Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-02 / 5. szám, Vasárnapi Új Szó

„ ... Rövid időn belül előterjesztésre és megvitatásra kerül a bíróságo­kon kívüli rehabilitációt szabályozó törvényjavaslat. Társadalmunk életé­ben, valamint az összes állami szerv tevékenységében kivétel nélkül to­vábbra is érinthetetlen alapelv marad minden polgár jogbiztonsága, a jo­gok, a törvények következetes tisztel ?tben tartása. ALEXANDER DUBČEK (1969. január 8.) USTITIA RLEG PONTOS LESZ Tévedhet-e a Justítia, a törvényhozás, az igazság bekötött szem­mel is mindenki számára — a rémai mitológia örökérvényű taní­tása szerint — egyenlő mérleggel mérő istennője ...? . E legendás hagyomány igazságát megcáfolva — sajnos — az elmúlt két évtized jogi gyakorlata hazánkban számos esetbea en­nek ellenkezőjét bizonyította. E csorbák kárát az ártatlanul el­ítélt személyek ezrei vagy a lakosság jogfosztott, több százezres nemzetiségi csoportjai szenvedték. Az 1968-as esztendő a megújhodási folyamat — Dubček elvtárs gyakori találó szójárásával élve —: az emberi arculatú szocialista társadalom keresésének nem könnyű esztendeje volt. E váratlan eseményekben rendkívül gazdag időszak egyik legpozitívabb ered­ménye, hogy hosszas vajúdás után utat nyitott a törvénytelenségek mielőbbi orvoslásának. A CSKP áprilisi akcióprogramja értelmében a törvénytelenségek mielőbbi felszámolása, a csehszlovák igazságügy különösen torz korszakának éles, igaz képét s nyilvánosság elé táró, felújított törvényszéki tárgyalások s a több ezer rehabilitációs kérelem, a januárban életbe lépett szövetségi államforma és számos egyéb belpolitikai körülmény napjainkban teljesen újszerű feladatok elé állították az igazságszolgáltatást is. Ezekről az aktuális problé­mákról rendeztünk szerkesztőségünkben kerekasztal-beszélgetést, melyre meghívtuk dr. ŠTEFAN BREIERT, Szlovákia Igazságügyi Minisztériumának osztályvezetőjét és dr. MILAN ČIČET, a Komen­ský Egyetem jogi karának adjunktusát. A beszélgetést az aláb­biakban csaknem teljes egészében közöljük. Időszerű kerekasztal-beszélgetés igazságszolgáltatásunk aktuális feladatairól 0; SZÚ: A CSKP akcióprog­ramja tavaly fontos feladatokat ruházott igazságügyi szerveink­re. Joggal érdekelnének hát bennünket — olvasóink nevé­ben — közelebbről ezek az ak­tuális tennivalók, különös te­kintettel az augusztusi esemé­nyeket követő hónapok körül­ményeire. Ma már ugyanis nem titok, hogy pártunk áprilisi cél­kitűzéseinek néhány pontját csak lassabban, bizonyos módo­sításokkal tudjuk majd teljesí­teni. S bár a Központi Bizottság novemberi plénumának határo­zata a január utáni fejlődés po­zitív vonásainak maradéktalan továbbfejlesztését szorgalmaz­za, a lakosság körében sokan mégis attól tartanak, hogy igazságszolgáltatásunk esetleg megtorpan a tavaly kezdett úton ... Dr. ClC: Az akcióprogram ma is, az eddig eltelt jó né­hány hónap ellenére ls a szo­cialista társadalomépítés alap­elvei érvényesítésének útmuta­tója. A múltból ismeretes, hogy mind nálunk, mind más orszá­gokban a szocializmust a legap­róbb részletekig előre megter­vezhető modellként értelmez­ték. A szocializmusnak ilyen el­vei számos esetben csak tör­vényellenes, szociallstaellenes eszközök révén nyertek gyakor­lati érvényesülést. Ma már tud­juk; ezek az adott helyzetben ugyan pozitívnak tűnő célok, a valóságban elfogadhatatlanok és károsak voltak. Amennyi­ben azonban a párt áprilisi ak­cióprogramját nem tévedhetet­len tudományos elméletként, hanem a szocializmus építésé­nek olyan politikai-ideológiai eszközeként értelmezzük, melyet az új, objektív tapasztalatból adódó feltételek szerint bármi­kor korrigálni tudunk, úgy sem­mi sem gátolhat bennünket ab­ban, hogy a benne rögzített gondolatokat életünk mindéin területén tovább fejlesszük. Gondolom, az augusztusi ese­mények ellenére is vonatkozik ez Igazságszolgáltatásunkra, Dr. BREIER: A kérdés azt is célozta, vajon megalapozottak-e a szocialista törvényesség új­bóli megsértésével kapcsolatos aggályok? Itt szeretném hát megjegyezni, hogy a bírók dön­téseiket mindig bizonyos poli­tikai helyzetben, légkörben, bi­zonyos konkrét feltételek kö­zött hozzák. ítéleteik így társa­dalmilag determináltak, meg­határozottak. Az ötvenes évek jellegzetes jogi gyakorlatának tragikus következményeit azon­ban nehezen tudjuk elfelejteni. S mint ilyenek — a jövőt te­kintve — az elhamarkodott vagy törvényellenes döntések • Dr. Milan ČIČ ellent kezesség óva intő pél­dái. Dr. ČIČ: Véleményem szerint, ezek a tapasztalatok magukban még nem jelentenek elegendő biztosítékot a szocialista törvé­nyesség újbóli megsértése el­len. Az akcióprogram ezért szá­mos olyan célt is magába fog­lalt, melyek vetülete a jogi normákban az emberi és pol­gári jogok gyakorlásának elmé­lyítését, illetve védelmét jelen­ti. Példaként hadd soroljak föl csak néhányat: a föderációs al­kotmánytőrvény, a rehabilitá­ciós törvény, a most készülő ügyészségi és bírósági alkot­mánytörvény stb. Ez utóbbi az ügyészek és a bírók szilárd tár­sadalmi, jogi és anyagi helyze­tét biztosítja majd, megteremt­ve így egyúttal a valóban ob­jektív és pártatlan bíráskodás lehetőségeit. 0} SZÖ: A fentiek alapján lo­gikusan adódik hát a kérdés: milyen volt eddig a törvényszé­ki tanácsok és a bírák társa­dalmi helyzete, különös tekin­tettel a bírói függetlenség ké­nyes kérdéseire? Dr. BREIER: A bírók helyze­tét hazánkban az alkotmány ha­tározza meg. Bíráink tehát gya­korlatilag függetlenek és dönté­seiket köztársaságunk jogrend­je és törvényei értelmében hoz­zák. Négy esztendei időszakra választják őket és tevékenysé­gükért választóiknak tartoznak felelősséggel. Az utóbbi a jogi elrendezést az elméleti és gya­korlati dolgozók gyakran bírál­ták. A bírák kötöttsége ugyan­is egyben annyit jelent, hogy mindenkor igazodniuk kell a végrehajtó szervek jogszabály­zatához, vagyis kötelességük betartani kormány és a mi­niszterek rendelkezéseit, hirdet­ményeit is. Ugyanakkor, tekin­tettel arra, hogy az ilyen má­sodlagos jogi normák törvé­nyességének ellenőrzése már nem tartozik a bíróságok jog­körébe, ez egyet jelent azzal, hogy a bírák kötelesek ezeket a jogszabályokat akkor is al­kalmazni, ha ellentétesek a törvénnyel. Dr. ClC: Igaz, a bírák válasz­tások útján történő kinevezése alapjában véve nagyon demok­ratikus megoldás, mégis több fogyatékossága van. Elsősorban jogi és szociális bizonytalansá­got eredményez, s ezzel egyút­tal lekötelezettséget vagy füg­gőséget olyan szervektől, me­lyeik funkcióikba jelölik őket. E tapasztalatból kiindulva a jövőben olyan szempontok sze­rint akarjuk rendezni a bírók jogi helyzetét, hogy munkáju­kat csak az érvényes törvények szerint végezhessék, » bármikor joguk legyen megtagadni min­den törvényellenes utasítás al­kalmazását. A megoldás keresé­sénél szem előtt kell tartani, hogy a bírói függetlenség min­dig bizonyos társadalmi és po­litikai viszonylatban érvényesül. A bíró olyan mértékben lehet független, amennyire azt az adott társadalom számára lehe­tővé teszi. A bírói függetlenség és a jogbiztonság, egyúttal a la­kosság jogbiztonságának őre is. Oj SZÚ: Több neves jogász nyilatkozatából és a tömegtájé­koztatási észközök révén a köz­vélemény már értesült arról, hogy készülőben van az új ügyészségi és bírósági alkot­mánytörvény. Milyen messzire jutottak az illetékes szervek e jelentős jogi norma előkészí­tésében? Dr. ClC: E régen szükségessé vált alkotmánytörvény előkészí-' tésével is a párt áprilisi akció­programjának további, fontos feladatát teljesítjük. A kormány még az elmúlt esztendőben egy jogi szakbizottságot nevezett ki, mely nagyon gyors ütemben dolgozik a törvényjavaslat elő­készítésén. Érvénybe lépése után azonban a szóban forgó okmányt nemcsak olyan jogi normaként szabad majd értel­meznünk, mely a szövetségi ál­lamformában koordinálja és egyensúlyban tartja az igazság mérlegét, hanem olyan törvény­ként is, amely biztosítja a bíró­ságok és az ügyészségek újsze­rű helyzetét, a bíróságok új fel­építését és az emberi jogok, a polgári szabadságjogok bírósági kezességét. Dr. BREIER: A bíróságok szerkezetében további változá­sok ls szükségesek. Gondolok itt pl. arra, hogy a meglevő általános bíróságok gazdasági és közigazgatási törvényszéki tanácsokkal bővülnek. A készü­lő bírósági és ügyészségi alkot­mánytörvény legnagyobb eré­nye a mindenkire egyaránt vo­natkozó törvény előtti egyenlő­ség, a levéltitok, a börtönbün­tetés és a szabadságvesztés fö­lötti jogi ügyelet, a bírói füg­getlenség és több más humá­nus, mind ez idáig azonban gyakran mély csorbát szenve­dett szocialista elvnek biztosí­téka lesz. ÜJ SZÚ: A szövetségi alkot­mánytörvénnyel együtt a Nem­zetgyűlés a Csehszlovákiában kisebbségben élő nemzetiségek • Dr. Štefan BREIER jogait szabályozó törvényjavas­latot is elfogadta. Miképpen ér­vényesül majd ennek vetülete a köznapi jogi gyakorlatban? Dr. ClC: Ez az alkotmánytör­vény keretszerűen rögzíti az itt élő nemzetiségek jogait. A Cseh és a Szlovák Nemzeti Tanácsra váró időszerű feladat ezért, hogy a sajátos nemzeti fejlődés szükségleteinek figyelembe vé­telével pontosan megfogalmaz­za és törvénybe iktassa a nem­zetiségek jogait. Az október 28­án elfogadott kerettörvény har­madik szakasza első bekezdé­sének „c" pontja pl. az anya­nyelv használatának jogát biz­tosítja a hivatalos közegekkel való érintkezésben. A jogi gya­korlatban ez annyit jelent, hogy minden polgárnak jogában áll a bíróságokon saját anyanyelvén beszélni. 01 SZÚ: Ugyancsak a CSKP akcióprogramjának értelmében dolgoznak jogászaink ezekben a napokban a készülő bírósági rehabilitációs törvényen. A ta­valy indult megújhodási folya­mat egyik különösen jelentős pozitív mozzanataképpen bizo­nyos tekintetben már a gyakor­latban is érvényesül ez a tör­vény ... Dr. BREIER: A kerületi bíró­ságokon és a prágai Legfelsőbb Bíróságon már megalakultak a rehabilitációt végző törvényszé­ki tanácsok. A bírák kinevezé­sénél a felettes szervek nagyon gondosan ügyeltek arra, hogy a választottak egyikét se érhesse a múltban végzett tevékenység alapján esetleg a pártosság vád­ja. Többek között ez a biztosí­téka annak, hogy e szenátusok felelősségteljesen s objektíven teszik majd jóvá mindazt, amit a múltban a különböző politi­kai perekben számos polgárral szemben mások vétettek. Igaz, az augusztusi események követ­keztében e folyamat bizonyos meglassulása volt észlelhető, de ez csak átmeneti, és ma már Ismét teljes ütemben dolgoznak a rehabilitáló szenátusok. Oj SZÚ: A javító-nevelő inté­zetek a Belügyminisztérium kö­réből az Igazságügyi Miniszté­rium gondozásába kerültek. Va­jon mi tette szükségessé ezt az intézkedést, s mit jelent majd ez a gyakorlatban? Dr. BREIER: Ezt a jelentős — s hadd tegyem rögtön hozzá — már nagyon régen esedékes lé­pést az akcióprogram célkitű­zései tették lehetővé. Dr. ClC: E változás legfőbb célja, hogy jogi felügyelet alá kerüljenek a szabadságvesztés­re ítélt személyek, esetleg tör­vénysértés esetén mód nyílik az ítélet módosítására. A bör­tönbüntetés az alkotmány bizto­sította polgári jogokba történő komoly beavatkozás. Érthető és megalapozott hát az a követel­mény, hogy az ilyen büntetések Jogosságát mindig független bí­róságok ellenőrizhessék. . Eddig hát a magnószalag. Két szakember s az olvasókat kép­viselő, kérdéseiket tolmácsoló riporter párbeszéde. Tárgyilagos kérdések, és kielégítő, bíztató válaszok. Hallgatásuk közben aka­ratlanul is sorra eszembe jutottak az igazság mérlegének pontos­sága érdekében tett első tavalyi lépések: Heliodor Pika tábornok emlékének tisztázása; új, igazságos ítélet a Besztercebányán fel­újított Žingor-perben; Rudolf Barák, volt belügyminiszter 1983­ban történt elítélése sok tekintetben még ma is homályos körül­ményeinek felderítése céljából elrendelt új kivizsgálás; az itt élő magyarság háború ntáni jogfosztottságának ugyan csupán kései, de mégis elégtételt adó, új beállítású értelmezése... Ali a szalag. Rajta a tárgyilagos kérdések és egyetlen mondat­tal jellemezhető válaszok: lUSTlTIA MÉRLEGE PONTOS LESZ! MIKLÓSI PÉTER

Next

/
Thumbnails
Contents