Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-27 / 49. szám, csütörtök

Akorszeruseg parancsa Vita a színházról és a színházi problémákról A

s Oj Szó vitaindító cikkében (1969. tebr.9.) említett témáról elmondtak már az idők tolyamán mindent. Magam is hozzászóltam párszor, úgy vélem tehát, csakis ismétlésekbe lehet bocsátkozni. Viszont az is igaz, hogy kulturális Sietünk sok megoldatlan problémájával nem lehet eleget foglalkozni. Addig nyilatkozunk, amíg csoda történik, és amiről beszélgetünk megvalósul. A korszerű színház, az én értelmezésemben azt Jelenti, hogy a fejlődéssel lépést tartva, mai problémákról, mai fogalmazásban szólni — a ma emberéhez. Nem feltétlenül mai darabokon keresztül, de feltétlenül a mai ember látószögéből kiindulva. Hogyan teljesíti a MATESZ ezeket a követelményeket? Nos... szerintem — jószándékához nem fér kétség, de a valóságban ennél sokkal messzebb még nem jutott. Miért? Mert a színházban a gazdasági szempontok túlnőnek a művészi megfontoltságokon. A színháznak nincs, nem is volt soha önálló hatáskörrel rendelkező dramaturgja, csak dramaturgiája. Ám az nem a felelősség megosztását, hanem a felelősség áthárítását szolgálja, és szolgálta. A dramaturgiai munka a műsorfüzetek összeállítására, a szervezeti és adminisztratív tevékenykedésre szorítkozik (és szorítkozott). Hiányzik továbbá az alkotószellem, vagyis a teremtő atmoszféra, mely nélkül eredményes színházi munka elképzelhetetlen. A színház rnűsorpolltlkája ötletszerű, kapkodás jellemzi, részben ezért sem formálódhat ki a színház profilja. A színház profilja azonban azért sem alakult kt, mert a nézőközönség heterogén, és szellemileg nagyon széles skálát képvisel. Kinek játszik tulajdonképpen a MATESZ? A napi munkából kikapcsolódó, szórakozni vágyó mezőgazdasági dolgozónak, a saját problémájára feleletet áhítozó ipari munkásnak, a múlt színházainak szellemén nevelődött polgárnak, és a fejlett ízlésű, kísérleti kezdeményezéseket Igénylő kultúrmunkásnak, értelmiséginek. B

e kell ismerni, hogy nem könnyű feladat a különböző szellemi színvonalon levó csoportok kulturális Igényelnek kielégítése. Ráadásul még az előirányzott gazdasági tervet ls teljesíteni kell. Hogyan oldja meg ezt a bonyolult problémát a színház vezetősége? Előszedi archívumából a régi, népszerű és kipróbált (televízlóban, filmen, más színpadokon) közönségsikert aratott darabokat... Hogy maradisággal ne vádolhassák s az intellektuális közönség igényét kielégítse — és a kritikusok vitorlájából is kifogja a szelet — ezeket a maguk idejében jelentős mondanlvalójú darabokat stilizálják, „korszerűsítik", átdolgozzák... Esetleg Írnak még bele valamit, azután feltálalják mint — paródiátl A gordiusi csomó „meg lett oldva!" A jó nép mulat, a kassza megtelik. Csak a komoly kultúrára éhes értelmiségi — akiknek a kedvéért történt részben a hókusz-pókusz — távozik csalódottan az előadásokról, mert nem čatólta meg azt, ami indokolta a darab „portalanítását". Nem érti, minek köszönhette a darab valamikori sikerét, mitől halhatatlan, mitől klasszikus? Nem találta meg a darabban azt, amitől az valamikor merész és jelentős volt és a mai néző számára korképet hivatott tükrözni. Minden Ilyesmi elsüpped a helytelenül és gyakran fölöslegesen alkalmazott helyzetkomikumokban, hatásvadászó trivialitásban ... Nyílt színen burleszkké változott a paródiaként induló — társadalmi kritika (erkölcsrajz). Természetesen a színház komoly műsorszámokkal is szolgálni kívánja a korparancsot. Ezért az utóbbi időben egyre sűrűbben veszi elő Jókait. Jókai a kasszának (minden kasszának J mindig hasznos, mába érő mondanivalója is van, azonfelül Jókai a mienk, hazai... sőt — komáromi! Jókai tehát — a színház felfogása szerint — korszerű! A klasszikusok? Természetesen klasszikusok nélkül nem létezhet korszerű színház, modern nyugati szerzők nélkül sem... Ezekből lehetőleg az érzelmektől átfűtött darabokat tűzik műsorukra, amit az egyszerűbb néző is megért... H

ogy a korszerűség elsőrendű követelménye a kezdeményező bátorság, a kockázatvállalás? A színház vezetősége tudja ezt — de ezzel a felfogással, minden tekintélyét latba vetve — szembe fordul a pénztárkönyv. El kell ismerni, nem teljesen indokolatlanul. Mert bár kimutatható, hogy a színház történetében már előfordultak hazai szerző nevéhez fűződő szériaSlűadások, de ... ugyebár, ki áll jót azért, hogy ami következik, szintén ilyesmi lesz? Köztudomású, hogy a mai szerzők, amennyiben fiatalok, szeretnek moderneskedni... Még az antiszínliáz folá is kacsingatnak! Ha pedig olyan nagyon fiatalok, akkor feltételezhető, hogy írásaikban a sematizmus szürkesége kísért. Nem, nemi Nem teli a MATESZ-nek a kockázat! Ismeri saját közönségét, tudja, hogy a mai néző többé-kevésbé maga is szenvedője volt (vagy még ma is az) 1 nagy egyetemes „kollektív" - vagy „lndlviduáIs", egyéni kis tragédiáknak, érdeklődésével szívesebben fordul azok felé a történelmi hősük íelé, akiket a századok rehabilitáltak és nem ugyanazok, akik alig néhány év előtt kikonstruált bűnökért börtönbe küldték őket... Azt, hogy a mai szerző is átesett a tisztítótűzön és a mai nézővel egyazon utat tette meg az Idők folyamán — a színház gondolkodóinak eszébe sem ötlik, nem is tételeznek fel Ilyesmit, és amennyiben kezükbe kerül új szerző darabja, nem a pozitívumokat keresik abban, hanem éppen ellenkezőleg. (No, és azonkívül rendezni is könnyebb olyan művet, amelynek tradíciója, Irodalma van —esetleg több színház műsorán tartja —, mint olyasmit, amit először kell „megcsinálni".) Amit pedig Fónod Zoltán felvet a vitaindító írásában, hogy a közönség érdeklődését már megnyert szépirodalmi műveket ültessenek át színpadra!? Fel kell tenni a kérdést: Ki tegye azt? A dramaturg? Nem az ő feladata. Ű vázolhatja elképzeléseit, inspirálhatja a szerzőt ... Amennyiben a dramaturg drámát tud vagy kíván csinálni, felcsap maga is drámaírónak! Szükséges tehát egy társszerző. Igen ám, csakhogy a társszerzők minden korszakban és minden társadalmi rendben csakis megrendelésre, vagyis szerződésre hajlandók dolgozni. Ki finanszírozza? A költségvetésben — állítólag — erre nincs keret... Tehát amint látjuk, korszerű színházat csinálni azok között a körülmények között, ahogyan a MATESZ működik — nem olyan egyszerű. H

ogy ml lenne a megoldás? Szerintem: a színház élére abszolút tektntélylyel és művészi szakismerettel rendelkező erőskezű vezető szükséges. Olyan, aki a társulat tagjainak a bizalmát élvezi és képes alkotó légkört teremteni. Másodszor, vagy éppen legelőször: minél előbb két társulatot kell létrehozni. (Hagy egy vezetés alatt vagy külön-külön, erre vonatkozólag tanácsot nem adhatok.) A MATESZ túlnőtte az indulásakor rábízott feladatot. Azóta komoly versenytársa támadt — a televízió. A jövőben csakis akkor képes teljesíteni a hozzá fűződő várakozásokat, ha a működési feltételeit módosítják. Elsősorban — legfőbb ideje —, hogy az itt élő magyarságnak legyen egy művészi törekvéseket szem előtt tartó kísérleti, illetve kamara színháza, valamint a közönségszórakozást Igényesen szolgáló népszínháza. Azt hiszem, a hazai magyarság mind politikai fejlettségénél, mind számarányánál fogva rászolgált erre. A másik kérdéssel kapcsolatban nemcsak a drámaírás, de a hazai magyar irodalom szempontjából is fontosnak vélem, hogy a magyar irodalmárokat anyagilag kissé függetlenítsék. Ne kényszerüljenek képességeiket felaprózni. Irlssal foglalkozó magyar kollégáim megélhetésüket csakis úgy tudják biztosítani, ha valamelyik szerkesztőségben (vagy másutt) dolgoznak, és így alig jut idejük az alkotásra. Esetleg a Szlovák Irodalmi Alap támogatását veszik igénybe (ösztöndíj). Ez komoly segítség, de többnyire rövid határidőhöz kötött és az Igyekezet, hogy e határidőnek eleget tegyen az író, rendszerint az alkotás művészi színvonala sínyli meg. Ezen a helyzeten végre szintén változtatni kellene. Ez a támogatás azért ls Indokolt, mivel a szlovák és cseh Irodalmárok sokkal kedvezőbb anyagi feltételek mellett dolgoznak. Utoljára hagytam, de ebből az írásból nem maradhat ki a... kritikai Kritika címén újabban (de régebben is előfordult) olyan írások látnak napvilágot, melyeknek — íróik felkészületlensége miatt — nincs értékük. A kritika a kételkedés művészete! Ezekből az Írásokból azonban a hozzá nem értés, a tudatlanság, a tömény provincializmus miatt éppen a művészet marad ki. (No, meg a tárgyilagosság!) Ezek az írások cseppet sem használnak hírnevünknek. Jó lenne végre ezen a téren ls kissé komolyan venni magunkat. De azt hiszem, minden vonalon — színház, irodalom, kritika — egyelőre az a legnagyobb hiba, hogy művelőik nagy része nem közeledik kellő alázattal a művészethez. Mem tudom, arra válaszoltam-e, amiről kér1 ~ deztek, mindenesetre igyekeztem tárgyilagosan, tárgykörön belül maradni. Észrevételeimmel segíteni óhajtottam ... Nem vezetett a rosszindulat és ha itt-ott a kelleténél őszintébb voltam, ez azért történt, mert úgy érzem, elég volt a mellébeszélésekből! DÁVID TERÉZ SZÜLŐK, NEVELŐK FÓRUMA CSAK ÖK A BŰNÖSEK? Követendő példa A lévai járásbeli Oroszka községben február 18-án a cukorgyár kultúrhelyiségét megtöltötte a lakosság apraja-nagyja. A Csehszlovák Rokkantok Szövetségének alapszervezete tartotta ünnepélyes taggyűlését, amelyen a község legidősebb tagjait is üdvözölte. Az óvodások és iskolások szlovák és magyar nyelvű műsorral kedveskedtek a nagymamáknak, dédmamáknak, nagyapáknak és dédapáknak. A műsor befejeztével virágokkal és ajándékokkal halmozták el őket. A felejthetetlen est megrendezésében kivette ršszšt a helyi nemzeti bizottság, a cukorgyár vezetősége, a Vöröskereszt és a Nőszövetség ls. Az ehhez hasonló ünnepélyes taggyűlések a járásban hagyománnyá kezdenek válni. REINDL KÁROLY, Léva A GYERMEK, illetve fiatalkori bűnözést — annak ellenére, hogy világszerte problémát jelent — még ma sem tartjuk döntő fontosságú társadalmi kérdésnek. A múltban pedig egyenesen agyonhallgattuk, egyszerűen nem akartuk látni, nem akartuk tudomásul venni, hogy a szocialista társadalom — ha nem ls biztosit kedvező tápalapot a bűnözéshez — sem mentes a gyermek-, Illetve fiatalkori bűnözéstől. A bírósági eljárások során rendszerint osztályellenséget kerestünk, az okok felderítésénél az elsődleges szempont az osztályszempont volt, s megfeledkeztünk fontos lelki motívumokról és a társadalmi okokról. Pedig sokkal „egyszerűbb" tényezők teremtik meg a gyermek, illetve fiatalkori kriminalitás feltételeit. Vizsgáljuk meg ezek közül legalább a legfontosabbakat — apellálva a szülők, nevelők felelősségérzetére, lelkiismeretére. Közismert, hogy egyre több szakember igyekszik feltárni a fiatalkori bűnözés közvetett és közvetlen okait. Nem kevés még ma sem azoknak a száma, akik állítják: a bűnözésre való hajlam vele születik a gyermekkel; tehát örökletes tényezők határozzák meg elsősorban, hogy bűnözővé válik-e valaki. Valószínű azonban, hogy népesebb azoknak a tábora akik ellenkező álláspontot képviselnek. Ez érthető, hiszen a tapasztalat, a sok-sok vizsgálati anyag bizonyltja: nincs arra példa, hogy a gyermekek, illetve fiatalkorúak kedvezőtlen környezeti hatások nélkül bűnözésre hajlamossá válnának. Természetesen nem tagadható, hogy a vele született (de nem örökletes!), tehát a terhesség ideje alatt, illetve a szülés folyamán szerzett különböző elváltozások jelentős szerepet Játszhatnak a gyermek későbbi szellemi és Jellemfejlődésében. Gondolunk Itt elsősorban a terhesség alatti mérgezésekre, különböző betegségekre, reaktív depresszióra, álmatlanságra, vegetatív idegrendszeri zavarokra, szülés közbeni fejsérülésre stb. A KÉSŰBRI FEJLŐDÉS, az egészséges személyiség kialakulása szempontjából döntő jelentősége van a megszületéstől számított első három évnek. Amit ebben az Időszakban elmulasztunk, elrontunk, rendkívül nehéz helyrehozni, pótolni. A gyermek Idegrendszere ugyanis ebben az időszakban intenzív fejlődésben van s rendkívül sérülékeny. Márpedig — tudjuk — az idegrendszer épsége dönti el nemcsak a testi és szellemi fejlődés normális menetét, hanem a betegség elleni védekezés sikerét isi A klinikai megfigyelések azt bizonyítják, hogy az encephalopathiás gyermekek a korai hónapokban, években sok és súlyos betegségen mentek keresztül, amelyek természetesen negatív hatásúak az egész szervezet erejére, fejlődési tempójára. (Erkölcsi debilitás oka lehet például agyhártyagyulladás ls!) Tapasztalható, hogy rendkívül magas a különféle kóros tüneteket (pirománia, dipszománia, kleptománia stb.) mutató gyermekek, fiatalok száma. Az okok ugyancsak az „alapozó években" létrejövő traumákra vezethetők visszal Másrészt a korai megbetegedések és az ezzel járó esetleges korai elszakadás az anyától (kórházi tartózkodás esetén), továbbá a fájdalmat vagy rémületet ébresztő élmények a kicsi gyermek szellemi fejlődésére ugyancsak rombolőlag hatnak és később a legkülönbözőbb magatartási zavarok elindítói lehetnek. Természetesen ennél sokkal jelentősebbek — legalábbis nevelői nézőpontból — a pszichoszociális ártalmak. A szülőknek tudatosítaniuk kell, hogy a megfelelő érzelmi kapcsolatok hiánya az egyik leggyakoribb ártalom, amely előidézheti gyermekük bűnözését. A bűnöző gyermekre a legtöbb esetben érzelmi magányosság, sivárság jellemző Az érzelmi sivárságot különböző tényezők idézik elő, illetve táplálják. Ilyenek például a szülők szerencsétlen házassága, Illetve az általa okozott súlyos érzelmi konfliktusok; betegségek, traumák, a végletes családi nevelés, bánásmód, a szülők amoráUs magatartása, szeretetlen környezet stb. MINDEZ A CSALÁDI NEVELÉS, a rendezett, a kiegyensúlyozott családi élet fontosságát jelzL A családon belfil az anya—gyermek kapcsolat irányító jellegű, de nem lehet lebecsülni a testvérek és az apa—gyermek viszonyt sem. Köztudott, hogy a kriminalitás útjára sodort gyermek és fiatalkorú életében az apa alkoholizmusa, a családdal szembeni brutális magatartása, a testi fenyítés, valamint a szülök korai, a gyermek személyiségfejlődésének legérzékenyebb szakaszában történő válása nem extrém jelenség. Ezek mellett olyan tényezők is szerepet játszhatnak, mint például a rendezetlen lakásviszonyok vagy a szülők elfoglaltsága következtében a felügyelet teljes vagy részbeni hiánya. A szülők felelősségének hangsúlyozása mellett hiba lenne elfeledkezni az iskoláról, a pedagógusokról, hiszen az iskola szelleme, a pedagógus hozzáértése, megértő magatartása sokat segíthet a gyermek-, illetve fiatalkori bűnözések megelőzésében, megszüntetésében. Sajnos, az iskola és a pedagógus részéről azonban nem egy esetben indokolatlan türelmetlenség tapasztalható a veszélyeztetett gyermekkel, fiatallal szemben. Pedig az elhamarkodott, gondatlan ítélet, értékelés Jelentősen súlyosbíthatja az adott kriminalitást. Az Iskola a szülőkkel való együttműködés esetén sokat segíthetne a szexuális traumák megelőzésében, illetve az ebből adódó feszültség feloldásában. Ugyanis a szexuális csábítások, nemi erőszak, homoszexuális csábítások jelentős motívumok a kriminalitás elindításában. Ezeket erősíthetik a rosszul válogatott könyvek olvasása, film és más jellegű szexuális élmények. Figyelmet kell szentelnünk — pedagógusnak, szülőnek egyaránt — annak ls, hogy a gyermek, a fiatalkorú miképpen tölti szabad idejét, nem keresl-e érvényesülését, érzelmi kielégülését például valamelyik „galeri"-ban. A galerik olyan csoportok, amelyek tagjait szoros anyagi, érzelmi és szexuális érdekközösség fűzi össze. Éppen ezért befolyásuk Jelentős a bűnesetek létrejöttében. Ennek — többek között — az a magyarázata, hogy a szóban forgó fiatalok majdnem minden esetben Ideálok nélkül, identifikációs lehetőségek teljes hiányában nevelkednek. A galerik ezeket a hiányérzeteket meszszemenően pótolják — természetesen negatív előjellel! HA ÖSSZEFOGLALÁSKÉNT megkíséreljük elemezni a gyermek- és az ifjúsági bűncselekményeket gyakoriság szempontjából, azt látjuk, hogy az első helyen áll a lopás, 2. a csavargás, Iskolakerülés (nem kifejezetten bűncselekmény), 3. a betöréses lopás, 4. a gyújtogatás. Ifjúkorban jelentősek a szexuális jellegű bűncselekmények is (erőszak, homoszexualitás és esetleg az ezzel kapcsolatos zsarolás). Egyes vétségek előfordulása más-más életszakaszban észlelhető gyakrabban. Kisebb-nagyobb lopások, csavargások, a más tulajdona elleni vétségek általában Iskolaköteles korban és a prepubertásban, a szélsőséges, agresszív cselekedetek és szexuális bűntények a pubertás utáni szakaszban, az ifjúkorban gyakoribbak. Ennek tudatában kell megszervezni a védekezést, a megelőzést ls. — k — • Lawrence Ferlinghetti amerikai, Gabriele Celaya spanyol és Lino Curcl olasz költő kapta az idén az eddig hétévenként kiosztásra került Etna-Taormina díjat, amelyet ezután évenként ítél oda a nemzetközi bírálóbizottság.