Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-07 / 32. szám, péntek

Textilgépipari slágerünk japánban AMIKOR 1967-ben világújdonságként a braAl vásáron bemutatták az aranyéremmel kitüntetett BD 200 típusú orsó nélküli fonóberendezést, elűre tudtak, hogy forradalmasítani fogja a fonodákat. A textilipari szakemberek agyanis már régóta világsxerte azon törték és törik a fejüket, hogyan lehet minél gyorsabban és olcsóbban fonalat készíteni ax előfonógépen rendezett kócos kártolószalagból. Jelenleg legtöbb helyen még orsós fonógépeket hasxnálnak erre, de exek a berendelések már elérték teljesítőképességük telsfi határát, a percenkénti 12 exer fordulatot. E sebességhatáron tál már túlságosan rexeg ax orsó, itixxlk és elrepül a fémfutó. Cppen exért keltett szenxáclót ax a csehsxlovák szabadalom, egy olyan fonógép, amely kétszer-háromszor gyorsabban fonja a fonalat, mint a hagyományos gépek, méghozzá orsó nélkül. A világ első orsó nélküli fonodáját Cstf nad Orliclben helyezték üzembe. Sok előnye közül sxemléltetőlil említsünk meg néhányat. • Ilyen még nem volt Aki járt már fonodában, megfigyelhette, hogyan kötöxlk össze a fonónők ax elszakadt fonalakat. Fáradságos, nagy figyelmet igényló munka ez. Ax új BD 200 a s pneumatikus fonógépek mellett egysxerfibb a munka: a gép egyik berendezése ugyanis szálszakadáskor azonnal leállítja az adagolást, és kigyullad a szakadást jelző lámpa. A fonónö egyszerűen kinyitja a szekrényt, kis ecsettel kltisztitjn a fnnókamrát, majd becsukja és a sxekrénybe ereszti a kész ronal végét. Több dolga nincs, a gép automatikusan egyesíti a fonalvégeket. Van a gépen még más figyelemreméltó újdonság is. Amíg a hagyományos fonógépeken fent helyezik el a gyapjúszalagot és a kész fonal lent csévélődik, itt a szalag felfelé fut a fonóegységbe. Ex sokkal kényelmesebb a funónök sxámára, mert nem kell anyuyisxor lehajolniuk. A pneumatikus módszerrel font szálak legnagyobb előnye, hogy egyenletesebben és jobban testhetők, mint az orsós gépeken készültek. Igy a belőlük készült szövet-, puplin-, damaszt , kordbársony és bársonyanyagok is egyenletesebbek, finomabbak. A fonal szilárdsága gyakorlatilag azonos a hagyományos módszerrel készült fonaléval, de a késx szövet élettartama a fonal egyenletessége következtében hosszabb. • Brno—Montreal—Tokió Ax Gstí nad Orlicf-1 Kovostav nemzeti vállalat — mint említettük — első ízben az 1967. évi brnól vásáron mutatta be a BD 200 a s pneumatikus fonógépet. Amióta pedig a csehsxlovák textilipari kutatóintéxet igaxgatója a montreali világkiállításon előadást tartott ax orsó nélküli fonásról, azóta sorra érkexnek a látogatók ax egyedülálló berendelést gyártó üxembe. 1987-ben össxesen 37 gépegysé got gyártottak, ebből nyolcat a bnlftild sxámára, husxonkllencet pedig exportra; ax utóbbiak a Szovjetunióba, Olaszországba, ja pánba, Angliába és az NDK-ba ke rültek. Az -elmúlt évben már kö zel 150 drb BD 200-ast gyártottak, csaknem kizárólag kivitelre, s ugyancsak 1968-ban gyártási sza badalmát Is eladták Olaszország nak és Japánnak. A múlt év végén úgyszólván egyedülálló eseményre került sor a Japán középnyngati részén fekvő Fukui város Daiva üzemében, ahol egysxerre 48 Toyoda BD 200as gépet helyextek ünnepélyes keretek között üxemfie. Történelmi esemény volt ex a csehszlovák— Japán gaxdaságl kapcsolatok terén. Az áj gépek nem csupáa műszaki színvonalukkal váltottak ki nagy izgalmat Japánban, hanem ezért is, mert ex a rohamosan iparosodó ország egyre nagyobb munkaerőhiánnyal küxd. Márpedig — mint említettük — a BD 200-as a klasszikus gépekbex viszonyítva mintegy két és félsxeresére Műveli a munkatermelékenységet. A japán textilipar sxázéves története első fázisában egy alkalommal már vállalta a fonás technológiájának megváltoztatásával járó rizikót. Ogy látszik, hogy most a történelem megismétlődik. A második forradalmasítást az a csehszlovák szabadalom vezeti be, amely minden valósxfnüség sxerint alapjaitól kezdve megváltói tatja a japán textilipart. Még a múlt év elején ngyanis egy hároméves tervet dolgoxtak ki. amely szerint a Daiva Toyoda cég ötmilliárd yent fordít a BD 200 as gép továbbfejlesztésére, s ezzel kívánja fokozatosan felcserél ni a hagyományos gépek egyhar Miit. • Nem állnak meg a félúton Az orsó nélküli fonógépek sxa badalmának Japánba való eladása a legnagyobb' mérvű gyártási engedély, amelyet Csehszlovákia a második világháború után egy tű késországnak eladott. Örvendetes az is, liogy textilgépgyártásunk egyik vívmánya egy olyan fejlett ipari országban talált elismerésre, mint |apán (amely egyebek között sxlntén foglalkozott exxel a kérdéssel, de távolról sem ért el olyan sikereket, mint a mi fejlesztőink). A BD 200 as gépet gyártó Ko íuslav ebben ax évben mintegy 350 darabot akar belőlük késxlteni. Kf'úttal azonban továbbfejlesztésén ls dolgoxnak. A BD 200 — M89 sxerkezeti szempontból még tökéletesebb' lesx, könnyebb lesx a kezelése. ami pedig gyártási költségeit illeti — olcsóbb less. figy véljük, Ilyen fitoa kellene haladnia valamennyi iparágunknak a színvonalas — és a világszerte keresett — gyártmányok fejlesztésében és as elért eredmények hasznosításában. DÓSA JÓZSEF Olasz cégekkel kereskednek IMPORT - SAJAT EXPORTTAL FEDEZVE Kelet-Szlovákia egyik Jelentós vegyipari üzeme, a sviti Chetoosvit n. v. január utolsó napjaiban olasz cégek képviselőit látta vendégül, akikkel a vállalat- vezetősége kétoldali kereskedelmi kapcsolatokról tárgyalt. Ján Matis mérnöknek, a Chemosvit vállalati igazgatójának közlése szerint három olasz cég igazgatójával tárgyaltak. A Bolzinl céggel már régebben kapcsolatban állnak és ennek részén értékesíti a Chemosvit a celofánt Olaszországban. A Rotomec cégtől rétegező gépet vásárolt a sviti vállalat. Az ilyenfajta kereskedelmi kapcsolat kifizetődőnek bizonyult, ugyanis az olasz cégektől vásárolt gépek ellenértékét Olaszországba exportált saját termékeivel egyenlíti ki a Chemosvít. A Rotomec cég megmunkáló és nyomdai gépek gyártásával foglalkozik, modern mélynyomású gépeket is gyárt. A Chemosvit vezetősége hasznosnak tartja és fel is ajánlotta a mélynyomású nyomdai gépek gyártási jogának megvásárlását. Ezért a gépeket Svitben, a saját vállalatunk gyártaná, mégpedig nemcsak a saját részünkre, hanem kivitelre is. A gépekhez szükséges szabályozó- és mérőberendezéseket továbbra is az olasz cégtől vásárolnánk, mert ezek gyártása jelentős problémával járna. A jövőbeni együttműködést illetően konkrét egyezségre került sor a sviti Chemosvit és az olasz cégek képviselői között. Ennek alapján ez év júliusában a Chemosvit és a Rotomec cég közös gépkiállítást szervez. A Chemosvit az idén két mélynyomást! gépet saját céljaira, 1970ben pedig 10 ilyen gépet exportra gyárt. A megállapodás szerinti árak kedvezőek a Chemosvit részére, s kifizetődőnek ígérkezik ezeknek a gépeknek a hazai gyártása, mivel jelentős devízamegtakarítással jár. A Boizoni cégen keresztül a sviti gyár havonta 100 tonna fóliát is exportálhat. Ján Matis vállalati igazgató véleménye szerint érdemes az ilyen kereskedelmi kapcsolatokat tovább bővíteni más kapitalista országok üzemeivel is. —ik. OQ 2. TALÁLKOZÁSOK /

tt vagyok hát Rimaszombatban. Immár harmadik napja. Tulajdonképpen író-olvasó találkozóra hívtak ebbe a jellegzetesen gömöri városkába, ahol oly jól érzem magam, s ahol óráról órára annyi szorongást keltő kérdéssel kell szembenéznem. A meghívólevelet pályatársam és egy kicsit sorstársam is, Veres János irta alá. Legutóbb a Magas-Tátrában rendezett értelmiségi találkozón akadtunk össze, de a program zsúfoltsága miatt alig tudtunk szót váltani. A Tátra-fogadó éttermében üldögélünk most. Beszélgetünk, s közben elnézegetem sápadt, szomorkás arcát, tüzelő szemét, az asztalon doboló nyugtalan ujjait, és arra gondolok, hogy ez az ember, aki megírta a „Fehér szarvas" szépségkergető, finom poémáját, sokkal inkább benne gyökeredzik a realitások világában, mint jómagam, aki mindig a valósággal viaskodom, költői hevületeimet szeretem lehűteni józan számokkal és tényekkel, hogy ki ne szaladjak a valóban létező világból. Ö, úgy látszik, éppen ellenkezője. Annyira otthon van ebben a városban, a szülővárosában, hogy alig mer kimozdulni innen. Minden szégyenkezés nélkül be is vallja, ha arra kényszerül, hogy egy-két napra elutazzon valahová, a megérkezés és leszállás pillanatában máris legszívesebben visszafordulna. Szinte gyerekesen tág, faggató szemét rám veti, s azt mondja: — Ugye, te is így vagy ezzel? Ö, hát hogy is vagyok ezzel? Ebben a pillanatban anynyira megirigylem, hogy szeretnék vele sorsot cserélni. Szeretnék egy ilyen kis városkában élni, ahol egészen otthon lennék. Szeretnék menedéket találni a szülői ház biztonságos, jó fedele alatt. Kimerítő utazások helyett valahol egy járási népművelési otthonban dolgozni, ahogy ő teszi. Bajlód-• ni műkedvelőkkel és CSF.MADOK-rendezvényekkel, mint ahogy ő bajlódik, mert tagja a CSEMADOK járási elnökségének és a járási szakbizottságnak. Éjszakába nyúló napok után hallgatnám feleségem zsörtölödését, hogy már megint elmaradtam valami lehetetlen gyűlésen, s utána magam is bosszankodnék, hogy ennyi időt lopott el tőlem ez a hálátlan munka, s megint elfelejtettem megírni a tollam hegyére kívánkozó verset. Mondom, így okoskodok magamban, s ugyanakkor korholom magam, mert gonosz és hálátlan vagyok saját sorsommal szemben, hogy már megint valaki más bőrébe szeretnék bújni, s erőt vesz rajtam megint a mindent fölborító nyugtalanság. S bár barátom közelsége keltette bennem ezt a nyugtalanságot, éppen az ő közelsége nyugtat meg. Kedvtelve nézegetem az italából hörpintgető, olykor náthásan tüszszentő költőt, s érzem, hogy szeretem öt, és szeretek mindent, amit ő csinál és tesz, mert mindez nagyon érthető, nagyon szükséges és rendkívül becsületes. Szeretem őt és a barátait is, akikkel összehozott, így a rendkívül rokonszenves és rendkívül tevékeny S z o k o 1 a y Imre mérnökkel, aki a rimaszombati adóállomás műszaki vezetője, s ugyanakkor a CSEMADOK j B mellett működő népművelési szakbizottság elnöke. »f Ő

szintén szóivá meglepetés volt számomra, hogy egy műszaki végzettségű szakember ilyen érdeklődést tanúsít a mozgalmi és kulturáli! élet iránt. Sőt a járási újságban, a Gömöri Hírlap január tizediki és tizenhetediki számában folytatólagosan eszméitető cikket közölt a CSEMADOK új szerepéről és programtervezetéről, melyben rövid történelmi visszapillantás után a járás magyar lakosságának égető problémáira mutat rá. Igy például nagyon egészségtelen tünetnek minősíti azt a tényt, hogy bár a járás lakosságának csaknem a fele magyar, a párttagok számaránya mintegy 33 százalék, ami a magyar lakosság politikai érdektelenségére és passzivitására mutat. Mivel a rimaszombati járás a köztársaság egyik legelmaradottabb járása s ezen belül — annak délre eső területei — épp a magyar lakosság helyzete a legrosszabb. Ezért a népnevelő munkán, jogi és politikai kérdéseken túl, törődni kell a gazdasági kérdésekkel is. Hogy ezen a téren orvoslás következzék be, pontos adatokra, tudományos alapokon végzett felmérésekre van szükség. Itt tartunk hát: a felmérésnél, a pontos helyzetismeretnél. Költő barátommal és Szokolay Imrével egy egész hoszszú estét töltöttünk el a CSEMADOK jB mellett működő szakbizottság első félévi terve fölött. A szakbizottság közgazdasági csoportjának feladata épp az általános, szociális, valamint a migrációra és az ipart termelésre vonatkozó felmérés megkezdése és a mezőgazdasági felmérés előkészítése. Látszólag egyszerű feladat. Nem kell hozzá semmi más, csak egy sereg kimerítő és pontosan fogalmazott kérdés és a megjelelő kérdőívek sokszorosítása, aztán az adatok beszerzése és helyes kiértékelése. Csakhogy a helyzet orvoslásához valami más ts kell: lóakarat és együttműködés. Kommunisták és nem kommunisták, szlovákok és magyarok valóban jóakaratú együttműködése. Lehetséges ez? tehetséges az adott pillanatban? A közelmúlt disszonáns hangjaira gondolok, s jelébred bennem a kétely. Aztán eszembe jut egy újabb rimaszombati ismerősöm, akivel ugyancsak költő barátom hozott össze, s aki ereklyeként őriz egy nagyon régi újságcikket. Áz Oj Szó 1949. július 3-t számából vágta ki ann^k idején. Látszólag nagyon prózai beszámoló a CSEMADOK rimaszombati helyi csoportjának megalakulásáról. Nos, van ennek a beszámolónak egy bekezdése. mely szinte fejbe kólintja, s ugyanakkor hihetetlenül meiiörvendezteti az embert, mert úgy hangzik, mintha csak ma vagy tegnap írták volna. „Az elnökké választott Demeter Bálint gondosan felépített beszédében ismertette a kultúregyesület célkitűzéseit és meggyőző szavakkal hangoztatta, hogy ez a kultúregyesület nem akar versenyre kelni a Matica slovenskávaí, ellenkezőleg, a legőszintébb együttműködést hirdeti. Igazi szocialista és népi kultúrát akarurik — mondotta —, olyan kultúrát, mely le

: dönti a kőztünk lévő válaszfalakat. Olyan kultúrát, mely még az írmagját is kiirtja a sovinizmusnak. Mi a testvéri összefogás kultúráját hirdetjük, s ezen a kultúrán keresztül akarjuk megvalósítani az itt élő dolgozók egységes frontját a reakció ellen." Szinte szó szerint megtanultam ezeket a sorokat, mert igazságuk annyira időszérű: egy csaknem húsz év távolából érkező üzenet. Mikor a régi újságkivágásit átvettem új ismerősöm kezéből, még nem sejtettem, kit rejthet a cikket fémjelző különös jelzés. Ugyanis név helyett zárójelben csak ennyi állt: ., . erim. Nem sejtettem, hogy 6 maga volt, új ismerősöm. Rimaszombat utolsó veteránja a tanácsköztársaság ideiéből, a CSEMADOK helyt csoportjának akkoriban megválasztott tiszteletbeli elnöke és a Kommunista Párt járást elnökségének akkori elnöke, K oz .i n e r I m r e. I /izsgálgatom költő barA1/ tom arcát, és tudom, hogy éppen úgy osztja o CSEMADOK helyi csoportja egykori elnökének felajánlkozását, éppen olyan őszinte meggyőződéssel, mtnt annak idején ő maga, Demeter Bálint. Es tudomásom van arról is, hogy a józan gondolkodású járási tényezők kedvezően fogadták a megifjodott CSEMADOK első pillantásra nyugtalanító kezdeményezését. — Ez a szakbizottság — mondom — rendkívül értelmes dolog. Költő barátomon meglátszik a fáradtság. A fenyegető náthaláz tüsszentésre kényszeríti, de azért lelkesen bólint, én meg folytatom okoskodásomat, mintha egy nagyon rég félbeszakadt gondolatsort akarnék befejezni: — Volt annak idején a Sarlónak egy eredendő hibája. Diákok és értelmiségiek szervezte tömegmozgalomnak indult, de értelmiségi mozgalommá szűkült. A CSEMADOK pedig tömegmozgalom volt, értelmiség nélkül. A szakbizottságba bekapcsolódó értelmiségiek révén billen helyre a dolog. Nem tudok elképzelni kulturális tömegmozgalmat tömeg nélkül, de értelmiség nélkül sem. A szakbizottság öt csoportjában, a jogi, közgazdasági, iskola- és művelődésügyi csoportban, a klubok és rendezvények csoportjában, mint mondod, körülbelül negyven értelmiségi működik. Köztük jogászok, műszakiak, mezőgazdászok, orvosok, természetesen a pedagógusokon kívül. így lesz a CSEMADOK-ból valóban CSEMADOK. Költő barátom bólint, aztán szótlanul hörpint megkeseredett söréből. Későre jár. Ezt már a zárásra készülő, álmos pincér adja tudtunkra. Fölkerekedünk és kibaktatunk a holdfénytöl és neonfényektől derengő éjszakába. Átvágunk az úton, s akkor hirtelen megáll és a vendégfogadóra mutat. — Tudod-e, hogy ez az épület a híres Három Rózsa fogadó, melyet Petőfi emleget Útinaplójában? Nem. Ezt valóban nem sejtettem. Távolabb, egy sötét utcában megint rámutat egy épületre. Itt hált meg Petőfi. A puszta földön. Es az az épület ott a tér sarkán az egykori vármegyeháza. Ott választották meg Petőfit tiszteletbeli táblabírónak — Isten és Gömör vármegye kegyelméből — mondom a költő saját feljegyzését idézve. Es felkacagok, mert Petőfi és a táblabíróság annyira összeegyeztethetetlen fogalmak, hogy valóban kacagnom kell. Látom, barátom is kacagna, de valahogy torkára forr a jókedv. Talán az álmosságtól, talán a hirtelen feltámadt hagyománytisztelettől. Mert hiába: ő is gömöri emhi>* G

ömöri itt minden. Menthetetlenül gömöri, még a hírlap is. Szülei házának kapujában búcsúztam el tőle. Már becsukódott mögötte a kapu, de én még mindig ott álltam a járdán, mert valami egészen furcsa gondolat ötíöti eszembe, mégpedig az, hogy ö a legromantikusabb költőnk. Romantikus a papíron, a mindennapi életben pedig gyakorlatilag gondolkodó és cselekvő állampolgár. Hát lehetséges ilyesmi? Lehetséges, sőt rendkívül tiszteletreméltó. Elindultam vissza a kanyargó utcákon és téren át, az egykori Három Rózsa felé, melynek nagytermében 1845 tavaszán a tisztújítás örömére nagy vigasság folyt le. Állítólag Petőfi is ott mulatott, s a helyi hagyomány szerint nem is valami csendes mulatozás, hanem hajnalig tartó dorbézolás volt. Akkoriban fordult huszonharmadik életévébe. Nagyon fiatal volt, s ennek következtében még a helyi hagyomány is hagyomány sértő. KÖVETKEZIK: 3. HARMACl KISTÜKÖR