Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-04 / 29. szám, kedd

Vegyes érzéseket keltő bemutató G. F. HÄNDEL: XERXES A barokk stílus nagy német zeneszerzőjének, Händelnek művészi tevékenységében az opera és az oratórium előkelő helyet foglal el. Élete folyamán mintegy 40 operát szerzett, de ennek ellenére a zeneszerető közönség körében mint operaszerzőt alig ismerik. Ez a kedvezőtlein állapot főleg a múlt században alakult ki, amikor Händelt mint unalmas, nehézkes szerzőt tartották számon. Színpadi müveinek állandó mellőzésével olyan tévhit alakult kl, mely szerint a zeneszerző csupán vallási műveket alkotott. Pedig Händel igazi ismerői már rég tudták, hogy még az oratóriumok sem — habár bibliai történetekből merítik témájukat — elsősorban a templomok és katedráitsok részére készültek, hanem a színpadoknak, ahol születésük idején ezeket elő is adták. A Händel-operák körülötti nagy hallgatás egészen 1920-lg tartott, amikor Göttingenben néhány lelkes kutató újra felfedezte a zeneszerzőt, s ezután már egyre több helyen ismerték fel múlhatatlan művészi értékelt. 1952 óta pedig szülővárosában, Halléban évente megrendezik a róla elnevezett zenei ünnepségeket. Händel operái a barokk-korszak patetikus hangvételű hősi zeneművek típusai közé tartoznak, amelyekben gyakran az olasz operák hatását is meglelhetjük. A művek alapját a szélesen felépített, három részes „da capo ária" alkotja, melyeket tömör vagy dallamos recitativók váltanak fel. Kevés az énekkari rész, s ezek is Inkább a szólisták közös énekét foglalják magukban. Händel műveinek cselekménye az ókorban játszódik, a görög és római mondákból merített történet hőseit szigorúan dallamos stílusban, hosszú áriákkal kombinálva jelenftl meg. Ma is megkapó az áriák kiapadhatatlan melódiagazdagsága, a plasztikus és drámai recitativók, valamint a szerző finem hiányzott az akarat, de sajnos több, Itt már feltűntetett problémát nem tudtak kellőképpen megoldani. Éppen ezért <*. bemutatóról eléggé vegyes érzésekkel távoztunk. Az előadásból a kelleténél ls nagyobb elővigyázatosság és nagyfokú bizonytalanság áradt. Főleg Gerhard Aueír zenei betanításával voltunk elégedetlenek. Az ő munkáján ütköztek ki leginkább a stílusos előadás problémái. Ugyanis a korszerű zenei igények alapján megformált hanghatás egészen mást eredményezett, mint ahogy azt Händel eredetileg elképzelte. Ettől a nehezen megoldható problémától eltekintve a zenei előadásmód tisztán technikai jellegű fogyatékosságot ls hordozott magában. Főleg a nem tiszta és pontatlan belépők és befejezések bántották a fülünket. Händel áriái és recitatívól nem kis problémát jelentettek az ilyen stílusú zenében járatlan színészeknek is. Ezt a hátrányt a szereplők az akkori kor stílusának megfelelő adekvát előadásmóddal igyekeztek kiegyenlíteni, több, kevesebb sikerrel. Elsősorban E. Baricová (Arsamenesj teljesítményét kell kiemelni. N. Hazuchová (Amastris) és A. Kajabová-Peôašková (Atalanta) teljesítményével is elégedettek lehetünk. Legnagyobb feladat a címszerepet éneklő O. Hanákovára várt. Néhány kisebb fogyatékosságtól eltekintve remekül helytállt, különösen a befejező nagyáriában nyújtott kiváló teljesítményével ragadta magával a közönséget. A két kisebb férfi szerepet megfelelő átéléssel J. Špaček (Ariodatesj és S. Janöi (Elvlroj éneklik. A rendező J. Gyermek koncepciójában átvette a darab sztatikus felépítését, és elsősorban a szereplők teljesítményére összpontosított, az ő segítségükkel igyekezett lehámozni a felesleges barokkos pátosz sallangjait. Nagy ellcmprčst ér<1<;mel a prágai Jfil T JV % Hrm • LMmam Felvételünkön az opera egyik jelenetében O. Hanáková (Xerxes) és A. Svobodová (Romiidát) láthatjuk. (I. Vavro f elv.) nom jellemzőkészsége és a bensőséges, erőteljes kifejezésmódja. Ezeket a jegyeket viseli magán a Szlovák Nemzeti Színházban most bemutatott Xerxes című operája ls, habár ez nem tartozik a legrangosabb alkotásai közé. Minden Händel-bemutató sok problémát hordoz magában, melyek elsősorban a fordítás és a dramaturgiai kivitel, valamint a megfelelő hangszerek használata, és az előadási stílus körül forognak. Ezen problémák közös nevezője abból az Igyekezetből fakad, hogy a műnek megfelelő stíiushatása legyen. A pozsonyi bemutató közreműködői nem kis nehézségek előtt álltak, habár több esetben a hallel rendezvények tapasztalataira ls építhettek. Munkájukból jelmeztervező, Z. Kadrnošková ls, akinek munkája a bemutató erősségei közé tartozik. Nem tetszett viszont P. Gábor széteső, egységes stílusjegyét nem ismerő színpadképe. Normális munkakörülmények között az említett fogyatékosságok ellenére is ezt a bemutatót végső soron csak üdvözölni tudnánk. A Jelenlegi helyzetben, amikor az operaház felújítási munkálatai miatt kétéves szükségmegoldások elé néz a társulat és ennek következtében a bizonytalanság, Idegesség és bizonyos fokú kedvetlenség között dolgozik, úgy tűnik számunkra, hogy ez a bemutató nem éri el teljesen a célját, sem művészileg, sem pedig a látogatottság terén. A. G. IfiilllI Hogyan készül a hanglemez! Az otthoni zenehallgatásnak, az élő hang rögzítésének Igénye régi eredetű. Az első próbálkozások már az 1800-as évek első felében elkezdődtek. Az első, a gyakorlatban ls megvalósuló megoldás Edison nevéhez fűződik (hengeres fonográf). Ö még viaszlemezre rögzítette a hangot (a megszólaló hang energiáját közvetlenül használva fel a barázdák kialakítására), és az 1920-as évekig a hang rögzítésének, Illetve a rögzített hang megszólaltatásának folyamatában csak mechanikus eszközök szerepeltek. Hosszú volt a fejlődés útja, amíg a hangrögzítés a hang energiájának mechanikai energiává történő átalakításából összetett műveletsorrá változott, hogy a hanglemezgyártás az átviteltechnika mai lehetőségeinek alkalmazásával kielégíthesse az „élethű hangátvitel" igényét. A hanglemezgyártás folyamata mai is az energiaátalakítások láncolata. A cél az átalakítások során az, hogy a különböző megjelenési formájú energiák jellemzői között az arányosságok ne torzuljanak. A gyártási folyamat első lépése Itt elsősorban az esik latba, hogy biztosítsák az első energiaátalakításhoz a megfelelő akusztikai körülményeket. A szükséges akusztikai jellemzőkkel rendelkező felvételi helyiségben — stúdióban, hangversenyteremben stb. — elhangzó zenemű vagy próza hangjainak rögzítésénél az átalakítás első eszköze a mikrofon, melyben az akusztikai energia először mechanikai, majd elektromos energiává alakul át. A hangenergia által mozgásra kényszeríiett levegőrészecskék rezgésbe hozzák a mikrofon membránját, mely lehet például egy síkkondenzátor egyik fegyverzete (kondenzátor-mikrofon), vagy egy mágneses térben levő lengőcsévéhez rögzített, a tekerccsel együtt elmozduló felület (dinamikus mikrofon/. A felvételek készítésénél többnyire nem egy, hanem — a felveendő műtől függően — több mikrofonra van szükség. A további feladat a mikrofonok megfelelő elhelyezése a stúdiónak használt felvételi teremben, majd a mikrofonoktól szárElektroWioaiiafeátor A szívbetegségek vizsgálatának egyik legfontosabb módszere az elektrokardiográfia. Segítségével olyan elváltozások is felismerhetők, amelyek különben észrevétlenek maradnának. Az e célra használt készülék (elektrokardiográf) felfogja és görbében (EKG) rögzíti a szívműködés során keletkező elektromos áramingadozásokat. Az áram elvezetése a test felszínéről elektródok segítségével történik. Ilyen berendezést azonban csak a nagyobb egészségügyi intézetek használhatnak. Éppen ezért nagy feltűnést keltett az a mindössze kis bőrönd méretű készülék, amellyel bárhol, nem egész egy percen belül megállapítható a szívbetegség. Az elektrokardlo-analizátornak elnevezett készülék (a képen) a szív elektromos Impulzusai alapján állapítja meg, megbízhatóan működik-e a szív. Az eredményt a készülék felső részén fényjelek mutatják. mazó elektromos jelek megfelelő arányú egyesítése, „keverése" és felerősítése, ami az ún. keverőasztal segítségével történik. Felvétel közben a kevert jel arányait megfelelő minőségű elhallgató berendezés segítségével, nagyságát pedig műszerekkel ellenőrzik. Segítségre jön a magnószalag A keverőasztal kimenőfeszültsége — a megfelelően kevert és felerősített jel — magnetofonra kerül, az elektromos energta a magnószalagon mágneses energiává alakul. Ez a közbenső hangrögzítés több okból szükséges. A viaszhengeren, később viaszlemezen a barázdák kialakítása a műsor elhangzásával egyidejűleg törtónt, aminek egyik hátránya volt — egyéb előnytelen jellemzői mellett —, hogy hibás előadás esetén a viaszlemezt tök, a nem sok számú ismétlés és a részletezés helyes megválasztása (zeneileg zárt területen stb.) lehetőséget és biztosítékot nyújt arra, hogy a legjobban sikerült, hibátlan részfelvételekből összeállított komplett mű kerüljön hanglemezre. A „lakkvágás" A következő művelet az ún. lakkvágás. A felvett anyagot tartalmazó magnószalag lejátszásakor keletkezett elektromos feszültség megfelelő erősítés és korrekciók után a vágógép tűjét a hangfrekvenciás jelnek megtelelő rezgésekre kényszeríti, a szalagon tárolt mágneses energia mechanikai energiává alakul. A vágótű az alatta forgó lakklemez felületébe „barázdát" vág, közben a tűt tartó vágó. fej — automatikus vezérléssel — a lemez szélétől sugárirányban a lemez közepe felé halad. A lakklemezen spirálvonalban vágott barázdák jellemzői — eltérés a hangfrekvenciás jel nélkül vágott barázdától (barázdaamplitudo), az eltérések gyakorisága, barázdaszélesség stb., — meghatározott összefüggésben vannak a felvett hanganyag akusztikai Jellemzőivel. Igy rendelkezésre áll a kereskedelmi forgalomba kerülő lemez A sziereofonikus lemez hallgatása nyilván a legkisebbeknek is élvezetet nyújt. (A felvétel egy nemrégi prágai kiállításon készült.) nem lehetett közvetlenül felhasználni rögzítési célra. A magnószalag ezzel szemben törölhető. Szalagtechnika alkalmazásánál a szalag mechanikus Igénybevehetőségétől és a törlési csillapítástól függően a felvételt sokszor meg lehet Ismételni ugyanarra a szalagdarabra a minőség károsodása nélkül. A magnószalag könnyen tárolható, a késztermék gyártásához szükséges lakklemez a felvétel időpontjától függetlenül utólag bármikor elkészíthető, hiszen a szalag rendelkezésre áll, s a rajta mágneses energia formájában tárolt műsor bármikor lejátszható. Van más előnye ls a magnószalag alkalmazásának. A feladat művészileg hibátlan előadásban rögzíteni a műsort, a lemez hallgatásánál mindig ugyanazon a helyen jelentkező hiba ezért rendkívül illúziórontó. Egy lemezoldalnyi anyagot viszont egyfolytában hibátlanul előadni — különösen sok közreműködő esetén — szinte lehetetlen (egy lemezoldal műsorideje 30 cm átmérőjű mikrolemeznél kb. 30 perc). A magnószalag — vághatósága, ragaszthatósága miatt — lehetőséget nyá/t arra, hogy egy-egy hosszabb mű felvétele nem egyszerre, hanem részletekben történ/ék. Ezek a kisebb részletek hibátlanul könnyebben felvehegyártásának alapjául szolgáló lakklemez, rafta a műsor, amely a mikrofonok, a keverőasztal és a magnó segítségével az adott akusztikai körülmények között optimális előadásban került felvételre. Fémmásolatok készítése A lakklemez nem elég kemény ahhoz, hogy lemezjátszón többször lejátszható legyen, a lemezjátszó tűje könnyen deformálná a barázdákat. A gyártás további folyamán a lakklemez felületét ezüstözéssel elektromosan vezetővé teszik, így alkalmassá válik arra, hogy galvanizálással olyan fémmásolatot készítsenek róla, amelynek keménysége megfelelő az utolsó gyártási művelethez, a sajtoláshoz. Galvanizálás után a fémmásolat — matrica — felületét gondosan megvizsgálják, nehogy olyan — a gyártás előző szakaszaiból származó — egyenetlenségek, vagy barázdatorzulások legyenek rajta. Ellenőrzés után a megfelelő összetételű anyagból előírt műszaki normák — hőmérséklet, nyomás, időtartam stb., — gondos betartása mellett sajtolják a kereskedelmi forgalomba kerülő hanglemezt. A préselésre kerülő anyag megválasztása igen fontos, mert komoly mértékben befolyásolhatja a rögzített műsor élvezhetőségét. A technika rohamos fejlődése a hangfrekvenciás átviteltechnikában, a hanglemezgyártás területén is nagyobb lehetőségeket nyújt, melyek mellett az „élethű hangátvitel" nemcsak „studióminóségű" jelzővel rendelkező berendezések alkalmazását jelenti, hanem már ebbe a témakörbe tartozik a közönség körében egyre ismertebbé váló „sztereofontkus hangvisszadás" is. Ennek célja, hogy a műsort ne egy pontból (egy hangszóróból), hanem a térben hallja a hallgató. A sztereofontkus hangátvitel segítségével a jelenlét, az átélés illúzióját keltve Igyekszik a mai hanglemezgyártás tökéletesebb hangélményt nyújtani a hanglemezbarátoknak. (ah) Hí 1989. B. 4.