Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1969-02-02 / 5. szám, Vasárnapi Új Szó
(Folytatás az 1. oldalról) egyre inkább zsugorodott az a tér, mely a párt, mint a társadalom vezető ereje számára biztosítja a felgyülemlett bonyolult kérdések folyamatos megoldását. Az a paradox helyzet állt elő, hogy a január politikája miatt rendkívül népszerűvé vált pártvezetés hovatovább önmagát fosztotta meg lehetőségeitől, s tempót veszítve egyre inkább előtérbe kerültek azok az erők, melyeknek céljai nemegyszer távol estek a szocializmus célkitűzéseitől. S bár egy pillanatra. sem állítjuk, hogy a bonyolult helyzet ellenére hiányában lettünk volna azon erőknek, melyek képesek lettek volna döntő csapást mérni ezekre a fondorlatokra, mindenképpen fogyatékosságnak könyvelhetjük el, hogy a szocialista demokrácia elveinek következetes érvényesítése helyett az ösztönösség kapott helyet. Most, amikor a válság-állapotból kivezető utat keressük, egyértelműen hangsúlyozni kell azt is, hogy ezt csakis a januári út — hibáktól, következetlenségektől mentes — folytatásában látjuk. Mert nem az ESZME, hanem a megvalósítás hagyott, s hagy ma is kívánalmakat maga után. Azért hangsúlyozzuk ezt külön nyomatékkal, mivel sokan vannak manapság olyanok, akik leegyszerűsítve szemlélik a JANUÁR elindította eszméket, elképzeléseket, s azt a legszívesebben csak a hibákra korlátoznák. Márpedig január eszméit csak azok értelmezhetik igy, akik _ a január előtti állapotok rabjai. Tőlük nem joEbak azok, akik a társadalmi válság idején a „tiszta demokrácia", vagy az „abszolút szabadság" elméletét fejtegetik, illetve a „moszkvai és csehszlovák" szocializmus jellemjegyeit hasonlítgatják, hajtogatják. A mai napok lényege, hogy a szavak inflációja után végre eljussunk ahhoz az állapothoz, mely feltétele és biztosítéka a januári gondolat megvalósításának. Mert a szocializmus mélyen demokratikus, humánus és igazán népi társadalmi rendszerének megvalósításáról nem mondtunk le. Ez azonban azt is jelenti, hogy a társadalmi törvényeket ismerve tudatosítjuk azt is, hogy a szocializmus és a demokrácia eleve szervezettséget, a társas együttélés szabályainak tiszteletben tartását követeli. Tehát rendet és tudatosságot, a káosz és anarchia helyett. A történelem könyörtelen parancsa diktálja ezt, mert csak igy teremthetjük meg a feltételeket a demokratikus eszmék és jogok kiteljesítésére. S mivel e kérdésnek — egy megosztott világban — nemcsak belső, de külső vonatkozásai is vannak — ezeket sem mellőzhetjük. E kérdés nemzetközi összefüggéseire egyébként az augusztusi események is figyelmeztettek bennünket. Semmiképpen sem lehet tehát mindegy, hogy a politikai élet eseményei a jövőben hogy alakulnak. Ha a legfelsőbb vezetésben mutatkozó jelenségeket nézzük, azt a tényt, hogy „az ellentétek egysége" helyett „csupán ellentétek vannak és semmiféle egység", ez mindenképpen a párt cselekvő képességét bénítja. Bármennyire is tudjuk, hogy ezt a helyzetet a felhalmozódott megoldatlan kérdések, valamint egy politikai gyakorlat következetlenségei okozták — s egyetlen kivezető utat a pártkongresszus összehívása jelentené — látnunk kell azt is, legalábbis viszonylagos nyugalomra van szükség ahhoz, hogy a párt legfelsőbb fóruma ezekben a kérdésekben dönthessen. Az adott helyzetből, objektív tényezőkből kiindulva — mivel csodák ritkán történnek — nem marad hát más, minthogy az előállt helyzetből a párt világosan megfogalmazott offenzív politikájával keressük a kivezető utat. Ez ugyan feltételezi az erők kisebb-nagyobb találkozását, sőt élesebb konfliktusait, a kérdés lenini módszerekre épülő, s távola t i "Szempontú megoldása azonban a kivezető út egyetlen — elfogadható — lehetősége. Bár a CSKP KB novemberi plénumának határozata s a decemberi következtetések ezen elvek érvényesülésének nyitott utat, sajnos, mégis azt láthatjuk, hogy a határozatok teljesítéséről alig esik szó. Ebben az esetben ismét joggal vetődik fel a kérdés, helyes-e ez a program, s van-e kiút a jelenlegi helyzetből? A válasz egyértelműen: IGEN lehet, mert a kiutat a januári eszmék következetes, megalkuvás nélküli érvényesítésében látjuk. Abban a politikai gyakorlatban, mely — ahogy a novemberi és decemberi ülés leszögezte — a következetes, kétfrontos harc alapján ér csak célhoz. Csak úgy tudjuk a januári eszmék érvényesülését biztosítani, ha a párt és a társadalom egészséges erőit egyesítve nem adjuk fel a harcot egyrészt a szektás-dogmatikus erők ellen, másrészt az egyre inkább fő veszéllyé váló jobboldali megnyilvánulásokkal szemben. Nem arról van azonban szó, hogy e cselekvés egységét ne előzze meg a nézetek és a vélemények sok szempontú konfrontálása, hisz ez az előrehaladás biztosítéka. Tudomásul kell azonban venni, hogy a határozatok csak úgy teljesülnek, ha nemcsak egyhangúlag fogadják el, de egy szívvel munkálkodnak is azok teljesülésén. S amíg a legfelsőbb vezetésben nem jutunk dl idáig, s amíg a programok és elgondolások teljesülését ezen a szinten gáncsolják, addig aligha beszélhetünk kibontakozásról. Márpedig egy ország népe vár erre, akik „nem emigrálhatnak", s akik azt várják, hogy az eszmék tartalommal telitödjenek. Olyan realitás ez, melyet VÉGRE illene tudomásul venni. A jelszavak, s a politikai demagógia helyett (bármily hatásos isi ) a tényeknek kellene már arról beszélni, mit tesz a politikus vagy a politika a legnagyobb hatalom, a NÉP érdekében. Éneikül ugyanis a legfényesebb szónoklat is frázis, szalmacséplés marad. Nem a megbélyegzésen, s az erőszakon van a sor, hisz a JANUÁR — reméljük végérvényesen — ezt többé-kevésbé már kirekesztette életünkből. A leglényegesebb, hogy a párton belüli véleménycsere legyen a gondolati egység alapja, mely alapvető előfeltétele a párt offenzív politikájának. „A CSKP-nak elég ereje és lehetősége van ahhoz — hangzik a novemberi határozat —, hogy tág teret biztosítson ... mindazok számára, akik készek a szocializmus építéséért, szocialista hazánk javáért munkálkodni." Az idő az „öncélú" politizálgatás helyett a konkrét megoldást sürgeti: a társadalmi válságból és gazdasági nehézségekből kivezető utat. Azt, hogy JANUÁR ne csak zászló legyen, hanem aki ennek programját a magáénak vallja, valóban tegyen, tehessen is érte valamit. Ehhez viszont a legfőbb ÉRDEK respektálására és EGYSÉGRE van szükség; s alkotómunkához szükséges nyugodt légkör biztosítására... Mert VÉGRE ennek is itt volna már az ideFÓNOD ZOLTÁN Szövetségi szervek KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK SZÖVETSÉGI GYŰLÉS A Szövetségi Gyűlés elnöksége 40 tag, élen a Szövetségi Gyűlés elnökével A Népek Kamarájának elnöksége 3—6 tag, élen a Népek Komaiájának elnökével Népek Kamarája (200 képviselő) A Nemzetek Kamarájának elnöksége 3-6 tag, élen a Nemi elek Komarója elnökévei Nemietek Kamarája (150 képviselő) A CSEHSZLOVÁK SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA kormányelnökség miniszterelnök + 4 miniszterelnök-helyettes MINISZTÉRIUMOK külügyminiszter nemzetvédelmi miniszter belügyminiszter tervezésügyi miniszter pénzügyminiszter külkereskedelmi miniszter | munkaügyi- és népjóléti miniszter 2 tárca nélküli miniszter SZÖVETSÉGI BIZOTTSÁGOK • .árbizottság • műszaki, és beruházási bizottság • ipari bizottság • mezőgazdasági- és élelmezésügyi bizottság • közlekedésügyi bizottság • posla- és távközlési bizottság Köztársasági szervek Cseh Nemzeti Tanács (200 képviselő) a Cseh Nemzeti Tanács elnöksége • Cseh Szocialista Köztársaság kormánya A. KORMÁNY TAGJAI: . Stanislav Halt mérnök. miniszterelnök, Antonín Cenrinka mérnök, miniszterelnök-helyettes, ' dr. Ladislav Adamet, miniszterelnök helyettes, Diahcmir Dwrál, lervezésügyi miniszter, "v Leopold Lír mémok, pénzügyminiszter, František Toman, munka- és népjóléti miniszter. Karol Löbl mérnök, építésügyi és műszaki miniszter, Miroslav Galuska, művelődésügy! mi. niszter, dr. Vilibald BeidičeL mérnök, oktatásügyi miniszter, dr. Emánuel Bosák, Ifjúsági- és testnevelésügyi miniszter, dr, Vladislav Vleček, egészségügyi miniszter, dr. Václav Hrabal, igazságugyminisztei, Josef Grösser, belügyminiszter, František Cihák mérnök, iparügy? miniszter, František Toman, ipitőipari miniszter, Josef Černý, mezőgazdasági ís élelmezésügyi miniszter, Ladislav Hruzik, mérnök, erdő- és vízgazdálkodási miniszter, dr. Josef Starý, közlekedésügyi miniszter, Ružena Uibánková, pos':aügyi és táv összeköttetési miniszter, Miloslav Kohoutek, kereskedelemügyi miniszter, dr. František laška, miniszter. Szlovák Nemzeti Tanács(150 képviselő) A Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége a Szlovák' Szocialista Köztársaság kormánya A KORMÁNY TAGJAI: Štefan Sádovský, mérnök, minisztereinök. Július Hamis mímS* miniszterelnökhelyettes, ' Josef Zrak mérnök, docens, miniszter. . elnök-helyettes, * Ján Ferlanc mérnök, docens, tervezésügyi miniszter, Karol Martinka mérnök, pénzügyminiszter, * • Stanislav Lupták mérnök, Iparügyi miniszter, • -• Ján Janovie mérnök, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Stelan Sebesta, közlekedés-, postaügyi és távösszeköttetési miniszter, Milan Hlgdký műépítész, építésügyi és műszaki miniszter, Mária Sedláková, munka- és Szociálisügyi miniszter, : Egyd Peplch, belügyminiszter, František Barbirek mérnök, kereskedelmi miniszter, Ladislav Kompiš mérnök,.'építőipari miniszter, František Hagara, erdS- és vízgazdálkodási miniszter, dr. Vladimír Zvara professzor, egészségügyi miniszter, dr. Matej Lúčan, oktatásügy! miniszter, Miroslav Válek, művelődésügyi minisz- | | ,e r>. dr. Félix Vašeíko, Igazságügyminiiztev ' Dobos László, tárca nélküli miniszter.
