Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-08 / 33. szám, szombat

Beszélgetés a Szovjetunióban járt pártküldöttség tagjával „Gazdag tapasztalatokkal tértünk haza" A napokban tért vissza hazánkba a CSKP KB küldöttsége, amely farolím H ette S mérnöknek, a CSKP KB elnökségi tagjának, a KB titkárának vezetésével tíz napot töltött a Szovjetunióban. Ennek a küldöttségnek egyik tagjával Ľudovít Bučín mérnökkel, az SZLKP kelet-szlovákiai kerületi bizottságának titkárával beszélgetett munkatársunk. O Milyen feladatokkal ment pártunk küldöttsége a Szovjetunióba? — Az SZKP Központi Bizottságának meghívására azzal a feladattal utaztunk a Szovjetunióba, hogy tapasztalatokat gyűjtsünk az ottani pártszerveknek és- -szervezeteknek a mezőgazdaság terén kifejtett szervező és irányító munkájából. Előrebocsátom, számunkra nagyon hasznos volt a nyílt, az őszinte barátság jegyében lefolytatott eszmecsere. Szükségünk van tapasztalatokra, a baráti szocialista országokban, a mezőgazdaság terén alkalmazott és bevált munkamódszerek megismerésére, annál ls inkább, mivel a CSKP KB tervbe vette új mezőgazdasági politikánk koncepciójának kidolgozását és ennek az év második felében megtartandó plenáris ülésén történő megtárgyalását. • Hol járt és ktkkel tárgyalt a küldöttség? — Moszkvába érkezésünk után a szovjet központi szervekkel tárgyaltunk, az SZKP KB-n, majd a mezőgazdasági és élelmiszeripari minisztériumok, valamint a Mezőgazdasági Tudományos Akadémia és a Mezőgazdasági Főiskola vezetőivel folytattunk beszélgetéseket. Mindenütt régi és kedves barátokként fogadtak bennünket... • A fővároson kívül az ország melyik körzetébe látogattak? — Az Üzbég Szocialista Köztársaság fővárosában Taskentben alkalmunk volt elbeszélgetni a központi, területi és körzeti pártbizottságok vezetőivel, mezőgazdasági szakemberekkel, továbbá ellátogattunk néhány termelőüzembe és kolhozba is. Ebben az országrészben érdekes és számunkra nagyon hasznos tapasztalatokat gyűjtöttünk. Szinte felmérhetetlen az az előrehaladás, amelyet a mezőgazdaság felvirágoztatása terén itt elértek. Talán mondanom sem kell, hogy nem véletlenül. Ehhez körültekintő, megfontolt munkával teremtik meg az előfeltételeket. A mezőgazdaság élén, minden szinten, tapasztalt és nagy szakképzettséggel rendelkező vezetők állnak, ami azt igazolja, hogy a szakkáderek kiválasztására, továbbképzésére rendkívüli figyelmet fordítanak. Ez az országrész nagyon gazdag természeti kincsekben, ásványi anyagokban és mindezt igyekeznek a mezőgazdasági termelés szolgálatába állítani. .Saját nyersanyagforrásaikat gazdaságosan használják fel, és az ezekből gyártott tiszta tápanyagokból hektáronként rendszeresen 183 kg-ot juttatnak a talajba. Mindemellett jelentős összegeket fordítanak a talaj termőképességének javítására. Például tudomást szereztünk arról, hogy az Üzbég Szocialista Köztársaságban évente 6—8 ezer hektáron végeznek rendszeres talajjavítási munkálatokat a vízgazdálkodási rendszer tökéletesítése, hatalmas öntözéses gazdaságok létesítése útján, amelyeknek költségei hektáronként az 5000 rubelt is elérik. Mindez természetesen kamatostól megtérül. O Milyen személyes élményekben volt része? — Részt vettünk a Szovjetunióban tartózkodó csehszlovák küldöttségek tiszteletére a Kremlben rendezett búcsúebéden. Ott volt a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának elnöke, Erban elvtárs és Botfa professzor, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter is. Ez alkalommal találkoztunk Podgornij elvtárssal, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnökével, az SZKP KB titkáraival, köztük Katusev elvtárssal, aki nemrég járt hazánkban. Az ünnepi asztalnál mollettem ült Lepesinská prímabalerina és a világ első űrhajósnője, a bájos Tyereskova és férje. Kedves találkozás volt ez, amelynek rajtam kívül a lányom ls örült, mert a híres asztalszomszédaim autogramjával leptem mag őt. (kulik) Miérl nincs Felsöpélen megyor islcío ? A FELSŐPÉLI iskolakérdés furcsa megoldására egy olvasónk hívta fel szerkesztővefébői Olyan "kmönős Napi hat kilométer helyett húszat utaznak a tanulók dolgokról értesültünk, ———————— melyeket — az igazat megvallva — nem is tudtunk elhinni. Sajnos, a helyszínen meggyőződhettünk az állítás Igazáról... De térjünk a tárgyra! Felsőpélnek (lévai járás) mintegy 450 lakosa van. Körülbelül 110 család. Ebből alig 10 család szlovák, a többi magyar nemzetiségű. Tehát majdnem minden házban .magyarul beszélnek. Igy — mivel az anyanyelvi oktatás előnye vitathatatlan — azt hihetné valaki, hogy a faluban magyar iskola van. Tévedne, aki azt gondolná, ugyanis a falu egyetlen iskolája szlovák tanítási nyelvű. Az igazsághoz tartozik, hogy 1959-ig (így emlékeznek a falubeliek) magyar iskola volt Felsöpélen. Akkor ugyanis — a járások átszervezése idején — megszűnt. Állítólag u szülők kívánságára. Azért „áltítólag", mert a járás akkori vezetői kijöttek és beszéltek a szülőkkel. De ez nem lényeges. Ennél sokkal fontosabb a jelenlegi helyzet konkrét tények alapján történő megvizsgálása. Megtudtuk, hogy mivel kevés gyermek van a faluban, csupán egyetlen iskola, lehet — osztatlan — Felsöpélen. Vagy magyar, vagy szlovák. Azt kell tehát figyelembe venni, hogy milyen további konkrét tények szólnak az egyik, Illetve a másik megoldás mellett. A jelenlegi megoldás — csak szlovák iskola — esetén a magyar gyerekek egy része (ezekből van á többi) a szlovák iskolába jár, vagyis nem tanulhat anyanyelvén, és nem érhet el olyan eredményeket, (a tanító legnagyobb igyekezete ellenére sem), mintha magyar iskolába járna. Azok a magyar gyermekek, akiket szüleik nem írattak be a helyi szlovák iskolába, a Felsőpéltől mintegy 10 km-re eső Pozbára járnak magyar iskolába, ez van legközelebb. Az oda vezető utat naponta vonaton teszik meg. Ez a megoldás a bonyolultabb. Ugyanis azoknak a tanulóknak, akik szlovák iskolába akarnak járni, elég lenne na ponta 3 km t utazniuk, mivel a legközelebbi szlovák iskola (méghozzá kilencéveslj a Fel söpéltő! 3 km-re fekvő Ény (Iňa) községben van. Ráadásul ezeknek a gyerekeknek a száma — legalábbis a lakosság nemzetiségi összetételét tekintKOMMENTÁRUNK A francia államfő körutat tett Franciaország legnyugatibb és egyben legszegényebb csücskében, az elmaradott, „sötét" Bretagne-ban. Ez az Atlanti-óceánba nyúló félsziget Franciaország Szicíliája, az ország legelmaradottabb területe. A lakosság 59 százaléka falvakon él, s főleg burgonya és karfioltermesztéssel valamint halászattal foglalkozik. Az ország burgonyatermésének kétharmada innen származik. Ipara a vidéknek úgyszólván nincs, nagy a munkanélküliség, s a parasztok élete egyáltalán nem rózsás. Egy parasztcsalád átlagos évi jövedelme Bretagne-ban 2686 frank, viszont az ország többi részében 4030 frank. Igy azután nem csoda, hogy a lakosság jó része, elsősorban a fiatalok, kivándorolnak, elhagyják falujukat, hogy Párizs szegénynegyedei lakóinak számát gyarapítva munkát keressenek, vagy teljesen hátat fordítsanak hazájuknak. Az utóbbi évtizedekben a tartomány lakosságának száma állandóan csökken, jelenleg mintegy két és fél millióra tehető, melynek kétharmada kelta származású, s a falvakon még ma is a kelta nyelvet beszélik, éppúgy mint Írországban, vagy Walesben, ahonnan a bretonok az V. és VI. században vándoroltak be. A kelta kultúra számos balladában és mesében is fennmaradt. A gazdasági elmaradottsághoz így a kulturális mellőzöttség sérelme is járul, és a kettő együtt puskaporos hordóvá változtatta e félszigetet. A lakosság autonómiát, szabad és független Bretagne-t, önálló kormányt és képviseleti testületet követel. Bretagne Nemzeti Felszabadításl Frontja, az FLB (Front de Liberation de la Bretagne ) merényleteket szervez és hajt végre az „ellenséges" Franciaország ellen. Múlt év decemberében a rendőrség nagyarányú letartóztatásokat hajtott végre, miután számos fegyverraktárra bukkant. NapiVörös vasvillák Bretagne-ban renden vannak a zavargások, lázongások. Az FLB az elmúlt két évben több mint 30 bombamerényletet követett el prefektúrák, adóhivatalok és rendőrkaszárnyák ellen. Az OAS-merényletek óta nem foganatosított a rendőrség oly szigorú biztonsági intézkedéseket, mint ezúttal, De Gaulle bretagne-i körútja során. Az első állomáson, Rennes-ben a nacionalisták öklüket rázva „Szabad Bretagne-ti", „Bretagne gyarmat" kiáltásokkal, sértő jelszavakkal fogadták az elnököt. Az utcákról a rendőrségnek kellett eltávolítania a vörös és fekete zászlókat, s a nacionalisták olajjal locsolták végig a repülőtérről a városba vezető utat. Hasonló volt a helyzet az elnök útjának további állomásain is, Brestben és Quimperben, ahol ugyancsak tüntetőkkel találta magát szemben. A falvakon pedig, ahol áthaladt, a breton parasztok kitűzték a kerítésekre a vörös vasvillát — jelképül, hogy azzal fognak Párizs ellen vonulni. Amint a francia lapok egyöntetűen megállapították, a tábornok háromnapos bretagne-i ve — lényegesen kisebb. Meg kell még jegyezni, hogy azok közt a felsőpéli szülők közt, akik szlovák iskolába járatják gyermekeiket, olyanok ls akadnak, akik csupán azért döntöttek úgy, mert attól féltek, hogy a vonattal naponta történő utazás közben esetleg valami baj érhetné gyermekeiket. Ugyanakkor azzal is tisztában vannak, hogy az anyanyelvi oktatás hiánya nagy hátrányt jelent gyermekeik tanulmányi előrehaladásában. Ez a véleménye például Csuprai Andrásnak is, aki már a JNB-n is szorgalmazta (1968 januárjában), hogy legyen Felsöpélen magyar iskola. Szilva Endre, a HNB elnöke is szlovák iskolába járatta gyermekeit, de véleménye szerint is helyesebb lett volna anyanyelvi oktatásban részesíteni őket. Az elnök különben azt is elmondta, hogy a nemzeti bŕ Utság hivatalosan még nem fordult a járáshoz a magyar iskola létrehozása érdekében, de ha a helyi szülők valamilyen formában megkérik erre a HNB-t, akkor szívesen megteszi. Ügy gondoljuk, ez a kérdés megoldásának a lényege. Annál is inkább, mivel a Lévai járási Nemzeti Bizottság iskolaügyi osztályán — Jozef Kosmáii tanfelügyelő állítása szerig is — ez lenne a legfőbb lépés ahhoz, hogy Felsőpél magyar iskolát kapjon. A tanfelügyelő azt is kijelentette, hogy a JNB Iskolaügyi osztályának — ha a szülők valóban kérnék, — nem lenne semmi kifogása a magyar iskola létrehozása ellen. Kissé ugyan csodálkozunk azon, hogy a felsorolt okok ellenére — melyeket a JNB-n bizonyára régen ismernek — a magyar iskola megszüntetése óta az iskolaügyi hatóság nem kérte ki a felsőpéli szülők véleményét, Illetve a szó szoros értelmében a szülők kezdeményezésére vár. Nos, ha kezdeményezés kell hozzá, akkor most a felsőpéli szülőkön a sor. Amit eddig elmulasztottak, azt most pótolhatják. Legjobban teszik, ha a HNB-n keresztül juttatják el kérvényüket a JNB Iskolaügyi osztályára. A szülők véleményét a HNB egy nyilvános gyűlésen könnyen megismerheti, s utána már csak el kell küldeni a kérvényt. A szülőknek, a szabad véleménynyilvánítástól ma már igazán nem kell félniük. Vagy ahogy Gyönyör József legutóbbi cikkében írja: „Itt az ideje, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban minden magyar újra félelem nélkül megvallhassa nemzetiségét, és minden magyar szülő végre aggodalom nélkül olyan Iskolába irathassa gyermekeit, amilyet megfelelőnek tart". FULOP IMRE SZILVASSY JÓZSEF Megalakult a szövetség körútja így egyáltalán nem hasonlított a korábbi évek vidéki útjainak diadalmenetéhez. A francia államfő bretagne-i útjának középpontjába a területi igazgatás készülő átszerve zését állította. Quimperben bejelentette, hogy az idén tavasz szal népszavazást tartanai. Franciaországban a regionális reformról és a szenátus reformjáról. E reform lényege az, hogy Franciaország olyan gazdasági területekre oszlana, amelyeket nem Párizsból irányítanak központilag, hanem saját maguk terveznék gazdasági fejlődésüket. E gazdasági területek egyike lenne Bretagne. A területi igazgatás reformjának tervezete folytatása azoknak az erőfeszítéseknek, amelyekkel De Gaulle a közvetlen és általános szavazással megválasztott szervek kezéből kl akarja venni a tényleges vezetést a közvetett módon megválasztott szervek javára. Ez az igazi oka annak, amiért az elnök a parlamenti út helyett a népszavazást választotta. A decentralizálás tehát csak ürügy arra, hogy a kormány a központi hatalom útján fokozhassa a monopóliumok uralmát, a területi szervek felett. Igy tehát nem csoda, hogy az elnök új népszavazási terve nem váltott ki lelkesedést a francia közvéleményben. Bár hivatalosan a reform kérdésében kell majd a francia népnek döntenie, a valóságban azonban ez bizalmi szavazás lesz az „erős kezű" 73 éves elnök mellett, esetleg ellene. Kimenetele — a bretagne-1 „próbaút" alapján ítélve — De Gaulle szempontjából nagyon is kétséges. PRÓTICS JOLÁN Tegnap, számunkbar alatr a cím alatt adtunk ^ZAjS&á a Gyermek- és Ifjúsági b'Mtvezetek Szövetségének alakuló kongresszusáról. Lapzár,»jicoi még nem fejei ódötf be t mun ka, ; így most vissza.érví, e.; ményekhez - - ismertet|iík i sngresszus befejező részé

1 ÍO vei ú két nap alatt nem kei üli sor Ü szövetség elnökének * meg r iasztására, ezért a küldöttek többsége amellett szavazott, hogy a központi bizottság 10 napon belül üljön össze és válassza meg az elnököt. A munka koordinálásával addig B. Dubeňt, a Főiskolások Szövetségének elnökét bízták meg. A volt CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának apparátusát ideiglenesen R. Harenčár mérnök irányítja. A kongresszus részvevői üdvözlő levelet küldtek L. Svoboda köztársasági elnöknek, A. Dubčeknek, a CSKP Központi Bizottsága főtitkárának, a CSKP Központ: Bizottságónak, az SZLKP Központi Bizottságának, az SZNT elnökségének, a szlovák kormánynak és a Szlovák Nemzeti Frontnak. A Svoboda és Dubček elvtársnak küldött levélben a kongresszus résztvevői többek között köszönetet mondanak azért a megértésért, amelyet a két államférfi a fiatalsággal kapcsolatosan tanúsít. Hangsúlyozzák, hogy a jövőben még Inkább hűek lesznek a szocializmus Ideológiájához, a proletár internacionalizmushoz. Mindent elkövetünk azért — áll többek között a levelekben —, hogy a gyermek- és ifjúsági mozgalomban is minél előbb konszolidálódjék a helyzet. Ha néhány problémával kapcsolatosan nézeteink különbözőek ls, célunk egy: marxista—leninista alapon építeni a szocializmust, hazánk felvirágoztatását. V. Borodovőák mérnök zárószavával a késő esti órákban ér véget e kongresszus. — ozo — KÁR A VOLGÁÉRT... Ha áttekintjük a rendőrség forgalmi osztályának napi jelentéseit. megállapíthatjuk, hogy sok a közlekedési baleset. Ezek leggyakoribb oka a gyorshajtás, a szabálytalan előzés ős az előírt követési távolság be nem tartása. Valószínűleg az utóbbi lehetett a napokban az oka annak az AC 89 89-es rendszámú Volga balesetének ls, amely a Stefánia kávéház közelében az egyes és a hármas villamos közé ékelődött. Az ember fájó szívvel gondol' arra, hogy a kocsi néhány másodperccel ezelőtt még halkan suhant a Húrban téren, és a benne levő rádió könnyű zenével szórakoztatta az utasait, akik érdeklődve figyelték a város forgalmát, a kirakatokat, az embereket, amikor egyszer csak egy nagy recscsenés és a gumikerekeken gördülő kényelmes jármű szánalmas ronccsá vált. A sofőr valószínűleg túl közel haladt a térről Induló egyes villamos mögött, a Volga után elindult a hármas villamos és nylíván az egyesnek valamilyen okból hirtelen fékeznie kellett, így hátulról beleszaladt a Volga és ebbe néhány tizedmásodperc múlva pedig az őt követö hármas villamos. Egyszer az egyik gépkocsifuvarozási vállalat bejáratánál láttam egy plakátot, amely egy aranyos kislányt és kisfiút ábrázolt és alatta ez a szöveg állt: apuka, gyere haza épségbeni Ebben az esetben az apuka épségben hazaérkezett, és az utasoknak sem történt semmi Bajuk* de a Volga már nem térhetett 6i egyhamar nem ls tér haza. Pedig épségben hazatérhetett volna, csak szabályosan kellett vofná közlekednifi! (k. 1.1 Ezerszer bírált vállalat Az utóbbi időben ismét meggyőződtem a Postai Hírlapterjesztő Vállalat életképtelenségéről. A bratislavai Pihenés és Kultúra Parkban a konferenciák és kongresszusok egymást váltják. Néhányon én is részt vettem, s velem együtt átlagban vagy 600—700 küldött. Nagyon sokan közülünk újságot, napilapokat hajszoltak — hasztalan. A jelenlevők, ha másra nem, a konferenciáról közölt tudósításra biztos kíváncsiak voltak. Nem csoda tehát, ha egyre több méltatlankodó hangot hallottam. Joggal. S most a küldöttek véleményét is tolmácsolva megkérdezem: miért nincs a PKP halljában egy állandó vagy legalábbis rögtönzött újságárus bódé? Sajnos, még mindig nem tanultuk meg, mi az üzletembernek lenni. — oz —