Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-02 / 5. szám, Vasárnapi Új Szó

Milyen lesz az Intercontinental? # A szállóvendég lélektana # Világ1 diszpecsing • Legenda és valóság a dollárícölcsön körül Az Intercontinentalról a prágai gyorsvonaton hallottam először. Két építőipari szakmunkás beszélgetett csendesen az építkezésről, ahol dollárral fizetnek. Az építkezésről, ahol amerikai a mérnök, angol az építésvezető és a pallér. Csak éppen a kőművesek, ácsok és segédmunkások hazaiak. Viszont ezek is annyi dollárt keresnek, hogy ez mindenért kárpótolja őket. „Á II i t ó I a g" — tette hozzá a jólértesült munkás. Az egyik Vencel téri kávéházban megkérdeztem az ismerősömtől: igaz-e ez? Azt felelte az illető: igaz. Mi több, egy történetet is elmondott. Állítólag azon az építkezésen rejtett kamera figyeli a munkásokat. Mindenki szorgalma után kap fizetést. Ezért halad oly gyorsan a munka. Meg azért, hogy nem közönséges csehszlovák koronával, hanem dollárral fizetnek ... — Igaz ez? — kérdeztem még aznap egy ácstól. Az építkezésre a Moldva partján, a Jogi Fakultás tőszomszédságában bukkantam rá. — Kérdezze meg az építésvezetőtől. És a mérnököktől... — Csakhogy...* angolul én enyhén szólva gyengén beszélek ... — Én is — felelt Josef Skarek építész. Igy osehül leszünk kénytelenek beszélgetni az építkezésről — miután megkerestem őt munkahelyén. A prágaiakra jellemző kesernyés iróniával mondta ezt. Olyan közvetlen légkört teremtett ezzel, amilyen csak régi ismerősök között lehetséges. — Igaz, hogy dollárral fizetnek? — Nem Igazi — Igaz, hogy rendkívül gyorsan halad a munka? — Igaz! Néhány ismerősöm „Moldva-parti csodaként" emlegeti ezt az építkezést. — Igaz, hogy az építkezéssel egyidőben az amerikai tőke beszivárgása is megkezdődött? — Nem igaz. Az az igazság, hogy a Cedok egy korszerű — — jobban mondva több korszerű — szállodát akar építeni. Kapcsolatba lépett az IHC amerikai részvénytársasággal és feltette a kérdést: Nem lenne-e hajlandó együttműködni? Az IHC részvények többsége a Panam repülőtársaság birtokában van. Ennek gépei Prágában is leszállnak. Prágának viszont kevés a szállodája, így a Panam gépeken érkező vendégek sokszor csak nehézségek árán jutnak szálláshoz. Sokan ezért nem utaztak Prágába, így csökkentő Panam forgalma és nyeresége. Hogy az elkövetkező években ez ne legyen, a részvénytársaság igent mondott. Jelentős összegű dollárkölcsönt folyósított berendezésekre, építőipari gépekre, hogy a szálloda minél hamarabb tető alá kerülhessen, — Tehát mégiscsak a dollár.. . Nem elsősorban a dollár. A kemény v-aluta csak lehetőséget adott egyes elképzelések megvalósításához. Hogy bebizonyíthassuk: a mi munkásaink, technikusaink is képesek gyorsan és jól dolgozni. Még akkor is, ha „csak" csehszlovák koronával fizetjük őket. Viszont jól megfizetjük azt, aki jól dolgozik. Ez az építkezés az iskolapéldája annak, hogyan kellene dolgozni mindenütt — és embereket érdekeltekké tenni. — A dollárkölcsönnel mit kezdtek? — Azt vásároltunk rajta, amire legnagyobb szükségünk volt. Építőipari gépeket. Ezek nélkül ugyanis hiába végzünk összehasonlításokat, hiába bíráljuk a munkaszervezést. A dolláron a nálunk gyártottaknál lényegesen nagyobb teljesítményű építőipari gépeket vásároltunk. NyugatNémetországban, Amerikában. Van például egy gépünk, amely a betont — 15 köbmétert óránként — 95 méter magasba képes feiszivattyúzni. A kezelő személyzet az egész folyamatot gombnyomással irányítja. Ez csak egy gép a sok közül. Viszont jellemző eset, jól megmutatja, hogy a mi építőipari gépeink színvonala mennyire lemaradt a világcsúcstól. — Biztosan sokba került a gép . .. — Hetvenezer márkába. Viszont a cég, amely szállította, kiváló szervíz-hálózattal rendelkezik. Szükség esetén telefonálunk nekik és a javítást végző szerelő órákon belül megérkezik. Nálunk az ilyen gyorsaság hasonló esetekben teljesen ismeretlen fogalom. — És a munkások? Azok a mi embereink ... — Azokat jól megfizetjük. Egyszer-kétszer ugyan előfordult, hogy egy-egy gépkezelő csak hétfőn délután érkezett munkába. A drága gép miattuk vesztegelt. Nézzen, aminek akar, tartson kőszívűnek, de elárulom: eltanácsoltuk őket. Helyükbe újak kerültek, akik lelkiismeretesen kihasználják a gépeket. Véleményem szerint az elbocsátás nem volt antiszociális tett. Akkor lenne az, ha elnéznénk a gépek, az emberek veszteglését. Viszont még egyszer leszögezem: a rendesen dolgozókat rendesen megfizetjük. — Milyen szálloda lesz az Intercontinental? — Korszerű, 818 ágyas szállodát építünk. Az ország legnagyobb hotelje lesz. A dollárkölcsönön kívül tanácsadó-szolgálatot is kapunk az említett részvénytársaságtól. Amerikában a szállodatulajdonosok például a vendég lélektanával is foglalkoznak. Érdekli őket, milyen berendezésű, milyen szobákban, lakosztályokban érzi magát jól a vendég. Még azt is megvizsgálták, milyen típusú ágyakban alszanak a legszívesebben, hogy automatával, vagy pedig személyzettel szolgáltatják-e ki maA MESTER: EZ AZ ÉPÍTKEZÉS NEM SZOCIÁLIS INTÉZMÉNY. gukat, ha a kettő közül választani kell . . . — Ügy-e, automotával? — Tévedés! Kiderült, hogy a hotelszoba társtalanságában a vendégnek jobban esik, ha élő emberek mozognak körülötte. Ezt mi is figyelembe vesszük, az épület nem lesz túlautomatizálva. A személyzet lélekszáma körülbelül 600 lesz, pincérek, szobalányok, szakácsok, portások, liftboyok, gazdasági dolgozók, autószerelők stb. JÓL MELÓZUNK ÉS — JÓ FIZETÉST KAPUNK. MEGÉRI! — Ügy vélem, hogy az IHCval szemben azért a Čedoknak vannak kötelezettségei . . . — A kölcsön egyik feltétele, hogy az Intercontinental szobáinak többségében a Panam gépein ideérkező vendégeket szállásoljuk el. Más szóval: a társaság gépein érkező vendég minden esetben biztosan kap szállást. — Ez nem is olyan súlyos feltétel . . . — Rendkívül kedvező feltétel, hiszen az ilyen vendégek többsége valutát hoz az országba. Csak úgy a érdekességként hadd mondjan el, hogyan történik „Panam-éknál a szobafoglalás. Elektronikus számítógép segítségével. Az óriásgépek állandó kapcsolatban vannak a szállodai diszpécser-központtal. Ez a központ New Yorkban van. A légikisasszonyok tudatják a központtal a vendégek szobaigényeit, a központ pedig érintkezésbe lép a világ legkülönbözőbb tájain működő hotelekkel. Mindez percek alatt lebonyolítható. — Úgy tudom, hogy ön itt a beruházót, a Čedokot képviseli. Véleménye szerint kifizetődő beruházás a szállodaépítés? — Rendkívül kifizetődő. Különösen, ha olyan gyorsan építünk, mint a jelen esetben. Az Intercontinental két év alatt elkészül. Pontosan, előre kidolgozott harmonogram szerint haladunk. Bonyolult körülmények között dolgozunk, mert egyrészt a Moldva vízszintje alatt jó tíz méterrel kellett alapoznunk, másrészt pedig egy köröskörül beépített területen folyik a munka. Itt minden tehergépkocsi kiürítése, minden egyes daru felállítása perc —órára történik. A harmonogram kidolgozásában sokat tanulhattunk az amerikaiaktól. Ok a felhőkarcolók tőszomszédságában* a nagy utcai forgalom megállítása, fenntartása nélkül építenek. Hagyományos „csehszlovák" módszerrel egy ilyen szállodát — pl. a brnói Internationalt — négy és fél—öt év alatt tudtuk csak tető alá hozni. Aszimmetrikus épületről van szó, amely hat-, hét- és nyolc-emeletes lesz. Műépitészeti szempontból ügyelni kellett arra is, hogy az új épület szervesen beleilleszkedjék a környezetbe. Ezzel magyarázható, hogy nem felhőkarcolót, hanem ilyen aránylag alacsony épületet terveztünk. Előbb a rentabilitásról érdeklődött. Számításunk szerint a 213 millió korona — ennyibe kerül az építés — 7—8 év alatt visszatérül. ÉS nem mellékes, hogy devizában térül vissza. Építészeti körökben az Intercontinental építésével kapcsolatban Moldva-parti csodáról beszélnek. Az igazság az, hogy nem élünk a csodatevések korszakában. A siker magyarázata egyszerű: ezen a munkahelyen az építtőipar korszerűsítéséről nemcsak beszélnek, hanem komolyan is veszik. A devizát korszerű gépekre adták. A devizakölcsön egy részét tanulmányutakra fordították. Ilyen körülmények között azután a csehszlovákiai építőipari munkás valóban csodával határos tetteket művel. TÓTH MIHÁLY GOMBNYOMÁSSAL IRANYfTJA A BETONFECSKENDÖT