Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-07 / 32. szám, péntek

Ml OJSAG A PARASZTSZÖVETSÉGBEN ? Sok a megoldásra váró feladat Az érdekképviselet eddigi eredményei TÖBB ALAPSZERVEZET neheztel a Szlovákiai Egységes Parasztszövetségre amiatt, hogy keveset tudnak a szövetség szervéinek tevékenységéről. Leginkább az érdekelné őket, mit ért el a szövetség tagjainak érdekében. Bevezetőként megemlítem, hogy a szövetség központi bizottságának apparátusa jelenleg kb. 12 tagú. Ez a néhány szakember megtárgyalás céljából néhány fontos anyagot már a szövetség szervei elé terjesztett. A központi bizottság közgyűlése elutasító állást foglalt azzal szemben, hogy néhány alapvető mezőgazdasági termény — üveges búza, cukorrépa stb. — árát csökkenteni akarták, úgyszintén az ellen, hogy megváltoztassák a kiegészítő gazdasági eszközök realizálásának alapelveit, továbbá, hogy változzanak a segélynyújtás alapvei is. A központi bizottság állásfoglalása következtében nem került sor a mezőgazdaságot sújtó alapvető változásokra. Tavaly októberben a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium az 1968. évre szólóan kiadta azt a rendeletet, amely megváltoztatta a gyarapodási premizálás alapelveit. Eszerint a gyarapodási prémium attól függött, hogy menynyivel teljesítette túl az illetékes mezőgazdasági üzem átlagos árutermelését, ám ebből le akarták vonni az elemi csapással sújtott termények értékét. A szövetség nem értett egyet a minisztérium intézkedésével. Végül is úgy helyesbítették az intézkedést, hogy azt az el nem adott terményt, amellyel a szövetkezet a takarmányalapját egészítette ki, úgy számítják, mintha az államnak adta volna el. A minisztérium javaslata szerint a gyarapodási prémium nagyságát 100 korona árutermelés után, a gabonáért 100, az állattenyésztési termékekből a sertéshúsért 50 koronában állapították meg. A többi mezőgazdasági terménynél és terméknél 25 korona lett volna a gyarapodási prémium. Ez a rendelkezés hátrányosan érintett némely specializált mezőgazdasági üzemet s a hegyvidéki és hegyaljai szövetkezeteket. A szövetség központi bizottsága ezzel nem érthetett egyet, s kérte, hogy az ökonómiai „játékszabályok" maradjanak érvényben addig, amíg érvényesek a . jelenlegi gazdálkodási alapelvek, vagyis 1970-ig. Szövetségünk központi bizottságának közbenjárására a prémiumot a következőképpen módosították: a gabonáért és az éfburgonyáért 90, a vágósertésért és a tojásért 50, a többi terményért és termékért pedig 25 korona minden 100 korona gyarapodás után. A melléktermelésre vonatkozó magas adóval és a gyapjú árának csökkenésével szintén nem értett egyet a szövetség. Olyan álláspontot foglalt el, hogy az intézkedés ne sértse a parasztok gazdasági érdekeit. Ez a kérdés azonban eddig még nincs lezárva. A FÖLDMŰVELŐK ÉRDEKEIT érintő jogi normák alkotásában is állást foglalt a szövetség. Például síkraszállt azért is, hogy ne változtassák meg azt a hirdetményt, amely szerint a monopol jellegű felvásárlók a kitermelt mezőgazdasági termékekből és terményekből a felkínált mennyiséget kötelesek átvenni a termelőktől. Így az 55/1967 számú hirdetmény ez év végéig érvényben marad. . A szövetség szervei megjegyzéseket dolgoztak ki a termőföldet védő törvény megváltoztatására, továbbá a szövetkezeti törvényt, a munkakódexet, a gazdasági törvénykönyvet illetően stb. Fokozatosan a gazdasági íunkciókat is megtöltik a programban foglalt tevékenységgel. Például megszerveződött az Agroszerviz, amely mindenek-, előtt az építkezési beruházások anyagszükségletének biztosítására ügyel, tudományos-műszaki és gazdasági informáGlókat nyújt a meliorációs szövetkezeteknek és a társult mezőgazdasági építkezési vállalatoknak, továbbá felveszi a kapcsolatot a mezőgazdasági érdektársulásokkdl FELTETTÉK így is a kérdést: jelenleg mik az alapszervezetek alapvető feladatai. Most, amikor a szövetkezetek a termelési-pénzügyi terveket készítik, egyik leglényegesebb feladatnak az emberről való gondoskodást tekintse az alapszervezet vezetősége. Hiszen jól tudjuk, hogy a múltban ez a gondoskodás nagyon alacsony színvonalon állt. A szövetkezeti parasztság, most már mint az egyik legkonszolidáltabb osztály, egyenjogú e téren is. De ennek az egyenjogúságnak a gyakorlását éppen az alapszervezetekben kell elkezdeni. Megfelelő feltételeket kell teremteni, hogy az alapszervezetek a társadalmi-politikai élet terén is tevékenykedhessenek. Ez a szövetkezet funkcionáriusai közötti munkamegosztást kívánja meg. Ha például a szövetkezet elnöke, a tagság legfelsőbb képviselője a gazdasági-termelési problémákra fordítja a fő figyelmet, akkor az alelnöknek vagy a közgazdásznak a társadalmi problémákkal kellene foglalkoznia. Hogy a feladatokkal megbirkózzanak, szükséges lesz további bizottságokat alakítani a szövetkezet tagjaiból és dolgozóiból. Elsősorban az alábbi feladatok teljesítésének biztosításáról van szó: — A Parasztszövetség tevékenysége keretében a Nemzeti Frontban védi a szövetkezeti tagok érdekeit, — kijelöli képviselőit a társadalmi és állami szervekbe, tolmácsolja a szövetkezet követeléseit más szervezetekkel szemben, — gondoskodik a betegségek megelőzéséről, illetve a betegek gyógykezelésének biztosításáról, — szociális és egészségUgyi berendezéseket, bölcsődéket, óvodákat létesít, vagy hozzájárul azok építéséhez, — a kulturális tevékenység keretében gondoskodik a tagok szakképzettségéről, terjeszti a tudományos ismereteket, támogatja az újítókat, versenyeket, tanulmányutakat szervez, kulturális létesítményeket épft, — támogatja a sportot, vsrsenyeket és játékokat uervez, törődik a szabad idő kihasználásával, sportlétesítményeket épít, vagy hozzájárul azok építéséhez, — gondoskodik a munkatörvény ifjúságra vonatkozó rendeleteinek betartásáról s arról, hogy munkakörülményeik javuljanak, hozzájárul lakásproblémáik megoldásához. A ŠZEP alapszabályzata a szervezet vezetőségének kiépítését illetően nem követi a cseh példát. Ott ugyanis már az EFSZ-ben nvint a szövetség alapszervezetében különvezetőséget választ a szövetség tagsága. Vagyis két szervezet, és ezzel párhuzamosan két vezetőség van a szövetkezetben. Nálunk az EFSZ vezetősége képviseli a szövetséget is. Ebből következik, hogy már most, a téli időszakban meg kell teremteni a szövetség munkájának feltételeit. Tehát a szövetkezet vezetőségének a gazdasági ügyeken kívül a társadalmi feladatokat is meg kell oldania. Ezekben az utóbbiakban mindenekelőtt arról van szó, hogy a parasztságot, amely ezt igazán megérdemli, államunk többi polgárának jogszínvonalára emeljük, s ezt a szövetség alapszabályzatának szellemében — jogosan — bizonyára követelni is fogják. Ahol a vezetőség nem készül fel e feladatok teljesítésére, ott számíthat arra, hogy a tagok sok kellemetlen percet okozhatnak nekik. Hogy mi várható a szövetség helyzetét illetően a legközelebbi napokban? TÖBB JÁRÁSBAN már olyan fokon áll a tagtoborzás, az alapszervezetek megalakítása, hogy rövidesen megtarthatják a járási konferenciát, amelyen megválasztják a szövetség járási szerveit. A legfontosabb tehát, a szövetség járási szervei helyzetének és jogainak tisztázása. Mint ismeretes, a kormány 402/1968 számú rendelete alapjában véve konzerválja a mezőgazdaságban eddig érvényben levő állami irányítást. Vagyis 1969-ben megmaradnak az eddig kiépített irányító szervek, tehát a járási-termelési igazgatóság, illetve a járási mezőgazdasági társulás. Emellett természetesen tovább fog fejlődni a Parasztszövetség mint érdekvédelmi szervezet. Az említett kormányrendelet értelmében bizottság létesült, amely komplex javaslatot dolgozik ki a mezőgazdaság és az élelmezés irányítására. Az eddigiek szerint járási szinten létezett volna a termelési Igazgatóság, Illetve a mezőgazdasági társulás, s mellette működnék a Parasztszövetség járási bizottsága. A SZÉP Központi Bizottsága ezt nem tartotta kifizetődőnek. Ezért átmeneti időszakra ez a két szerv perszonál unió formájában fog dolgozni, vagyis a két járási szerv a jelenlegi személyzet működését veszi igénybe, amivel biztosítva lesz a szövetség befolyása a járási mezőgazdasági társulások tevékenységére. Ebben az ügyben a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és szövetségünk között megegyezés jött létre. Eszerint a járási mezőgazdasági társulás vezetőségét jelölik majd a Parasztszövetség járási bizottságának vezetőségébe, tehát mind a társadalmi, mind a gazdasági szakaszon ugyanazok az emberek fognak dönteni a szövetségre háruló feladatokat illetően. S ahol a választás már megtörténik, teljes ütemben megindulhat a szövetség tevékenysége. SOK A MEGOLDÁSRA VARÖ FELADAT. Az előkészítő bizottságok Szlovákia minden járásában dolgoznak. A járási konferenciák megtartása után már a konkrét feladatok megoldása következik. A Parasztszövetség küldetése szép, és nagy a Jövője. Programjának teljesítésével a mezőgazdák sok vágya és jogos követelése teljesül. Dr. MICHAL ÖURDIAK, a SZÉP KB dolgozója Ne féljünk az igazságtól! Még egy hete sincs, hogy véget ért a Szlovák Nőszövetség alakuló kongresszusa. A kezdet kezdetén meg kell mondanunk, hogy nem hozott semmi újat, váratlant. A nők régi fájdalmát vetette fel — sokrétűségében, társadalmi problémáinkkal összefüggésbe hozva —, igaz, jóval nagyobb nyíltsággal, mint ezt a múlt kongresszusokon megszoktuk. Végeredményben egy végiggondolt, alaposan kidolgozott akcióprogramból indult ki, melynek minden egyes pontját a szükséglet diktálja. Megszoktuk, hogy a konferenciákat és a kongresszusokat határkőnek tekintsük, bár múlt ezt nemegyszer megcáfolta. Ügy vélem, hogy ami ezen a kongresszuson elhangzott — a nemzetiségi szekciót kivéve —, nem mondható sem határkőnek, sem a demokratizációs folyamat vívmányának. Egyszerűen az élet megkövetelte, hogy végre komolyan tudomásul vegyünk néhány tényt. Például azt, hogy: nálunk a nők 44,8 százaléka munkaviszonyban van, s így világviszonylatban, az NDK mellé felsorakozva, a nők foglalkoztatása terén a vezető államok közé tartozunk. Minden negyedik nő éjjeii műszakban dolgozik. A nők átlagkeresete — azonos beosztás és képesftés mellett — egyharmaddal alacsonyabb, mint a férfiaké. Ennek ellenére egyes vidékeken a nők ezrei várnak munkalehetőségre, ami korintsem a munka utáni vágyat, hanem a „családfenntartó" férfi alacsony bérezését tükrözi. Mint kísérő jelenség nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a csecsemők 11 százaléka bölcsődei gondozásra szorul. Az orvosi statisztika szerint ezek a gyerekek négyszer gyakrabban betegeK, mint az anya gondozásába* lavők. A gyermek betegségi; esetén az anya kénytelen munkából kimaradni — évente átlagban 31 napot. Idősebb korban — 1—4. osztályosoknál — minden tizedik gyermek normális fejlődése érdekében pszichiáter segítségére szorul. A gyermeknevelésre kiható negatív jelenségeket sorsolhatnánk tovább. Most azonban vegyük szemügyre csak az alkalmazásban levő nő, az anya helyzetét. A házi munkára hetente 30—40 órát fordít. Mennyi ideje marad önművelésére, pihenésre, gyermeknevelésre? A társadalmi tisztségek betöltéséről, közéleti aktivitásáról nem is beszélve. Ennek ellenére a nők jelentős része fontos funkciókat tölt be — de tegyük azonnal hozzá, liogy csak ritkán fizetett funkciót, leginkább tiszteletbelit. Beszélhetnénk még a szülési szabadságról, a terhes nők diszkriminációjáról a nyugdíjbalépés magas ko-*' -áráról, a neurotizmusról, az egyedül álló nők helyzetéről, a közszolgáltatásról, üzlethálózatunkról stb. Minden egyes probléma külön elemző cikket érdemelne — s valljuk be, ha a valódi tényállásból és a statisztikai adatokból indulnánk ki, nagyon szomorú képet kapnánk. A konferencián elhangzott beszámoló és a vita rámutatott ezekre a negatívumokra s több esetben konkrét javaslatot tett a siralmas helyzet javítására. S bár a reményben és az állami szervek biztatásában nem volt hiány, a múltból okulva engedtessék meg, hogy kissé szkeptikusan fogadjuk e szavakat. Nemcsak a múlt, hanem talán egyesek számára periférikus, szerintem mégis lényeges jelenség erre késztet. Az, hogy a delegátusok kétharmada a 40 éven felüli korosztályba tartozott, s az ötszáz küldött közül csak tizenegy képviselte a 18—25-ös korosztályt. Nem kerülte el a figyelmemet az sem, hogy a jelenlevők többsége a „régi gárdához" tartozott Múltbeli igyekvésüket, érdekeiket ezzel nem kívánom kétségbe vonni, fim a haladás megkövetelné, hogy a fiatalabb korosztály nagyobb számban képviseltesse magát — friss erővel, új elképzelésekkel elősegítve társadalmunk érdekeit. OZORAI KATALIN Hírnevet szereztek... Ezekben a napokban ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját a terebesi járás egyik legrégibb és legjobb földmtivesszövetkezate, a leleszi. Az eltelt két évtized alatt sokat gyarapodott a közös, például gazdasági épületekben és berendezésekben is. ... s . - [Bodnár felv. — CSTK) A benzinkút szol '.széüságában, a sarokházból varrógépek zakatolása hallatszik. Az ablakon keresztül is látni, hogy bent szorgos munka folyik. A kíváncsiság nem hagy nyugodni. Benyitok. — A rozsnyói Járási Iparvállalat pelsőci nőá fehérneműt készítő részlege vagyunk — tájékoztat készséggel Jacsmeník István, a részleg vezetője. Majd így folytatja. — A részleg valamikor az Obuova-Vkus kerületi vállalaté volt. A jelenlegi gazdájához" 1962-ben került. Eleinte csak tizenhárom, később huszonnégy, 1964-ben harminchárom, ma pedig két műszakban 82 aszszony talál nálunk munkát. Sajnos mindmáig ugyanabban a helyiségben (5,5-ször 16 méter) dolgozunk. Körülnézek a teremben. Mindenütt varrógép, csak kis helyet hagytak szabadon a falnál, hogy éppen járni, anyagot behordani legyen hol. A mintegy harminc nő közül csak három lány, de már „menyasszonyjelöltek", a többi asszony. — Novembertől vagyok itt — mondja Topercer Sarolta. — Már megszoktam a munkát. A kereset nem nagy, havi 850— 950 korona, de a környéken másutt nem lehet munkát találni. Itt is várni kellett vagy három hónapot, amíg üresedés volt. A kislányom megnőtt, pénzt kell keresni a „stafírungra". — Nem csak Pelsőcről, hanem a környékről is vannak alkalmazottjaink — veszi át a szót Gresko Sarolta munkavezető. — Őket úgy osztottuk be, hogy a vonatok késése ne hátráltassa az egész műhelyt. Egy-egy csoportban öten dolgoznak. A kuntapolcaiak a páskaháziakkal, a lekenyeiek a csoltóiakkal, mivel ezek egy irányból, egy vonattal utaznak. A részlegvezető kimutatások között * lapozgat. Ügy látom a múlt év gazdasági eredményeit nézi: — Tavaly 2 700 000 korona értékű árut (termelői ár) gyártottunk. A múlt évet 300 000 korona tiszta haszonnal zártuk — tájékoztat. — A „gyártási" program? — Ezelőtt kötényruhát, munkaköppenyt is varrtunk, de legutóbb csak női melltartókat készítünk. Tavaly 190—200 ezef darabot adtunk a piacra, eb» bői hetvenezret Bulgáriába ex portáltunk. — Oly becses az árujuk? A részlegvezető válasza azonban ezúttal elmarad, mivel vendégek érkeztek a rimaszombati Jednotából. Jövetelük célja, megrendelést hoztak. Sőt azonnal árut is vinnének, ha lenlen raktáron. A feltett kérdésre tehát azonnal megkaptam a vá' laszt. — Reklamáció? — Előfordul, de csak nagyon ritkán. Ügyelünk rá, hogy hír^ nevünkön ne essen csorba. Kis üzem, s már külföldön is ismerik. Bíznak abban, hogy az UNICOP külkereskedelmi vállalaton keresztül az Idén is sí* kerül export megrendelésre szert tenniük. Lehet, hogy nemcsak Bulgáriában, hanem más országokban is megismerik, és megkedvelik majd a pelsőcí részleg asszonyainak munkáját. — Biztató távlataink vannak — fonja tovább a beszéd fonalát a részlegvezető. — A második negyedévben egy emeletei épület munkálatait kezdik el-: Ez lesz az új munkahelyünk. Tágasabb, egészségesebb körülmények között dolgozhatnak majd az asszonyok. 1970-bert már átadják rendeltetésének, A Pelsőc és környékének asszonyai bizonyára örülnek majd annak, hogy az új műhelyben már 126 nő talál majd munkalehetőséget. Búgnak, zakatolnak a varrógépek. Az asszonyok szorgalmasan dolgoznak, türelmesen várják, hogy az új műhelyben jobb körülmények között még jobb eredményt érjenek el, s ezzel párhuzamosan a keresetük ls nagyobb legyen. NÉMETH JÁNOS 4