Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-16 / 7. szám, Vasárnapi Új Szó

Áz ember igazi felszabadítója A tudomány felette ,K>hamos fejlődés*, az emberi élet anyagi alapjainak hirtelen megnövekedése az utóbbi évtizedekben minőségi forradalmi változások formájában jelentkezik és távlatilag megváltoztathatja a civilizáció jellegét, a szoclalzimus és a kommunizmus előtt óriási lehetőségeket tárhat fel. Ebből kifolyólag sürgető kényszerként adódik a feladat, hogy feltárjuk korunk tudományos-műszaki forradalmának lényegét, társadalmi és emberi előfeltételeit, valamint következményeit." FRANTIŠEK SORM akadémikus, a Csehszlovák Tudományos Akadémia elnöke. Egy közepes képességű tudós évente 36 munkaerőt takarít meg / Minden főiskolát végzett évi 2 000 dollár hasznot hoz az amerikai társadalomnak A jövő embere — örök diák A

z egész világon — mindenekelőtt a fejlett országokban — a szakemberek ezrei fáradoznak a fejlődés további Irányainak, lehetőségeinek felmérésén. Nem véletlen, hogy az amerikai Harward Egyetem 1964-ben megkezdte egy tíz évre szőlő program kidolgozását, amelyben a jelenlegi változások összefüggéseit és a termelés technológiájában, a munka jellegében, az államformák alakulásában, a szociális berendezésekben, a művelődésben, a fogyasztásban, életmódban, a szabad Idő kihasználásában várható kihatásait próbálja megállapítani. Hasonló célt követett az a széles körű csehszlovák munkaközösség is, amely dr. Radovan Richta vezetésével a párt ideológiai bizottságának és a Csehszlovák Tudományos Akadémia elnökségének kezdeményezésére azt a nehéz feladatot vállalta, hogy csehszlovákiai viszonylatban feldolgozza a tudományosműszaki forradalom társadalmi és emberi kihatásait, összefüggéseit. A tudományos felmérés sok érdekes adatot tartalmaz, ezekből néhányat olvasóinkkal is ismertetünk. A társadalom új feladat előtt áll; fel kell készülnie a következő évek változásaira, mert a tudomány üj eredményeinek alkalmazása alapján megváltoztatja a termelést, az anyagi javak előállítását, az emberek életmódját. Nagy veszély fenyegetne, ha a változások felkészületlenül érnének bennünket. A létfenntartáshoz szükséges javak beszerzése, előállítása ősidők óta az emberi élet anyagi alapját képezi. A történelem folyamén ebben a folyamatban az ember különféle szerepet töltött be, amely mindig a termelőerők színvonalától és az ebből adódó termelési viszonyoktól függött. A gépek megjelenése előtt a kézművesek, az iparosok egy-egy termékeit teljes egészében saját maguk készítettek és cserélték ime egy a sok közül: az MSP 2A jelzésű számológép. Hogy „mit tud"? Egy másodpere alatt 7150 összeadásl, 1020 szorzfisi és 280 osztási mfiveletet végez el. Aki nem hiszi, keljen versenyre a gáppell (CSTK felvétele) el mások termékeiért. A gépek alkalmazása alapjában megváltoztatta a termelök helyzetét. A gép šok emberi munkát helyettesít, az ember pedig azt a hézagot tölti ki, amit egyelőre a gép nem képes elvégezni. Az ember a termelésben a gép tartozékává, kiegészítőjévé válik: a nyersanyagot helyezi a gépbe, a félkész terméket szállítja egyik géptől a másikig... A termelő egy-egy terméken már csak egy műveletet végez, sokszor éveken, sőt egész életén át ugyanazt. Változtak a termelőerők, változtak a termelésben uralkodó viszonyok is. A munkás már nem a kész termékét vitte a piacra, (mint egykor az iparos), hanem munkáját pénzért ajánlotta fel azoknak, akik a termelőeszközökkel rendelkeztek és a termelőeszközök beindításához, működéséhez munkaerőt vásároltak. TÉVES ELMÉLET Hosszabb időn át uralkodott az a nézet (a marxizmus klasszikusainak eredeti elképzeléseivel ellentétben), hogy a kommunista társadalom megteremtéséhez elegendő, ha a munkásosztály átveszi a hatalmat, társadalmi tulajdonba veszi a termelőeszközöket, kiterjeszti ideológiai befolyását és általánosan növeli a termelést. A szocialista forradalom valóban végrehajtotta ezeket a társadalomformáló feladatokat. A hatalom birtokában kisajátította a termelőeszközöket és óriási ütemben növelte a termelést. A kitermelt anyagi javakat a társadalom érdekeinek megfelelően osztja el a társadalom tagjai között annak arányában, ki milyen mértékben vett részt termelésükben. A legnagyobb változás az elosztásban történt, ami történelmi jelentőségű lépés. Am megváltozott-e lényegesen a muftkás helyzete a termelésben? A munkás a szocialista társadalomban is úgy dolgozik a gép mellett, mint tíz, húsz, talán harminc évvel ezelőtt. Ugyanúgy a gép tartozéka, mint addig volt. Azt az űrt tölti ki a termelési folyamatban, amit a gép egyelőre nom végez. Ugyanolyan egyhangú munkát végez, mint azelőtt. A különbség talán annyi, hogy a gépek (a termelőeszközök) azóta tökéletesedtek, talán a kezelésük is valamivel bonyolultabb (vagy éppen egyszerűbb!), de lényegesen nagyobb képzettségre ma sincs szüksége a gépies munkához, mint mondjuk két évtizeddel ezelőtt. A termelés növelésével egyre több munkaerőre van szükség. Az új gyárakban, az új gépek mellett újabb ezrek foglalják el helyüket, hogy e gépekhez kössék sorsukat. így egyre többen válnak a gépek függvényelvé. Az ember igazi felszabadulását tehát a tulajdon formáinak megváltoztatása és a termelés növelése még nem hozza meg magától. Ehhez még valami más is kelL.. KIMERÜLT ERŐFORRÁSOK Csehszlovákia volt az első iparilag fejlettebb ország, amely a szocializmus útjára lépett. Ezért példája, tapasztalatai különösen jelentősek. A munkásosztály által történt hatalomátvétel és a termelőeszközök tulajdonba vétele után az óriási ütemű iparosítás, az új gyárak építése jelentette az új munkalehetőséget, az anyagi javak nagyobb menynyiségben történő előállítását, az életszínvonal emelését. Azonban alig egy évtized után (1958-59-es években) megállapítást nyert, hogy a fejlődés ebben a formában nem fokozható és nem is folytatható. Az új gyárak felszippantották a munkaerőket, a munkaerőtartalékok kimerültek. Az új gyárak egyre több nyersanyagot igényeltek. A nyersanyagszükséglet további fokozása is lehetetlenné válik, mert a behozatalt terheli. A behozatal nagyobb kivitelt tesz szükségessé, és kiviteli lehetőségeink ls korlátozottak... A világpiac megmutatta, hogy termékeink többsége nem veheti fel a versenyt a fejlett tőkésországok termékeivel. Ugyanis a termelés bővítése az elmúlt évek folyamán Jobbára csak több gyár, több gép beállítását jelentette, de műszaki színvonalunk alig haladta meg a háború előtti legmagasabb szintet. Míg a fejlett tőkésországokban (szintén elérve azt a határt, ahol a termelés további növelése állandóan új kapacitások beállításával már lehetetlenné vált) a termelés minőségi átalakítására helyezték a fősúlyt Mit jelent e minőségi változás? Űj, olcsóbb, könnyebben kitermelhető nyersanyagok (műanyagok) előállítását, tökéletesebb termelőeszközök gyártását. Tehát nem több, hanem nagyobb teljesítményű gépek gyártása a cél, ami a termelés fokozásán kívül anyag- és munkamegtakarítást is eredményez. Csak így növelhető tovább az anyagi javak termelése, mert az Intenzív fejlődés zsákutcába vezet. A JOVÖ: TÖBB TUDÓS, MINT MUNKÁS A termelésben bekövetkezett változásokat a tudományos ismeretek alkalmazása tette lehetővé. A tudomány így válik anyagi erővé. A tudomány ajándékozta az emberiségnek az elektronikus számítógépeket, amelyek percek alatt több ezernyi matematikai műveletet oldanak meg. Gépek nélkül százak heteken, hónapokon át végeznék el. A tudomány állította elő azokat a gépeket, amelyekbe elegendő a program behelyezése és maguk irányítják, végzik és ellenőrzik az egész termelési folyamatot az ember kikapcsolásával. A tudománynak köszönhető, hogy a lassan kiapadó természeti kincsek már műanyagokkal helyettesíthetők, és csökken azoknak a nehezen dolgozóknak a száma, akik a föld gyomrából (a készletek fogyásával párhuzamosan mind mélyebbről és mind nagyobb költséggel) bányászták az ipar éltető elemét: a szenet és vasércet. A tudomány mind nagyobb teret hódít életünkben. Ezért a fejlett országok egyre nagyobb összegeket fordítanak tudományos kutatásra, a tudományos ismeretek alkalmazásának klfürkészésére. Négy-öt év előtti adatok szerint a világon közel 15 millió ember végzett tudományos és kutatómunkát. Ez a szám egyre növekszik és a szakemberek (például Bernal, Szemjonov, Kapicaj becslése szerint a jövő században már a dolgozók létszámának 20 százaléka tudományos és kutatómunkát fog végezni. A termelés egyes ágazataiban is rohamosan változik a munkaerők összetétele. A gazdaságilag fejlett országokban jelenleg a mérnöki-műszaki személyzet ugyan még nem több a dolgozók 10 százalékánál, azonban a szakemberek feltételezik, hogy két évtizeden belül ez a szám megkétszereződik és a legfejlettebb ágazatokban a dolgozók 50 százalékát teszi majd ki. Az automatizált termelésben a mérnöki-műszaki személyzet aránya elért a 60—70 százalékot. Kurakov szovjet szakember szerint egy közepes képességű tudós évente 36 munkaerőt takarít meg. Amerikai források szerint egy főiskolai végzettségű dolgozó évente 2000 dollár hasznot hoz az amerikai nemzetgazdaságnak. ÖTVENSZERES LEMARADAS Természetesen, e mélyreható változások nemcsak a tudományos dolgozók számának növekedését eredményezik. Fokról fokra megváltozik az egykori munkás helyzete ls. Az automatizált termelésben nem lesz többé a gép függvénye, nem a gép munkáját egészíti ki, hanem a gép fölött uralkodik, a gépet irányítja, ellenőrzi, de a termelésben közvetlenül nem vesz részt. Az ember csak így sziabadulhat ki e gép igájából, csak így válhat igazán szabaddá. Ehhez azonban elsősorban a termelőeszközök további óriási fejlődése szükséges. E téren köztársaságunk még messze a fejlett országok mögött kullog. Az automataeszközök gyártása (például: elektronika] viszonylagosan kétszer-háromszor kisebb nálunk, mint a fejlett országokban. Az automatizáclós elemekkel ellátott berendezések mennyisége 3—6-szorta kisebb, mint az Egyesült Államokban. A kibernetikán alapuló legkorszerűbb automatizáció terén még nagyobb a lemaradás: az 1 millió lakosra eső ilyen berendezés mennyisége ötvenszer kisebb, mint az Egyesült Államokban, 10—15-szerte kisebb, mint Angliában, Svédországban, Belgiumban és Franciaországban. E lemaradás behozása csak ügy lehetséges, ha szocialista társadalmunk ls teljes mértékben bekapcsolódik a tudományos-műszaki forradalom világot átfogó hatalmas áramlatába. A további fejlődés e nélkül egyszerűen elképzelhetetlen. Csak a tudomány széles körű alkalmazása eredményezheti az ember igazi felszabadulását. Csak (gy válhat lehetővé a munkaidő állandó csökkentése és a több szabad idő, ami az ember teljes kibontakozásának alapvető feltétele. ZSILKA LASZLÔ KŐVETKEZŐ SZÁMUNKBAN: A szabad idő ma és a jövőben