Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-12 / 2. szám, Vasárnapi Új Szó

/# JOGBIZTONSÁGUNK ORE Több mint 9 ezren kér­ték már rehabilitálásu­kat® A legfőbb szem­pont a szaktudás és a Tagadhatatlan, hogy a lakosság várakozásteljes érdeklődéssel, sőt bizo­nyos mértékben nyugta­lankodva tekint az igái: ságügyre: vajon folytat­ja-e január után meg­kezdett útját? Vagy in­kább a kabinetpolitikát választja? Az előjelekből, . a bírósági rehabilitfjlási eljárásokból és a készülő további intézkedésekből egyöntetű válaszra kö­vetkeztethetünk. Arra, hogy nincs ok ,az aggo­dölomra. Dr. BOHU­SLAV KUČERA miniszter véleménye'ez, akihez az­zal a kéréssel fordultunk, tájékoztasson az igaz­ságügy eredményeiről, problémáiról és legköze­lebbi feladatairól. — A bírósági rehabilitálásokat szabá­lyozó törvény ez év Júniusában lépett érvénybe — mondja. — Jogtalanul el­ítélt és meghurcolt polgártársaink becsü­letének visszaadásával, illetve kártala­nításával igyekszünk jóvátenni az ötve­nes évek deformációit. Egyúttal büntető­eljárást indítunk a törvényszegők gllen. Ez év október 1-től az egész ország te­rületén mintegy 9 ezren kérvényezték az eljárások újrafelvételével az igazságta­lan Ítéletek érvénytelenítését. A bírósá­gok az ügyek egy részét már lezárták, és kb. ezer felmentő ítéletet hoztak. Számításaink szerint 2—3 éven belül be­fejezik a rendkívül felelősségteljes és bonyolult munkájukat, amelynek gyöke­rei a 15—20 év előtti időszakba nyúl­nak vissza. Ez a hosszú idő kétségtelenül fokoz­za a nehézségeket, hiszen az évek so­rán felgyülemlett, több kiló súlyú per­iratok áttanulmányozása nem csekély­ség. A régi bizonyítékok felelevenítése és az újabbak beszerzése sokszor leküzd­hetetlen akadályba ütközik, különösen akkor, ha a tanúk már nincsenek élet­ben .... Viszont az objektív igazság meg­állapítása mindenképpen elengedhetet­len követelmény, mert csak így biztosít­ható az újabb törvényszegések elkerülé­se és a bíróságok munkájába vetett bi­zalom felújítása. Nem csoda, hogy az em­berek nem könnyen felejtik el, azt ami történt és aminek maguk is szemtanút voltak ... 0 Az ön véleménye szerint mi a január utáni politikánk legfontosabb vívmánya? A legnagyobb értéknek a polgárok jog­biztonságát tartom. Megőrzése az igaz­ságügy elsőrendű feladata. Ennek első feltétele, azonban a bírák függetlensége és az, hogy a bíróságok a polgárok jo­gainak, szabadságának és jogbiztonságá­nak a biztosításáért felelősséget vállal­janak. Ez a záloga annak, hogy az öt­venes évek borzalmai többé ne ismét­lődjenek meg. • Ez a bíráktól is függ. Velük szemben milyenek a követelmények? Az igazságügyben csakis erkölcsileg feddhetetlen, szocialista érzelmű és meggyőződésű egyének dolgozhatnak, akik nemcsak mint jogászok, hanem mint pszichológusok és szociológusok ls gazdag élettapasztalatokkal rendelkez­nek. Kizárólag a tudásuk a döntő és természetesen a tulajdonságaik. Ezt azért hangsúlyozom, mert a múltban nemegyszer voltunk tanúi olyan bírála­toknak és megjegyzéseknek, hogy a bí­rák egy része a jogot nem az egyete­men, hanem a dolgozók iskolájában vé­gezte el. Ismétlem, ez ellen semmi kifo­gásunk, feltéve, hogy mint szakemberek megállják a helyüket. Ezért továbbra, a nehézségek ellenére ls támogatni fog­juk őket. 0 Milyen nehézségekre gondol? Amint már mondottam, célunk a birák függetlenségének biztosítása. Ez pedig társadalmi pozíciójuk megszilárdításával jár, amit elsősorban anyagi feltételeik megteremtésével igyekszünk elérni. Au­gusztus 1-től rendeztük a bírák és a jo­gászok fizetését, amely régóta sokkal alacsonyabb volt, mint a többi főiskolát végzett dolgozóé. 0 Az ötvenes években nem egy bírót bélyegeztek meg, hogy megbíz­hatatlan. Eltávolításukkal nemcsak az egyének szenvedtek kárt, hanem maga az igazságügy is. Hogyan tehe­tő jóvá ez a jogtalan intézkedés? Annak idején mintegy 800 igazságügyi dolgozót ért ezen a címen károsodás. Ebből a célból létesített különleges re­habilitációs bizottságunk kizárólag ezen elbocsátott dolgozók ügyeinek a kivizs­gálásával foglalkozik. Mostanában sokan térnek vissza az Igazságügy szolgálatá­ba és a bizottság javaslata alapján töb­ben már magukra is öltötték a bírói ta­lárt. A rehabilitációs ügyeket tárgyaló ta­nácsokban sincs hiány. A kerületi bíró­ságoknál 151, a Legfelsőbb Bíróságnál pedig 16 bíró foglalkozik ezekkel az ügyekkel. A cseh kerületekben 99-et, a szlovákiai kerületekben 36-ot tartunk nyilván. A rehabilitációs tanácsok meg­választása két szakaszban történt. A szeptemberi választások alkalmával ugyanis még nem lehetett áttekintésünk a rehabilitálásukat kérelmezők számá­ról. Erre csak később került sor, úgyhogy a pótválasztásokra irányuló javaslatok az ügyek számának figyelembevételével történtek. 0 Az állainjogi rendezéssel kapcso­latban milyen törvényeken dolgozik az Igazságügyi Minisztérium? Az államszövetségi törvény jóváhagyá­sakor olyan problémák ls felmerültek, amelyek azonnal nem voltak megoldha­tók. Ezért pl. a bíróságok és az állam­ügyészség megszervezésével kapcsolatos elveket a Szövetségi Gyűlés külön alkot­mányerejű törvény formájában fogja le­fektetni. A bíróságok és az államügyész­ség újjászervezésére mindenekelőtt azért van szükség, mert az államjogi rende­zés folytán azok a Cseh Szocialista Köz­társaság és a Szlovák Szocialista Köz­társaság jogkörébe fognak tartozni. En­nek következményeként mindkét köztár­saságban külön-külön Legfelsőbb Bíró­ság fog működni. A Szövetségi Legfel­sőbb Bíróság és a Szövetségi Igazságügyi Minisztérium létesítését — noha vélemé­nyem nem talált meghallgatásra — to­vábbra is nélkülözhetetlennek tartom. Hiányukban ugyanis elképzelhetetlen a Jogszabályok egységes kidolgozása és egységes magyarázatuk biztosítása. A szövetségi kormánynak törvénykez­Ä Z deményező tevékenysége folytán a szö­vetségi bíróság hiányában olyan szervre volna szüksége, mely a két köztársaság­gal együttműködve előkészítené a tör­vényeket. E szerv helyett az említett teendők a Legfelsőbb Bíróságokra, illet­ve a nemzeti Igazságügyi Minisztériumra hárul. A törvényhozás problémáival pe­dig valamilyen, a szövetségi miniszterel­nökség keretében létesítendő bizottságot fognak megbízni. Csak a gyakorlat lesz hivatott- eldönteni véleményem igazát. Meggyőződésem azonban, hogy ez a probléma bizonyos idő múlva majd Is­mét napirendre kerül. Kitűnik majd, hogy — más államokhoz hasonlóan — ml sem nélkülözhetjük a szövetségi Igaz­ságügyi Minisztériumot, amely tulajdon­képpen a t örvényesség fölött hivatott őrködnL 0 Térjünk vissza, ha röviden is, a bírákkal kapcsolatos problémákra. A bírák ugyanis a többi dolgozónál ked­vezőtlenebb helyzetben vannak. Bi­zonyos időre választják meg őket és ha ez az időszak lejár, kérdés, nem kényszerülnek-e álláskeresésre? A bíróságok és az államügyészség Jogkörét szabályozó törvény keretében azokat a problémákat ls meg kell olda­nunk, amelyeket a közvélemény gyak­ran bírál. Sokan kifogásolják ugyanis, hogy a bírákat aránylag rövid Időre vá­lasztják. Az ls kérdés, ml volna helye-, sebb: ha a bírákat a nemzeti, Illetve szö­vetségi szervek választanák, vagy ha a bírói tanács javaslata alapján a köztár­sasági elnök nevezné kl őket? Véleményem szerint ez utóbbi problém ma nem annyira lényeges a blról füg­getlenség megőrzése szempontjából, mint a biztonságérzetükért vállalt ke­zesség. További megoldásra váró probléma az úgynevezett laikus bírák helyzete. Azt hiszem, nem volna helyes megszüntetni ezt a rendszert, hanem Inkább az ala­csonyabb fokú bíróságokra kellene kor­látoznunk. A helyi népbíróságokról ls sok ellentétes vélemény hangzik el. So­kan a megszüntetésüket javasolják. Mindezen problémák alapos megvitatá­sa a sokéves tapasztalattal rendelkező szakemberek, különösen a bírák felada­ta lesz, akik egy, valószínűleg február­ban megrendezendő értekezleten mon­danak majd szakvéleményt ezekről az el­vi fontosságú kérdésekről. Tanácskozá­suk vezérfonala lesz az az elv, amely kizárja annak lehetőségét, hogy a bíró­sági döntések a jövőben elhamarkodot­tak, vagy szubjektívek legyenek. Mert azok az idők, amikor igazságügyünk munkáját ilyen hibák Jellemezték, töb­bé nem térhetnek vissza. Nem tűrjük a felületességet, még kevésbé a felelőt­lenséggel párosuló Igazságtalanságot. És hogy ezt komolyan gondoljuk, annak zá­loga január utáni politikánk, amelynek útjáról többé nem térhetünk le. KARDOS MARTA IGAZSAGUGY .sí H 4*$! * 'sáliiiijÉ^ Hh' ­RA ' % * - ­ÜH •Kör 5" Š"- -•.fÉÉ PHH , : iiJS;S ý JÉHhÉSPÍI tJÍ IliiP;;. ľM& m

Next

/
Thumbnails
Contents