Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-04 / 29. szám, kedd

KORSZERŰSÍTJÜK A KÜLKERESKEDELMET SZÁMOLÓGÉP JELZI A KONJUNKTÚRÁT® KIFIZETŐDIK A CUKORGYÁRTÁS? i MILLIÁRDOS FORGALOM # DEVIZAKOLCSÖNT FOLYÓSÍT 12 Néhány esztendeje a közgazdasági főiskolákon még ezt tanították: Külkereskedelmünk legfőbb előnye, hogy szigorúan állami kézben van, így a belőle eredő haszonnal csak a társadalmat erősítjük. Ez alapvető és megmásíthatatlan elvnek tűnt. Elméletileg úgy festett a dolog, hogy ezzel kivétel nélkül mindenki egyetért, akinek csak egy kis köze is van a külkereskedelemhez. Hogy kinek van köze a külkereskedelemhez? A külkereskedelem dolgozóinak . .. Itt-ott azonban egy-két eretnekkel is találkozott az ember. Gyárigazgatókkal, kereskedelmi szakemberekkel, géptervezőkkel, akik így sóhajtoztak: Ha mi a gépkocsijainkat, cipőt, bútort, szerszámgépet stb magunk adhatnánk el...! Viszont, aki így sóhajtozott, az rögtön meg is jegyezte: „Ez a kijelentésem azonban közöttünk maradjonl..." S a kijelentések „közöttünk is maradtak". Olyannyira, hogy úgyszólván már az egész ország a külkereskedelem átszervezésének, korszerűsítésének szükségességéről beszélt, de cselekedni senkinek se volt mersze. Aki cselekedett volna, arra rásütötték a „szocializmusellenesség" bélyegét. Csak így történhetett meg, hogy úgy festett néha a termelés és az értékesítés, ez esetben a külkereskedelem közötti viszony, mintha a két ágazat két különböző tejútrendszerben tevékenykedett volna. Egy-egy gépszerkezeti változtatás — mert a külföldi megrendelő a változtatáshoz ragaszkodott — hónapokat, néha éveket vett igénybe. A termelő és a megrendelő közé két minisztérium és jó féltucatnyi más hivatal volt beiktatva. Szóval: dühöngött a bürokrácia. És mégis megszületett... A külkereskedelem korszerűsítéséről első ízben — hivatalosan — az akcióprogramban esett szó. A lényeg az, hogy a külkereskedelmet — ezt a hazánk számára létfontosságú népgazdasági ágazatot — a termeléshez közelebb hozva, a jövőben ésszerűbben kell megszervezni. Az első fecskék egyike: a KOOSPOL. Ladislav Malý vezérigazgató véleménye szerint rendkívül életképes vállalkozásról van szó. A külkereskedelmi vállalat húszéves múltra tekint vissza, így a kapcsolatok kiépítésére volt már elég Idő. A vállalat a mezőgazdasági termékek kivitelével és behozatalával tavaly 12 milliárd devlzakoronát kitevő forgalmat bonyolított le. ök bonyolítják le a cukorexportot, a vállalat gondoskodik a déligyümölcs behozataláról, a KOOSPOL segítségével jut el a csehszlovák sör a világ minden tájára, így a vezérigazgató sok érdekes, a külkereskedelemmel összefüggő, kevéssé ismert tényről tájékoztat bennünket. Az egyik ilyen — sajnálatos — tény: a mezőgazdasági feldolgozóipar és általában az élelmiszeripar alacsony műszaki színvonala. Milliárdos tételekben vásárolunk külföldön gabonát, de egészen a közelmúltig sokszor a saját termés rendes elraktározását se tudtuk biztosítani. Nyersanyaghiányra panaszkodtunk, miközben a legfontosabb nyersanyagok egyikét, a húst elégtelen minőségben dolgoztuk fel. Pedig a csehszlovák húsipari termékek mindig keresettek voltak a világpiacon. A gyártási technológia alacsony színvonala miatt egyik piacot a másik után veszítettük el. A megmaradt piacokon pedig hátrányos helyzetbe kerültünk, csak alacsony áron tudtuk értékesíteni termékeinket. Részben ezzel magyarázható, hogy nem voltunk képesek csökkenteni az élelmiszeripari külkereskedelem deficitjét A termelés korszerűsítése A helyzet jobbra fordítása érdekében a január elseje óta részvénytársasággá alakult KOOSPOL a részvényeseknek — elsősorban mezőgazdasági feldolgozó üzemeknek — előnyös devizakölcsönt is folyósít. Persze, nem akármilyen célra. Kölcsönt csak az kaphat, aki tényekkel tudja bizonyítani, hogy az összegért világszínvonalú technológiai berendezést vásárol, és ezzel a berendezéssel a jövőben színvonalas terméket állít majd elő. A csokoládéiparban a múltban 7 millió korona értékű devizát fektettek be. A bratislavai tejfeldolgozó vállalat mintegy 21 millió korona ilyen kölcsönt kapott. A konzervgyárak vezérigazgatósága a kb. 45 milliót kitevő kölcsönből Érsekújvárott új konzervgyárat épít. Az Ögyallán épülő sörgyár is ilyen kölcsönből vásárolt külföldi technológiai berendezés mintegy 10 millió deviza. korona értékben. Több üzemben a csomagolástechnika színvonalának emelésére eszközölnek jelentős beruházásokat. Köztudomású, hogy a jó minőségű áru értékét sokszor éppen az elégtelen minőségű csomagolás rontja. Figyelemre méltó, hogy élelmiszeripari exportunk nagyobbrészt a tőkésországokba irányul. Ez jelentős konvertibilis (szabadon átváltható) devizaforrást jelent. így válik lehetővé a devizakölcsönök folyósítása, s így van arra remény, hogy a jövőben a korszerű technológiai berendezések munkába állításával élelmiszeripari termékeinkkel a világpiacon versenyképesek leszünk. Azáltal, hogy a részvények jelentős részét élelmiszeripari vállalatok vásárolták meg, a termelést a külkereskedelmi tevékenységben közvetlenül érdekeltté tették. A részvénytársaság a jövőben nemcsak a feldolgozóipar, hanem közvetlenül a mezőgazdasági termelés korszerűsítését is elősegíti. Ez is devizakölcsönök segítségével történik. Ugyanis ma már tényekkel bizonyítható, hogy a korszerű mezőgazdaság takarmánykeverők, megfelelő keltetők és baromfinevelők, egyszóval: szolgáltatások nélkül elképzelhetetlen. Az ilyen berendezések létesítésére a KOOSPOL eddig már mintegy félmilliárd koronái kitevő devizakölcsönt folyósított. A jövőben — mivel a termelés már közvetlenül is érdekelt lesz az export növelésében — az ilyen irányú tevékenység még intenzívebbé válik. A legnagyobb hazai szauna Arany-e a fehér arany? A cukrot évtizedekig Csehszlovákia fehér aranyának nevezték. Az utóbbi években azonban egyre többször elhangzik: nem érdemes cukrot termelni. A cukor világpiaci ára állítólag rendkívül alacsony. A vezérigazgató ezzel kapcsolatban ls érdekes dolgokat árul el. Tény, hogy a második világháborút követő évekhez viszonyítva a cukor ára nagyot esett. Volt időszak, amikor egy tonna cukorért a világpiacon 105 font sterlinget is adtak. Ezzel magyarázható, hogy a cukorrépavetésterületek egyik évről a másikra megtöbbszöröződtek. Volt időszak, amikor egy tonna cukorért mindössze 12 font sterlinget jegyeztek a tőzsdén. Ma már távolról sem ilyen kedvezőtlen a helyzet. A „cukorválságot" követően a termelő országok legjelentősebbjei kartellben tömörültek. így született meg a genfi cukoregyezmény, amelyet hazánk képviselője is aláírt. Eszerint a cukor tonnánkénti minimális ára: 25 font sterling. Az árak ma már megint emelkedő tendenciát mutatnak, egyes esetekben már a tonnánkénti 35—40 font sterlinget ls elérik. Hogy érdemes-e ma cukrot termelni? Érdemes, mert a tőzsdén jegyzett csehszlovák cukrot — szabad fizetőeszköznek tekintik. Más szóval: a bankok bármikor dollárt, font sterlinget, vagy más konvertibilis valutát folyósítanak érte. Az is tény, hogy a cukrot nemcsak mint fehér aranyat lehet értékesíteni, hanem — előnyösen — fel is lehet dolgozni. A jövőben ez — a devizakölcsönök segítségével — mind komolyabb lehetőségeket ad majd a csehszlovák népgazdaságnak. Persze, a külkereskedelem nem önműködően tevékenykedő szervezet. A legfejlettebb országokban ma már számítógépek segítségével vizsgálják a kereslet és a kínálat alakulását. Az újonnan alakult csehszlovák külkereskedelmi részvénytársaság vezetősége ls tudatában van ennek. Ma már nálunk is számítógép figyeli, elemzi a konjunkturális jelenségeket. És számítógép tanácsol a vezetőségnek. TÓTH MIHÁLY Megvalósult a magángazdák egyenjogúsítása Dél-Szlovákiában az egyik új intézkedés, melyet a közelmúltban hagyott jóvá a kormány, csak kevés embert érint. Országos méretben azonban sokakat. Ugyanis az említett intézkedés egyenjogúvá teszi az egyénileg gazdálkodó földművelőt a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek dolgozójával. Hogy miért hozták ezt a rendelkezést? Régen azt mondattuk, hogy nálunk befejeződött a mezőgazdaság szocialista átépítése. Ez lényegében igaz, de az is igaz, hogy az országban még ma is megközelítőleg 76 ezer földműves gazdálkodik 2 hektárnál nagyobb terUIeten — egyénileg. Ennek 74 százaléka Szlovákiában, ahol 414 községben nincs EFSZ. Általában nem irtóznak a szövetkezés gondolatától, de a hegyvidéki és a hegyaljai körzetek sok falujában az elszórt parcellácskákon csak nehezen, vagy egyáltalán nem lehet a nagyüzemi mezőgazdálkodás leglényegesebb előnyeit érvényesíteni. — Hacsak nem nagy ráfizetéssel. S azok a földművesek, akik az emberfeletti áldozatok árán is megsarcolták a termőföldnek alig nevezhető földdarabkákat, úgyszólván a semmiből kenyeret termeltek, egyáltalán nem kaptak olyan támogatást, mint a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek. Hozzávetőlegesen nagyobb volt a beadásuk, több adót fizettek, drágábban vásárolták az építőanyagot, a gazdálkodáshoz szükséges felszerelést, a vetőanyagot és műtrágyát, vegyszereket. Ennek ellenére hátrányba kerültek a nyugdíjnál, szociális Juttatásoknál, hogy a jogvédelemről ne is beszéljünk. Az új rendelet szerint ez év elejétől ugyanazok az előírások érvényesek a magángazdákra is, mint a szocialista szektorok üzemeire. Ott sem lesz beadási kötelezettség, hanem szerződéses eladás, a gazdálkodásuk fejlesztéséhez szükséges dolgokat olyan áron vásárolják meg, mint a szövetkezetek és az állami gazdaságok, s a sertéshús és a tojás kivételével ugyanúgy kapják az árutermelésre a különbözeti pótlékot is. Tavaly július elejétől a magángazdákra vonatkozóan szociális téren már történt néhány intézkedés: egyenjogúsítás a gyerekpótlékra, a szülési segélyre, árvasági nyugdíjra stb. Január elejétől bővült a nyugdíjszakaszok száma, rendeződnek az öregségi járadékra vonatkozó feltételek stb. Ezenkívül változik a betegbiztosítás és ezzel párhuzamosan rendeződik az egyénileg gazdálkodók szociális biztosítása. Még egy lényeges változás történt a magángazdák érdekében. Szövetségbe tömörülhetnek és csatlakozhatnak a járási mezőgazdasági társuláshoz, illetve a Parasztszövetséghez, s igy szervesen részt vehetnek a társadalmi-politikai életben. Azt még nehéz lenne megjósolni, hogy a legfőbb cél, a mezőgazdasági termelés fejlesztése terén mit hoz majd ez az intézkedés. Annyit elö rebocsájthatunk, hogy emberi, demokratikus intézkedés. Az államnak ez előzetes számítások szerint 190 millió koronájába kerül. Szeretnénk azt tapasztalni, hogy ez a nem csekély beruházás minden szempontból gazdagon fog kamatozni a társadalom javára. HARASZTI GYULA 27® 000 munkaképtelen naponta (CSTK) — A statisztikai adatok szerint az elmúlt évben a dolgozóknak csaknem 4,6 százaléka volt betegség és baleset miatt munkaképtelen. Ez azt jelenti, hogy tavaly naponta 270 000-re rúgott a munkaképtelenek száma. 1984 ben a dolgozóknak csak 4,02 százaléka mulasztott. A munkaképtelenség tavalyi növekedése pénzben kifejezve egy kisebb' Járás termelésének értékével egyenlő. 1967 b'en a dolgozóknak 4,19 százaléka esett kl a munkafolyamatból. Hogy tavaly ennyire felduzzadt a munkaképtelenek száma, azt részben az első negyedévben dühöngő náthalázjárvány okozta. A Betegsegélyző Központi Igazgatóságának tájékoztatása szerint tavaly 10,7 milliárd koronát tett ki a kifizetett táppénzek összege. Ebből 698 korona szülési segély volt, a családi pótlék <5,4 milliárd koronát emésztett fel. Találkoztam a szövetkezeti demokráciával Ä karvai zárszámadás margójára A nHeňi városi fürdő szaunája a legnagyobb az egész közUjj .asűgban. Kétóránként 60 fürdőző válthatja egymást. Kétórás gőzfürdő után két telesleges kilótól is megszabadul az ember, ezért jőt tesz az izomzatot fellazító masz•zázs. (J. Vlach íelv. — CSTK) EGY SZÖVAL sem állítom azt, hogy eddig nem volt szövetkezeti demokrácia. Persze hogy volt. Az egyik szövetkezetben jobban, a másikban kevésbé érvényesült. Ogy is mondhatnám szövetkezete válogatta, hogy a tagok mennyire éltek, illetve tudnak élni jogaikkal. Számtalan évzáró közgyűlésen vettem részt, amióta tollforgatással keresem a kenyeremet. Hogy mennyin? Harmincon, negyvenen, százon? A szám most nem fontos, csupán azért említem, mert a szövetkezeti demokrácia olyan átütő megnyilvánulásával, mint a karvai munkaérdemrendes szövetkezetben, eddig még soha nem találkoztam. Valami újat, eddig szokatlan, nem létező dolgot tapasztaltam. Régebben is voltak szókimondó, viharos évzáró közgyűlések. A szövetkezet tagjai senn rejtették mindig és mindenütt véka alá a véleményüket. Bírálták a bírálnivalót, fejükre olvasták a szövetkezeti vezetőknek mindazt, amit helytelennek, rossznak, a közösség szempontjából károsnak tartottak. Az erőteljes, tárgyilagos bírálat után azonban igen sokszor furcsán alakult a helyzet. Jól emlékszem egy esetre. A szövetkezet vezetősége képtelen volt visszautasítani a bírálatot, hiszen a rossz gazdasági eredmények a bírálókat Igazolták. Viszont arra gyengék voltak, hogy a felelősségből vállalják a rájuk eső részt. A kritika pergőtüzében azonban az elnök annyira elveszítette a fejét, hogy nagy hangon kijelentette: „Ha ez Így megy tovább is, le kell váltani a szövetkezeti tagokat, ö majd hoz a helyükre olyan embereket a környező falvakból, akik megművelik a szövetkezet határát." Az eszébe sem jutott, hogy őt, az elnököt vagy akár az egész vezetőséget kellene leváltani. A KIRlVÖ ESETEK ellenére azonban a múltban sem mellőzték a szövetkezeti demokráciát. Erre számtalan példát tudnék felhozni. Talán a kelleténél is gyakrabban emlegették. Az évzárókon többnyire az elnöki beszámolónak jelentős részét képezte a szövetkezeti demokrácia érvényesítésével, továbbfejlesztésével kapcsolatos fejtegetés, másrészt viszont, amennyire csak lehetséges volt, korlátok közé szorították. A szövetkezeti tagok többnyire bírálhatták a szövetkezet vezetőségét, sőt előfordult, hogy maguk a vezetők biztatták a tagokat: „Csak bátran tagtársak!" Viszont az is köztudomású, hogy a bírálat igen sok esetben következményekkel járt. A bírálót kikiáltották rendbontónak és a szókimondásáért vállalnia kellett a következményeket. A további baj ott kezdődött, hogy a bírálatnak — ha nem is követte közvetlen megtorlás — nem volt foganatja, jött a szavazás, a kézfeltartás, és újból a régi elnök maradt a szövetkezet élén. És miért maradt? Aaért, mert a tagok megszavazták? És miért szavazták meg, ha nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket? Azért, mert igazában nem az évzáró közgyűlésen választották az elnököt, hanem már jóval előbb — többnyire a szövetkezeten kívül — döntötték el, kl lesz majd az elnök. Ha a tagok mégis akadékoskodni merészeltek, jött a hosszadalmas meggyőzés, esetleg pőtválasztás, de végső soron mégis az előre kijelölt személy került a szövetkezet élére, vagyis a szövetkezeti évzáró közgyűlés csak arra volt jó, hogy — tisztelet a kivételnek — ezt a „választást" szentesítse, elfogadható kereteket adjon a kész tényeknek. Emlékszünk még arra, hogy a szövetkezetek kádermegsegítésére szervezett akció keretében számos szövetkezet élére kívülről hoztak elnököt. Az eredeti elképzelés jó és helyes volt. Csupán a „káderek" megválasztása nem volt mindig a legszerencsésebb. Gyakran megtörtént, hogy olyan embereket erőszakoltak a szövetkezet nyakára, akiktől a járás iparkodott megszabadulni, viszont derogált volna számukra, ha kétkezi munkát kellett volna vállalniuk. Igy hát az illetőnek