus és az idegeimre megy. önszántamból, kedvtelésből sohasem olvasnám el egyetlen kalandját sem. Ha pedig elképzeléseim szerint zajlana tovább élete, reumás lenne, és a lányok, asszonyok elhagynák, Bond, akit életrekeltünk, nekem kevéssé emberi, nem gondolkozik, tolakodó és kellemetlen, fráter. Ha a vásznon látom, mindig nevetnem kell rajta és szívből remélem, hogy olyan típus, amely nem kell senkinek. De azután bemutatják a filmjeinket és ennek épp az ellenkezőjét látom. Mégis nekem ebből a James Bondból örökre elég ..." És bármilyen összeggel is kapacitálják a producerek, 1968-ban már nem volt hajlandó elvállalni a hetedik Bond-film, az „Őfelsége Titkos Szolgálatában" főszerepét. A producereknek tehát új Bond-figura után kellett nézniük. Egy teljes esztendőn át lázasan kutattak, míg végül több mint tízezer jelentkező közül, a huszonhét éves ausztráliai George Lazenby, egy jóformán teljesen ismeretlen tv- és reklámfilm-szereplő személyében megtalálni vélték a nekik szükséges embert. Nagyjából az új Bond személyesítője feltűnésének pillanatában jelent meg a legújabb James Bond-regény is „Sun ezredes" cjmmel. Csak egy véletlennek köszönhető, hogy az angol Glidrose Productions Limited egyik vezetője félig részegen kikottyantotta; a Markham név alatt egy ismert angol író rejtőzik. A jelzés elég volt a „Sunday Times "riportereinek, akik néhány nap alatt kinyomozták, hogy Romért Markham tulajdonképpen nem más mint — Kingsley Amis! Bond karrierje tehát nem emberi sorsoktól függ, hanem egy politikától. Ameddig ez egy uralmon levő politikai irányzatot szolgál, addig a Bond-mitosz megmarad. 007 alakjában nem maga a figura, nem is kalandjai az igazán veszélyesek, hanem az a szemlélet, amelyet ezek a kalandok elfogadtatnak, a szemlélet, amely „A kelj fel, nézz és a gyanú legkisebb árnyékára ölj!" elvére épül; egy agresszív erőpolitika eszméje, amely annyi bajt, háborúságot és nyomorúságot hozott erre a háború utáni világra. FENYVES GYÖRGY