Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-04 / 29. szám, kedd

v BESZELGETESEK A PARLAMENTBEN Dr. Dalibor Haneö professzor még csak egy napja volt új tiszt­ségében, a Nemzetek Kamarája elnökének ú] funkciójában, amikor a Szövetségi Parlament két kamarája együttes ülésé­nek egyik szünetében e sorok Írójával beszélgetett. Tudósból politikus — Eddigi pályafutásom során tudományos és pedagógiai mun­kát végeztem. 17 évig a Pozso­nyi Közgazdaságtudományi Fő­iskola állományában voltam, a gazdaságjogi tanszéket vezettem — válaszolja bevezetőül kérdé­semre dr. Hanes professzor. Tudományos munkásságának eredménye: több mint száz ta­nulmány, 10 könyv, számos fő­iskolai tankönyv. Munkásságá­nak középpontjában az iparjogi kérdések álltak. Egyik jelentős műve az ipari védjegyekről szól. Az utóbbi években dr. Hanes professzort a gazdasági reform kérdései foglalkoztatták, és vagy két éve a vállalati joggal, valamint a szocialista vállala­tok jogi helyzetével kapcsola­tos elméleti problémákra össz­pontosította figyelmét. — Amikor egy évvel ezelőtt megkezdődött a párt akció­programjának előkészítése, az elvtársak engem is felszólítot­tak, vegyek részt a munkában, így kerültem a szövetségi al­kotmánytörvényen dolgozó bi­zottságba, valamint az állam­szövetség gazdasági kérdései­vel foglalkozó közösségbe. így kerültem újra a politikai életbe. A politikától Hanes profesz­szor sosem állt távol. Tiszolcról származik, s ez a vasmunkás­központ az első köztársaság alatt „kommunista fészeknek" számított, onnan származik Vla­do Clementis, Samo Takaü, és Itt szívta magába a proletariá­tus eszméit az akkor még fiatal Dalibor Hanes. Gimnáziumi ta­nulmányait Rimaszombatban vé­gezte s ahogy megjegyezte: „A mi magyar lakosságunkhoz te­hát egész közel állok". — 1936-ban mint Prágában tanuló joghallgató részt vettem a baloldali szlovák diákszövet­ség pozsonyi ülésén, amelyein a többi között a fiatal Gustáv Husák is szónokolt. A háború alatt, meg a Szlovák Nemzeti Felkelés előtt felvettem a kap­csolatot az 1938-as fordulat előtti diákismerőseimmel. Mind­járt a felkelés első napjaiban beléptem a kommunista pártba. A felkelés alatt a Szlovák Nem­zeti Tanács elnökségén dolgoz­tam, és mint jogász, én szőve­Jogtudós a Nemzetek Kamarája élén ÚR. DALIBOR HANES geztem a felkelés alatt kiadott rendeleteket. A felkelés elnyo­mása után a partizánokkal együtt én is a hegyekbe men­tem, majd később a felszaba­dult Kassára kerültem, ahol ugyancsak jogi Jellegű munkát végeztem. Részt vettem a köz­társasági elnök számos forra­dalmi dekrétumának, pl. az ál­lamosítási rendeletnek a kidol­gozásában. Demokráciát a nemzetiségi kapcsolatokba Rátérünk a Nemzetek Kama­rájának küldetésére. Hanes pro­fesszornak a Szövetségi Gyűlés két kamarájáról sajátos, erede­ti meghatározása van: a Népi Kamarában az állampolgárok számára jut kifejezésre a de­mokrácia, a Nemzietek Kamará­jában pedig a nemzetek számá­ra. Ez vonatkozik a nemzetisé­gekre ls. A nemzetek kapcsola­tában érvényesülő demokrácia az előfeltétele annak, hogy to­vábbfejleszthessük az állampol­gári jogokat. A nemzetek Jo­gainak is meg kell teremteni a feltételeket. Amíg lesznek nem­zetek, addig erre szükség lesz. A nemzetiségi kérdésnek a mi feltételeinknek megfelelő marxista megoldásáról Így nyi­latkozik: — A kérdésnek két oldala van: a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus. A Nemzetek Kamarájának min­dig szem előtt kell tartania á proletár internacionalizmus el­vét, és abból kiindulva kell a nemzetek és nemzetiségek ér­dekeit képviselnie. A választások előkészítése sok munkát igényel Mivel a közelmúltban, főleg Csehországban számos olyan határozat látott napvilágot, amely sürgeti a választásokat, megkérdeztem a Nemzetek Ka­marájának elnökét, mi az ő vé­leménye e követelésekről? — A választások előkészítése a népképviseleti testület egyik legfontosabb feladata — vála­szolja. Azonban minden józan ember tudja, hogy a választá­sok előkészítését és kiírását nem lehet egyik napról a má­sikra megoldani. Meg kell te­remteni hozzá a politikai és törvényes feltételeket. A kellő politikai légkör kialakítása képviselőink egyik fontos fel­adata. A választások megszervezése sem oly egyszerű — folytatja. Ugyanis a Szövetségi Gyűlésbe történő választásokkal egyidő­ben meg kell tartani a községi választásokat ls. Ma azonban még nincs döntés arról, hogy a nemzeti bizottságok milyen területi elrendezés szerint fog­nak tagolódni. Tehát fennáll az új választókörzeteik megha­tározásának nyílt kérdése. To­vábbi probléma a választások módjának kérdése, hisz tavaly január után elhatároztuk, hogy az érvényben levő választójogi törvényt felülvizsgáljuk és át­dolgozzuk! Az alkotmányozó szerveknek elsőrendű érdekük, hogy törvé­nyes választott intézményekké váljanak. A Szövetségi Gyűlés mindkét kamarájának képvise­lői munkával és eredményekkel akarják kiérdemelni az ország népének a bizalmát. A parlament nemzetiségi bizottságáról A nemzetiségek képviselőinek a nemzetiségi bizottság létre­hozására vonatkozó javaslatát meg kell vitatni —' válaszolja utolsó kérdésemre dr. Hanes professzor. A magyar, az ukrán, a lengyel és a német, valamint a nemzetiségi területeken élő csehek és szlovákok képviselői­ből — ha a politikai szervek Is úgy látják, mivel az politi­kai kérdés — kölcsönös meg­fontolás után létrejöhet szövet­ségi szinten is egy parlamenti bizottság. A kérdést így hig­gadtan, emóciók nélkül kell na­pirendre tűzni és a döntéskor a legnagyobb fokú tárgyilagos­ságra kell törekedni. SOMOGYI MATYAS 1969. n. 4. helyet kellett csinálni. Ez a hely a szövetkezet, Illetve a szövetkezeti elnöki tisztség volt. Arra, hogy a szövetkezet mennyire szívesen fogadta az ilyen „kádereket", bizonyíték az ls, hogy a járásnak nem­egyszer hetekig tartó agitáció árán is csak nagy nehezen vagy egyáltalán nem sikerült „át­ültetni" az akaratát. Tudok esetekről, hogy az „Ilyen jelöl­teket" úgy árulták egyes szö­vetkezetekben, akár annak ide­jén a dinnyét vagy paprikát a bolgár kertész. Az esetleges félreértés elke­rülése végett, Itt még azt sze­retném megjegyezni, hogy az éremnek van egy másik oldala is. Az előbb elmondottakban nem olyan emberekre gondo­lunk, akik — mint mondjuk a búcsi Kityi István — otthagy­ták saját jól gazdálkodó szö­vetkezetüket és elmentek egy másikba, egy harmadikba, hogy a gazdag tapasztalataik tovább­adásával a lemaradókat ls fel­segítsék a Jobbak színvonalára. Ilyen emberek tiszeletet és megbecsülést érdemelnek. Eze­ket az embereket a szövetkeze­tek szívesen fogadták. TÉRJÜNK AZONBAN VISSZA az eredeti gondolathoz. Kar­v; n, az Idei évzáró közgyűlésen tfi'án egyszer sem hangzott el f' a szó, hogy szövetkezeti d -raokrácia. Mégis ott volt, Je­len volt, érezni, szinte tapinta­ni lehetett. A beszámolóból ki­derült, hogy — a kedvezőtlen időjárás ellenére — az idei esztendőt ís a tervezettnél jó­val nagyobb bevétellel zárták. Viszont a tagok többsége en­nek ellenére azt a nézetet vall­ja, hogy szövetkezetükben — az utolsó öt évben — lelassult a fejlődési folyamat. Több ki­fogás merült fel az elnök sze­mélyével kapcsolatban is. Akadtak viszont olyanok, akik pártjára álltak. Így aztán a né­zetek megoszlottak. Év közben több olyan Javaslat hangzott el, hogy a szövetkezeti elnököt titkos szavazással válasszák meg. A szavazólistán lehetőleg több nevet tüntessenek fel, és bízzák a tagságra a végső dön­tést. Legyen az az elnök, aki a legtöbb szavazatot kapja. Fennállásának tizenkilence­dik esztendejében így történt meg, hogy a karvai szövetkezet tagsága négy elnökjelölt közül titkos szavazással választhatott. Ez a lehetőség lázba hozta a tagokat. Hogy egy példát említ­sek. A szövetkezetben több olyan személy is dolgozik, akik nem tagjai a szövetkezetnek. Eddig nem ls látták szükségét annak, hogy tagok legyenek. Most azonban már sajnálták, hogy nem tagok, nem vehetnek részt a választásban. Itt ezen az évzáró közgyűlésen érezték először, hogy a szövetkezeti tagság nem csupán üres forma­litás, hanem jogot ls biztosit a közös sorsának intézésében. A szavazás eredményének ki­hirdetése várakozásteli csend­ben történt. Amikor viszont a szavazatokat összeszámoló bi­zottság kijelentette, hogy Nágel József, a szövetkezet eddigi zoo­teehnikusa kapta a szavazatok döntő többségét (70 százalé­kot) olyan tapsorkán kereke­dett, hogy a szó szoros értel­mében beleremegett a szövetke­zeti kultúrház fala. Tóth Ist­ván, a szövetkezet kultúrfelelő­se — aki szomszédom volt — örömmel súgta a fülembe: „Azt hiszem, ezután a kultúra ná­lunk sem lesz mostohagyerek." Majd Így folytatta: „Szerettem volna beszámolni a kulturális életről ls ezen a taggyűlésen. Ogy, ahogy a zootechnikus, az agronómus vagy közgazdász tette. Elkészítettem a beszámo­lót. Vártam, hogy majd engem ls szólít az elnök, már csak azért is, mivel előzőleg abban egyeztünk meg, hogy a gazdasá­gi kérdések után majd én kö­vetkezem. Sajnos, amint láthat­ja, a volt elnök nekem nem adott szót. Félt talán, hogy olyan dolgot is megemlítek, ami számára kellemetlen lehet. Ezt tettem volna, de most már késő. Ha addig nem bírálhattam Bugány elvtársat, amíg elnök volt, most már nem teszem .. HA NEM CSAL az értesülé­sem, nemcsak új elnököt vá­lasztottak a~ szövetkezet élére, de a vezetőségi tagokat is egy kivételével leváltották. Az új vezetőségi tagokat nyílt szava­zással választották. Ervek és ellenérvéit csaptak össze egy­egy jelölt nevének az elhang­zása után. Több esetben a szokásosnál élesebb hangok ls elhangoztak; de végső kicsen­gése valamennyinek a jóindu­lat, a közös szövetkezeti ügy, a jövő iránti mélységes fele­lősségérzet volt. Az az érzésem, hogy a karvaiak minden eddigi gátló körülményektől megsza­badultan az idén választottak Igazán szívük, józan megfonto­lásuk szerint. Ezért lett a cikk elme: „Találkoztam a szövet­kezeti demokráciával". Ahogyan már előbb ls említettem, a kar­vai évzárón senki sem hivat­kozott rá, mégis a legteljesebb mértékben jelen volt és érvé­nyesült SZARKA ISTVÁN FIATALOK A HEGYEKBEN. .</•"• i vloételP NAGYKURTÖSI PROBLÉMÁK Jó víz — jó egészség A lakosság fejlettségi színvo­nala nagyon sokféle mércével mérhető. Az egy főre jutó jö­vedelem, a lakásterület nagysá­ga a személygépkocsik vagy a televíziós készülékek száma az esetek többségében ott szerepel a mértékegységek között. Ezek között azonban sokkal ritkáb­ban kerül szóba az ivóvíz. Igen, az ivóvíz, vagyis a vízve­zetéki víz kérdése. S hogy ez mennyire nem tizedrangú kér­dés, azt csak ott tudják, ahol hiányzik a jó ivóvíz. Sajnos az újonnan alakult nagykürtösi járásban szép számmal találhatók olyan köz­ségek, ahol az ivóvíz—problé­ma még megoldatlan. A járás­ban jelenleg csak minden tize­dik lakos, azaz 4545 ember fo­gyaszt teljesen kifogástalan vízvezetéki vizet, s ez bizony jóval a kerületi átlag alatt van. Ezen a helyzeten kíván javí­tani az új járás vezetősége a már meglevő vízvezetékhálózat kibővítésével. Jelenleg több he­lyen folyik a járásban vízveze­téképítés. Például a Chrťany — Jazero közötti vízvezeték egy ilyen jelentős létesítmény. Ugyanakkor a községfejlesztési akciók keretében megépítésre kerülő kis vízgyűjtő medencé­ből Vefký Lom, Nagycsalomija és Kiscsalomija, valamint Prí­belce községek lakossága jut majd a jelenleginél sokkal jobb ivóvízhez. Jelenleg ugyaB Bussa lakosai sokat bosszan­kodnak a felásott úttest miatt, ez a bosszankodás azonban csak látszólagos, hiszen a fel­túrt úttest alatt a vízvezeték csöveit helyezik el. Ebben a községben a gazdasági irányel­vek értelmében 1969-ben meg­kezdik a jelenleg folyó munkák második szakaszát is. Ha ezek a munkálatok befeje­ződnek, a vízvezetéki vizet fo­gyasztók létszáma 6815-re emelkedik. Ez ugyan még min­dig nem kielégítő, hiszen a ke­rületben a lakosság 35,8 %-a már egészségügyi szempontból kifogástalan vízvezetéki ivóvi­zet fogyaszt. A járásban jelen­leg a lakosság csak a 9,8 %-a élvezheti a vízvezeték áldásait. A járás fejlesztési terveiben azonban a többi megoldásra váró probléma mellett ott sze­repel a lakosság ivóvízzel való ellátásának kérdése is a „jó ivóvíz — jó egészség" elv alap­ján. —av— LASSAN JÁRJ, TOVÁBB ÉRSZ! Növekszik a közúti balesetek száma # 755 emberélet vádolja a hanyagságot # Tökéletesíteni kell a közúti forgalom irányítását A közúti balesetek múlt évi mérlege igen elszomorító. Szlo­vákia országútjain 11 511 sze­rencsétlenség történt, 2288-al több, mint 1967-ben. A növeke­dést e téren nem is annyira az autók számának gyors emelke­désében, mint inkább a nemtö­rődömségben, a gyorshajtás­ban és a mértéktelen szeszfo­gyasztásban kell keresni. A legtöbb közúti baleset — 5412 — a nyugat-szlovákiai ke­rületben fordul elő, a közép­szlovákiaiban 3638, a kelet­szlovákiaiban pedig 2461-et je­gyeztek fel. Szlovákiában a ba­lesetek okozta anyagi kár 59 095 745 koronát tett ki. A ka­rambolok következtében 755 ember halt meg — 214-gyel több, mint 1967-ben —, 8488-an pedig megsérültek. A közbiztonsági szervek időnként ellenőrzést tartanak A NAP MARGÓJARA az országutakon. Ez azonban nem elég. Mindenüvé nem jut­hatnak el. Egyrészt mert keve­sen vannak másrészt mert a szuperszonikus repülőgépek ko­rában a régi módon kell Irá­nyítaniuk a nagyobb városok útkereszteződésein a forgalmat. Míg Prága, Brno útkeresztező­dései meglehetősen jól el van látva villanyrendőrökkel, Bra­tlslavában csak öt helyen van szemafór felszerelve (s mind­össze három útkereszteződésen működnek!) pedig egy közle­kedést irányító rendőr mellett nyolc óra alatt 20 — 25 000 autó halad el. Szomorú a múlt év közúti baleseteinek statisztikája. Ha volánhoz ülünk, gondoljunk a régi, de most ls időszerű köz­mondásra: Lassan járj, tovább érsz. (né) Alkatrészhiány és spekuláció A mezőgazdasági termelés, a mezőgazdasági munka tervszerű biztosítása körül még mindig ba­jok vannak. A zavartalan terme­lést sok-sok gátlő körülmény ve­szélyezteti. Nem egy esetben pe­dig lehetetlenné teszi az elrom­lott mezőgazdasági gépek megja­vításához szükséges alkatrészek hiánya. Nézzük a gépalkatrész­hiány következményeit a gyakor­latban: A kismulyadi (losonci Járás) EFSZ 1964-ben kapott egy német gyártmányú tejszeparátort. A so­kat használt gép természetesen állandóan kopik, főleg az orsó és annak tartozéka, a fogaskerék. Ebből a fogaskerékből • szövet­kezetnek évente 15—16 darabra van szüksége. Ezt a fogaskereket azonban sehol sem lehet besze­rezni. A szövetkezet viszont nem nélkülözheti a szeparátort, így az alkatrészt „feketén" kell meg­csináltatnia. Legutóbb a Martini Gépgyár lo­sonci üzeméhez fordnlt segítsé­gért. A losonci üzem hajlandó volt a szóban forgó fogaskerekeket el­készíteni, de 500 százalékos fel­árat kért. Ezt viszont a kismulya­di szövetkezet képtelen volt meg­fizetni. Tanaiság: A külföldi mezőgaz­dasági gépeket csak úgy kellene átvenni, ha megfelelő mennyiségit alkatrészt ti adnak hozzá. SÓLYOM LASZLÖ

Next

/
Thumbnails
Contents