Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-15 / 39. szám, szombat

I QQ 4. ERIM - AVAGY K. I. V árosunkban ő a tanács­köztársaság utolsó ve­teránja, mondták rima­szombati ismerőseim a hetven­három éves K o z In e r Im­réről. Szomorúságot, büszke­séget s ugyanakkor meleg aján­lást éreztem ki a hangjukból, mintha csak azt mondták vol­na: igen, csak keresd fel, majd meglátod. Aztán egy órák hosszat tar­tó beszélgetés után lesújtva, felzaklatva, szivemben mégis mély megnyugvással távoztam tőle, s hoztam magammal egy látszólag magától értetődő, egy­szerű tanulságot: — A méltá­nyosság, az igazságosság, az emberi méltóság tiszteletben tartása nélkül a szocializmus nem szocializmus. Miután megismertem életé­nek, ennek a szép és sokat súj­tott emberi életnek minden vég­zetes fordulóját, ez a mondat úgy odakívánkozott mondanivalója végére, mint a pont a mondat végére. Grammatikai hasonlat­tál éltem, mert az én fogalma­im szerint a pont nem a befe­jezettséget, hanem a folytatás lehetőségét jelenti: kezdődhet az új mondat, vagy akár egy új fejezet, amely az előzőekből leszűrt tanulságot is magába sűrítheti. Ha most utólag elgondolko­dom életrajzi adatai felett, amit a személyes beszélgetésen túl néhány sűrűn gépelt oldal is megkönnyít számomra (mert — ha jól sejtem, személyes bará­tai kérésére feljegyezte emlé­keit, s egy másodpéldányt most szívesen rendelkezésemre bocsá­tott) —, egy különös körülmény vonja magára figyelmemet. Nem a visszaemlékezők, emlék­iratírók szokása szerint, szüle­tésének helyével és idejével kezdi, hanem valahogy in mé­diás res, mintha öntudatlanul is megkérdezné, hogy amit mond, nem is annyira szemé­lyes élménye, mint inkább egy mindeddig megíratlan epikai mű szerves alkotórésze, s ezért úgy fest a dolog, mintha nem is lett volna gyermekkora, mintha egyenest felnőtt fejjel gázolt volna bele az életbe. S ezért ha volt ís gyermekkora és ifjúsága, csak ennyit mond róla: — Kisiparos családból származom. Gimnáziumi érett­ségi után jogot tanultam és egy jogi szigorlat letétele után ta­nulmányaimat abbahagytam. Ki­tört az első világháború, és 1914. szeptember elsején bevo­nultam katonának. Ezek után különféle háborús élmények következnek. Ám ti­zenhét vége felé már sejti, hogy a világ megérett a gyökeres vál­tozásra. Keresi a kapcsolatot a munkásmozgalommal. Buda­pesten a Vas- és Fémmunkások Központjában vannak személyes ismerősei. Egy alkalommal, hogy szabadságon járt, a front­ra indulóban felkeresi őket és belép a Szociáldemokrata Párt­ba. Visz magával néhány röp­iratot és újságot is, hogy elosz­sza a katonák között. Assiagó­nál részt vesz az utolsó ütkö­zetben. Utána kórházba kerül, előbb Innsbruckba, majd Kecs­kemétre. Az őszirózsás forra­dalom idején már Rimaszombat­ban van, s megszervezi a nem­zetőrséget. A légiók bevonulá­sa után Debrecenben próbálko­zik tanulmányainak folytatásá­val. Hol Debrecenben, hol Bu­dapesten tartózkodik, 1919 ja­nuárjában belép a kommunista pártba. Március 21-e Debrecenben ér­te. Felutazik Budapestre. A hadügyi népbiztos megbízza a gömöri zászlóalj szervezésével, s annak politikai megbízottjá­vá nevezi ki. A szervezés he­lyéül Putnokot jelölték kl. A vörös csapatok bevonulá­sáig két ízben fordult meg Ri­maszombatban. 1919. május 3­án — ekkor alapítja meg a vá­rosban a kommunista párt vá­rosi szervezetét, melynek elnö­ke Le ho ck y P ál vasmun­kás lett, 6 maga pedig alelnö­ke, másodszor május 20-án ér­kezik, aznap alakítják meg a városban az Ideiglenes direk­tóriumot. Május 28-án vo­nul be a városba az 5. vörös hadosztály 39. dandárja. A dan­dár parancsnoka S ár ó t Sza­bó T t b or, politikai megbí­zottja Karikás Frigyes. Együtt járnak agitálni a falvak­ba.Olykor tíz-tizenöt paraszt­szekér várakozott a városháza előtt a kijelölendő népgyűlési szónokokra. Közben megejtik a végleges választásokat is. Ö kapja a legtöbb szavazatot, de nem vállalja az elnöki tisztet, csak az alelnökséget, mert részt akar venni a forradalmi köz­igazgatás munkájában. A bel­ügyi osztályt vezeti, ugyanak­kor a 39. dandárhoz, beosztott katonai biztosként tevékenyke­dik és gondoskodik a zászló­alj élelmezéséről. A város több ízben közvetlen veszélybe ke­rül, egész környéke hadszíntér­ré változik. Pokorágynál egy csapattest menekülésszerűen meghátrált. Koziner Imre Já­nosi községben a kastély ud­varán buzdító beszédet mond, és ellentámadásra serkenti a vöröskatonákat. Az ellentáma­dás a tüzérség' támogatásával meg is indult, s az ellenség csaknem Tiszolcig hátrált. A Vörös Hadseregben szlovák fiúk is harcoltak. A Rimabá­nya körüli összecsapásokban két szlovák fiú is elesett, Ko­ziner Imre búcsúztatta őket, s a hősöket megillető tisztelet­adással, katonai pompával te­mették el őket. Koziner Imre volt az, aki közvetlenül június 16 a után a direktórium nevé­ben táviratban üdvözít az ép­pen megalakult Szlovák Ta­nácsköztársaságot. Hat hétig tartott ez a felfo­kozott aktivitás, mely alatt a forradalmi hatóságok magukhoz ragadták a közigazgatást, a köz­ellátás ellenőrzését, megszer­vezték a forradalmi törvény­széket. Gondoskodtak a helyi ipari üzemek zavartalan mun­kájáról, sőt a konzervgyárban akciót kezdtek, melynek ered­ményeként két vagon élelmi­szert szállítottak az éhező Bu­dapestnek. Megkezdték a köz­egészségügyi gondoskodás, a kereskedelem és a szocialista iskolaügy átszervezését. És az­tán ... jött Böhm Vilmosnak a visszavonulást elrendelő paran­csa. Koziner Imrét Putnokon vár­ta már az igazságügyi biztos távirata, melyben a Miskolci Forradalmi Törvényszék vád­biztosának nevezik ki. Két hé­tig dolgozott ebben a minősé­gében. Július 30-án Budapestre utazott. Hivatalosan. Nem sej­tette, hogy éppen az összeom­lás napján érkezik a főváros­ba. Augusztus 18-án tartóztatták le az ellenforradalmi hatósá­gok. A Hársfa utcai rendőrőr­szobára került. Verik és verik. Egyik ájulásból a másikba esett. Hetven társával együtt öt na­pig zsúfolódott egy lehetetle­nül szűk cellában. Aztán meg­vasalva Putnokra hurcolták. A várostéren tizenkét órakor meg­botozták egy kőpadon a piac előtt. Közben — zúgtak a temp­lomok harangjai. Putnokról ugyancsak megvasalva Miskolc­ra szállították. Nyolc hónapig volt vizsgálati fogságban. Sej­tette, hogy súlyos ítélet vár rá. Az ítéletet tulajdonképpen a tisztikaszinó hozta meg, jó ele­ve a tárgyalás és az ítélethir­detés előtt. Hatévi és nyolchó­napi fegyházat szabtak ki rá. Ebből négy és fél évet letöl­tött. S minthogy tüdővérzést kapott, szabadlábra helyezték és átadták a budapesti rendőr­ségnek. Az ítélet annak idején az országból is kitiltotta, ezért átadták a csehszlovák csendőr­ségnek. Somoskőújfalu­i g megvasalva hurcolták. Ri­maszombatban dr. K a s i k Ja­roslav rendörtanácsos elé került, aki jóindulatú embernek bizonyult, de eláíratott vele egy nyilatkozatot, hogy mindenféle politikai tevékenységtől tartóz­kodni fog. — Nemsokára már ERIM ál­néven a Kassai Munkás­nak dolgoztam — mondta Ko­ziner Imre, s egy kis büszkeség s egy kis keserűség is bújkált a hangjában. Így lett belőle va­laki, akinek nincs neve, csak álneve. S aztán ... Aztán jött harmincnyolc, és megkezdődött újabb kálváriája. Megjárta Kistarcsát, Garanyt, Ricsét, Nagykanizsát, Szarvát. Negyvennégy márciusában Ri­maszombatot ii megszállták a németek. Harmadnap meg­kezdődtek a letartóztatások. Réthy Istvánt, Somogyi Pált és Qt tartóztatták le. — Tizenhárom hónapot töl­töttem Birkenau, Oswiecim, Ja­vorzsno borzalmas táboraiban. Negyvennégy kilogramm volt a testsúlyom, amikor Javorzsno felszabadult. Összesen kilenc évet és négy hónapot töltöttem fegyházban, börtönben, inter­náló- és koncentrációs tábor­ban, vagy rendőri felügyelet alatt. Negyvennégy április vé­gén vetődtem haza Rimaszom­batba. Tizennyolc éves lányo­mat, édesanyámat, orvos bátyá­mat meggyilkolták. Egyedül maradtam. Hogy feledjem a ma­gányt, jelentkeztem pártmun­kára. — Így ír visszaemlékezé­seiben. Tízesbizalmi, majd a városi pártszervezet titkára, később elnöke. Tagja a járási pártve­zetöségnek, s végül annak el­nöke lett. És akkor jött a Slánsky-per. Ötvenkettő­ben zárták ki a pártból. Akadt felbiztatott tanú, aki azt val­lotta, hogy a köztársaság ide­jén szociáldemokraták gyűlésén arra hívta fel hallgatóit, hogy ne szavazzanak a „kommunista csőcselékre". Tizenegy évig tar­tott, míg erkölcsileg teljes mér­tékbe rehabilitálták. Hogy mit érzett, mit gondolt, elég legyen ennyi: — Horthy börtöneiben csaic testileg szenvedtem, lelki­leg nem, mert fiatal ember lé­temre még büszke is voltam arra, hogy egy magasztos esz­méért, a szocializmusért szen­vedek. A népi demokrácia ide­jén, mikor forradalmi múltamat semmibe véve meghurcoltak, ekkor szenvedtem igazán. Lel­kileg is. A pártból való kizáratása után — 1959-ben a Politi­kai Könyvkiadó kiadta a tizenkilences év veteránjai­nak visszaemlékezéseit. A Párt történeti Intézet illetékes dol­gozói belesorolták Koziner Imre visszaemlékezéseit is. S erre a járási pártbizottság tiltakozott, de minthogy nem rajta múlott az anyag besorolása, legalább annyit kötött ki, hogy ne az ó neve alatt, csak K. 1. jelzéssel közöljék. így lett másodszor is olyan emberré, akinek nincs neve. Mindezek után mondta ne­kem Koziner Imre: — A mél­tányosság, az igazságosság, az emberi méltóság tiszteletben tartása nélkül nincs szocializ­mus. Ez jelenti számomra a folytatás lehetőségét jelentő pontot. Most — most következ­het valami, ami valóban szocin­Következik 5. EGY MESTERSÉG HALÁLA Alkudozás nélkül A évzáró pártgyűléseken az egyik legtöbbet emlegetett kérdés: a pártfegyelem meg­szilárdításának igénye. Addig amíg a vita csupán elméleti síkon mozog, rendszerint tel­jesen egyértelmű a párttagság álláspontja: a pártfegyelem Sf.1 r d" fiSa n éM) elkép­zelhetetlen a legfelsőbb párt­szerv határozatainak gyakor­lati megvalósítása. Ez a meg­állapítás tapasztalatokra épül A példák _ a közelmúlt ese­menye, _ még igen frisse n élnek az emlékezetünkben. Csakhogy az általános elvek hely e si es e még távolról sem jelenti megvalósításukat A nézeteltérések - a pártgyűlé­seken is fökén t P a p g/ r (£ ÍZS gyakorlati megvalósí­tásakor bukkanak elő Sajná­latos, hogy a helytelen néze­tek nemegyszer az alapvető 8 Pár t alapszabály­zatának hiányos ismeretéből takadnak. Megtörtént, hogy a pártfe­gyelmet, mint a pártélet de­mokratizálódását gátló ténye­zőt emlegették. Ennyire azért megsem szabad összekeverni a fogalmakat. A párttagnak joga és kötelessége, hogy vé­leményt mondjon a vitás kér­désekről, de a határozat el­fogadása után kötelessége ki­venni részét a feladatok tel­jesítéséből, még akkor is ha a vitában e határozatok el­len foglalt állást. Erre a párt belső törvénye, a pártfegye­lem kötelezi a párttagokat. Ellenkező esetben nem beszél­hetnénk kommunista pártról és a pártgyűlések csupán a vitaklub szerepét töltenék be. „A pártbizottság nem oszto­gathat utasításokat, a pártfe­gyelem az önkéntesség elvé­re épül", mondta az egyik if­jú mester. Erdekeit, vajon mi adott okot ilyen állásfoglalás kialakítására. Az eset tanul­ságos, szinte iskolapéldája a pártfegyelem megsértésének. Az üzemi pártbizottság fel­adatul adta a második részle­ges dolgozó pártcsoportveze­töknek, hogy vitassák meg a munkaidő kihasználását, mert a részlegen csökkent a terv­teljesítés. Az említett csoport­gyűlésen több javaslat hang­zott el a munkaszervezés megjavítására, az anyagtaka­rúkosságra. A csoportgyűlés határozata feladatul adta a mesternek — mint a csoport tagjának —, hogy a javasla­tok bevezetésének lehetőségét vitassa meg a részlegvezető­vel, mivel ezek az egész rész­leg munkaszervezését érintik. A mesternek nem volt kifogá­sa a határozat ellen. Annál inkább meglepődött a pártcso­portvezető, mikor a határidő elteltével a javaslatok sorsá­ról érdeklődött. „Elmúlt az az időszak, hogy nekem paran­csolgassatok, a termelésért, így a munkaszervezésért is én felelek. Nem vagyok hajlandó vigyázzba állni a pártbizott­ság előtt." Az ügy a pártbi­zottságon folytatódott. Senki nem kívánta, hogy a mester vigyázzba álljon, de megma­gyarázták neki, hogy a párt­fegyelem, a határozatok telje­sítése mindenkire, igy reá is kötelező. Ezután beszámolt a csoportgyűlésen a javaslatok sorsáról. Kettőt bevezettek, a többit nem találta célszerű­nek a részleg vezetője. Az utóbbi hetekben nem került sor újabb súrlódásokra, s úgy látszott, hogy az ifjú mester beismerte tévedését. A tények — az évzáró gyűlésen elhang­zott felszólalása — azt bizo­nyítja, hogy a pártfegyelmet nem minden esetben tartja kötelezőnek önmagára. Még szerencse, hogy felszólalása nem maradt visszhang nélkül. Munkatársaitól hallhatta, hogy a pártfegyelem valóban az önkéntesség, de az öntuda­tos önkéntesség elvére épül. Vagyis, mikor 3 éve felvették a pártba, ezzel az önkéntes lépésével vállalta a kötele­zettséget, a párt belső törvé­nyeinek megtartását is. Ab­ban igaza volt, hogy a párt­bizottság valóban nem adhat utasításokat a gazdasági ve­zetőknek — hiba volt, ha a múltban így értelmezték a pártvezetők szerepének ér­vényesítését —, de igenis ad­hat feladatot, sőt kötelessége, hogy feladatokkal bízza meg a pártagokat. Nagyon találóan jegyezte meg egy felszólaló, hogy náluk a pártbizottság nem az üzemet, hanem a párt­tagokat irányítja. Ahhoz viszont, hogy valamit érvényesítsünk cselekedni kell. Ezeket a cselekedeteket emberek, a jelen esetben párt­tagok végzik, mégpedig a sa­játmaguk, a szervezetük és a felsőbb pártszervek határoza­tainak alapján. Ebből a mun­kából, a párthatározatok tel­jesítéséből, minden párttag­nak részt kell vállalnia. Mondhatná valaki: de hiszen ez természetes, felesleges er­ről beszélni. Szeretnénk, hogy valóban természetes lenne. Az évzáró pártgyűlések tapaszta­latai viszont arra figyelmez­tetnek, nem minden párttag tartja természetesnek a párt­fegyelmet, a határozatok tel­jesítését. Világosan kell lát­ni, hogy a Központi Bizottság novemberi és decemberi ha­tározata a januári politika folytatását biztosítja — a nemkívánatos szélsőségek nél­kül —, éppen ezért mint egy­séges irányelv nem lehet al­ku tárgya. Jól megjegyeztem egy pártelnök szavait: ne ne­vezze magát kommunistának az, aki nem hajlandó részt vállalni a feladatok teljesíté­séből. CSETÖ JÁNOS Szlovákia mezogazdaségáoak problémái A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter sajtó­tájékoztatója líj bevásárlóközpont A Jednota népi fogyasztási szövetkezet kassai igazgatósá­ga a város déli részén korsze­rű bevásárlóközpontot nyitott. Az épületet a Kohóépítő Vál­lalat dolgozói emelték mintegy 3,7 millió korona beruházással. Közös fedél alatt élelmiszer­bolt, húsbolt, étterem és kávé­ház van, nyáron pedig kerti söntés is nyílik. -mp­Kevés a lakás Bár Kassán már több éve nagy ütemben folyik az építkezés, még mindig kevés a lakás. A múlt év­ben 2420 új lakást adtak át ren­deltetésének. A VNB lakásügyosz tálya 860 új lakást adott át, ugyan­akkor 3800 lakáskiutalás! kérvényt tart nyilván. Munkahelyén 5340 dolgozó nyújtott be lakáskérvényt, a lakásépítő szövetkezelekben pe­dig 300 tag vár üj lakásra. /­(CSTK) — A pozsonyi lapok mezőgazdasági rovatvezetői a napokban részt vettek ján Ja­novicnak, az SZSZK mezőgaz­dasági és élelmezésügyi minisz­terének sajtótájékoztatóján. Bevezetőjében a miniszter azokról a tervekről beszélt, amelyeket a kormánynyilatko­zatból kiindulva a tárca meg akar valósítani. Elsőrendű fel­adatként jelölte meg, hogy a szlovákiai mezőgazdaság fejlő­désében megőrizze az utóbbi három év alatt elért ütemét. Reális alapokra kellene helyez­nünk a szőlőművelést, továbbá a gyümölcs- és zöldtségterme­lés fejlesztésének tervét. Nem lehet ugyanis a központ részé­ről olyan segítségre számítani, mint azt eredetileg feltételez­tük mondotta a miniszter. A minisztérium kutatóinté­zetek támogatásával hozzálát néhány olyan társadalmi-poli­tikai problémának a megoldá­sához, amelyek nemrég még ta­bunak számítottak elméleti sí­kon is. Ide tartoznak különösen a szövetkezeti tulajdonnal, a földtulajdonnal és az örökség­gel összefüggő kérdések. Igen fontos megküzdeni e problé­mákkal a mezőgazdasági ter­melő-szövetkezeti mozgalom to­vábbi fejlődésének szempontjá­ból is. E mozgalom, mint tud­juk idén ünnepli fennállásá­nak 20. évfordulóját. A minisztérium dolgozóinak foglalkozniuk kell a gazdasági reform problémáival és az ezzel kapcsolatban 1970-ig végrehaj­tandó változásokkal. A mezőgazdasági őstermelés költségeinek alakulásába köz­vetlenül és ellenőrizhetetlenül beavatkozik az ipar is a gépek és egyéb szükségletek árának állandó emelésével. E folya­matnak csak úgy lehet elejét venni, ha törvényt hozunk a mezőgazdasági őstermelők vé­delmére. Egyébként továbbra is küzdeni kell az iparnak a me­zőgazdaságra gyakorolt konszo­lidációellenes hatásával. Az anyagi ellátás tekinteté­ben a legkritikusabb a helyzet a feldolgozó iparban: a hús­iparban, a tejiparban, és a hű­tőiparban, a raktározás és a cso­magoló eszközök gyártása terü­letén. Itt számolunk a mező­gazdasági üzemek beruházási kereteivel is. Erről azonban nem lehet adminisztratív úton dönteni. Az élelmiszeriparban, esetleg a kereskedelemben fo­ganatosított beruházásoknak gazdaságilag vonzónak kell lennie a mezőgazdasági válla­latok szempontjából.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents