Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-09 / 6. szám, Vasárnapi Új Szó

NYOLC KARÉI KENYÉR Emlékszel még édesanyád áldott kezére, amint feléd nyújtotta a kenyeret? Emlékszel még rebbenő mozdulatára, amint a fehér vászonkendő fölé tartotta, vigyázva, hogy egy morzsa se vesszék kárba a drága életből? A kenyérre és az „édes"-re gondoltam, amikor beléptem WalkA Endre 46-éves, pozsonyi autőbuszsofőr lakásába. Az életadó kenyérre és az életadó anyára. Nem véletlen képzettársításból eredt a gondolat, henein az adott helyzetből: VValkó Endréné nyolc karéj kenyeret szel le, amikor az egész család leül az asztal mellé. Nyolc karéj kenyeret — a férjének, hat gyermeküknek és végül saját magának. A családi képről csak Agi mosolygós arca hiányzik, mert ő Dubnicán dolgozik. (Tóthpál Gyula felvétele) A

Z UTÖBBI években sok szor olvastam és hallottam, hogy a házasság válságban van. Elavult, nem íelel meg a modern Idők követelményeinek. Pedig nem az intézmény került válságba, csak a meggondolatlan, felületes párválasztás bosszulja meg magát. A fiatalok könynyen mondják ki az igent az anyakönyvvezető és a válóperes bíró előtt is. HA SZOBRÁSZ LENNÉK, Walkóékról mintáznám meg az igazi, szép család szobrát. Az önzetlen szeretet, a kényszer nélkül is érvényesülő fegyelem, a munkamegosztás varázsol mosolyt a nyolc ember arcára. És a látogató érzi, tudja, látja, hogy ezek az emberek nagyon boldogok. EGY NYOLCTAGÚ család kapcsolatában azonban nemcsak a lélektani összefüggések fontosak. Az anya nem dolgozik, és egy autóbuszsofőr fizetése csak akkor lehet elegendő ennyi ember számára, ha valóban okos beosztással, józan mértéktartással élnek. A gyerekek: Edit 21 éves, a Slovnaft műszaki rajzolója, Ági 19 éves, a dubnicai gépgyárban levelező, Zsuzsi 18 éves, most érettségizik, utána dolgozni akar, Borika 13 éves, tanárnő szeretne lenni, Bandi 10 éves, és a sofőrpályát választotta (egyelőre), a kis Beáta pedig még nem választott hivatást, hiszen van ideje — ínég csnk két esztendős. Ennek a családnak havonta 20 kg cukor kell, naponta egy szép nagy gömbölyű kenyeret fogyasztanak el, havonta 2400 —2500 koronát költenek ennivalóra. A négyszobás lakás ragyog a tisztaságtól, a gyerekek elegánsak, a lakásban tévé és zeneszekrény hirdeti a technika győzelmét. Mindezt egy fizetésből? Igen — mindezt egy fizetésből! Persze Walkó Endre még nem vezette be a 40, vagy 42 órás munkahetet — havonta átlag 270 órát dolgozik. És jól dolgozik — ezt bizonyítja, hogy elnyerte a „Példás gépkocsivezető" címet. Igen — ez szép, ismeri ©1 a látogató, csakhogy tudjuk, milyen megerőltető — különösen autóbuszon — a gépkocsivezető munkája. Nyáron például a műszak végén szabá lyosan támolyognak. A fáradt apát otthon nem a csend fogadja, hanem az örvendező, zsivajgó gyermekek. Hogyan tud kikapcsolódni, pihenni? — Nekem a gyermekek jelentik a kikapcsolódást, a boldogságot, az élet teljességét — mondja az apa. És én érzem, hogy ez a vallomás nagyon mélyről jön. Ez egy emberélet programja, egy férfiszfv iiite, meggyőződése. De vajon nem kimerítő a feleség, a családanya számára? Hiszen reggel hat órakor kel... takarítás, bevásárlás, főzés, tálalás déli 12-től este 18 óráig, mert a családtagok különféle időpontokban érkeznek. Gyereket nevelni, a kicsire vigyázni, a számtanpéldákat ellenőrizni ... — Huszonkét éve vagyunk házasok, és ha újra kezdenénk, akkor is sok gyermekünk lenne. Nem tagadom, testileg néha fáradt vagyok, de idegileg nem, mert a gyermek: boldogság! Két ember fölnevel hat gyermeket. Mindezt egy fizetésből? Igen, de ... AZ ANYA varrja és köti a család legszebb ruhadarabjait. Az apa ezermester. Kifesti a lakást, megjavítja a vízcsapot csakúgy, mint a rádiót vágy a tévét. A zeneszekrény is az ő kezemunkája. Szabad idejében tesz-vesz, fúr-farag, szépíti otthonát. Két ember felnevel hat gyermeket. Milyen módszerrel, hogyan sikerült elérni ezt a példás fegyelmet? A kérdésre az nnya válaszol: — Ha a szülők fegyelmezettek, akkor a gyermekek ls azok. Ebben a mondatban benne van Pestalozzi, Commenius, Makarenko és Kairov. Pedig Walkóné nem tanult pedagógiát, csak anya, hat gyermek anyja, és nevelési módszerét a szeretet diktálja. NE KERESD Walkóék MB— 1000-sét a Grznianská 6. számú ház előtt. Felesleges — nincs autójuk. Hat gyermekük van. Nem, ők nem is akartak autót — ők gyerekeket akartak. Vidám, kacagó emberbimbókat! Nem vágytak messzi tájakra, fehér hajókat ringató tengerek partjára; mosolygó gyermekszemekben keresték és. találták meg a földi élet minden szépségét. Az apának van egy vágya, távlati terv ... talán majd egyszer ... jó lenne egy kis vityilló a víz mellett... meg ... talán ... egy motorcsónak. De ez nem fontos, mert csak az a fontos, hogy az ember becsületesen dolgozzék, hogy szeresse a családját, hogy gyermekei legyenek. Sok gyermekei ÉLETEMBEN mindig szerettem, és ma is szeretem a mosolygó embereket. Bizarr tréfákat eszelek kl, hogy megnevettessem környezetemet, hozzátartozóimat, barátaimat, hogy láthassam a legszebb fényt: a mosolytól csillogó emberszemeket. Walkóéknál nem kellett tréfálkoznom, Walkóéknál a mosoly megszokott, természetes magatartás. Belülről fakad, a szívből, az agyból, a tudat mélyéből. TUDOM, hogy ez az írás nem időszerű. Három év múlva kellett volna megírnom, amikor a Walkó család a szülők ezüstlakodalmát ünnepli. Amikor már egy-két vő és néhány unoka is ott ül az ünnepi asztalnál. De zord, hideg január van, esőmosta járdákban nézik magukat a kirakatok, fogamzásgátlásról és a demográfiai robbanás veszélyéről írnak a folyóiratok, fiatal párok ölelő lendületét fékezi és degradálja a hűvös megfontolás: jaj, gyerek ne legyen, hiszen előbb a gépkocsit terveztük be . .. Ogy kellett egy kis vigasztaló fény, egy kis boldog ragyogás, úgy vágyódtam az ágyúzajos, válságoktól feszülő világunkban megpihenni legalább egy rövid időre valami csodálatos szigeten, ahol csak boldog emberek élnek ... A Walkó család otthonában megtaláltam ezt a sztgeteti PÉTERFI GYULA Egy hazában kellős állampolgárság A nemzeti állampolgárság megszerzési módjai £ Adminisztratív bonyodalmak Amennyiben ma valaki megkérdezné tőlUnk, milyen is az állampolgárságunk, sokan bizony zavarba jönnénk. Tudjuk: a Csehszlovák Szocialista Köztársaság állampolgárai vagyunk. Ámde... s itt kezdődne a habozás. Az államszövetség létrehozásával ugyanis gyakorlatilag két köztársaság létesült egy közös hazában. Tehát kettős az állampolgárságunk is: egy „országos" — csehszlovák — és egy „nemzeti", szlovák vagy cseh. Ami a csehszlovák állampolgárságot illeti, ekörül nincsenek kételyek. Aki csehszlovák állampolgár volt és nem mondott le róla, továbbra is az marad. Kissé komplikáltabb a nemzeti köztársaságok állampolgárságának a megszerzése, illetve az ebből adódó jogoknak az érvényesítése. Elvileg — a csehszlovák föderációról szóló törvény szerint — mindkét nemzeti szocialista köztársaság állampolgára egyúttal a Csehszlovák Szocialista Köztársaság polgára is, és ugyanez a törvény — nagy vonalakban — azt is körvonalazza, ki válik 1969. január elseje után a Cseh Szocialista Köztársaság, illetve a Szlovák Szocialista Köztársaság állampolgárává. Kettős az állampolgárságunk Aki a Cseh vagy a Szlovák Szocia lista Köztársaság állampolgára, az egyúttal a csehszlovák haza polgára is. Ez az egyik alapelv. Ugyanakkor, ha valaki elveszíti cseh vagy szlovák állampolgárságát, egyúttal elveszíti csehszlovák állampolgárságát is. Ez is logikus. Kissé bonyolultabb a nemzeti, így tehát közvetve a csehszlovák állampolgárság megszerzési módja. A Szlovák Nemzeti Tanács által 1968. december 29-én jóváhagyott törvény szerint Szlovákia állampolgárának minősítik mindazokat, akik a Szlovák Szocialista Köztársaság területén születtek. Azoknál, akik külföldön születtek, utolsó tartózkodási helyük az irányadó, esetleg — a kiskorúaknál — szüleiknek a Szlovák Szocialista Köztársaság területén való huzamosabb tartózkodási helye. Ámde — és itt kezdődnek a bonyodalmak — mi történik akkor, ha mondjuk az ez ideig csehszlovák állampolgár január elsejével nem lett a törvényből folyó igény alapján sem a Szlovák, sem a Cseh Szocialista Köztársaság polgárává? Például egy olyan csehszlovák állampolgár, aki külföldön született, és sohasem volt sem neki, sem szflleinek állandó tartózkodási helye Csehszlovákiában? A törvény értelmében ilyen esetben az illetőnek — amennyiben a Szlovák Szocialista Köztársaság polgára akar lenni — határidő megszabása nélkül ezt meghatározott módon be kell jelentenie. Nemzeti állampolgárság — tetszés; szerint Tegyük fel, hogy egy cseh nemzetiségű polgár huzamosabb ideig Szlovákiában, vagy egy szlovák, esetleg magyar nemzetiségű polgár a cseh országrészekben él. „Szűkebb" hazájának az első a Cseh Szocialista Köztársaságot, az utóbbi pedig a Szlovák Szocialista Köztársaságot tartja. Milyen állampolgársága lesz? Ilyen esetekben a törvény mindenki számára lehetővé teszi, hogy olyan állampolgárságot válasszon, amilyen egyéni érzelmeinek megfelel. Hivatalos nyilatkozat formájában azonban csak 1969. december 31-ig lehet választani. Eltérő a helyzet a gyermekek esetében. Ezek 15. életkorukig ugyanolyan állampolgárságúak, mint szüleik, azután szabadon választhatják nemzeti állampolgárságukat. Mi történik azonban akkor, ha az egyik szülő a Szlovák, a másik pedig a Cseh Szocialista Köztársaság polgárának vallja magát, esetleg idegen állampolgárok? Minden ilyen esetben — szlovákiai viszonylatban — az újszülött szlovák állampolgár, amennyiben az egyik szülőnek szlovák az állampolgársága. Ugyanez vonatkozik természetesen a szlovák állampolgárságú magyar nemzetiségű lakosokra is. Mi több, ilyen esetben a járási nemzeti bizottság jóváhagyása sem szükséges .. . (A törvényjavaslat indokolása ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy hasonló a helyzet más szocialista országok, például a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság jogrendjében is.) Csehek is választhatnak szlovák állampolgárságot Az új törvény értelmében a cseh állampolgárságú házastárs is elnyerheti — a házasság megkötése után egy meghatározott időben — a szlovák állampolgárságot, s ezt a 15 évnél fiatalabb gyermekeire is kiterjesztheti. És ha idegen állampolgár köt házasságot a Szlovák Szocialista Köztársaság polgárával? Ebben az esetben egy 1957-ben megkötött nemzetközi egyezmény értelmében a házasságkötés vagy a válás önmagában nem lehet befolyással a nő állampolgárságára. Amennyiben tehát idegen állampolgárságú nő megy férjhez szlovák állampolgárhoz, csupán saját kérelmére nyeri el férje állampolgárságát; ebben az esetben az illetékes járási nemzeti bizottság beleegyezése is szükséges. Ugyanez vonatkozik az idegen állampolgárságú nó 15 évnél fiatalabb gyermekeire is. A kérelmet az utóbbi esetekben legkésőbb 6 hónappal a házasságkötés után kell beterjeszteni. Hozzá kell még fűzni, hogy amennyiben a Cseh Szocialista Köztársaság polgára kíván a Szlovák Szocialista Köztársaság polgárává vélni, az illetőnek legkevesebb három éven át szüntelenül Szlovákia területén kell tartózkodnia. A 15 évnél idősebb Idegen állampolgárnak, aki a Szlovák Szocialista Köztársaság állampolgára kíván lenni, ezt csak az előírt szövegű állampolgári fogadalom letétele után nyerheti eL Amennyiben cseh állampolgár kíván a Szlovák Szocialista Köztársaság polgárává válni, nem kell Ilyen fogadalmat tennie. Sok megoldatlan részletkérdés A fentiekben csak nagy vonásokban ismertettük a nemzeti állampolgárság megszerzésének, esetleg elvesztésének kérdéseit. A gyakorlatban ezzel összefüggésben természetesen nem egy olyan probléma is felmerül majd, amelyet az illetékes szerveknek, esetleg bíróságoknak kell majd eldönteniük. Máris felvetődnek ilyen, egészen konkrét kérdések: Tegyük fel, hogy valaki Csehországban született, ámde huzamos idő óta Szlovákiában él (vagy fordítva) — beválasztható-e a nemzeti szervekbe? Elvileg — legalábbis úgy értelmezzük — egyik köztársaság polgára nem választható be a másik köztársaság képviseleti testületébe. Mi lesz azonban — tegyük fel — azokkal az SZNT tagokkal, akik születési helyük szerint a Cseh Szocialista Köztársaság polgárai lettek. Ebben az esetben — ha meg akarják tartani funkciójukat — kijelentéssel a Szlovák Szocialista Köztársaság állampolgárságát kell választaniuk, ugyanakkor viszont cseh nemzetiségűek maradnak ... Az élet nyilván még számos további, nem kevésbé bonyolult kérdést is felvet. Például ilyen teljesen prózai problémát: Hogyan birkóznak meg ezzel az ügyvitellel az illetékes anyakönyvi hivatalok, amelyeknek a nemzeti állampolgárságokról bizonylatot kell kiadniuk? Egyelőre — tudomásunk szerint — csupán tájékoztatást kaptak erre vonatkozóan, ámde nincsenek még nyomtatványaik, s ezért el sem fogadhatják a polgároknak az állampolgárság választására vonatkozó kijelentéseit és állampolgárságukról sem adhatnak ki bizonylatot. D. J.