Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-26 / 48. szám, szerda

Hangverseny // a lépcsőn PRÁGA LAKÚINAK közismert és népszerű találkozóhelyét már Švejk, a jó katona meghatározta, amikor Vodička árkásztól így búcsúzott: „Háború után hat órakor a Kehelyben". A prágai fiatalok azonban most minden hónap első szombatján 17.17 órakor a Nemzeti Múzeum lépcsőin gyűlnek össze, hogy gyönyörködjenek a prágai madrigalisták barokk dalaiban és régi hangszereinek zenéjében, mert mindez bizonyos megnyugvást, biztonságérzetet ad nekik a Vencel tér közepén is, ahol az utóbbi időben néha túl zajosan alakul a történelem. Február első szombatján az ötórai tea (jobban mondva: az öt óra utáni tea, mert azt a bizonyos 17 percet nagyon pontosan betartják) rendezői nagyszerű csemegével kedveskedtek a közönségnek, amelyet nemcsak az elmúlt év zenei különlegességeivel kényeztettek el, hanem elsősorban az ez évi első januári hangversennyel. A rendezők számos zenei tréfát mutattak be és ráadásul még a közönséget is bevonták a játékba. Tehát az egyébként is művelt közönség február első szombatján alaposan kicsípte magát. Lehet, hogy az előző hangversenyen tapasztaltakra számított, mert igen sok szülő az iskolaköteles kort be sem töltött gyermekét is magával hozta. Mint például azt a piros csizmás kisfiút. Legfeljebb három és fél esztendős lehetett. Fehér csizmás nővére pedig egy évvel Idősebb. A nagyon fiatal szülők a gyerekeket leültetik egymás mellé a lépcsőre. Azok számára, akik még nem látták a prágai Nemzeti Múzeumot, érdemes leírni a környezetet is. Az épület közepén emelkedő lépcsőket elég tágas terasz köti össze, és ez nemcsak az épület pontos és hatásos középpontja, hanem a hangversenyek számára ideális színpad ls. Nem mintha a Nemzeti Múzeum valami építészeti remekmű lenne, sőt egyes vélemények szerint építészeti megoldása egyáltalán nem felel meg a célnak, de egy hangverseny céljaira valóban szép és felemelő környezet. Ugyanis itt minden szolid, a márvány az márvány, ragyogjon piros vagy zöldes fényben, vagy alabástromfehéren. A dzsesszre természetesen nem alkalmas a környezet, de a barokk zenéhez éppen ez a szolidság illik, bár a stílusban sokan a cseh reneszánszot vélik felismerni. A ZENÉSZEK azonban gyakran nem érik be a központi terasszal, a körfolyosón is játszanak, szinte elvegyülnek a nézők közé. És így az az érzésünk, hogy e szép épület vendégel vagyunk, és ők a ml tiszteletünkre muzsikálnak: „De igen, csak tessék, üljön le, nehogy elvigye az álmunkat. Hova siet, kérem, itt az ülőhelye." Az ülőhely egy nagyobb filcdarab, nehogy a nézők a hideg lépcsőkön felfázzanak. Tehát itt ülünk, lábunkat magunk alá húzva vagy lelógatva, és készségesen megosztjuk a helyet másokkal. Fiatal fiúk, hosszúhajú kislányok, és természetesen idősebb emberek is, mind ünnepi öltözetben. Elvégre látogatóba jöttek. Nem? Középkorú embert keveset találsz. Nézd csak, az öreg, félkarú, szakállas úr már nem is tud magáról, csak a körfolyosóról zengő trombitakettőst hallgatja. A hangszerek ujjongó aranyszínű hangokkal, hatalmasan és ünnepélyesen zengenek, úgy, ahogyan csak a trombiták tudnak. Valahogy így trombitált az angyal Betlehem fölött, amikor az ember születését hirdette. Az ember... a kis háromesztendős ember. Maga mellé húzta piros csizmás lábacskáit és a körfolyosó felé néz, ahonnan a trombiták aranyhangja zeng az alkonyi szürkeségben. A fehér csizmás kislány, anyukája példáját követve, két kezére támasztja állát — a templomi pufók angyalkára emlékeztet. A fúvós kvintett leköti a gyermekek figyelmét, az apa szigorú ujja megakadályozza a kérdést, hogy mibe is fújnak azok a bácsik, s a fehér csizma tulajdonosa enyhe lökéssel Inti rendre piros csizmás izgő-mozgó öcsikéjét. A hangok felrepülnek, összefonódnak, majd ismét különválva keresik saját útjukat. EDDIG KÉT FEKETE ZONGORA mellőzötten állt — mintegy akadályt képezve — a terasz közepén. Most azonban Ilja Hurník és Pavel Stépan, a két jőnevű zongoraművész ül le... és felhangzik Johann Kuhnau modernizált szerzeménye — Dávid és Góliát. A művészkezek könnyedén repkednek a csontszínű billentyűkön, a piros csizmák verik az ütemet. A fiúnak jó ritmusérzéke van, kár, hogy az apja nyugalomra inti a vidám térdeket, amelyek egészen a kisfiú álláig röppennek. Három régi madrigált énekel öt fiatal lány és öt férfi a lant finom hangjától kísérve. Bűbáj és nyugalom árad a zenéből, és az elkésett látogatók illedelmesen megállnak a legalsó lépcsőfokon, hogy még a legkisebb zajjal se csökkentsék a többiek élvezetét. Ezért emeli karjaira az apa az élénken rugdalózó piros csizmákat, hogy még a szünet vége előtt visszatérhessen. Mindezt azonban egyetlen szó, a gyermek egyetlen kiáltása nélkül. Egy és negyed óráig tartott a találkozó. Körülbelül ennyi idő kell ahhoz, hogy a jó barátok elmondják egymásnak, mi minden történt, mi a bánatuk, mi az örömük, hogy legalább szavakkal megvigasztalják egymást. És a zene — a zene segített. A régi barokk zene, helyenként kissé modernizálva, de mégis a csörtető jelentől és a jelen zajos zenéjétől eltérően. Az ember azzal a meggyőződéssel távozott, hogy a mulandó értékek korában mégis láteznek örök, állandó és biztos értékek, még akkor Is, ha csupán a jó zenéről van szó. TEHÁT A VISZONTLÁTÁSRA a jövő hónap első szombatján, ha éppen Prágában lesznek. Negyedhat után két perccel a lépcsőkönl LENKA HAŠKOVA A csehszlovák törvények szerint... Tájékoztatás a szovjet csapatok ideiglener itt-tartózkodását szabályozó pótegyezményekről A prágai Újságíró Klubban a napokban a kormányelnökség és az illetékes minisztériumok képviselői tájékoztatták az újságírókat a szovjet csapatok Ideiglenes csehszlovákiai tartózkodásáról szóló egyezmény életbelépése után megkötött pótegyezményekről. František Hamouz, a szövetségi kormány elnökhelyettese bevezetőül megállapította, hogy a pótegyezmények megkötése azért késett, mert azok előkészítése több időt vett Igénybe. Kijelentette: „A tárgyalások folyamán kezdettől fogva ragaszkodtunk eredeti álláspontjainkhoz és követeléseinkhez és célunkat teljes mértékben el is értük." A pőtegyezmények viszszamenőleg, 1968. október 18tól érvényesek. A törvényesség megtartásával kapcsolatos pőtegyezmény teljes mértékben biztosltja a csehszlovák törvények érvényességét, tehát csehszlovák állampolgár csak csehszlovák bíróságok által ítélhető el, természetesen a ml törvényeink alapján. Olyan esetben, ha szovjet katona követi el a törvénysértést — egyes kivételektől eltekintve — ugyancsak a csehszlovák bíróságok elé kerül az ügy. A gazdasági és pénzügyi kérdéseket illetően megegyeztünk, hogy az ideiglenes itt-tartózkodással kapcsolatos kiadásokat (ellenszolgáltatás a laktanyák használatáért) az érvényben levő csehszlovák normák és árrendszer szerint térítik. A pótegyezmény szerint az ideiglenesen ltt-tartózkodó szovjet katonaság áruellátását Csehszlovákia csak olyan mértékben vállalja magára, ahogy az megfelel a belpiac helyzetének. Azokról az árucikkekről, amelyeket nem mi szállítunk az itttartózkodó szovjet egységeknek, a szovjet fél saját forrásaiból gondoskodik. Az ideiglenesen itt-tartózko dó szovjet katonaságnak nyújtott szolgáltatások ellenértéke fejében a szovjet fél olyan árucikkeket szállít, amelyekre a csehszlovák népgazdaságnak szüksége van. Az értekezleten jelen levő Václav Pleskot külügyi államtitkár hangoztatta, hogy ezek a pótegyezmények teljes mértékben tiszteletben tartják Csehszlovákia szuverenitását. Az újságírók kérdéseire adott válaszokból az alábbi információkat közöljük: Az ideiglenesen itt-tartózkodó szovjet katonák számára nincs semmiféle előnyös pénzbevál tási árfolyam. A bankok egyéneknek nem váltanak be rubelt koronára. (A katonák nem rendelkeznek útlevéllel.) Az áruházakban sem lehet rubellel fizetni. Az illetékes kormányszervek bármilyen illegális kereskedelmet a legszigorúbban felszámolnak. A szovjet katonai magazinokban (Vojentrog-üzletek) csehszlovák árakon fognak árusítani. Az egyezmények szerint a szovjet katonák és hozzátartozóik egészségügyi ellátását a szovjet fél saját egészségügyi berendezéseiben végzi. A csehszlovák kormány lakásépítés ügyében nem tárgyalt a szovjet féllel. A szovjet tisztek hozzátartozóik nélkül tartózkodnak nálunk. Korbei vezérőrnagy, aki a szovjet katonai vezetéssel való kapcsolatért felelős, egy kérdésre válaszolva kijelentette, hogy Prágában néhány napon belül, amint elkészül a szovjet katonai képviselet épülete, megszűnik a szovjet katonai parancsnokság. Közölték azt is, hogy a szovjet gépjárművek számjelzésének és fényjelzőrendezésének meg kell felelnie a csehszlovák közlekedési előírásoknak. Megállapítást nyert az is, hogy az utóbbi időben jelentősen csökkent a szovjet katonák és a polgári lakosság közti Incidensek száma. A cseh sajtóból ismeretes, hogy az elmúlt év végén egyes városokban, ahol szovjet katonák tartózkodtak, a tömeges bevásárlás miatt pillanatnyi nehézségek keletkeztek. Ezzel kapcsolatban Hamouz miniszterelnök-helyettes elmondta, hogy a szovjet katonaság vásárlóképessége csak 0,8 ezrelékét teszi a lakosságnak, tehát a szovjet katonák bevásárlásai országos vagy akár kerületi viszonylatban sem gyakorolhatnak negatív befolyást a belső piacra. Más kérdés, hogy a nemzeti kormányok saját hatáskörükben intézkedhetnének, hogy azokban a helységekben, ahol Ideiglenesen szovjet katonák tartózkodnak, nagyobb legyen az áruellátás. fsmj Száz éve született KRUPSZKAJA Ma száz éve született N. K. Krupszkaja, marxista pedagógus, Lenin felesége. A harcos forradalmár egész életét a nevelés és a munkásosztály ügyének szentelte. Neveléselméleti munkáiban a marxizmus—leninizmus klasszikusainak tanításai alapján a szovjet iskola tapasztalatainak sokoldalú elemzésére és általánosítására törekedett. Cikkeiben és beszédeiben részletesen kifejtette az iskola és a politika szoros kapcsolatának lenini elvét, az oktatás és a nevelés egységének szükségességét. Sokat foglalkozott az egységes munkaiskola nevelési problémáival, a szocialista hazafiságra, a proletár nemzetköziségre és a munkára nevelés kérdéseivel. Tevékeny részt vett abban a harcban is, amely a szocialista építés számára a tanítók megnyeréséért folyt. Irányító^és felvilágosító munkája során arra törekedett, hogy a szovjet pedagógusok magukévá tegyék a népek boldogulását szolgáló nemes eszméket. Különösen a szovjet iskolarendszer kialakítása és a régi cári iskolának szocialista iskolákká való átszervezése ügyében végzett rendkívül sok munkát. „A szocialista Iskola kérdéséhez' című előadásában azt a marxista tételt bizonyította, hogy az iskola szelleme, szervezete és módszerei elválaszthatatlanok attól a társadalmi rendszertől, amelyben az iskola él és dolgozik. Alább ebből e tanulmányból közlünk részletet. (b) N. K. KRUPSZKAJA: A szocialista iskola kérdéséhez A szocialista iskola csak bizonyos feltételek között képzelhető él, hiszen nem az teszi szocialistává, hogy szocialisták vezetik, hanem az, hogy céljai megfelelnek a szocialista társadalom szükségleteinek. A kapitalista társadalomban is létrejöhettek egyes esetekben olyan iskolák, amelyek azt tűzték ki céljukul, hogy sokoldalúan fejlett embereket nevelnek, akiknek szabadon kibontakozik az egyéniségük, erősen kifejlődnek az ösztöneik, s akik testi és szellemi munkára egyaránt képesek. A tőkés rendszerben az ilyen iskolák csak szórványosan előforduló, nem igazán életszerű jelenségek lehettek. Az itt nevelkedett ifjú, ha kikerült az iskolából, olyan légkörbe jutott, amely igen gyorsan megsemmisítette a nevelés minden eredményét. Abban a társadalomban, amely az embereknek puha és kérges tenyerűekre, „szellemi" és fizikai dolgozókra való felosztására épült, neki ls választania kellett a munka két fajtája között, s elsorvadt a „sokoldalú" munkára való képessége. Ráadásul nem is rajta múlott, hogy melyik fajta munkát válassza, hanem az erszényétől, társadalmi kapcsolataitól. A vagyontalan fiatalember, akinek csak a munkások körében voltak „öszszeköttetései", eddigi életétől teljesen függetlenül a fizikai dolgozók kategóriájába került, s mihelyt egyszer idekerült, húznia kellett a munkaerejük eladásából élő emberek igáját. Színesen kibontakozott egyénisége is csak hátrányt Jelentett számára, mert még nyomasztóbbá, kibírhatatlanabbá tette az egyhangú, kényszerű munkát. Erősen fejlett társadalmi ösztöneinek csak akkor vehette hasznát, ha harcos természetű volt; egyébként ezek is csak külön keserűséget jelentettek számára. A tőkés társadalomban működő szocialista iskola pedig csak kivételes esetekben nevelhetett harcosokat, mivel a harcosoknak ki kell járniok az élet szigorú iskoláját, a tőkés társadalomban megtűrt szocialista Iskola pedig csak üvegházi növény, az élettől elszigetelt jelenség lehetett. Minthogy a szocialista Iskola a tőkés rendszerben nem lehetett életszerű intézmény, a legjobb esetben sem jelentett többet érdekes pedagógiai kísérletnél. Csak magánvállalkozás lehetett, nem pedig állami Intézmény, mivel az állami iskola jellegét az uralkodó osztály, a burzsoázia határozta meg, ennek a céljai pedig egészen mások voltak. A Burzsoázia az oktatásügy megszervezésében saját érdekeiből, osztályuralma biztosításának szükségletéből indult ki, nem pedig az egyén javából és a társadalom javából. Csak a népi kormány indulhat ki az oktatásügy megszervezésében az egyén javából és a társadalom javából. Az egyén javát és a társadalom javát azonban különféleképpen értelmezhetjük aszerint, hogy milyen körülmények között kerül hatalomra a népi kormány. Ha a tőkés viszonyok uralma idején kerül kezébe a hatalom, akkor csak az az érdeke, hogy mennél demokratikusabbá tegye az iskolát. Az iskola demokratizálása demokratizálja a tudást, és megakadályozza, hogy a tudás az uralkodó osztály kiváltsága legyen ... Ha azonban a társadalmi forradalom kibontakozása Idején szerzi meg a hatalmat a népi kormány, akkor, az egyén és a társadalom javából kiindulva, össze kell törnie a régi osztályiskolát, amely már kiáltó Igazságtalanságot Jelentett, és létre kell hozni az adott helyzet szükségleteinek megfelelő Iskolát. A születőben levő szocialista rendszernek pedig az a szükséglete, hogy olyan embereket neveljen, akik megállják helyüket ebben a rendszerben. A tőkés rendszer jellemző sajátsága a munkaerő értelmetlen pocsékolása, egyesek túldolgoztatása és mások tétlenségre kényszerítése volt, a szocialista rendszert viszont annak kell Jellemeznie, hogy a munkát ésszerűen, tervszerűen, a lehető legcélszerűbben osztja el valamennyi ember között, és kényszerű munkából önkéntes jellegűvé teszi. Ehhez olyan emberek kellenek, akik egyaránt alkalmasak a szellemi és testi munkára, akik alkalmazkodni tudnak a termelés állandóan változó körülményeihez, rá tudják nyomni munkájukra egyéniségük bélyegét. Maga a termelés Jellege ebben a szellemben fogja nevelni, ebben az irányban fogja alakítani az embereket. A kényszerű munkáról az önkéntes munkára, az egyhangú, szakmailag korlátolt munkáról a sokoldalú munkára való áttérés azonban hosszadalmas folyamat. Ez a folyamat először igen nehezen megy, különösen olyan kulturálatlan, olyan alacsony műveltségű országban, mint Oroszország; az egész társadalmat csak az új nemzedékben tudja átalakítani, amely már egészen más körülmények között nevelkedett. A szocialista Iskolának kell felnevelnie ezt a nemzedéket. KASSA kulturális élete új színfolttal gazdagodott: február 7 és 26 között két vendé g-sztriptíztáncosnő lép fel a Sláviában. Azt mondják, — már akik látták a műsort — hogy csodálatos átéléssel dobálják le magukról a fehérneműt, és alakításukból a lényeg, a társadalmi látnivaló domborodik kl a legmarkánsabban. Hírek szeÖrömteli esemény Kassán rint márciustól kezdve már saját nevelésű sztriptíztáncosnőkkel dolgozik majd a Kassai Vendéglátó Ipar. Ugyanis a nemrégen meghirdetett tehetségkutató pályázatra három fejőnő, kilenc munkaerőtartalék és egy éltesebb családanya Jelentkezett. Az utóbbi azonban szégyenkezett levetkőzni a felvételi bizottság előtt, ezért elutasították a kérvényét. Az esti hírlap jól értesült forrásokra hivatkozva közölte, hogy a felvett táncosnők gázsija 3000— 6000 korona körüli lesz. Az alapfizetés megállapításánál a hölgyek mell- és csípőbősége, valamint t férfiközönség minél nagyobb mértékű megbolondítása játszik szerepet. Az én dilemmám most már csak annyi: a lépten-nyomon propagált műsort nézzem-e meg, vagy a megdrágult villa: osbérletet váltsam kl? Kérem az olvasókat, adjanak tanácsot. VAJÁNYI BÉLA