Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-28 / 50. szám, péntek

Fontos feladatok varnak a CSKP alapszoivozetoire Oldrich Černík elvtárs beszéde (Tegnapi számunkban közöl­tük, hogy szerdán Prágában a pártszervezeti elnökök csehor­szági értekezletén beszédet mondott Oldfich Cerník elv­társ, a CSKP Központi Bizottsá­ga elnökségének tagja, a CSSZSZK miniszterelnöke. Be­szédét az alábbiakban kivona­tosan közöljük.) Hazánkban minden munkánk­nak, a kommunisták százezrei tevékenységének az a célja, hogy megerősítsük a szocialista építést társadalmunkban, meg­szilárdítsuk marxista—leninista pártunk, Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának vezető szere­pét. Szocialista országunk né­peinek nyugodt életet akarunk teremteni, el akarjuk érni, hogy a szocializmus valameny­nyi nemzedék számára vonzó legyen, meg akarjuk sokszo­rozni társadalmunk nagy anya­gi és kulturális értékeit, s bi­tosítani akarjuk hazánk bizton­ságát a szocialista államok ke­retében. A szocializmus építése vala­mennyi történelmi szakaszában a CSKP-nek biztosítania kell a szocialista építés konkrét fel­adatainak megvalósítását úgy, hogy a legjobban megfeleljen a nép vágyainak és reményei­nek, s internacionalista kötele­zettségeinek is. Mindig és min­den körülmények között szigo­rúan ehhez kell igazodnia, szem előtt tartva nemzeteink belső és külső életkörülmé­nyeit, fokozatosan ki kell szé­lesíteni nemzeteink szabad élet­terét, fokról fokra meg kell szilárdítani Csehszlovákiában a szocialista rendszert, a mun­kásosztály és forradalmi pártja, Csehszlovákia Kommunista Párt­ja vezető szerepét. A politikai helyzet hazánk­ban továbbra is igen komoly. Mindeddig nem sikerült meg­szüntetnünk az országban a jelentős politikai feszültség okait. A már évek óta tartó politikai válság gyökerét első­sorban abban kell keresni, hogy bizonyos fokig gyengült a társadalomban a kommunista párt eszmei-politikai irányítá­sa, elméletileg és gyakorlatilag elégtelenül dolgozták ki a szocialista építés feladatait, minek következtében csökkent a CSKP akcióképessége. A politikai válság másik oka: a január utáni fejlődés és a múlt hosszan tartó deformációi következtében meggyengült az államhatalom gépezete, főként a demokratikus és szabadság­jogokat és az állampolgárok jogi biztonságát illetően, ide számíthatjuk továbbá a gazda­ság, a tudomány és a kultúra irányításának problémáit. A harmadik ok a párt vezető szerepének és a kommunisták tevékenységének érezhető gyen­gülése a Nemzeti Front tö­megszervezeteiben, a pártfegye­lem lazulása, valamint a párt befolyásának érezhető csökke­nése a tömegtájékoztatási esz­közök irányításában. A tartós politikai válság ne­gyedik okát látjuk azoknak az értékkritériumoknak és annak a társadalmi biztonságtudat­nak fokozatos megbomlásában, amelyre az. emberek zöme a szocializmus iránti állásfogla­lását alapozta. Csehszlovákia Kommunista Pártja és Központi Bizottsága hozzálátott a helyzet megvál­toztatásához. A CSKP nagyságát és vonzerejét nem fogja csök­kenteni a hibák nyílt beisme­rése. Ennek éppen ellenkező­je az igaz. Szüntelenül látnunk kell, hogy a párt és a társadalom jelenlegi helyzete hosszan tar­tó fejlődés következménye. Nemcsak a múlt évi eseménye­ket tükrözi, hanem a szocializ­mus húszéves építésének idő­szakát is. A párt mostani munkájának konkrét politikai platformja és irányelve a CSKP Központi Bi­zottsága novemberi plénumá­nak határozata. Kifejezi az alapvető politikai Irányvonalat: a szocialista építés folytatását, a társadalmi struktúra és a szociális-politikai kapcsolatok olyan irányú fejlesztését, hogy megfeleljen a társadalmi fejlő­dés szükségleteinek, az alkotó marxizmus—leninizmus alapel­veinek, pártunk és az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom tapasztalatai­nak . Közvéleményünk különféle csoportjainak eltérő állásfogla­lása a január utáni fejlődés­hez való különböző viszonyuk­ból fakad. A párt egyes tagjai az augusztust megelőző idő­szak bírálatában oly messzire mennek, hogy egyáltalán két­ségbe vonják a január után bekövetkezett változások szük­ségességét. Ezzel szemben van­nak fejlődésünknek olyan bírá­lói is, akik teljesen nihilista módon tagadják a párt és a munkásosztály húszévi Igyeke­zetének minden pozitív ered­ményét. Eltérőek a vélemények az augusztus utáni időszakról is. Vannak, akik a január utáni fejlődés kritikátlan szemléleté­vel tagadják az augusztus utá­ni időszakot. A Január utáni politikába nyilvánvalóan vala­mennyi szélsőséget beleszámí­tanak, pedig ezek oly sok gon­dot okoznak. Vannak olyanok is, akik az augusztus utáni időszakot megmerevedett gon­dolati alapállásból bírálják, s szeretnék felújítani a dogmati­kus és szektás munkamódszere­ket. Pártunk számára állandó fel­adat, hogy teljes mértékben ura legyen az országban a po­litikai helyzetnek. Biztonságot kell nyújtania a népnek a szo­cialista lehetőségek továbbfej­lesztéséről, s a proletár Inter­nacionalizmus, az egyenjogú­ság és a be nem avatkozás el­vén állva rendeznie kell kap­csolatainkat a szocialista álla­mok közösségével. Ez az em­berek bizalmának megerősítését jelenti aziránt, hogy olyan vál­tozásokat hajtunk végre, ame­lyek népgazdaságunk sokoldalú felvirágozását eredményezik, hogy politikai rendszerünk biz­tosítja az egyéneknek, a cso­portoknak, az osztályoknak és a nemzeteknek azokat a demok­ratikus és szabadságjogokat, amelyek megfelelnek a szocia­lista társadalom nálunk elért fejlődésének. A novemberi és a decemberi határozatok a január utáni po­litika tartalmát fejezik ki. A párt január utáni politikája megértésének és elfogadásának kritériuma elsősorban minden egyes párttag hozzáállása az említett határozatokhoz, e ha­tározatok gyakorlati megvaló­sításához. Nagyon jól tudjuk, hogy igen komoly küzdelemről van sző, a szocializmus további fejlődé­séről Csehszlovákiában, amely 1968 januárjában kezdődött, amelyet augusztus nem szakí­tott félbe, s amelynek még koránt sincs vége. A mérhetet­lenül nagy politikai feszültség megköveteli, hogy fokozatosan felszámoljuk okait, és megte­remtsük az annyira szükséges politikai stabilitást. Jól tudjuk, a párt munkája alapvető irányának jelenleg azt kell szem előtt tartania, hogy sokoldalú figyelmet szenteljen Csehszlovákiában a szocializ­mus fejlesztése pozitív prog­ramjának, kidolgozza a politi­ka, az ideológia, a közgazda­ság, a kultúra és a tudomány területén sorra kerülő lépése­ket. Tudjuk, hogy nehéz helyzet előtt állunk, főképpen a nép­gazdaságban. Gyakorlati lépé­seink megértéséhez szükségünk lesz népünk teljes támogatásá­ra. A szocializmus építésének minden szakaszában vannak jó és rossz pillanatok. Nem aka­runk és nem tudunk megelége­dett időket ígérni. Teljesen nyíltan megmondom, hogy az elkövetkező hónapok >és évek nehezek lesznek. Meg kell azonban tennünk az elkerülhe­tetlen intézkedéseket, hogy lét­rehozzuk népünk elégedettsé­gének feltételeit. Ez megkíván­ja, hogy a párt ebben az idő­szakban határozottan hozzáfog­jon a megérlelődött problémák megoldásához. Nem szabad fél­nünk a konfliktusos helyzetek­től, hanem ésszerűen és meg­felelő áttekintéssel rendezni kell őket. Tudatában vagyunk annak, hogy szocialista fejlődésünk optimális feltételeit nem tudjuk egyedül biztosítani. Nemzeteink a történelmi fejlődés sorén fel­ismerték, hogy Csehszlovákia számára a szocialista országok közösségéhez való szoros fel­zárkózás logikai szükségszerű­ség. Ezért igaz érdekünk, hogy a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal folytassuk a Sokoldalú együttműködés és a szoros kapcsolatok fejleszté­sét. Meggyőződésünk, hogy a köl­csönös bizalom és együttműkö­dés őszinte kapcsolatai — az egyenjogúság és teljes függet­lenség alapján — csak megsok­szorozhatja a szocialista tár­sadalom és az egyes országok erejét. Egyebeken kívül ebben pártunk hozzájárulását látjuk a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének megszilárdításához. A továbbiakban Cerník elv­társ gazdaságunk legfontosabb problémáival foglalkozott. A gazdasági rendszer nem jelent gazdasági nyugalmat, hanem olyan erjedést, amely folyamán továbbfejlődik mind­az, ami hatékony, a kevésbé hatékonynak pedig alkalmaz­kodnia kell. Az ezzel összefüg­gő feladatok teljesítésének egyik alapfeltétele gazdasági egyensúlyunk helyreállítása, mert ha a kereslet lényegesen nagyobb a kínálatnál, nyitva az út a vállalatok silány mun­kája előtt. Az egyensúlyhiány okai már jóval előbb keletkez­tek. Megnyilvánulásait azonban kezdetben leplezték. A legag­gasztóbb az, hogy nem került sor az okok megszüntetésére. Most pedig fokozatosan meg kell oldanunk az ezekkel össze­függő problémákat és meg kell találnunk a valóban konkrét megoldásokat. A CSKP Központi Bizottsága decemberi plenáris ülésén ez­zel kapcsolatban arra kötelezte a központi szervekben ténykedő kommunistákat, hogy egymás­sal szorosan összefüggő s így teljes egészet alkotó konkrét intézkedéseket tegyenek. A CSKP Központi Bizottsága egyben meghagyta az illetéke­seknek annak a dokumentum­nak megszövegezését is, mely­nek értelmében a közgazdaság, a tudomány s a technika terén feltétlenül érvényesíteni kell a párt vezető szerepét. Mind­ezeket az intézkedéseket még ez év első felében fokozatosan kell kidolgozni. A kormány ennek alapján belátható időn belül a Szövet­ségi Gyűlés elé terjeszti a szo­cialista vállalatokról szóló tör­vényjavaslatot. E törvény leg­fontosabb elve értelmében létre kell hozni a vállalatokban a szükséges önállóság feltételeit, és ami különösen lényeges, mentesíteni kell őket a felettes szervek direktív beavatkozásai­tól. Az állam rendelkezik olyan eszközökkel, amelyek lehetővé teszik az eredményes beavatko­zást az esetben, ha egyes ága­zatok fejlődése ellentétes volna egész gazdaságunk érdekeivel. Az állam ezenkívül a közvetlen beavatkozás lehetőségével is rendelkezik — például azzal, hogy megszabja a vállalatok feladatait. Ám ha azt akarjuk, hogy ezek a beavatkozások hat­hatósak legyenek s meghozzák a konkrét eredményeket, úgy valóban kivételeseknek kell len­niük és a gazdasági következ­mények kiegyensúlyozottságá­hoz kell vezetniük. Helytelen lenne azt képzel­nünk, hogy az említett törvény kiadásával megoldódnak gazda­sági életünk súlyos problémái. A vállalatok helyzetének módo­sítása ugyanis csak bizonyos s lényegében csekélyebb felté­teleket biztosíthat a gazdaság­irányítás új rendszerének — kü­lönösen intézményes téren szük­séges — továobi tökéletesítésé­hez. Eddigi tapasztalataink ugyanis arra utalnak, hogy minden következetesen végre­hajtott gazdasági reform állan­dóan abba az elavult elgondo­lásba ütközik, miszerint a vál­lalatok adminisztrálása' „min­denható". Beleütközik továbbá a közvetlen irányításba való állandó visszaesésbe, mert so­kan ebben látják a gazdasági bajok megszüntetésének „cso­daszerét". Ezenkívül arról van szó, hogy az állam gazdasági poli­tikájával megteremtse a szük­séges gazdasági feltételeket ahhoz, hogy az adott vállalat bevételeit elvileg csak azzal összefüggésben növelhesse, mennyire képes minél kedve­zőbben s minőségileg minél jobban kielégíteni a fogyasz­tók, tehát az egész társadalom igényeit. Es- ebben az állam által tervszerűen létrehozott gazdasági helyzetben az adott vállalat — úgy mint az emlí­tett törvény előírja — gazdasá­gi szempontból természetes módon, szabályszerűen tárgyal­hat és ez csak egész társadal­munk javára válhat. A CSKP Központi Bizottsága a XIII. kongresszuson hozott hátározat értelmében, tehát 1966-ban hozzálátott a gazda­sági reform végrehajtásához, bár néhány évvel azelőtt már sok mindenre kiterjedő kísér­letezések voltak folyamatban közgazdaságunkban. A CSKP KB s az illetékes állami szer­vek jóváhagyták a gazdasági reform elveit. Nyilvánvaló, hogy nem térhe­tünk vissza a vállalatok köz­vetlen irányításának régi rend­szeréhez. A vállalatoknak sza­bad teret kell engedni a vál­lalkozásra, s mentesítenünk kell őket attól, hogy célszerűt­lenül megkössék őket a felet­tes szervek előírásai, s az ál­taluk megszabott feladatok, utasítások. A szóban forgó tör­vénnyel ezeket a sarkalatos problémákat akarjuk megolda­ni. A vita azonban mindeddig túlnyomó részt más kérdések­re összpontosult, például arra, milyenek legyenek egyrészt az igazgató s a vállalati tanács, másrészt a vállalat és az ál­lam közötti kapcsolatok. Egyesek teljesen elfogulatla­nul elsősorban az állami uta­sítások irányításának szüksé­gességét hangsúlyozzák, s ezért „a vállalati tanácsok túlzott jogköre" ellen vannak, mások különböző jelszavakat hangoz­tatva, mint például „minden hatalmat a vállalati tanácsok­nak!", a szakszerű vezetőség jogainak és felelősségének csökkentésére, sőt mi több ar­ra törekszenek, hogy meggyőz­zék az embereket, miszerint a vállalati tanácsoknak kellene megoldaniuk az üzemekben a vállalkozással kapcsolatban na­ponta felmerülő problémákat is. Az ilyen nézetek a tárgyilagos­ság szempontjából helytelenek, sőt mivel szélsőségesek, ve­szélyesek is. A különböző helytelen néze­tek hátterében — legalábbis egyes esetekben — a politikai pozíciókért folyó küzdelem áll, de néha a régi pozíciók s a ré­gi munkamódszerek megőrzésé­ért folytatott harc. A javasolt törvény az első lépés azoknak a jogszabályok­nak a módosításához, amelyek eddig a vállalatok számára kö­telezők voltak. Különösen nagy jelentőséget kell tulajdoníta­nunk a szocialista tervezésről szóló törvénynek, mert gazda­sági rendszerünkben ezentúl is a tervezés népgazdaságunk alapja oly értelemben, hogy a tervezés a hazai s a külföldi piaccal szoros összefüggésben társadalmunk Igényeihez iga­zodjék. A vállalatoknak gazdaságirá­nyítási rendszerünkben szem előtt kell tartaniuk, hogy a re­latív önkormányzat egyben a nagyobb felelősséget is jelenti. Minél nagyobb lesz a piac ter­jedelme, annál nehezebb gaz­dasági feltételek között kell tevékenykedniük a vállalatok­nak. Azzal kapcsolatban, hogy egyre nagyobb lesz a vállalatok önállósága és felelőssége, na­gyobb Igényeket támasztunk a CSKP alapszervezeteinek tevé­kenységével szemben. A párt­szervezetek jő munkájától függ a vállalatok célszerű káderpo­litikája, nemkülönben az alko­tóerő támogatása s a vállalatok tevékenységéhez szükséges in­tézkedések foganatosítása is. Mindezeknek a kérdéseknek megoldására készülve két sar­kalatos problémát kell tudato­sítanunk: elsősorban azt, hogy az emberek gondolkodásmódjá­ban a múltban előfordult hibák kiküszöbölését célzó őszinte törekvés tükröződik. Másodszor, hogy a hibákat nem lehet csu­pán tagadásukkal kiküszöböl­nünk, hanem előrehaladva új utakat kell keresnünk, pozitív programmal kell rendelkez­nünk, s egyúttal szem előtt kell tartanunk a világszerte végbemenő fejlődés irányzatait. És ez elsősorban a fejlett or­szágok Iparára vonatkozik. Ebből adódnak a kommunis­ták feladatai is. Ha pártunk be akarja tölteni vezető szere­pét, úgy nemcsak az időszerű problémákat kell megoldania, hanem elsősorban bizonyos idő­előnnyel kell a jövőbeni fejlő­déssel kapcsolatos szükséglete­ket szem előtt tartania, jólle­het mindeddig nem készültek el azok az előírások, szabályok és törvények, amelyekhez nép­gazdaságunknak már jövő év január elsejétől Igazodnia kell, az üzemeinkben dolgozó kom­munistáknak már most kell a vállalatok irányításának s gaz­dálkodásának olyan alapelvei érvényesítését kieszközölni, me­lyeknek értelmében vállalataink a most előkészített rendszer­ben megfelelően készülhetnek fel jövőbeni feladataikra. A nemzet jóléte nem függ az árak emelésétől, a vállala­tok nyereségének növelésétől, hanem ellenkezőleg attól függ, hogy jobb, gazdaságosabb s mi­nőségi szempontból megfele­lőbb-e a munka, hogy csök­kennek-e a termelési költségek s emelkedik-e a termékek ha­szonértéke. "Pártunk Központi Bizottsága novemberi határozatában, vala­mint a decemberi s januári plenáris ülésén hozott határo­zataiban konkretizálta pártunk legközelebbi, alapvető fontossá­gú célkitűzéseit és feladatait. Mindezek a dokumentumok tel­jesen félreérthetetlenül kife­jezésre juttatják azokat a tö­rekvéseket, melyeknek céljuk a január utáni politikának minden pozitív jellegzetességé­nek további kibontakoztatása. EjjEM 1969. II. 2C A púchovi gumigyárban ebben az évben az autôkerekek gyártásá­hoz poliamidkordot használnak. Ezzel az anyagai rugalmasabbak »B és sokkal tartósabbak a gumikerekek. Felvételünkön Jurái RiGányi E^ a szárítógépnél.

Next

/
Thumbnails
Contents