Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-12 / 2. szám, Vasárnapi Új Szó

vények — mind a kettő — sok olyon új elemmel gazdagították társadalmi életünket, melyekről pár éve még álmodni is veszélyes volt, a legbiztosabb jele a fejlődésnek, a haladásnak. A nemzetiségekről szóló törvények fogadtatása nem „fent" dől el. Vagy legalábbis nem csak fent. Mit ér a törvény, ha az sánc, mely mögé bújva egymásra lövünk, ha lövészárok, melyből egymásra lesünk, ha kőfal, mely mögé rejtőzünk? S hogy ne azzá váljon, hanem olyan társadalmi normává, mely a nemzetiség) kapcsolatoknak, emberi viszonyoknak és viszonyulásoknak nemcsak mindenkire kötelező, hanem mindenki által belsőleg Is elfogadott és tisztelt szabályává válik, ez „lent" dől el. Ehhez a kölcsönös bizalom és a kölcsönös megbeelveket rögzíti. A nemzeti skervekre hárul tehát — az alkotmánytörvény szerint is — az a feladat, hogy a nemzetiségek érdekeinek megfelelően az intézményes megoldást biztosítsák. Mennyiben érvényesül ez a nézet ma, s nincsenek-e olyan törekvések, melyek az intézményes megoldás elodázása érdekében a nemzetiségeket érintő kérdések egybehangolt intézését szorgalmazzák? — Tekintettel arra, hogy az eredetileg tervezett decentralizált, „laza" föderáció helyett egy erősen „központosított" föderáció jött létre, minden bizonnyal sor kerül a csehországi és szlovákiai nemzetiségek jogi helyzete megoldásának bizonyos fokú „egybehangolására". Ha ez ax egybehangolás az egyes nemzetiséA kis nemzetek lét- és korparancsa: Dr. SZABÓ REZSÓ, az SZNT alelnöke A BIZALOM ES A KEGEEOIES (Folytatfis az 1. oldalról) a tényleges egyenlőség, az emberséges élet megteremthetőségében, a szocialista humánumban, az erkölcsi tisztasag es a szeretet hatalmában. Tudom, hogy a nemzetiségi kérdést, de az ember,seg minden alapvető kérdését is, csak a szocialista társadalmi rendszer oldhatja meg. Tudom, hogy sokkal több a becsületes, jóakaratú ember, mint az ingyenélő-ügyeskedő, és én a munkát szerető igaz emberek többségére akarok támaszkodni. 9 Eddigi tevékenysége tehát csak javára válik munkájának? — Tizennyolc éve dolgozom a CSEMADOK-ban. Nincs Dél-Szlovákiában olyan falu, ahol ne jártam volna, s ahol ne lennének olyan barátaim, akik teljes őszinteséggel elmondják bújukot-bajukat, örömüket — s ami talán a legfontosabb — szókimondó egyenességgel véleményüket. Még akkor is, ha az kemény és fájó. Még akkor is, ha a fogalmazás nyers. Sok száz gyűlést hallgattam végig a falukon, vitát az ifjúság körében," tanácskozást egyetemeken s tudományos körökben magyarok, csehek, és szlovákok között. Szülőföldem és otthonom Dél-Szlovákia, ahonnan elmentem 1946-ban tanulni, de visszajöttem, mert megszökni nem lehet - „ha itt születtél gondnak és magyarnak a_ hídverők rajához sorolnak a lét szigorú törvényei". Ezt az alkalmat ragadom meg arra is, hogy köszönetet mondjak mindazoknak, akik a Szlovák Nemzeti Tanács alelnökeve választásom alkalmából táviratukban és leveleikben köszöntöttek, őszintén mondom, jólesett ez, mert a bizalmat éreztem belőlük. # Az alkotmánytörvény realizálása — a nemzetiségeket érintő kérdésekben — a nemzeti szervekre vár. Milyen stádiumban vannak ezek a konkrét törvények, s az SZNT Nemzetiségi Bizottsága által beterjesztett javaslat (melyet lapunk hasábjain is ismertettünk) milyen fogadtatásban részesült? — Az Új Szó december közepe tóján adott hírt az SZNT Nemzeti Bizottságának arról az üléséről, ahol a nemzetiségi szervek felállításáról szóló törvényjavaslatot tárgyaltuk. A bizottság a javaslatot alapos vita után egyhangúlag jóváhagyta. Ez a törvényjavaslat előreláthatólag még az első negyedévben az SZNT plénuma elé kerül. Az SZLKP KB decemberi ülésének határozata kimondja, hogy ez év február végéig komplex anyagban kell feldolgozni — a pártszervek számára — a szlovákiai nemzetiségek problematikáját. Ezután kerülhet sor a nyelvi törvény, iskolaügyi törvény, a kultúra fejlesztéséről szóló törvény, a nemzetiségi kulturális-társadalmi szervezetekbe való tömörülés jogát szabályozó törvény, a sajtó és tájékoztatásra való jogot szabályozó törvény meghozatalára. Sor kerül azoknak a jogi normáknak a feldolgozására is, melyek biztosítják minden polgárnak azt a jogát, ki-ki szabadon dönthessen nemzetiségi hovatartozásáról, illetve, hogy ne válhasson senkinek kárára vagy hátrányára, ha például magyarnak vallja magát. Ugyancsak a jogszabályoknak kell feleletet adni arra a kérdésre, mi merítí ki az elnemzetlenítésre irányuló nyomás fogalmát, s a törvény erejével biztosítani a megtorlást az ilyen irányú megnyilvánulás minden formájáért E törvényeket a végrehajtási utasítások sora kell, hogy kövesse majd. • Es a törvényjavaslás fogadtatása? — Tekintettel arra, hogy a szlovák sajtóban a nemzetiségek problémáiról a múltban kevés szó esett - ez is tabu volt az elmúlt években, mint sok más „rázós kérdés" - s az internacionalizmus fogalmát sokszor absztrahálva és csak „világmértékben" hangsúlyozták, sokan értetlenül vagy félve, sőt egyesek ellenségesen kezelik ezt a témakört. Ehhez járul még, sajnos, az is, hogy a január utáni időszakban talán e téren történtek a legmeggondolatlanabb, kóros félremagyarázások és vádaskodások, kilengések és atrocitások. De a január utáni politika pozitív oldalai továbbfolytatásának, a cseh és szlovák viszony megoldásának, az egyenlő az egyenlővel igaz elve következetes alkalmazásának, természetes következményének kell lennie, hogy a szlovákság ugyanolyan mércét használjon irányunkban, mint amiíyet jogosan elvár saját maga irányában a cseh polgároktól s a cseh politikai élet vezetőitől 6 Tapasztalataink viszont nem a legkedvezőbbek. .. — Nem vagyok mindent rózsaszínben látó optimista. Sok éves tapasztalataim, s az, hogy az alkotmánymódosító törvényekből — mind a kettőből(l) — sok olyan tétel kimaradt, mely a párt akcióprogramjában szerepelt — realitásra int De az, hogy az alkotmánymódosító törcsülés íratlan belső törvényének, KözépEurópa kis nemzetei lét és korparancsának megértése, elfogadása és élése szükséges. — Ha van népcsoport a világon, melyet a keservesen átélt történelem tanított arra, hogy minden nemzet és nemzetiség legelemibb létérdeke, s ugyanakkor legemberibb s legnemzetibb érdeke, hogy ne az elszigetelődésben, vagy a gyűlölködésben keresse sorsának megoldását, hanem a vele közösen élő nemzetekkel és népekkel való testvéri egység elmélyítésében, úgy bátran elmondhatjuk magunkról, hogy mi Dél-Szlovákia lakosai szlovákok és magyarok, mi vagyunk azok! A gyűlölködés, a nacionalizmus mérgét tudatosan hintették el közöttünk — s mi tudjuk, hogy vannak még kútmérgezők — akik nemzetiségi ellentét szításával próbálják megakadályozni az egység létrejöttét. # Mi lehet — On szerint — ez „átok" megszüntetője? — Nekü nk, ennek a korosztálynak, az átélt keservek hordozóinak és tanúinak kell semmissé tenni azt a közérzetet, közhangulatot, hogy szomszédom, ki más nyelven beszél — ellenség. Ma az igazi internacionalizmus, a közös cél: a szocializmus építése semmisítheti csak meg az emberek tudatába évtizedekig oltott, súlykolt gyűlöletet és hazugságot, hogy az ember az embernek farkasa; és hirdetheti messze hangzó szóval az EMBER igazát: a humánus kapcsolatokat és kölcsönös megbecsülést... Mert az ember az embernek testvére, barátja. Csak a humánum, a szocialista humánum következetes érvényesítése teheti a törvényeket papírból életté és csak ennek alapján lehet embernek maradni, hazafinak és a nemzet hű fiának. 0 Az alkotmánytörvény elfogadásakor ennek kerettörvény jellegét elsősorban azzal magyarázták, hogy az egyes nemzetiségek helyzete, adottságai, számbelisége eltérő, ezért ez csak az általános gek kérdésének adekvát — teljesen azonos megoldási formáját akarná jelenteni (pl. teljesen egyformán akarnák megoldani a német nemzetiség és a magyar nemzetiség kérdését), ez az egész társadalomra károsan ható és már a közeljövőben megmutatkozó súlyos ellentmondások csíráját rejtené magában. Az ilyen elképzelés antimarxista és rossz, mert figyelmen kívül hagyva a reális, objektív tényeket és lehetőségeket, sablont akar alkalmazni. Ez nem jelenti, persze, hogy az általános elvek nem lehetnek, sőt ne legyenek azonosak. Nyilván azonos fogalomként kell felfogni minden nemzetiség esetében azt a tételt, hogy a nemzetiségek egyenjogúak és a politikai, gazdasági és kulturális életben egyenlőek stb. Viszont, ahogy nem lehet azonos formában megoldani például a szlovákok és a magyarok egyenjogúságának az alkotmányban szentesített elvét, ugyanúgy nem lehet azonos a magyar és a lengyel, vagy az ukrán és a német nemzetiség egyenjogúsága biztosításának formája sem, mivel e nemzetiségeknek eltérőek az adottságai, létszámuk stb., egyszóval viszonyai — bár a cél a nemzetek és nemzetiségek esetében egy és ugyanaz. 0 Miben látja a nemzetiségi kérdés intézményes megoldását, s ennek biztosítékait, garanciáit? — Abban, hogy a nemzetiségeket a nemzetekhez hasonló kollektív joggal bíró társadalmi alakulatként; az állam alkotóiként. az állam' -Vorr ó? alakítóiként fogadják el. Abban, hogy a nemzetiségek az államhatalmi s<.=.»eK keretében központi, járási és helyi méretben rendelkezzenek saját választott és végrehajtó szervekkel; s arányos képviselethez jutva az arra legérdemesebbeket és legalkalmasabbakat jelöljék a tisztségekbe. A területi átszervezés biztosítsa a közigazgatási egységek relatíve maximális nemzetiségi homogenitását; a magyarság minél nagyobb százalékaránya szerezzen magas képesítést, — váljon a tanulás o csehszlovákiai magyarok számára korparanccsá; s végül, de nem utolsósorban a legfőbb garancia az lesz, ha hazánk a CSKP vezetésével a januári út legpozitívobb eleméit megtartva és továbbfejlesztve, tanulságát leszűrve építi a szocializmust, a szocialista társadalmat. 9 Az elmúlt hónapok tapasztalata alapján e törekvések legfontosabbja, hogy a közvélemény, a tömegek támogassák és felsorakozzanak ezen igények mögé. Mi e téren a tapasztalata, hogy fogadták az eddigi intézkedéseket — van-e erről tudomása — s mit mondana a kétkedők címére? — A néptömegek támogatása nélkül semmilyen eszme, semmilyen gondolat nem győzhet. Az igazság maradandó. A hazug eszmét csak ideig-óráig támogatják a tömegek s élettartama a megfélemlítés mellett is csak rövid lélegzetű lehet. Megvetek és elítélek minden erőszakot és minden olyan mesterkedést, amely hamis és hazug célok, a közérdekkel szemben álló egyéni, vagy csoport érdek érvényesítése érdekében közhangulatot teremt, majd e mögé bújva mutogat és kiabál: „Nem én, hanem ők!" Veszélyes a tűzzel játszani — s tragikus kimenetelű lehet a tömeghisztéria felszítása. Saját bőrünkön is érezhettük a közelmúltban ennek első hullámait. Valamikor a legsúlyosabb büntetéssel a kútmérgezőket sújtották. A társadalmi kapcsolatok, s az embernek emberhez való viszonyát mételyezők és mérgezők nem veszélyesebbek-e náluk? Az igazságos törekvések és eszmék nem igényelnek mesterséges kampányt, dobpergést és látványos csinnadrattát. A tárgyilagos tájékoztatás alapján a tömegek közé kerülő igazságos eszmék anyagi hatóerővé válnak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a CSEMADOK KB március 12-i Állásfoglalása, mely egyetlen hónap leforgása alatt Csehszlovákia egész magyarsága akaratának és szándékának kifejezőjévé s a nehéz órákban magatartósának és cselekvésének meghatározójává és mércéjévé vált. Sokan az Állásfoglalás megjelenésekor nem akarták tudomásul venni — s ma is el akarják felejteni és feledtetni — hogy a CSEMADOK KB nemcsak a nemzetiségek helyzetének igazságos megoldására tett kezdeményező javaslatot, hanem — az első fejezetben s a harmadikban —, a szocializmus, a párt vezető szerepe és a csehszlovák haza, a hazafiság, az internacionalizmus és a nemzeti öntudat kérdéskomplexumával kapcsolatban is olyan nyilatkozatot fogadott el, s tett közzé, melyek hatását és igazát a történelem fémjelezte már! — A kérdés második felével kapcsolatban: a Tt. 1968/144. alkotmánymódosító törvény sokakban csalódást váltott ki. A csalódás pedig a kétkedés melegágya. Néhány — a CSKP KB akcióprogramjába foglalt — elv kihagyása jómagamat is elkeserített. Alaptermészetem, tapasztalataim s a józan ész diktálta magatartás-reakcióm viszont az, hogy a meglévőt az elértet tekintsem mindig újabb kiindulási alapnak, s ne kába, meddő siránkozásban éljem ki magamat, hanem dolgozzak. A magam részéről a kétkedő ember igazát vallom, hisz ők viszik előre a világot. De a kétkedés nem válhat a MINDENT tagadássá, destrukcióvá, nihilizmussá . . . Emlékezzünk és hasonlítsunkI 0 Dédelgetjük magunkban a gondolatot, hogy a nemzetiségi kérdés igazságos rendezése a demokrácia próbaköve. Megítélése szerint példa lehetünk-e e téren? — Minden demokráciának próbaköve, mérlege a kisebbségnek és a többségnek az egymáshoz való viszonya. A hatalom megszilárdítása után a szocialista demokráciáé is. A nemzetiség — a világnak talán minden államában . — az államot szervező nemzethez képest létszámát tekintve kisebbségben van. Tehát a nemzetiség politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális helyzete és jogai mércéje lehet egy adott rendszer, vagy állam demokratizmusa fokánálHogy Csehszlovákia a megoldás példája iehet-e e leiení Veszeiyes ei. lényeket szülő nagyzási mániához vezethet, ha egy ország „példa" akar lenrii. A történelem arra int, hogy m^H'ci — »szűlja magát, mert ez a cél hatalmi csillogásra ösztönöz, külsőié^-,, . sához, s önnönmagunk túlértékeléséhez és túlbecsüléséhez vezet. Példává nem úgy leszünk, ha azzá akarunk lenni, hanem, ha úgy oldjuk meg saját ügyeinket, hogy annak tekintsenek bennünket. Szerintem hazánk rendelkezik mindazokkal a belső objektív feltételekkel, melyek ahhoz szükségesek, hogy a nemzetiségi kérdést, — a nemzetek és nemzetiségek teljes és tényleges egyenjogúság alapján, — az elkövetkező években úgy oldjuk meg, hogy a nemzetiségi létnek valóban csak a lényegből adódó kiküszöbölhetetlen hátrányai maradjanak meg. FONOD ZOLTÁN