Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-06 / 31. szám, csütörtök

Hadseregünk szocialista hazánk békéjének és biztonságinak őrzője (Folytatás ax 1. oldalról) ex bürokráciához, valamint katonáink sxiikségeinek és érdekelnek figyelmen kívül" hagyásához vezetne. Ezért gondoljunk arra, hogy ax alapos szaktudás, a környezet tökéletes ismerete s a megfontoltság az oszthatatlan parancsnoki (ogkür helyes érvényesítésének elengedhetetlen teltétele. Tndomásom van arról, hogy hadseregünk katonái és tisztjei gyakran beszélnek arról, hogyan Is állunk a szocialista demokrácia elmélyítésével a hadseregben. Saját tapasztalataim alapján kljelenthetem, mindenkor ahhoz az elvhez ragaszkodtam, hogy a mi új hadseregünkben a katona nem „egy szám a sorban", hanem egyenjogú állampolgár. Ezért önök mint parancsnokok és politikai dolgozók gondoskodjanak arról, katonáink minden helyzetben tudatosítsák, hogy népünkhez tartoznak, felelősséget viselnek szocialista hazánk megvédéséért. Mindenkor, ha valamiben dönteni kell, vegyék figyelembe katonáik véleményét, javaslatalt és tapasztalatait. Segítsenek nekik a létfontosságú problémáik megoldásában. Ezekhez az elvekhez igazodva kell fenntartaniuk az öntudatos fegyelmet, amely nélkül nem válhat lehetővé szocialista hadseregünk kiépítése. Egyébként is hangsúlyozni kell, bogy a szocialista demokrácia elmélyítését mindenkor kétoldalúan kell értelmeznünk. Minden jog felelősséggel is jár. Mint ahogy minden állampolgár a törvény védelme alatt ál), ő maga arra köteles, hogy tiszteletben tartsa és védje meg törvényeinket. Fegyveres erőink jelentős helyzete társadalmunkban ugyancsak feltételezi s megköveteli, hogy tevékenységét a felelősségteljes párt és állami szerveink hathatósan és tárgyilagosan ellenőrizzék. Az eddiginél többet kell tennünk annak érdekében, hogy ax ország lakosságának széles köreiben kellőképpen értelmezzék hadseregünk életének sajátosságait. Igenis, azt akarjuk, hogy a honvédelem egész társadalmunkat érdekelje, s érezze érte a felelősséget is. Ez azonban nem értelmezhető ügy, hogy a honvédelem és a hadseregünkön belüli élet minden kérdése nyilvános vita tárgya lehet, tekintet nélkül arra, hogy az általános érdeket érintő problémáról vagy pedig csak b'eavatotlak számára fenntartott kérdésekről van szó. Ha azt akarjuk, hogy hadseregünk most és a jövőben is felkészülten tehessen eleget a legsajátságosabb küldetésének, úgy sokkal határozottabban kell kiküszöbölnünk a múltban elkövetett hibákat, és eredményesebben kell kielégítenünk azokat az igényeket, amelyeket a társadalom és a katonaság fejlődése támaszt minden korszerű hadsereggel szemben. Tudom, hogy hivatásos katonáinkat gyakran nyugtalanítják a szociális és jogi helyzetükkel, valamint általában a jövőjükkel összefüggő kérdések. Égető a lakáskérdés is, és a katonaság életének, kiképzésének anyagi feltételei sem érik el mindenütt a szükséges színvonalat. Elvtársak, biztosíthatom Önöket arról, hogy a párt és az állam legfelsőbb szervei teljes mértékben támogatják ezeknek a bonyolult kérdéseknek a megoldását. Ami pedig a lakásépítést és a katonaság élete anyagi feltételeinek megjavítását illeti — hadseregünk is rendelkezik még tartalékokkal. Hadseregünk nagyfokú erkölcsi és harci képességének egyik alapvető feltétele az, hogy kellőképpen ismerje küldetését. Tudnia kell, hogy mit és ki ellen kell megvédenie. Hadseregünk alapvető fontosságú feladata, hogy szocialista hazánk békéjét ós biztonságát őrizze. A mostani megosztott világban e cél felé csak egyetlen üt: a többi szocialista országhoz, elsősorban a Szovjetunióhoz fűződő szövetség és együttműködés útja vezet. Éppen ezért tevőlegesen járulunk hozzá most és a jövőben is a Varsói Szerződés rendszerének további tökéletesítéséhez. A Nyugatról jelenleg hozzánk Intézett szavak gyakran csak színlelik az irántunk érzett barátságot, és csodálatosképpen nem nagy az érdeklődés a virágzó szocialista társadalmunk iránt. Mi arra az álláspontra helyezkedünk, hogy a tőkésállamokkal is kiépítjük egyenjogúságon alapuló, kölcsönösen előnyös kapcsolatokat. Ezt azonban minden önámítás nélkül tesszük. Fokozott figyelemmel követjük politikájukat, katonai előkészületeiket és terveiket. Jól tudjuk, hogyha meg akarjuk védeni a békét és a szocializmus érdekeit, a többi szocialista országgal együtt kell velük szemben fokoznunk a honvédelmi törekvéseinket. Erre nemzeteink története megtanított bennünket. A müncheni árulás idején, amikor köztársaságunk burzsoá vezetői megadták magukat, és a nyugati szövetségesek elárultak bennünket, csak a Szovjetunió kelt elejétől végig megingathstatlanul hazánk szabadságának és függetlenségének védelmére. Meg tudom érteni az emberek fájdalmas érzéseit, és azt is tudom, hogy katonáink sem közömbösek. Ez azonban semmit sem változtat azon a tényen, hogy a többi szocialista országgal közösek az alapvető érdekeink: érdekünk a béke megőrzése, közös érdekünk a szocialista társadalom felvirágoztatása és megvédése. Ennek alapján lehetséges és feltétlenül szükséges is a különféleképpen megnyilvánuló ellentétek áthidalása, a különböző nézetek összhangba hozása, közös utunk keresése és megtalálása, kölcsönös kapcsolataink felújítása és elmélyítése. Elvtársak! A legutóbbi napokban nagy visszhangot keltett pártunk és kormányunk felhívása, bogy elég már a szavakból, lássunk hozzá a tettekhez. Ez a követelmény teljes mértékben vonatkozik hadseregünk katonáira és tisztjeire is. Ezzel kapcsolatban feltétlenül szükségesnek tartom, hogy emeljék a katonai kiképzés színvonalát és hatékonyságát. Hogy fokozott mértékben növeljék hadseregünkben a fegyelmet, és biztosítsák a parancsok maradéktalan tiszteletben tartását és következetes teljesítését. A rendkívüli komoly események is igazolják, mennyire sűrgiős, hogy mindezeken a területeken minél előbb határozott javulást érjünk el. Az említett mindennapi felada tokos kivül elsősorban a Nemzetvédelmi Minisztérium szerveire hárul az a feladat, hogy dolgozzák kl a hadsereg és egész honvédelmi rendszerünk távlati tervét. Azt a nagy összeget, amit népünk fordít hadseregünkre, minél gazdaságosabban, hatékonyabban kell felhasználni. Elsősorban a hadsereg minőségi fejlesztését kell hangsúlyoznom, nemkülönben a parancsnokság irányításának tökéletesítését, a szükséges káderek előkészítését, a hadsereg tagjai művelődési rendszerének távlati jellegét, korszerfiségét, és a tudomány vívmányai hasznosításának lehetőségét. Befejezésül újfent hangsúlyozni szeretném, hogy a hadsereg eszmei-politikai szilárdsága annak elsődleges feltétele, hogy küldetésének eleget tehessen. Elsősorban önök, parancsnok, politikai dolgozó és pártfunkcionáriusok viselnek felelősséget a hadsereg neveléséért. Társadalmunk éppen ezért önöktől követeli meg a fél reérthetetlen eszmei-politikai magatartást, nemkülönben a párt és az állam politikájának tevőleges támogatását. Ftiparancsnoki tisztségemben hangsúlyozni szeretném, hogy teljesen megbízok csehszlovák néphadseregünkben. A parancsnokság minden tokon teljesen félreérthetetlenül foglalt állást a Központi Bizottság határozatai mellett és teljesítésüket már néhány gyakorlati tettel is támogatta. Nem lesz könnyű a további munkájuk sem. Én azonban meg vagyok arról győződve, bogy közülünk senki sem riad vissza a nehézségektől, és azokat önök Is úgy küzdik le, mint ahogyan azt párttagsági és katonai becsületük megköveteli. Az emberek nálunk békében akarnak élni és dolgozni (Folytatás az 1. oldalról) ságát. Jogosan kérik pártunk vezetőségétől, hogy határozottan lépjen fel mindaz ellen, ami összeegyeztethetetlen az említett követelményekkel. A feszült politikai légkör tetemes károkat okoz népgazdaságunknak. A legutóbbi hónapokban szerzett tapasztalataink után már nem lehet csupán a felszínen mozognunk. Meg kell állapítanunk annak igazi okát, hogy polgártársaink túlnyomó többségének akarata s társadalmunk érdekei ellenére is, mi sodorja hazánkat újra és újra politikai válságba. A CSKP KB már január ntáni ülésén is rámntatott a leglényegesebb okra, arra, hogy pártunk politikájával szembehelyezkedve létrejött bizonyos ellenzéki áramlat, amely különböző nyilvános fellépésekben s állásfoglalásokban jnt kifejezésre és talál visszhangra, és különböző módon törekszik bizonyos szervezetalap létrehozására. Elhangzanak kételkedések is, bogy vajon nem túlzás ez részünkről. Elhangzanak szemrehányások Is, miszerint pártunk vezetősége visszatér a kabinetpolitikához s nem akarja megérteni a lakosság állásfoglalását és bírálatát. Természetesen nincs arról szó, hogy a vezetőség nem lenne hajlandó tudomásul venni az indokolt bírálatot. Most arról a tényről van szó, vajon gyakorlatilag meg tndjuk-e védeni és megvalósítani azt a politikai irányvonalat, amely mellett pártunk augusztus ntán döntött, vagy pedig merőben más politikai irányzat jnt érvényre. Olyan irányzat, amely többé-kevésbé kalandorkodáshoz vezet s eltérítheti a Központi Bizottság, a kormány figyelmét az akcióprogramban foglalt és január utáni politikánkban kitűzött azon feladatok teljesítésétől, amelyek a novemberi plenáris ülésen hozott határozatokban jntottak kifejezés re. Ha fontolóra vesszük a különféle nyilvános fellépések és beszédek tárgyilagos, politikai értelmét és horderejét, ha különböző—a legutóbbi napokban anynyira elszaporodott — illegális nyomdatermékekre gondolunk, és el tudjuk képzelni a különféle, gyakran ultimátumszerű követelményeket, amelyek különböző gyűléseken jóváhagyott határozatokban s dokumentumokban is helyet kaptak, és Ilyen vagy amolyan okokból jelenleg nem reálisak, úgy azt is tudjuk, hogy sokféleségük ellenére is egyben azonosak, éspedig abban, hogy közvetve vagy közvetlenül lényegesebb pontokban általában elutasítják azt az ntat, amelyet a vezetőség augusztus ntán választott, mert benne látta az egyetlen reális kiutat, amelyen haladva lehetővé válhat jannár ntánl politikánk nozitfv tartalmának további elmélyítése. Az emiitett magatartások logikája nyilván azon alapszik, hogy a kívülről jövő nyomás „meghátráltatja" a vezetőséget, és ezért reája ellenkező irányból érkező nyomást keil gyakorolni. S e nyomás fokozása érdekében létre kell hozni bizonyos programszerű platformot, meg kell szervezni a kiharcolásához szükséges erőket s eszközöket és mindezt a Nemzeti Front keretén kívül. Magától értetődő, hogy mindez nem vezethet máshoz, mint újabb belső viszályokhoz, amelyek végeredményben tényleg lehetetlenné tennék január utáni politikánk valóra váltását. Az említett mozgalom szószólói ugyan azt állítják, hogy e politika védelmezői, de valóban csak ártanak célkitűzéseinek. Elvileg arról van szó, milyen kiutat válasszunk a jelenlegi helyzetből. Ezt a tényt bizonyította a Központi Bizottság 1968 novemberi és decemberi, nemkülönben ez év januári plenáris ülése is, melyeknek eredményei a szövetségi kormány s a nemzeti kormányok nyilatkozatában is kifejezésre jutottak. Ezek a nyilatkozatok pártunk politikáját konkretizálják és azt, mily módon kell megvalósítanunk az akcióprogramba foglalt feladatokat. A helyzet rendeződését célzó minden tevékenységünk sikerének politikai feltételét abban kell látnunk, hogy rámutassunk s politikai téren elszigeteljük mindazokat az Irányzatokat és erőket, amelyek gátolják a rendeződés folyamatát, vagy merőben más politikai irányra s magatartásra akarnák kényszeríteni pártunkat és társadalmunkat. így kell értelmeznünk a CSKP KB elnökségének ez év január 3-1 nyilatkozatát és a CSKP KB legutóbbi plenáris ülésén klfejezére juttatott állásfoglalását. A CSKP KB jannár utáni politikája céljainak eléréséért folytatott határozott küzdelem a helyzet rendeződésének legfontosabb irányelve. E küzdelem folyamán annak feltételei is létrejönnek, hogy további lépéseket tehessünk a választások s a pártkongresszusok előkészítése és megtartása érdekében, nemkülönben az ország szuverenitásának szilárdítása érdekében is. A kommunistáknak pártunk elvi jellegű kérdéseiben egységesen kell fellépni. Ez múlhatatlanul szükséges, ha ki akarjuk küszöbölni hazánkban a politikai viszályok igazi okait és biztosítani akarjuk a helyzet rendeződését. A jelenlegi rendkívüli helyzetben nem békélhetünk meg olyan állapotokkal, amelyek pártunkban eszmei, politikai és szervezési bizonytalansághoz vezetnek. A CSKP KB januári ülésén tekintettel erre hangsúlyozta annak szükségességét, hofjy a párt minden tevékenységében szilárdítsa meg a demokratikus centralizmus elveit, hangsúlyozza, hogy a párthatározatok teljesítése kőtelező, és növelje a kommunisták pártfe^yelmét, különösen azokét, akik az állami szervekben, társadalmi szervezetekben, a sajtóban, a rádióban s a televízióban töltenek be felelősségteljes tisztségeket. A Központi Bizottság nem szándékszik kikényszeríteni a tanácskozások s a beszédek bizonyos merev azonosságát, sem pedig az elvtársak holmi nézetegységét, és nem akarja korlátozni kezdeményező készségüket. Mindeddig s ezentúl is az a célunk, hogy a társadalmat érintő kérdéseket jellegüknek megfelelően a párt és a lakosság minél szélesebbkor!! részvételével vitassák meg. Érvényes azonban pártunknak az az elve is, hogy amennyiben az irányelveket kitűzte, ezután a valőraváltásuk érdekében szükséges egységes fellépésért folytatott küzdelemnek kell következnie. A párt akcióegységével teljesen összeegyeztethetetlen az, hagy a párton belül különböző csoportok létesüljenek, amelyek az együttes fellépés szükségességét vitatják, különböző, illegális, pártellenes röplapokat, nyomdatermékeket adnak ki és terjesztenek, célzatosan magyarázzák a pártszervek határozatalt, becsmérlik a párt s a kormány képviselőit, vagy pedig megszervezik különböző funkcionáriusok, illetve szervezetek közös fellépését a Központi Bizottság politikája s magatartása ellen. A Központi Bizottság ezért feltétlenül szükségesnek tartja, hogy minden pártszerv és szervezet a párt alapszabályzatának értelmében tegye meg hatáskörében a szükséges lépéseket az emiitettekhez hasonló akciók ellen, véleményt minden politikai kérszélsőséges elemek szerveznek. Pártunk egységének megszilárdítását semmi esetre sem értelmezzük úgy, hogy meg kell nyirbálni a párttagok demokratikus jogait, hogy ne nyilváníthassanak véleményt minden politikai kérdésről, ne juttathassák kifejezésre nézetüket, álláspontjukat és ne bírálhassák kezdve a Központi Bizottságtól minden pártszervezet tevékenységét. Mindnyájan azt óhajtjuk, hogy az idei év az aktiv munka, a politikai és gazdasági megszilárdulás éve legyen. Pártunk fontos stratégiai céljai a következőik: fokozni kell a CSKP KB január ntáni politikájának pozitív értékelt, kl kell küszöbölnünk a múltban előfordult torzításokat, meg kell erősítenünk fejlődésünk szocialista elemeit, amelyek azt eredményezhetik, hogy megnyerhettük az embereket a politikai elkötelezettségnek. Nemkülönben kl kell küszübölnünk minden Idegen, negatív irányzatot. Ezek a célkitűzések egyaránt vonatkoznak pártunk honvédelmi politikájára és arra, hogyan járjunk el a jövőben, hogy a társadalmi tevékenység e rendkívül fontos szakaszán is maradéktalanul teljesítsék a novemberi plenáris ülésen hozott határozatokat. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban kifejezésre juttassam saját meggyőződésemet is. Épp űgy, mint most hiszem s meg vagyok róla győződve, mindenkor bittem és meg voltam róla győződve, hogy a szocialista Csehszlovákia politikai és hatalmi alappillérei, mint amilyenek a fejlett munkásosztályunk és pártja, közbiztonsági szerveink és hadseregünk, valamint parancsnokságunk — a múltban és most is oly erősek, hogy szükség esetén határozottan el tudnak nyomni minden szocializmusellenes kísérletet. Ami ezt illeti, teljesen megbízom hadseregünkben, Ezt a meggyőződésemet igazolja a hadseregnek a CSKP KB elnöksége nyilatkozatával kapcsolatos állásfoglalása is. Alapvető célkitűzésünk a korszerűen felszerelt és felkészült hadsereg kiépitése, amely magas színvonalú fegyelmezettségével és öntudatával, szocialista hazafiságával szavatolja biztonságunkat. Ennek érdekében a hadsereg szervezetében meg kell szüntetnünk a január előtti deformációkat, valamint a formalizmust a munkában és a szubjektivizmust a döntésekben. Ezzel egyidejűleg következetesen harcolni kell hadseregünk szocialista jellegéért és minden ellen, amely gyengíthetné eszmeipolitikai alapjait, fegyelmét és szervezettségét. Nemcsak hadseregünk, de egész védelmi politikánk fejlődése szempontjából jelentős lépés az Államvédelmi Tanácsról szóló alkotmánytörvény elfogadása. Ezzel megvalósul ezen a területen az akcióprogram egyik kulcsfontosságú törekvése, nevezetesen az, hogy a hadsereg Irányítását szilárd törvényes alapra helyezzük 6s felszámoljuk a torznlásokat. Tudjuk, milyen nagy munka vár ránk hadseregünk további fejlesztése során. Azonban eltökélt szándékunk, bogy minden szükséges erőnket erre fordltjuk, mert amfg létezik katonai fenyegetés, biztosítani kell a megbízható katonai védelmet ls az Imperialista veszély ellen. Tudatában vagyunk internacionalista kötelességeinknek is, amelyek értelmében biztosítanunk kell a szocialista rendszer nyugati határait és hozzá kell járulnunk az erőarányok olyan kialakulásához, amely lehetővé teszi a békés együttélés politikájának megvalósítását. Naiv és rövidlátó feltételezés az, hogy a vezető Imperialista körök végleg lemondtak végső stratégiai céljukról, a szocializmus felszámolásáról. Ismét meg kell mondani, hogy mi nem húzódhatunk félre egy esetleges európai válságban. Már ez is igazolja szövetségi politikánk szükségességét. Számunkra, mint szocialista ország számára nem létezik más, mint a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való szövetség. Külpolitikánknak ezt a stratégiai Irányvonalát a párt vezetősége jannár óta egyöntetűen védelmezte. Pártunk és szocialista országunk mindenkor a proletár internacionalizmus és a szocialista szolidaritás alapelvein állt és álL Ezért a CSKP KB hangsúlyozta, hogy a semlegesség bármilyen mérlegelése nemcsak irreális, hanem katonai és politikai okokból is elfogadhatatlan. A párt vezetősége nevében Ismét köszönetet akarok mondani önöknek, parancsnokoknak, politikai dolgozóknak, egész hadseregünknek az augusztusi események időszakában és az azt követő hónapokban tanúsított megfontolt magatartásért. A politikai konszolidáció hazánkban és a hadseregben is új feladatok elé állit bennünket, amelyeket világosan látnunk kell, ha nem akarjuk eltékozolni azt, amit már elértünk. Ha a társadalomtól szilárd szervezettséget és fegyelmet, a jogok és kötelességek helyes viszonyát, az elfogadott határozatok teljesítését követeljük, akkor ez kétszeresen érvényes a hadseregre. A hadsereg és a társadalom kapcsolatát az Államvédelmi Tanács megalakításával új alapokra helyeztük. Ez szavatolja, hogy a hadsereget sohasem lehet majd felhasználni sem személyi célok érdekében, sem a nép érdekei ellen. A jelen alapvető politikai kérdése a hadseregben is a párt vezető szerepének megszilárdítása, befolyásának növelése. A hadsereg pártpolitikai munkája megszilárdításához vezető jelentős lépés a CSKP KB elnökségének január 7-i határozata, amely a hadseregben végzett pártmunka Irányítási rendszeréről intézkedik. Dubček elvtárs beszéde befejező részében hangsúlyozta, hogy tekintettel az egész párt előtt álló feladatokra az augusztus 21-i eseményekhez való visszatérés és a kommunistáknak ezen az alapon történő megosztása nem hasznos, mert a pártot csak megbontja, meggyengíti. Ezt a Központi Bizottság novemberi plenáris ülésén is felismerte és ezért ezekre az ügyekre nem tér vissza, hanem ellenkezőleg, kiemeli azt az aktív pozitív irányvonalat, pozitív programot, amely mind a pártban, mind a társadalomban az egyesítő tényező. Ez az Irányvonal az alapja a szövetségi kormány nyilatkozatának is, és a kommunisták feladata, hogy ezt az irányvonalat min- f den szakaszon teljes mértékben K támogassák. Szilárdan hiszem, hogy a CSKP KB-t a párt ós az állam vezeté- n sét a Csehszlovák Néphadsereg kommunistái az eddigihez ha- • sonlóan továbbra ls teljes mér- 4 tékben támogatják.