Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-23 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó

A szabadidő bővítése egyre fontosabb mind a munkaerő újratermelésére, mind az egyéniség sokoldalú fejlesztésére. Azonban nem elegendő csupán a szabadidő növelése szükségének objektív, ma már elvitathatatlan megállapítása. Nem kerülheti el figyelmünket az sem, miként használjuk Id jelenleg a szabadidőt, miyen tartalékokkal rendelkezünk további kiterjesztésére és milyen gazdasági intézkedéseket kell foganatosítanunk célszerűbb kihasználása feltételeinek megteremtésére. (A. ČERVINKA: A munka jellege a szocializmusban) NEM A MUNKAIDŐ LETELTÉVEL KEZDŐDIK Az idő pénz — a szabadidő valódi gazdagság A közlekedés, a kereskedelem, a szolgáltatások fogyatékosságai miatt sok időnk vész kárba nem A szabadidő 'a dolgozók életébea fontos szerepet tölt be. Megszabja a pihenés, a szórakozás, a művelődés, a közéleti tevékenység lehetőségeit. Minél hosszabb a napi (vagy a heti) munkaidő, annál kevesebb a szabad idő — és fordítva. A munkaidő hosszának megállapítása a tőkés társadalomban súlyos harcokat szült a munkások és a tőkések között. A hosszabb munkaidő a tőkés számára nagyobb nyereséget, a munkás számára nagyobb erőkifejtést jelentett. A munkaidő állandó csökkentése a marxizmus klasszikusai szerint a szocialista társadalom egyik feladata és célja, mert az így nyert szabadidő a társadalmi gazdagság legmagasabb formája. Felvetődhet a kérdés: köztársaságunkban miért csak két évtizeddel a munkásosztály hatalomátvétele után kerül sor a szabadidő lényeges bővítésére a szabad szombatok bevezetésével? A társadalom elsődleges feladata (különösen vonatkozik ez a szocialista társadalomra), hogy mind nagyobb mértékben kielégítse tagjainak állandóan növekvő szükségleteit. Az igények kielégítését mindenekelőtt az anyagi javak előállítása (kitermelése) teszi lehetővé. A szabadidő nem növelhető a termelés rovására, mert így a társadalom tagjai károsulnának. Az Egyesült Államokba például évtizedeken át csaknem változatlanul évi 75 miliárd óra ledolgozása volt szükséges az amerikai társadalom igényeinek kielégítésére. Ha az utóbbi években ez a szám egyre csökken, korántsem jelenti azt, hogy kevesebb terméket gyártanának, sem azt, bogy az igények kisebbek. A tudományos-műszaki forradalom eredményeivel magyarázható a munkatermelékenység nagyarányú fokozása, ami lehetővé teszi a termelés növelését a munka mennyiségének csökkentése mellett ls. Köztársaságunk a tőkés társadalomtól nem örökölt olyan gazdasági alapot, amely rögtön képes lett volna a lakosság igényeinek teljes kielégítésére. Az első időszakban be kellett fejezni az iparosítás igényes feladatalt. Ezekben az években az építés ütemének állandó fokozása mellett nem jöhetett számításba a munkaidő csökkentése. Ellenkezőleg. Az ipari beruházások és az üj ipari egységek üzembe helyezése a munka társadalmi mennyiségének növelését jelentette. Igy 1953-tól 1983-ig népgazdaságunkban a dolgozók száma 5 millió 956 000-ről 6 millió 318 000-re emelkedett, ami az akkori 46 órás munkahét mellett kb. 13,5 milliárd órát jelentett évente. Csökken a termelésben dolgozók száma A fejlett országokban, ahol az iparosítás előbb befejeződött, korábban vette kezdetét a tudományos-műszaki forradalom nagy folyamata. Ennek pillanatnyi kicsúcsosodása az automatizálás. Automata gépek irányítják, végzik és ellenőrzik a termelési folyamatot az ember szabta program alapján és a munkást a termelés peremére szorítják. Csökken a régi értelemben vett munkások száma, mert a tökéletes gépek mind több emberi munkát helyettesítenek. Az a tény, hogy kevesebb munkával több termék állítható elő, az egyes ágazatokban foglalkoztatottak számának csökkenését eredményezi. Az Egyesült Államok példája bizonyítja, hogy a dolgozók száma az 1953—1963-as években a kitermelő Iparban 25,6 százalékkal, a mezőgazdaságban 24,7 százalékkal csökkent. Egyidejűleg változik a gazdasági struktúra is. Az iparban felsaabaduit munkaerő jelentős része egyelőre a szolgáltatásokban nyer elhelyezést. A szolgáltatások bővítése pedig a munkaidő csökkentése mellett a másik fontos tényező, amely kihatással van a szabadIdő terjedelmére. Heti 30 óra időrablás A legnagyobb tartalékok természetesen a termelésben rejlenek. A tudományos-műszaki forradalom — a tudomány soha nem látott térhódítása életünk minden szakaszán — a minőség fokozása mellett lényegesen rövidebb idő alatt és több termék előállítását teszi lehetővé. Ez a valóságban időmegtakarítást jelent. További probléma a termelés és a fogyasztó közötti út lerövidítése, hogy a kész termék mielőbb a fogyasztóhoz jusson. A gyors értékesítés tovább gyorsítja a termelési körforgást, ami ismét időmegtakarítás. A szabadidő kérdése természetesen nem korlátozható csupán a tényleges munkaidő csökkentésére. A munkába és munkából._való utazás a közlekedés jelenlegi színvonala mellett jelentős időt rabol az ember életéből. Az eddigi felmérések szerint a létfenntartáshoz szükséges eszközök beszerzése, biztosítása, a szolgáltatások alacsony színvonala miatt köztársaságunkban egy dolgozónak heti 30 óráját rabolja el. Még ehhez hozzá kell számítani a hivatalos ügyek intézését, ami a bürokrácia elburjánzása miatt további időrablás. Ebből is kitűnik, hogy a dolgozó ember szabad ideje nem akkor kezdődik, amikor a munkaidő leteltével kilép a gyárból, a hivatalból. .. A szabad szombatnál is több lenne ... 1965-ben párhuzamosan több országban végeztek felmérést (Szovjetunió, Lengyelország, Magyarország, Bulgária, Jugoszlávia, Franciaország, Belgium, az NSZK — később csatlakozott Csehszlovákia és az Egyesült Államok is) a dolgozók napi időbeosztásáról. Az összehasonlításból kitűnik, hogy a háztartásra Csehszlovákiában több időt fordítanak, mint más szocialista országokban. Egy másik összehasonlításból kiderül, hogy a csehszlovák dolgozók szabadideje csaknem két és negyed órával rövidebb, mint a fejlett országok dolgozóié. A felmérés eredményeit B. Weiner prágai szociológus 1966 novemberében a csehszlovákiai szociológusok első országos konferenciáján így összegezte: ... Mivel Csehszlovákiában a szolgáltatások nem érik el a megfelelő szinvonalat, és mert néhány termék még hiánycikk vagy minősége nem kielégítő, a háztartásra egy órával több időt szentelnek (az asszonyok két óránál is többet), mint a fejlett országokban. A felsorolt meghatározó tényezők megjavításával, a háztartásra fordított idő csökkentésével a szabadidő havonta 25-30 órával bővíthető. Ez több mint a két (a jövőben négy) szabad szombat bevezetésével nyert szabadidő... A szabad szombatok bevezetése előtti statisztikai kimutatás szerint az alkalmazásban levő (a mezőgazdaság nélkül) férfiak napi szabadideje három és negyed óra, a nőké másfél óra. A szabad szombatok az átlagot ugyan Javítják, de a hét öt oapján (hétfő-péntek) a napi Időbeosztás nem változik. A fiatalok egyharmada főiskolás A felsorolt problémák szorosan összefüggnek. A szolgáltatások lényeges javítása akkor válik lehetővé, ha a közvetlen termelésből kellő számú munkaerő szabadul fel (pl. az automatizálás következtében) és a tudomány eredményeinek alkalmazására folyamatosan itt is sor kerül. Az automatizálás feltétele viszont a tudomány fejlesztése és eredményeinek gyors alkalmazása a termelésben, ami nagy beruházásokat tesz szükségessé. A körforgás folytatódik tovább: az automatizáoió szakképzett dolgozókat igényel, akiket a tásadalomnak már előre ki kell képeznie. Az 1980-ig szóló előrejelzés feltételezi, hogy a munkások 60-70 százaléka modern szakképzettséggel rendelkezzék, minden fiatal elvégezze a középiskolát és a műszaki személyzet százalékaránya a Jelenlegi 13 százalékról 25 százalékra emelkedjen. Jelenleg az iparban dolgozók 1,2 százaléka mérnök, 1980-ig meg kellene haladnia a 6 százalékot. 1963-ban az Egyesült Államokban egyetlen korosztályból 34 százalék folytatta tanulmányait a főiskolákon. A Szovjetunióban azt tervezik, hogy 1980ban egy korosztálybői 35 százalékot vesznek fel a főiskolára. Ez annál is inkább indokolt, mert az automaták és a szolgáltatások (a terciális szféra) bővítése is (iskolaügy, egészségügy, kultúra) kiválóan képzett erőket követel. A 25 évvel ezelőtt szerzett ismeretek már elavultak Ez a megállapítás már ma érvényes. A tudomány fejlődése pedig egyre gyorsul. Az iskolák rendszerét, a tanterveket az új Igényeknek megfelelően kell átdolgozni és át kell szervezni egész oktatási rendszerünket. Ugyanis a főiskolai képesítés egymagában tartósan már nem elég. Megoldásra vár, hogy a tudomány egyre gyarapodó tárából a társadalom tagjai az iskolában elsajátítsák a legszükségesebb alapot. Ezen túl szükséges az állandó továbbképzés intézményes biztosítása a lemaradás megelőzése érdekében. Ez az állandó tanulás, önművelés csak úgy képzelhető el, ha a dolgozók szabad idejének bővülésével erre nemcsak alkalmuk nyílik, hanem a szakképzettség követelménye erre rá is kényszeríti őket és életstílusuk ls eszerint alakul. ZSILKA LÁSZLÓ