Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-11 / 35. szám, kedd

FÖDERÁCIÓS GOND: A régi szerv nem törődik velük — az ú j még viem vette át őket Tények,tervek és a nagy kérdőjel Miért nem énekel Csík János? Nemrégen emlékeztünk meg a Steiner Gábor nevet viseld komáromi hajógyár alapításának hetvenedik évfordulójáról. (Csető János: Emlék és valóság, 196B. november 17.) Egy idős nyugdíjas, Mézes józsef emlékein keresztül betekintést nyerhettünk a nevezetes üzem múltjába, fejlődésébe... A gyár ifjabb dolgozóival a jelenről beszélgettünk. Hogyan látják a világot, amelyben élnek, az Üzemet, amelyben dolgoznak? HAJÓGYÁRI KÉ" Szabó Antal elektrotechnikus. Harminckét éves, tíz éve dolgozik a hajógyárban, öt éve nős, felesége pedagógus, most várják az első babát. Előbb berendezkedtek, hogy legyen a gyereknek otthona. Szabó Antal mindenben pontos és mértéktartó. Különben nem felelhetne meg a beosztásának: igen sok múlik figyelmén vagy figyelmetlenségén. De Szabó nemcsak pontos, hanem lelkes is. Munkáján kívül szereti a képzőművészetet, a komoly zenét és irodalmat. Az asztronómia iránt érdeklődik. Mindjárt meg is szeretné magyarázni, hogyan került kapcsolatba ezzel a tárggyal; fejtegetni kívánja ismereteit, kérésemre azonban ezt máskorra halasztjuk. Beszéljen inkább önmagáról, munkájáról, az üzem ifjú munkásairól, akiknek vezetését rábízták. — Mesterségemet Vítkovicén tanultam és ha valamit sajnálok, akkor azt, hogy az ott tapasztalt munkafegyelmet nem hozhattam ide magammal. De elkövetek mindent, hogy jó hatással legyek környezetemre és magam ellent tudjak állni minden negatív irányzatú kísértésnek ... Szerintem nagy baj, hogy az ifjúságot manapság nem nevelik lelki életre. Rá kellene őket vezetni az élet szépségeinek a felismerésére. Vágyakat kellene bennük ébreszteni, lappangó tehetségüket tudatosítani és ezáltal aktivizálni. Amíg nem él valakiben vágyakozás valami iránt, addig nem tehet és nem is tesz semmit annak teljesüléséért... Szabó Antal nagymegyeri. Apja kertész volt. Gondolkodásmódja kialakulásához — úgymond — hozzájárult Csehország, a sok színpadjával, kultúrtörténeti nevezetességeivel. Ostraván látott először operát. Rossinit, Straussot, Puccinit... Azóta imádja a komoly zenét. Értékes lemezgyűjteménye van ... Nem szereti a beat-muzsikát. Bérletet vett a Területi Színházba és egyetlen bemutatót sem mulaszt el. — Sokan beszélnek manapság a nemzetiségi kérdésről, de amikor tenni kell Valamit... közönnyel találkozik az ember — folytatja Szabó Antal és félreérthetetlenül a színház üres széksoraira célozgat. A fiatalság ellenállása? Szabó szerint egzisztenciális harc. Adott esetekben helyesli az ellenállást, de nem a legújabb formáját. — Nem élünk a középkorban, hogy máglyára vigyük az emberi életet. Az alkotói büszkeség árad szavaiból, amikor a „hajókról" beszél. — A „mi hajóinknak" korszerű, mondhatnám tökéletes felszerelésük van. Alkalmasak az éjjel-nappal való üzemeltetésre. Megbirkóznak minden időjárással és a legnehezebb körülményekkel. A hajón a motorok működésén kívül fontos szerepe van a navigációnak. A mi hajóinkon teljesen automatizáltuk a kormányzást. A főmotorok vezetése távvezérléssel történik. Fedélzeti berendezéseink közül legfontosabb a radar, a rádiópellengátor, geokompasz, sebesség- és mélységmérő ... Ogy beszél, mintha vizsgázna. Vagy vizsgáztatna ... — Nagyon szereti a hajót — jegyzem meg, látva a lelkesedését ... — Nagyon — feleli kissé zavartan és hozzáteszi: és nagyon sajnálom, hogy Ilyen helyzetbe került a hajógyár. Remélem, szerencsésen átvészeli a nehézségeket. Már voltam több hajógyárban, külföldön is ... és mondhatom, a mi hajóink minőség szempontjából európai szinvonalat érnek el. Nem is akarok elmenni innen soha és nem értem, miért olyan nagy a fluktuáció ... Pedig én, mint az ifjúsági szervezet elnöke, mindent elkövetek, hogy fiataljaink érdeklődését az élet értékei felé fordítsam. A rádióamatőrök számára szakkört létesítettünk az üzemben. Képzőművészeti szakkörünk is van, Mester Pál vezetésével. Aztán német és angol nyelvtanfolyamot is nyitottunk ... Szóval van lehetőség a fejlődésre ... Szabó még próbálja megmagyarázni a „demoralizációt". — Tetszik tudni, a bizonytalanság, melyben élünk ... A hajógyár gazdasági nehézségei... Nem tudjuk, mit hoz a holnap. Szerintem ezért az általános érdektelenség mindenfelé. Az az érzésem, hogy a mai ember sokkal kevesebbet tud, mint a 2000 év előtti... Olyan nehéz a hajógyár helyzete? — kérdezzük Csík János igazgatóhelyettest. — Igen — válaszolja gondterhelten. — Főproblémánk most elsősorban az átalakulásból, a föderációból ered. A régi szerv, amelyhez tartoztunk, már nem törődik velünk, az új még nem vett át. Ebből természete sen rengeteg anyagi kár származik, melyhez hozzájárulnak a napi gondok. Például... alacsony vízállásnál nem tudunk úszópróbát tartani, magas vízállásnál a hidakkal van baj. Mínusz öt foknál nem lehet hegeszteni, nulla alatt nem lehet festeni. Ezek csupán napi gondok. Az emberek azonban fizetésre ilyenkor is számítanak, tehát dolgozni akarnak, termelni. Az alapórabér nem elég a megélhetésre. De hát, ha jól emlékszem, minderről a közelmúltban már beszámolt az Oj szó. Tessék utánanézni... Az elmúlt év utolsó negyedében objektív akadályok miatt nem teljesítettük a tervet. Több mint négyezer ember élete függ a gyár eredményeitől. De ... tudja mit? Beszéljünk inkább másról... — Jól Beszéljünk akkor magáról! Csík János neve nem ismeretlen a hazai magyarság előtt. A háború utáni években sokat jelentett a hangja ... amikor még nem volt Magyarországról hanglemezbehozatal, nem volt magyar színház, magyar kultúrélet. Tulajdonképpen miért hagyott fel az énekléssel? — Nem így gondoltam a „másról" beszélést, de azért erre is felelhetek. Nem nagyon fért meg egymás mellett a hajóépítés és a nótázás. Beosztásom egész embert követelt. Választanom kellett. Szívem a hajókhoz húzott. Nem csoda ... Hosszú évek óta csinálom. Már az új hajógyár indulásánál ott voltam. Alapító tagja a kis csoportnak, mely az új gyár színvonalát létrehozta. Áthoztam ide Csehországban szerzett tapasztalataimat, a munkamódszereket ... Most már csak ünnepélyes alkalmakkor, „magánkedvtelésből" dalolok... De akkor szívesen... Lehet, ha még egyszer választás előtt állnék, másképpen döntenék ... Igen, tudjuk... Az áldozat, amit hozott, nem talált mindenütt megértésre. Koholmányok alapján belegázoltak a becsületébe. Szerencsére a vádak éppen alaptalanságuknál fogva kártyavárként omlottak össze, és a hatvankettes esztendő meghozta Csík János számára is az elégtételt. A meghurcoltatás éveinek nyomait azonban nem lehetett többé kitörölni. Lelkileg, fizikailag megtörték a nótáskedvű Csík Jancsit. Elhall ajkán az énekszó... és ha valami igazán fájt neki, akkor az, hogy azok, akikben valamikor magyar dalaival a lelket tartotta, óvatossá váltak, megijedtek ... távol maradtak tőle ... Szerencsére ezek voltak kevesebben. A többség, főleg hajóépítő társai kitartottak mellette. Reméljük, mindez a múltéi Nem vagyunk olyan gazdagok mi, idevalósi magyarok, hogy lemondhatnánk Csík János hangjáról... Jó lenne, ha a rádió, televízió, a hanglemezgyár „újra! felfigyelne rá ... — Nem beszélnénk valami másról? — fordul felém ismét a komáromi hajógyár igazgatóhelyettese. — Beszéljünk talán a fiaimról. Az egyikből hajóépítőt nevelek ... Vagy beszéljünk inkább a hajókról... Tudja, a hajógyártás szíve a rajzpadló... Ennek a munkának minden fortélyát ismerem. Sokáig voltam ott is vezető állásban ... Jöjjön ... mutatok valamit... — A bejárati folyosóra vezet, a falra épített plasztikus alaprajzok elé. — Látja ... ezen az alaprajzon ellenőrizhető, hogyan kerül minden egyes hajótest a vízre... Itt látható miként vannak összeépítve a csarnokok, hogyan vándorol az épülő hajótest a befejező csarnokig, onnan a mozgóhídra, a leeresztőre és végül a vízbe. Ezen a táblán láthatja, hogy melyik hónapban, melyik hajót vagy hajókat kell átadnunk a megrendelőnek . . . Az átvilágított színes diapozitíveken a hajógyár építési programja képekben, az első köztársaság idejéből napjainkig. Valóban! Látom a kerekes gőzöst, mely Kína számára készült, „Elizabethet", melyet az angolok rendeltek .. . — Annak idején a Duna büszkesége volt — jegyzi meg Csík János. A modern autóutánfutót is látom, melyet melléktermékként készít a gyár. Csónaktestté alakítható. Rövidesen, piacunkon is megjelenik. Látok elevátorokat és baggereket. (Szintén melléktermékek.) És látom a rövidesen gyártásra kerülő hajók alaprajzát. Sajnos ... ekkor kísérőmet értekezletre szólítják, szemlélődésemet a gyár három másik dolgozójával folytatom, és érdeklődésemmel lassacskán teljesen feléjük fordulok. Gaborek Erzsébet (a gyárban Zsazsaj — a személyzeti osztály vezetője, valamint az üzemi nöbizottság elnöke. — Üzemünk dolgozóinak mintegy huszonöt százaléka nő — kezdi kissé hivatalosan, ahogy már beosztásához illik ... Érzékelhető, hogy gyakran mondja el, gyűléseken, tanácskozásokon, amikor asszonytársai érdekeiért harcol. De pár mondat után enged hivatalos tartózkodásából és kedves mosolygással, szerényen vallja be: — Nekem nincsen családom, férjem sincs... nem is volt soha, de volt nyolc testvérem, tudom tehát mit jelent a gond és a gyerek. A mi asszonyainknak nem jut idejük arra, hogy személyesen harcoljanak saját érdekeikért, én teszem helyettük. Huszonöt százalék nőmunkás — a nehéziparban — jelentős tényező, mert ilyen helyen kevés a női munkalehetőség ... Most az a tervünk, hogy a nőket ezután csak két műszakban foglalkoztatjuk a régi három helyett. Ezáltal a régen vitatott előírásnak is eleget teszünk, mert elsősorban a nők éjszakai foglalkoztatása szűnik meg. — A vezetőség gondjain iš enyhítünk ... és megkönnyítjük ezzel az itt foglalkoztatott aszszonyok életét. Ugyanis a lakótelepen csak bölcsőde van eddig, óvoda nincs. Nincs üzlet az üzemben, ahol bevásárolhatnának, és mire a városba érnek, nem kapnak semmit. Csak két szabad szombatjuk van. Ezen is próbálunk javítani vagy munkaidőcsökkentéssel, vagy négy szabad szombattal. Harcolni kell bizony mindenért. Azért is, hogy asszonyaink emberibb, illetve asszonyibb életet élhessenek. A mi asszonyaink, lányaink nem juthatnak el soha színházba, nem jutnak szórakozáshoz, mert annak, aki ezen a helyen nyolc órát ledolgozik, már se kedve, se ideje fodrásznál várakozni. No és munkából, kockás szoknyában sem jár már manapság egy nő sem színházba, kávéházba ... Gaborek Zsazsa hat éve tölti be funkcióját. Most nevel a maga számára segítséget, mert egyedüli nő a vezetőségben, és sok férfival kerül szembe. Március nyolcadikára pedig — mint mondja —Gobbi Hildával szeretne egy „Mama" estet rendezni vidám és komoly számokból. — Az több, mint egy zacskó cukorka, nem igaz? A nyugdíjba készülő, de még jó erőben levő Jandás Józseffel, a lakatosműhely vezetőjével is váltunk pár szót. Sok száz ember tanult ki a keze alatt, kiváló szakemberek váltak belőlük, mérnökök is... Nagy résziik itt dolgozik a gyárban. Ö, a mester ötven év alatt sok száz hajón dolgozott, de csak egyszer ment végig a Dunán. Átélt néhány „váltást" és az azzal járó kényelmetlenségeket. Most átengedi helyét a fiataloknak. Saját kis házán dolgozgat majd, amit az Ötven év alatt szerzett, kertészkedik, rózsákat nevel... Körmendy Ferenc csak egy év múlva megy .nyugdíjba, ö a kultúrának szenteli életét. — Régi „motoros" vagyok — mondja mosolyogva, ami azt jelenti, hogy szabad idejében eddig is azt tette, és az újságírókkal veszekszik majd, amiért aránytalanul többet foglalkoznak a táncdalénekesekkel, mint a színház tagjainak népszerűsítésével. Persze kicsit „haza" beszél Körmendy Ferenc, mivelhogy a felesége a színház súgőnője, ő maga pedig a CSEMADOK komáromi helyi csoportjának vezető tagja. De igazságából egyik sem von le semmit... Így peregnek a hajógyári emberek hétköznapjai az évforduló után. Négyezernél több munkás, négyezernél több emberi sors, ugyanannyi vélemény. Té nyek, tervek, emberek... és egy nagy kérdőjel: — Mit tartogat számukra a holnap? DAV1D TERÉZ Csík János (középen) egy külföldi újságírónak ad magyarázatot.. . (Karol Vlőko felvételei.)