Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-02 / 5. szám, Vasárnapi Új Szó

— Kempelen Farkas, okit „magyar Faustnak", vagy a XVIII. század Edisonjónak szoktak nevezni, 1734; jönuár 23-án született Pozsonyban. A gimnáziumot Győrben végezte, azután Bécsbén bölcseletet és jogét tanült. Már mint joghallgató latinból németre fordította Mária Terézia törvénykönyvét, amivé!' magára vonta a királynő figyelmét. ' 1755 áprilisában kérvényt nyújtott be a pozsonyi magyar kamarához, hogy nevezzék ki fogalmazónak. Mária Terézia saját kezűleg ezt írta a kér­vényre: „Ismerem Kempelent, alkalma­zása fogalmazóként a magyar kamara nagy nyeresége lesz." És évi hatszáz forintos fizetéssel kinevezte fogalma­zónak a Magyar Kincstári Kamaránál. Kempelen kérvényében megemlítette, hogy beszéli a magyar, a német, a a szlovák, a latin, a francia és az olasz nyelvet. Később angolul is megtanult. Képességeinek, szorgalmának és rend­kívüli munkabírásának megfelelően gyorsan haladt előre hivatalnoki pályá­ján, rövid időn beiül titkár, majd ud­vari tanácsos. 1776-ban már consilia­rusi rangra emelkedett. Általában a legkényesebb és legnagyobb körülte­kintést igénylő feladatokat bízták rá, amelyeket mindig teljes sikerrel oldott meg. Pozsonyban Kempelen családjával n Duna utcai úgynevezett Spindler ház­ban, apósánál lakott. Az épület máso­dik emeletét műhelyei és gyűjteményei részére rendezte be. Kempelen tehetsé­ges festő és rézmetsző volt. Lakásának falait saját képei és metszetei díszí­tették. Művészetének köszönhette, hogy a bécsi Szépművészeti Akadémia tisz­teletbeli tagjává választották. Rajzai­ból 230-at őriz a kassai múzeum. A pozsonyi, úgynevezett repülő híd létesítése 1770-ben Kempelen nevéhez fűződik. 1773-ban a pozsonyi vár szá­mára vízmerítőgépet szerkesztett, majd a budai királyi vár vízellátását oldotta meg. A bécsi schönbrunnl császári park szökőkutai Kempelen elgondolása és tervei szerint létesültek. Terveket dolgozott ki a Csallóköz ön­tözésére, víziutak létesítésére, többek között kidolgozta egy csatorna tervét, amely Budát, illetőleg Pestet Fiúméval, Így az Adriai-tengerrel kötötte volna össze. Kempelennek része volt a budai vár építésében is. 0 alakította át a II. Jó­zsef által megszüntetett karmeliták budai kolostorát színházzá, amelyben „Perseus és Andromeda" című drámá­ja a bécsi Hoftheater után szintén elő­adásra került. 1777-ben Mária Terézia Budára he­lyezte át a nagyszombati egyetemet. Erre különösen Kempelen beszélte rá, aki meggyőzően azzal érvelt, hogy Ma­gyarország egyetlen egyetemének he­lye nem lehet egy vidéki kisváros, ha­nem kizárólag az ország szellemi köz­pontja. Kempelent világhírövé sakkautoma­szédét, kivéve a királynőt, aki felszó­lította őt, hogy adjon bizonyságot tech­nikai képességeiről. Kempelen hazatért Pozsonyba és fél esztendő alatt elké­szítette sakkautomatáját, amely egy tö­rök basának öltöztetett fabábúból állt, „aki" egy alacsony szekrény mögött széken ült és a szekrényen elhelyezett KEMPELEN VILÁGHÍRŰ AUTOMATÁJA (A feltaláló saját rézmetszete alapján) tája tette, amelyet 1769-ben Pozsonyban készített. Ebben az esztendőben Pelle­tier francia mutatványos a bécsi udvar előtt mágneses kísérleteket mutatott be nagy csodálatot keltve. Az előadá­son jelenlevő Kempelennél Mária Teré­zia érdeklődött a megfoghatatlan je­lenségek nyitjáról. Kempelen, aki jól értette a francia kísérletéit, azt «vála­szolta, hogy ő mindennél csodálatosabb dolgokat tudna készíteni.. Az udvarbe­liek kérkedésnek vették Kempelen be­sakktáblán hihetetlen ügyességgel Ját­szott. A szekrény lábainak végére gör­gőket erősített, miáltal eltolható volt abból a célból, hogy így elhárítsa a gyanút, miszerint a szekrényben eset­leg valaki rejtőzködne. Kempelen bár­kinek készségesen megengedte, hogy belenézzen az automata belsejébe, ahol mindenféle rugót, huzalt, kereket, óraműhöz hasonló szerkezetet láthatott a szemlélő. Az egyes játszmák megkez­dése előtt Kempelen mindig felhúzta a szerkezetet, úgy, mint az órákat szok­ták, és annak zakatoló járása játszma befejezéséig hallható volt. Az automata kora legkiválóbb játékosaival szemben úgyszólván egyetlen játszámát sem ve­szített, s mindenütt hallatlan sikert és bámulatot aratott. Kempelen II. József kívánságára, bár nem szívesen, beutaz­ta automatájával Európát; útja valósá­gos diadalút volt. Napóleon Schönbrunnban látni kí­vánta az automatát és leült, hogy összemérje vele tudását, de amikor vereség kezdte fenyegetni, szándékosan hibás lépést tett. A török visszatette helyére a figurát és húzott. Ugyanígy történt a második hibás lépés után is, de a harmadiknál a török az összes bábút lesöpörte a tábláról. Ekkor a császár mosolyogva felkelt és szem­mel láthatólag örült, hogy még egy automatát is sikerült kihoznia sodrá­ból. Kempelen halála után fia, Károly, udvari kamarai fogalmazó, eladta az automatát Maelzel Lénárd bécsi udvari mechanikusnak, ki maga is foglalko­zott automaták szerkesztésével. Mael­zel a sakkozógépet amerikai körútra vitte, ott is nagy diadallal mutatta be. A gép 1854-ben Philadelphiában el­égett. A sakkautomatának szinte belátha­tatlan nemzetközi irodalma van. Sokan szerették voln megfejteni titkát, s bár ez sohasem sikerült, „annyi bizonyos, hogy a gépben ember volt", amint azt Kempelen egyenes leszármazottja, Béla nevű ükunokája írta. Kempelen csak mint gyermekjátékot és mechanikai tréfát emlegette auto­matáját és mosolygott rajta, hogy a vi­lág bámulja. A gépről később metsze­teket készített, melyek Kempelen bizal­mas barátjának, Windisch Károly Gott­líeb 1783-ban Pozsonyban megjelent és számos nyelvre lefordított „Briefe über den Schachspieler des Herrn von Kem­pelen" című könyvét díszítik. Kempelen az emberi hangot utánzó „hangdobozt", más szóval: beszélőgépet is készített. A gép szerkezetének esz­méjét egy csallóközi dudás játéka ad­ta. A gép billentyűk lenyomása által hangokat adott, amelyek 4—5-éves gyermek hangjához hasonlítottak. Kem­pelen kijelentése szerint a fonetikával kapcsolatos vizsgálódásainak és kísér­leteinek a célja a süketnémák beszélni tanulásának megkönnyítése, valamint a beszédhibákban szenvedők artikuláció­jának javítása volt. Az eredeti, gép ma a londoni „King a College" természettu­dományi múzeumának becses darabja. A mai írógép prototípusát Kempelen készítette. Evvel a sajtórendszerű író­géppel — ugyancsak saját kijelentése szerint — a világtalanok sorsán kívánt könnyíteni. Kempelen további találmá­nyai közül különös figyelmet érdemel egy gőzgép, melyet Bécsben a városi árokban a Stubenthor mellett állított fel. A gép dugattyújának egyenes irá-< nyú mozgását forgattyú alkalmazásával alakította át, ami által az eddig legin­kább csak szivattyúzásra használt gőz­gépet mindenféle más mechanikai mun­kára használhatóvá tette. A forgattyú feltalálásának dicsősége tehát nemcsak az angolok híres James Wattját, hanem ugyanúgy Kempelent ls megilleti. Kempelen 1798-ban negyvenhárom évi szolgálat után nyugalomba vonult, de élete végéig fáradhatatlanul dolgo­zott otthonában. A nyarat kedvelt tar­tózkodási helyén, a csallóközi Gombán töltötte, ahol birtoka volt. 1804. március 26-án halt meg Bécs­ben, ott van eltemetve. A mai Klemen­sova utca Bratislavában azelőtt Kempe­len Farkas nevét viselte. Budapesten a XII. kerület egyik utcáját róla nevez­ték el. DR. FRANK VILMOS

Next

/
Thumbnails
Contents