Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-23 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó

O lyan politikai per fo lylk Bécsben, amely nemcsak közfeltűnést kelt, hanem az osztrák belpoliti­kában is súlyos bonyodalma­kat okozhat. Franz Olah volt szakszervezeti elnököt és későbbi belügyminisztert, valamint vádlott-társait, a szakszervezetek volt titká­rait milliós csalások vádjá­val állították bíróság elé. Olah, a szocialista párti politikus 1945-től szédületes politikai karriert csinált. Ezt elsősorban dühödt anti­kommunizmusának és az amerikaiak kiszolgálásának köszönhette. Nem hiába ta­nult több mint egy évig a szélsőjobboldali amerikai szakszervezeti vezetőktől. Olah első politikai babér­jait még akkor aratta, ami­kor Ausztria négyhatalmi megszállás alatt állott, s 1950 októberében az épitó­és faipari munkások szak­szervezetében rohamcsapato­kat szervezett az akkori ha­talmas bérsztrájk részvevői ellen. Ezzel a „hőstettével" bebizonyította képességeit, s az amerikaiak támogatásá­val és pénzével egyre maga­sabb posztokra került Az a bizonyos banánhéj Amikor Olah a belügymi­nisztérium titkos adatainak felhasználásával nyilvános támadást intézett egyes szo­cialista pártvezetők ellen, s élre törve minden hatalmat magához akart ragadni, a pártvezetőség megfosztotta őt tisztségeitől, sőt a párt­ból ís kizárta Olahot. A pártvezetőség tudott valamit Olah pénzügyi üzelmeiről, s ezt felhasználta ellene. Igaz, hogy Kreisky, a szocialista párt mostani elnöke és Slá­vik, a bécsi pártszervezet ve­zetője körömszakadtáig vé­delmezte Olahot. Piszkos korrupcióra, a szakszervezetek pénzével űzött visszaélésekre derült fény a bírósági tárgyaláson. Az ls kiderült, hogy a szak­Milliós csalás vádjával áll bíróság előtt a volt belügyminisz­ter # Egy „antikommunista lovag" kompromittálta a szo­cialista pártot ® Egy szocialista párti politikus sötét üzelmei szervezetekben hiányos volt az ellenőrzés, és mint álta­lában a polgári pártokban, itt is burjánzott a politikai korrupció. Feltárultak az an­tikommunizmus, az antide­mokratizmus, a titkosszolgá­latok tevékenységének, a sorozatos megvesztegetés­nek, a közvélemény félreve­zetésének összefüggései. Olah bűne Olah a bíróság előtt nyíl­tan beszélt antikommunista „különtervéről", melynek megvalósítója Bácsi Sport­egylet fedőnéven működött, s melynek céljaira bel- és külföldön egyaránt nagy összegeket vett fel.' ö tíz­millióról beszélt, de a tény­leges összeget nem sikerült kideríteni, mert Olah min­den feljegyzést gondosan megsemmisített. Kétségtelen, hogy fő forrása az amerikai C1A volt, melytől az ameri­kai szakszervezeti alap út­ján kapta a pénzt. Még a megszállás idején elkezdte annak az illegális szervezet­nek a kiépítését, amely va­lóságos titkos hadsereg volt — fegyverraktárakkal, gép­kocsikkal, rádióadókkal és katonai oktatókkal rendel­kezett. A szakszervezetek körzeti titkárságai fegyver­raktárul szolgáltak. Ez a ka­tonai szervezet minden idő­ben készen állt, hogy az al­kotmányos rend megdöntésé­vel átvegye a hatalmat. Olah titkos hadserege 1963-ig létezett. Fennmara­dása ekkor már nem volt érdeke az amerikai titkos­szolgálatoknak. A fegyvere­ket részben már az ötvenes években átadták a magyar­országi ellenforradalmi cso­portoknak. A hatvanas évek­OLAH-PER TANUL­SÁGAI ben pedig olajmágnások, sej­kek és emlrek vásárolták meg. A hatóságok mindig szemet hunytak, valahány­szor géppisztolyokat ós rá­dióadókat szállítottak kül­földre. A pénzről nincsenek nyugták, de — amint a Volksstimme megállapította — vannak emberek, akik pontosan tudják, kinek a bankszámláján fekszik e pénz. Mire ment a pénz? A per folyamán megálla­pítást nyert, hogy a szak­szervezeti pénzekből szocia­lista párti szervezetek és po­litikusok juttatásokat kap­tak, közöttük a bécsi rend­őrfőnök is. Bombaként ha­tott Olah egyik védőjének az a bejelentése, amely sze­rint 1959-ben titkos értekez­leten vettek részt az Oszt­rák Szocialista Párt, (SPÖj, valamint a nagynémet na­cionalista, újnáci párt a Szabadság Párt (FPÖ) veze­tői. Az FPÖ szociális kérdé­sekben maradéktalanul a vállalkozói körök álláspont­ját képviselte. A szocialista párt részéről Pittermann ak­kori pártvezér, valamint Slá­vik, a párt bécsi szervezeté­nek vezetője, Bécs alpolgár­mestere, Gratz és Olah tit­károk, az FPÖ képviseleté­ben pedig Zeilltger képvise­lő volt jelen. Megállapodás jött létre, hogy az FPÖ 150 ezer schillinget kap válasz­tási alapra. Zeiliger átvette ezt az összeget, de a nyug­tát hamis névvel „Franz Niedermüllner-ként" írta alá. E pénz az Osztrák Szak­szervezeti Szövetség szocia­lista párti frakciójától szár­mazott Olah 1964-ben a szo­cialista párt vezetőségének megbízásából egymillió schillinget adott a FPÖ-nek. Ez az SPÖ és az FPÖ közöt­ti kormánykoalíció tervének keretében történt, de ez a terv nem valósult meg. Olahnak a szocialista párt Jelenlegi vezetőit terhelő le­leplezései a bírósági terem­ben csupán elterelték a fi­gyelmet a vád lényegéről. Vagyis arról, hogy Olah a szakszervezetek pénzén új­ból megalapította a „Kro­nen—Zeitung"-ot. Ez a bul­várlap már a monarchia és az első Osztrák Köztársaság Idején reakciós, munkás- és szakszervezetellenes jellegű volt, most pedig anti­kommunista uszító lap, amely időközben igen elter­jedt és a legnagyobb pél­dányszámban megjelenő új­ságok közé tartozik. Olah egyik vádlott-társa elmon­dotta, hogy Olah a szak­szervezetek pénzéből, még­pedig a sztrájkalapból, 10 millió schilling hitelt fo­lyósított a Kronen-Zeitung­nak] Lehullott a iepei A per még néhány hétig eltart. Egy azonban már vi­lágos: senki sem hiszi el, hogy a szocialista párt veze­tői nem tudtak a „külön­tervről", valamint a szak­szervezetek pénzével foly­tatott üzelmekről. Nagyon is jól tudtak erről, fedezték ezt és hasznot húztak belő­le. Jellemző azonban, hogy a bírósági elnök megengedte, sőt felszólította Olahot, hogy ne beszéljen a „különterv" mögött álló személyekről és pénzadókról. Természetesen kizárt dolog, hogy a kor­mány, a rendőrség, különö­sen az államrendőrség, nem tudott az Olah illegális szer­vezeteiről és egyéb mester­kedéseíről. Vonatkozik ez természetesen az Osztrák Néppártra is, amely semmit sem tett ellenük, mert anti­kommunista mesterkedések röl és akciókról volt sző. teseK­ÍJ ALKALMAZKODÓ KAPITALIZMUS N e higgyük, hogy a kapitalizmus képtelen alkalmaz­kodni az új idők szelleméhez, passzív a haladás­sal szemben ... A kapitalizmus nem merev. Kénytelen alkalmazkodni a technika óriást méretű fejlődéséhez, a társadalomban maguknak „jobb helyet" követelő dolgozók mozgalmai­hoz. Ott, ahol minden a profit szolgálatában áll, nem tökéletes a kapitalizmus alkalmazkodása, de a kor ki­kényszeríti, hogy enyhüljenek a kizsákmányolás túlsá­gosan kirívó formái. A tavalyi májusi sztrájkok megmutatták, hogy a dol­gozók bizonyos követeléseit nem lehet örökké elfojtani, mert ez olyan szociális robbanással fenyeget, amely ve­szélybe dönti a munkaadók hatalmát. A KAPITALIZMUS BETEGSÉGE ­A MUNKANÉLKÜLISÉG A dolgozók követelései között első helyen áll a fog­lalkoztatottság és a szakképzettség kérdése. Ez nem­csak a vállalkozókat, hanem a kormányt is az eddigi politika bizonyos felülvizsgálására késztette. A műszaki haladás, a gazdasági élet változásai, a vál­lalatok korlátozottsága és koncentrálódása gyökeres át­alakulásokat eredményezett az iparban, a kereskedelem­ben és a mezőgazdaságban ls. Az utóbbi húsz évben most domborodnak ki leginkább e változások, melyek természetesen erősen befolyásolják a munkásságot. Egyre többen kerülnek az utcára annak következté­ben, hogy a dolgozók menekülnek a mezőgazdaságból, bezárják, átszervezik a gyárakat, egyesítik a vállalato­kat Ez a dolgozók valamennyi kategóriáját érinti. Ke­vés az olyan húszéves munkás, aki azt mondhatná, elé­gedett, jó helye van, munkahelyén marad élete végéig. Franciaországban négyszázezerre tehető a munkanél­küliek száma. Felerészben fiatalok, akik az iskola el­végzése után nem kaptak munkát. Bizonyos fokú mun­kanélküliség mindig kedvező a kapitalizmusnak, ám az ntóbbl hónapokban nyugtalanítóan felszökött a munka­nélküliek száma. Igaz, a francia munkanélküliek nin­csenek rossz helyzetben, ám felmérhetetlen a biztos kenyérkereset hiányának, a munkanélküliségnek nyo­masztó erkölcsi hatása. A munkanélküliek általában jö­vedelmük felét bizonyos időre elvesztik. Igaz, hogy ál­lami segélyt kapnak, amelyet az utóbbi években rész­ben a munkások, részben a munkaadók alapjaiból egé­szítenek ki. Ez az összeg a munkások normális bérének 90 százalékát érheti el. Azok a fiatalok, akik még nem voltak munkaviszonyban, valamint a munkavállalási en­gedéllyel nem rendelkező idegenek nem részesülnek se­gélyben. A tavaly májusi nagy munkásküzdelem egyik ered­ménye az is, hogy most rendelkezések készülnek a fog­lalkoztatottság és a szakképzettség rendezésére. MŰSZAKIAK HIÁNYA Bár Franciaországban nőtt a munkanélküliek száma, a műszaki vívmányok alkalmazására képes szakmunká­sokban, technikusokban és mérnökökben hiány van. A szükség rákényszeríti a munkaadókat és a kormányt, hogy — ha késve ls —, fontolóra vegye a szakoktatás reformját, amit a szakszervezetek és a francia kommu­nisták már régóta követelnek. Rég elmúlt az az idő, amikor azt tartották, mindenki beleszületik apja mesterségébe. A fiatal munkások jó­része ma kétszer-háromszor is kénytelen szakmát vál­toztatni, mert a szakmai átképzés a modern világ rea­litása. Már a felszabadulás után is léteztek féléves-egyéves szaktanfolyamok felnőtteknek. Most ezeket tovább akar­ják fejleszteni. Vállalatokon belül is történtek intézkedések a munká­sok továbbképzésére, illetve átképzésére új foglalkozási ágakra. E gyakorlati tanfolyamok sikerét biztosítja az is, hogy hallgatói a jövőben egész bérüket megkapják. A foglalkoztatottság és a szakképzés problémáinak megoldása elválaszthatatlan az oktatási rendszer, köz­tük a főiskolák alapos reformjától. A jelenleg folyamat­ban levő reform eléggé szűkkörű, nincsenek nagy táv­latai, mert elsősorban a munkaadók szükségleteit tartja szem előtt, s végrehajtása is tőlük függ. A műszaki fejlődés és a munkásság követelései mégis olyan nagy nyomást gyakorolnak a modern kapitaliz­musra, hogy kénytelen alkalmazkodni, mert csak válto­zásokkal biztosíthatja további fennmaradását. Párizsi kép: a szakszervezetek felhívására tavaly májusban a francia főváros dolgozóinak milliói vonultak ki a az ut­cákra, hogy érvényt szerezzenak követeléseiknek. (ÜPI feltétele) - - ^ . , -• •• -- --.»- í* ­A MÁJUSI zZJ? i KOK HATÁSA • ZÁSOK * GAZDASA C LETBEN » Z-AKM TOVÁBBKÉPZÉS Ž5 ŕ 2 3­. IALKOZTATOTTSÄ3 ; %••• > . * . • 1 ' f > • ž ŕ:. ' ' ..

Next

/
Thumbnails
Contents