Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-09 / 6. szám, Vasárnapi Új Szó

ä számtanóra lassan a vége Mt felé közeledett. Benedek, MM az osztály tréfacsinálója ^rS jelszabadultan mosolygott: no, ezt megúszta. Nem hívta kl a Pythagórász. Így hívták ugyanis a Vili. bések Weszelovszkyt, a számtantanárt. A tanár kezében a nagy tábla-körzővel háttal állt az osztálynak és mikor elkészült a tananyaghoz szükséges ábrával, megfordult és ennyit mondott. — Rajzoljátok ti ts a füzetetekbeI Majd az órájára nézett: még öt perc volt hátra csengetésig. Elhaladt a padsorok között. Benedek padjánál megállt és hosszan nézett a fiúra. — Készültél? A gyerek jelugrott és pirulva mondta: — Igen, készültem. Weszelovszky átment a másik oldalra, megállt Horváth Misi mellett, a zsebéből pénzt vett elő és odanyújtotta a gyereknek. — Fiacskám, szaladj az újságárushoz. hozzál húsz cigarettát! M st szolgálatkészen ugrott fel, leszaladt a lépcsőkön és pillanatok múlva jókedvűen taposta az utcán a frissen hullott havat. Weszelovszky lediktálta a házi feladatot és ráérősen sétálgatott az osztályban. A tanár agglegény volt. Nem messze lakott az iskolától egy bútorozott szobában. Ha lyukas órája volt — vagy tanítás után — sietett haza és beletemetkezett könyveibe. A matematika volt a mindene. A kollégák nem egyszer csúfolták is ezért. — Mikor tartod az esküvődet a könyveiddel?... aztán ne feledd, hogy mindegyiket fehér menyasszonyi ruhába kell majd öltöztetned — évődtek vele. A számtantanár ily érikor az egyik ismert Rigoletto ária szövegével válaszolt: „Az asszony ingatag, úgy hajlik mint a nád ...", de a matematika barátaim, az még nem csalt meg soha senkit! Még egy év és nyugdíjba megy. Akkor azután minden idejét a tudománynak szentelheti. Mennyi még a megoldásra váró probléma ...! Bólyal egy életet fordított a párhuzamosok titkának megfejtésére és az csak egy apró pont a matematikában. Odasétált a tanterem ablakához és türelmetlenül várta a csengetést. Két lyukas órája lesz — gondolta —, addig hazamegy és folytatja a nemrég megkezdett Newton-tanulmány olvasását. — De hol maradhatott el ez a gyerek? Már rég itt kellene lenntel Majd arra gondolt: — Persze, esik a hó, biztosan hógolyózik és kihúzza a cigaretta-vásárlást az óra végéig. Gondolataiból a csengő éles hangfa riasztotta fel. Odament az asztalhoz, behajtotta az osztálykönyvet, majd Intett a türelmetlenül váró gyerekeknek: kimehetnek. Az osztályban hirtelen nagy zaj támadt, a tanulók lármázva tódultak kifelé. — BenedekI — kiáltott a gyerekre Weszelovszky — gyere csak ide fiam egy percreI Ha megjön Horváth Mist a cigarettával, mondd meg neki, hogy a tanári szobában várom. Az óraszünet alatt a tanárt szoba ajtaja percenként nyílt: sorban jöttek be a tanárok az órákról. Rövid Idő elteltével vágni lehetett a füstöt. — Nyissátok ki az ablakot, meg lehet ttt fulladni — mondta Egressyné, történelem-tanárnő. — Hogy tűri meg magát odahaza a felesége, Gyepes kolléga, ezzel a rettenetes szivarral? — fordult szomszédjához, aki hatalmas füstcsomókat pöfékelt mellette a levegőbe. — Kiteszi a szűrét — kontrázott mosolyogva Földessy. a rajztanár. IMtam a múltkor is, amint a nagy hidegben jár-kel az udvaron kedvenc szivarjával és vacog a foga. — Erre mindnyájan nevetni kezdtek. — Akkor lassan abba kell hagyni a szivarozást, mert beköszöntött a február és ilyenkor bizony jobb bent a melegben. Weszelovszky bosszúsan ült le asztalához. Szívesen rágyújtott volna 6 ts, de a gyerek még mindig nem hozta a cigarettát. Nyílt az ajtó és Béres István biológia—kémia szakos tanár jött be. — Ez aztán igen, aki úr, az a pokolban is úr — tréfálkozott vele Földessy. Kilenc órakor urasan járunk, munkába. Reggel lyukas óra, délelőtt két lyukas óra, sokért nem adnám, ha biológus lehetnék. — Ha én meg házikókat rajzoltatnék a diákjaimmal, arany életem lenne — vágott vissza a rajztanárnak. Majd a többiekhez fordult: — Valóban nem hallottátok? Előbb az utcán egy gyereket elgázolt az autó. Mire odaértem, elvitte a mentőautó, nem láthattam kl volt. Nem tud tok valami közelebbit az esetről? Weszelovszky szívén hasító fájdalom futott át. Fel akart emelkedni székéről, hogy a részletek iránt érdeklődjék, de a lába nem engedelmeskedett. Szörnyű gyanú ébredt benne: hátha Horváth Misi volt az?l Biztosan 0 futkosott az úttestten. Borzongva gondolt arra, hogy tanítási óráról küldte el a gyereket... Pedig nem szokott senkit küldözgetni. Az az átkozott cigaretta .. .1 Homlokát kiverte a veríték. Agyában szeszélyes összevisszaságban száguldoztak a gondolatok. Látta a gyerek édesanyját, amint sírva tördeli a kezét; aztán képzeletben már az igazgatói irodában állt, ahol az igazgató kemény szavakkal tette jel a kérdést: Weszelovszky kolléga, maga küldte el a gyereket az óráról? Megjelent előtte a bírósági tárgyalóterem. Oda a nyugodt, békés öregség, a sok szép könyv... — Valóban nem láttad a gyereket? — kérdezte Földessy Bérestől. — Nem. Mondom, éppen akkor értem oda, amikor már vitte a mentőautó. Nézetem szerint azonban az eset valahol ott történhetett az újságosbódé körül, mert ott volt a csoportosulás. Weszelovszky hangosan felnyögött székében, de ezt most a nagy hangzavarban nem hallotta senki. A tanárt szoba ajtaján élesen kopogtattak. Béres nyitott ajtót és bekiáltott a tanáriba. Weszelovszky tanár úr, keresik ... A számtantanár tétován megindult az ajtó felé, majd a padlóra zuhant. — Vizet... gyorsan, gyorsan ... elájult — hallotta még messziről, majd elveszítette az eszméretét. — No, barátom, rosszalkodik a szívünk és maga ezt nekem soha nem is mondta! Weszelovszky öreg barátját, dr. Kovácsot pillantotta meg maga mellett. — Kevesebbet kell majd foglalkoznia a jó öreg Newtonnal! A tudomány ts méreg, ha túlzásba visszük. Most egy kicsit pihennie kell. Aggodalomra azért nincs ok. Egy-kettőre kihevert ezt a kis rohamot és bőségesen lest még alkalma megvitatni, miképp találkoznak a térben a párhuzamos egyenesek. A számtantanár tétován nézett körül: kétségkívül a saját szobájában van odahaza ... mellette pedig dr. Kovács áll, ott vannak a könyvet, majd hirtelen rádöbbent: hiszen 6 ma az Iskolában volt és a Horváth Misi... Nehezen lélegzett, majd halkan, alig hallhatóan kérdezte: — Ml történt a gyerekkel...? — Miféle gyerekkel? — kérdezte az orvos. Weszelovszky elhaló hangon folytatta: — Akit cigarettáért küldtem és... — Ohó, barátom — mondta az orvos — még hogy cigarettaI Hogyisne. Clgarettázásról egyelőre szó sem lehet, majd az éjjeliszekrényhez ment. A számtantanár tekintetével követte az orvos mozdulatait. Pillantása egy doboz cigarettára esett, amely ott volt az éjjeliszekrényen és mellette aprópénz. Az orvos felvette a cigarettát és a zsebébe sülylyesztette. — Erről barátom egyelőre ne is ábrándozzunk! Most pihenünk egy-két hétig, aztán ... aztán majd meglátjuk, talán még beszélhetünk róla. Egyébként a kisfiú, aki hozta, jó egészséget kívánt a tanár úrnak ... A gyerek mondott még valamit, hogy az újságos bódéban nem volt cigaretta és a trafikba ment, és ezért főtt később ... Eh, mindegy! Maga barátom most szépen pihenget, nem cigarettázik és egy-kettőre rendbejön. Az orvos összeszedte műszereit, adott még egy-két tanácsot és eltávozott. Nem sokkal később az Iskolában élesen felberregett a csengő. Véget ért a tanítás. A folyosók megteltek kifelé áramló gyerekekkel. — Hurrá, esik a hó — kiáltotta Horváth Misi, maid fürge mozdulatokkal egy hógolyót formált és bedobta a legnagyobb gyerektömegbe. A tanárok is elindultak hazafelé. Földessy és Béres az utcán feltűrték a gallérjukat és vidáman nézték a hó hullását. — fa, tényleg, hogy van a mi öreg Pythagórászunk? — kérdezte Béres. — Semmi különösebb. Kovács doktor azt mondta, hogy egy kis kimerülés. Hiába, öregszünk barátocskám ... — Hát leesett az első hó — mondta Földessy Béresnek. — Szép fehér telünk lesz ... A két ember elvegyült az egyre stTübb hóesésben. A hó ráhullott a háztetőkre, a fájlra, az utakra s láthatóan fóleső at* dámság és békesség töltötte el az emberek szívét.