Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-06 / 31. szám, csütörtök

BESZELGETESEK A PARLAMENTBEN „A képviselőnek népe érdekeit kell kifejezni.. Amikor a szövetségi parlament 40-tagú elnöksége elfoglalta helyét a Spanyol-terem díszemelvényén, találgattam, melyik képviselő lehet Cserge Károly, akit a Nemzeti Kamara delegált a Szövetségi Gyűlés elnökségébe. Találgatásomban Egri László, a Népi Kamara képviselője jött segítségemre. „A felső sorban, Colotka professzor mellett, az a magas barna fiatalember Cserge Káfoly" — mondta. Személyesen akkor találkoztam vele, amikor a nemzetiségi képviselőket fogadta a Szövetségi Gyűlés elnöke és elnökhelyettese. A többi képviselőhöz viszonyítva még fiatalember. Huszonhét éves. Megtudom tőle, hogy a csallóközi Tárnokról származik, s jelenleg az Alistáll EFSZ elnöke és gépesítő mérnöke. Mezőgazdasági főiskolai tanulmányait Nyitrán végezte, s 1964-ben kapta meg mezőgazdasági mérnöki oklevelét. Katonai szolgálata után mindjárt elvállalta az alistáll szövetkezetben felajánlott állást. Nyitrai diákéveire így emlékezik: — Eleinte voltak nehézségeim. Magyar vidékről kerültem a főiskolára, teljesen új környezetbe. De elmondhatom, hogy szlovák kollégáim is sokat segítettek, felkaroltak. Így a nyelvi nehézségeket hamar leküzdöttem. Főiskolai tanulmányaimat időben és sikeresen feleztem be. Diáktársaim segítségére ma is hálával gondolok. Miképpen került Cserge Károly a politikai életbe? Már diákkora óta tevékenyen bekapcsolódott az ifjúsági mozgalomba, 1966-ban pedig beválasztották a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságába. A Szlovák Nemzeti Tanácsba is a CSISZ javasolta képviselőnek. A szlovák alkotmányosé testületben főleg a szlovákiai magyar fiatalok problémáit tárta a képviselők elé, emellett felfedte azokat a problémákat is, amelyek DélSzlovákia gazdasági fellendítésével függtek össze. A fiatal képviselő aktivitására az SZNTben felfigyeltek, s 1968 végén 6 is a Nemzeti Kamarába javasolt képviselők közé került. Miképpen vélekedik Cserge Károly a képviselői munkáról? Kérdésemre Így válaszolt: — Tudatában vagyok annak, hogy a legfelsőbb népképviseleti testületben, a Szövetségi Gyűlésben, elsősorban annak a népnek a nézetét és érzéseit kell kifejeznem, amelyből származom, akinek gondjait, hajait nap mint nap megosztom. Tehát a csallóközi nép érdekeit szeretném képviselni — mondja— Figyelmesen végighallgattam Colotka professzor székfoglaló beszédét — folytatja. Ogy érzem, hogy azok a szempontok, amelyeket beszédében kifejtett, megnyugtatóan hatnak az egész ország népére, közöttük a nemzetiségekre ls. Én is azt vallom, hogy a tettek mutatják majd meg, hogy elképzeléseinknek mennyire tudunk érvényt szerezni. Az ígéretek után tevékeny munkára lesz szükség. — Mi a véleménye a parlamenti rendszer átépítéséről? — Az eddigi Nemzetgyűlésben nem jutott kifejezésre a nemzeti probléma olyan formában, ahogy azt megérdemelte volna. A szövetségi parlamenti rendszeren belül, véleményem szerint, könnyebb lesz az ellenőrzés ls, mert a felmerülő problémákat már nemzeti szinten, tehát a Cseh, illetve a Szlovák Nemzeti Tanácsban megvitathatjuk. Cserge Károly előtt nem ismeretlenek már a törvényhozói munka árny- és fényoldalai. Szorgalmasan tanulmányozza az alapanyagokat, az alkotmánytörvényeket. Szilárd elhatározása, hogy mind a parlament vezetőségében, mind pedig a plénum előtt higgadt, józan és méltó módon képviseli népe ügyét SOMOGYI MÁTYÁS A kölcsönös bizalom békés légkörére van szükség Tanulmányozzák a javaslatokat £ A párt és az állam vezetői pontos áttekintés alapján tájékozódhatnak az általános helyzetről (CSTK) — Pártszervezetekről, a dolgozók kollektíváitól és egyénektől mintegy 100 000 levél, határozat stb. érkezett tavaly a CSKP KB címére. A levelek stb. áramlása ez Idén sem szűnt meg. január első hetében mintegy 3000 érkezett a Központi Bizottságra. Valamennyiben párttagok és pártonkívüllek a jelenlegi politikai helyzetre hivatkozva annak okait jellemzik, hangsúlyozzák, hogy megbíznak a párt és az állam vezetőségében, de nagyon sokan tesznek különféle javaslatokat a pártmunka színvonalának emelésére, a gazdasági életünkben felmerülő problémák megoldására stb. A lakosság körében azonban gyakran hangzik el a kérdés, foglalkoztk-e valaki az említett levelekkel, határozati javaslatokkal stb., vagy pedig csak a levéltárakban porosodnak, sőt a papírkosárba jutnak. A CSKP KB szervezési-politikai osztályának dolgozói az említettekkel kapcsolatban kfixSlték, hogy naponta átolvassák és osztályozzák azt a sok-sok levelet, amelyek a CSKP KözponU Bizottsága és a CSKP KB cseh Irodája, valamint a vezető pártfnnkcionárlusok címére érkeznek, nemkfilőnben azoknak a leveleknek a másolatát is, amelyeket polgártársaink köztársaságunk elnöke, a parlament, a kormányelnökség stb. címére küldtek. Az adatolcat lyukkártyákon rögzítik és fokozatosan — számítógép segítségével — fel is dolgozzák. A párt t az állam vezetői az Ily mödon összeállított pontos áttekintések alapján tájékozódnak az általános helyzetről stb. Az említett kimutatásokat a bennük foglalt adatok jellegének s a javaslatok sürgősségének megfelelően a CSKP KB plénuma, illetve elnöksége rendelkezésére bocsátják. A panaszokat, a konkrét javaslatokat vagy indítványokat tartalmazó kimutatásokat, leveleket itb. elintézés céljából a CSKP KB illetékes osztályához továbbítják. Magátél értetődő, hogy — tekintettel a levelek, határozatok stb. óriási mennyiségére — nem lehet rójuk külön külön válaszolni. A CSKP KB novemberi ülése Dián, illetve november 11-től november 15-ig 5B87 olyan határozat érkezett, amelynek tartalma közvetlenül függött össze a plenáris ülés tanácskozásával. A Központi Bizottság tagjai naponta pontos kimutatást kapnak e határozatok számáról és tartalmáról is. Jan Palach tragikus tette után négy napon belül mintegy ezer levelet kézbesített a posta a CSKP Központi Bizottságának, és hasonló a helyzetünkben bekövetkező minden változásnak a visszhangja Is. Miről szólnak az Idei év első heteiben érkezett határozatok, javaslatok stb. Általában arról, bogy polgártársaink megértik jelenlegi bonyolult helyzetünket. Sokan utalnak e helyzet okaira, s egyben hangsúlyozzák, hogy támogatják a párt s az állam vezetőségének törekvéseit. A levelek nagyon sok bíráló jellegű megjegyzést is tartalmaznak, nemkülönben javaslatokat a párt- és a közéleti tevékenységben előforduló nehézségek leküzdésére. A levélírók közül sokan megértik fan Palach tragikus tettét, bár azzal nem értenek egyet. Hangsúlyozzák, hogy köztársaságunknak most i a jövőben elsősorban életerős, életképes emberekre van szüksége. A levélírók többsége feltétlenül szükségesnek tartja, hogy a CSKP KB legutóbbi ülése szellemében folytassuk január utáni politikánkat, s juttassuk érvényre a CSKP akcióprogramjába foglalt elgondolásokat. Nagyon sokan bírálják a pártszervezetek s a lakosság hiányos tájékoztatását, és egybehangzóan annak az óhajuknak adnak kifejezést, hogy a párt 8 az állam vezetői, s az országban mindenki a kölcsönös bizalom békés légkörében végezhesse munkáját, % gyümölcsözően érvényesíthesse egyéni törekvéseit is. TŰNŐDÉS ARRÓL, AMI NINCS, ÉS MÉGIS VAN JD tmaszombat felé menet Feleden vetett ki magából a gyorsvonat. Csak egy rövidke órára, hogy azután felszállfák a járási székhely felé induló vicinálisra. A megfáradt és szomjas utas nak a vendégfogadó a menedéke. Bármennyire természetes ts, hogy a vendéglátó ipar jóvoltából mindenütt terített asztal, hideg vagy meleg étel és frissítő ital várja az embert, rendkívülinek és különösnek találom ezt a körülményt. Azt íriszem a háborús időkből visszamaradt, leküzdhetetlen beidegzettség következménye ez nálam. S főleg ilyenkor, zimankós télt estéken támadnak fel bennem régi emlékeim. Megy-megy az ember a téli éjszakában, hóiétól ázott, latyakos utakon, vagy térdig érő hóban. Kerüli a falvakat, városokat, emberekkel zsúfolt helyeket. Csontjáig szivárog a téli köd, vagy a hóval vegyes eső, a sötétség és a fagy. Nem tudja, hozzá jut-e valami ételhez és sejtelme sincs arról, hol hál meg az éjszaka. Több mint húsz év telt el azóta, de épp ezeknek a régi élményeknek köszönhetem, hogy mindenütt rendkívül otthon érzem magamat az emberek között, s nem adnám egy vak lóért a fehéren megterített asztalt a kiskocsma rejtett zugában, a kályha mellett, vagy a fűtőtest közelében. Szeretem a szinte melengető, sárga villanyfényt. Ilyenkor télen és éjszaka, nem tudom, miért, a napot juttatja eszembe, a napot s egyúttal a napraforgó sárga tányérját. Így a négy fallal, mennyezettel körülhatárolt szűk térségben mégis ott érzem a tér és a világ végtelenségét. C

sendesen falatozom és fiilelek. Ez a fülelés is a régi, veszélyes világban rám ragadt szokás. Az űzött és hontalan ember életösztönéböl fakadt, mert gyakran egy vadidegen elejtett megjegyzése mindennél értékesebb útmutatást ielent, s annál értékesebb, mert nem kellett kikényszeríteni se nyílt kérdéssel, se ravaszkodó faggatódzással, s az ingyen kapott útmutatás gyakran életmentő ajándékszámba megy. Igaz, hogy mostanában nincs semmi szükségem ilyen útmutatásra. Nyugodt vagyok és biztonságban érzem magamat, de be kellene fognom a fülemet, hogy ne halljam a dobhártyá' mig szűrődő emberi beszédet, a kocsivezetők panaszait és átkozódását a könnyelmű gyalogjárók, a játszadozó gyerekek és a részegek miatt, az ide-oda vonatozó munkások panaszalt, munkahelyükön esett sérel' meikre, a silány ételre az üzemi konyhán és a rossz egészségügyi gondoskodásra. Hallom a családos emberek keserveit, nőtlenek és legényemberek hetvenkedését, bajuszos veteránok harci élményeit. Léhát mindez annyira megszokott dolog számomra, hogy már föl se figyelek rá, sőt csak arra jó, hogy a fülem összeszűrje az emberi beszéd halk mormolását, hogy még otthonosabban érezzem magam ezen a földön, idegen, mégis rokon emberek között, a pályaudvarokon, kis állomásokon, uárótermekben és kiskocsmákban. Bs ott Feleden se figyeltem volna fel egyetlen hangra, elejtett szóra sem, ha a szomszédos asztal mellé le nem telepedik egy fiatal utas pár. Egy újdonsült asszonyka vagy menyasszony, és egy egészen tacskó fiatalember, a fér] vagy 0 vőlegény. Az asszonyka, vagy menyasszony rendkívül szerényen helyet foglalt, kézitáskáját az asztal széléhez igazítva, a férfi egy kicsit szélesre sikerült mozdulattal rántotta ki a széket, s az elősiető kts pincérlánytól két kávét és ásványvizet kért. Mielőtt lezöttyent volna a székre, megkönnyebbülve sóhajtott: — Végre otthon vagyunk. Gömörben. A kicsi asszony nem szóU semmit, csak elmosolyodott és megigazította a kozákosan szabott szőrmesapkája alól kikandikáló szőke haját. Csak most vettem észre, hogy ugyanazzal a vonattal jöttek, mint én, sőt velem egy kupéban utaztak, de alig vettem észre őket, bár órákhosszat tartott az út. Csak a férfi megkönnyebbült sóhajtása keltette fel figyelmemet, s a különös hangsúly, ahogy a Gömör szót kiejtette. Ilyen megkönnyebbült sóhajtással érkezik az ember szűkebb pátriájába. Ha távolból és idegenből érkezik. Szinte magam is éreztem a jóleső megkönnyebbülést. Egy másik asztalnál két diákforma ember szürcsölte sörét. Fejüket összedugva beszélgettek. Csak eltévedt hangfoszlányok érkeztek hozzám tőlük, de a kivehetetlen mormolásból egyszerre erősebb hangsúly ütötte meg a fülemet: — je to náS Gemer. (A mi Gömörünk.f Mindeddig szinte közömbösen üldögéltem, de a tájegység régi, szinte elfelejtett nevének ilyen gyors egymásután való említése, egyszer magyarul, egyszer szlovákul, különös gondolatsort indított meg bennem. Én, aki a távoli fővárosból indultam el Rimaszombatba, illetve a rimaszombati járásba, hirtelen csak azt veszem észre, hogy Gömörben vagyok. Gömörben. Dehát miért gondolkodnak ezek az emberek a régi közigazgatási fogalmakban, s azonosítható-e Gömör fogalma a régi közigazgatási terület fogalmával, amit az idő és a történelem régen megfosztott tartalmától. S ha még valami öreg, nagyon öreg magyar észtárásában rögződött volna meg, hát érteném, de a fiatal szlovák is azt mondja, náš Gemer. Olvastam helyi és nemcsak helyi lapokban — helyi és nem csak helyi jelentőségű politikusok megnyilatkozásait, s éppen úgy, éppen olyan magától érthetően használták a kifejezést, és nem hiszem, hogy az egykori vármegye fogaimának megjelölésére használták volna. S ha a magyar paraszt efti ki szálán a szót, és azt mondja Gömör, aligha hihető, hogy a vármegyére, az egykori közigazgatási egységre gondolt, mert a vármegyénél nem ts létezett számára gyűlöletesebb fogalom. Az felentette számára a páváskodó uraságot, a pandúrt, az adót a kényszerítést és a különféle megaláztatásokat. Így hát Gömör fogalma se magyar, se szlovák észjárás szerint sem azonosítható a vármegye fogalmával. ľ'Jltem ott a kiskocsmában U a fehér asztal mellett, s ezen a rejtélyen tűnődtem. Hallgattam a jóleső palóc beszédet, s bár mi északon lakózó magyarok mindannyian palócok vagyunk, sehol a világon nem használnak annyi nyílt é-t és á-t, és annyi ízesen hangzó diftongust. Kétségtelenül Gömörben vagyok, — mondtam magamban, és otthon éreztem magam. Nagyon is otthon, de rejtély azért esak rejtély maradt számomra. Idegeimben ott lüktetett még az excentrikusan elhelyezett főváros nyugtalansága, mintha egy ziháló, nagyon megfáradt szív lüktetését éreztem volna. Talán azért hull szét így tájegységeire az ország, mert az a szív nagyon távol van innen, gondoltam magamban. Csakhogy ez sem igaz. Hiszen a vasutak sűrű hálózata szinte bilincsbe veri, egymást keresztező utak és országutak, vagy légtjáratok hozzák sose tapasztalt közelségbe az egymástól legtávolabbi tájakat is. Fürge autóbuszok rohangálnak a falvak és városok között. Megszűnt végképp a régi provinciális feldaraboltság és elzárkózottság, de Gömör mégis megmaradt — létezik, szlovákok és magyarok számára egyaránt. Minél tovább tűnődtem a dolgon, annál kevésbé értettem. Ha csak földrajzi fogalom, vagy elavult közigazgatási fogalom lenne, könnyen érthetővé válna, de nem az — sokkal több annál. Betyártörténetek, mondák és adomák futottak eszembe, búsongó magyar és szlovák nóták, kaján tréfák és a gömöriek esavaros észjárása. Éz mind, mind Gömör. Az emberek kényszerű vagy önként vállalt sorsközössége, az ember és a táj szinte mitikus és misztikus egysége, mely akkor válik igazán érezhetővé számára, mikor kiszakad belőle. Rimaszombat felé döcögve a fapados kupéban már a költőt hívtam segítségül, aki „mint egy nyakas isten" rohant el Innen, és a Kis-Kriványt, Vág völgyét szólongatva Gömörország bolygó fiaként vallott magáról. És akkor ijedtem csak meg Igazán, mert ami költészet, az ésszel és közönséges észjárással soha fel nem fogható, s mindörökre érthetetlen marad. GömörországI Ilyen . ország nincs, nem volt, és soha nem Is lesz. És mégis van. tt siklott a vonat a haivány holdfénnyel telehintett téli tájon át, s az éjszaka csillogó díszletei, a hold és a csillagok is mintha hangsúlyozni akarták volna, hogy nem a három kiterjedésű reális világban mozgok előre, hanem egy negyedik dimenzió Irányát követve sodródom valahová, ahová talán nem ts akarok elfutni. KÖVETKEZIK: 2. TALÁLKOZÁSOK § 3 S H ffi t W n Ó. M-2 "S S 1**8 S.spS-1 s*y a,

a M — CB «a Ž £ 5 2 — N •S —. o ® S B - * B 13 o.< _ • .s O 3 g, "S S M ä s g £2 5, JS.VS