Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-03 / 2. szám, péntek

Biz&nyítús Zömök, pirospozsgás férfi, alig hiszem, hogy már a 74. életévét taposssa. Közlekedési eszköze még mindig a kerékpár. Gondolkodásán, beszédén nem hagytak nyomot az évek. Eseményeket, évszámokat idéz, emlékezetőtehetsége kviáló. Ifjú András alapító tagja a párt madari helyi szervezetének. Élete útját az elvekhez való ragaszkodása szabta meg. A párt sorkatonájának vallotta magát, ezt akarta bizonyítani munkájával is. Életének jelentős része küzdelem volt. A proletárok szervezett harcának bizonyítékaként alakítják meg 1921-ben a kommunista párt helyi szervezetét. Bíztak, hogy a földért való küzdelem most már eredményesebb lesz. Eddig egy parcellát sem sikerült kihasítani a Pálfy-birtokból, s ezt a vágyukat a burzsoá köztársaság sem váltotta valóra. Nem a helyi földnélkülieknek, hanem szlovák telepeseknek, légionáriusoknak osztották szét a magyar urak birtokait, akik a masaryki demokrácia zászlaja alatt fegyverrel segítettek szétverni a május elsejei felvonulásokat és a bérsztrájkokat. A földért küzdő madari szegényeknek az 1938 as esztendő sem volt több csalóka reménynél. A jegyző úr tanácsára kétszázan vonultak fel a szomszédos szlovák településre, s egyetlen kívánságuk volt: költözzetek el önként, mondjatok le a földekről. Arra aligha gondoltak, hogy csupán egy évre kapnak a földből, aztán az állam a vitézeknek adományozza. Így a madari földnélküliek igen gyorsan megérezték, hogy az ősi hazának is mostoha gyermekei. A két „véresszájú kommunista", ifjú András és Tóth Márton, nem hagyhatta el a falut. Nem járhattak gyűlésekre, előbb naponta, majd hetente jelentkezniük kellett a csendőrparancsnoknál. — Akkor is azt mondtam, amit most, hogy a kommunisták a testvéreim, nem nyelv és nemzetiség, hanem elvek szerint csoportosítom az embereket. Az élet iróniája: 1946-ban a saját esetén tapasztalta, hogy miként tapossák sárba az internacionalizmus elvét. Hamis vád alapján — hogy ő vezette 1938-ban a szlovák településre a földnélkülieket — elítélik. Mikor a vajnoryi munkatáborban megtudja az egyik őr, hogy kommunista, két napra kiengedi. Neki elég a becsületszó: visszajövök! Első útja Širokýhoz vezet: Hamis vádak alapján ítéltek el, bizonyítani akarok. Mikor lesz erre jogom? A választ hallván majdnem földbe gyökeredzett a lába: Itt a magyaroknak joguk soha nem lesz, ezt meg kell értened, hiszen kommunista vagy. Éppen ezért nem érthette meg. Nem tudta elviselni a szégyent, hogy a kommunisták tapossák sárba az internacionalizmus elvét. 1949 decemberében — feleségével — átköltözik Magyarországra. Elvtársai szívesen fogadják. Pártiskolára küldik, részt vesz a termelőszövetkezetek megalakításában, egy kis faluban az elnöki, majd a párttitkári tisztséget tölti be. Megbecsülik, de mégis visszavágyik a madari dombok közé. Égeti a szégyen, hogy hamis vád alapján ítélték el, s várja az alkalmat, hogy igazát bizonyítsa. — Ez a bizonyítaniakarás hozott vissza 1954. február elsején. Ekkor már meghallgattak tanúkkal igazoltam, hogy nem „vezettem a proletárokat a szlovák telepesek ellen," hiszen akkor a falut sem volt szabad elhagynom. Az ítéletet semmisnek nyilvánították. Elérte, amire vágyott, erkölcsi elégtételt kapott, többet nem kívánt. Bebizonyította igazát, s dolgozni kezdett. Ekkor már szükség volt a magyar kommunistákra ls. Részt vett a pati szövetkezet megalakításában, dolgozott a terményfelvásárló üzemnél, a helyi EFSZben, majd nyugdíjba vonult. A járási pártbizottság megbízásából megírta a pártszervezet történetét. — Szabad időmben két évig gyűjtögettem az adatokat. Remélem, valaki felhasználja őket... Találkozásunkkor csupán a szövetkezet fejlődéséről alkotott véleményére voltam kíváncsi, de beszélgetésünk nagyon visszakanyarodott a múltba. Az emlékekből nemcsak a falu életének változásai rajzolódtak ki, hanem a párt egy sorkatonájának életútja is. A verőfény éppen csak felcsillant családi életében. Egyetlen kislányuk meghalt, több gyermekük nem született. Talán ez is közrejátszott, hogy mindig a mások, főként a közösség gondjaival törődött. — Ha újra kezdhetném? Nem hiszek a csodákban. Különben bizonyítani sohasem volt könynyű, ma sem az. CSETŐ JÁNOS Ki készíttethet gyümölcspárlatot? Legújabban több állami gazdaság és egységes földművesszövetkezet érdeklődik gyümölcspárlatok készítésének lehetősége iránt. Céljuk egyrészt a gyümölcstermelők igényeinek kielégítése, másrészt a kisebb helyi szeszfőzdék teljesítőképessségének hasznosítása. Természetesen azt sem hagyják figyelmen kívül, hogy a gyümölcspárlatok készítésének említett módja egyben előnyös és általában kifizetődő segédüzemi termelésre ad alkalmat. Az Ilyen jellegű termelés bevezetéséhez szükséges külön engedélyt a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium adja az esetben, ha az érdekelt fél eleget tesz a 248/56. sz. és a 85/65. sz. rendeletben feltüntetett feltételeknek. A Hivatalos Közlönyben közzétett rendelet szerint az illetékes járási nemzeti bizottság pénzügyi osztályának dolgozóira hárul az a feladat, hogy a szeszfőzést s a kész szesz forgalomba hozását ellenőrizzék. A valóban szakszerű, tárgyilagos és ennek alapján eredményes ellenőrzés azonban több körülménytől függ, például attól, hogy a szeszfőzdékben kizárólag olyan berendezések használata engedélyezhető, amelyek lehetővé teszik az előállított szesz mennyiségének minden kétséget kizáró, tehát teljesen megbízható megállapítását az illetékes szervek által jóváhagyott típusú mérőeszközökkel. Ezeket a mérőeszközöket a szeszfőzdéknek kell — éspedig saját költségükre — beszerezniük, nemkülönben arról gondoskodniuk, hogy mindenkor kifogástalan állapotban álljanak az ellenőrök rendelkezé sére. A szeszfőzdék dolgozóinak egyik kötelessége, hogy az igényelt támogatásban részesítsék az állami pénzügyi dolgozókat. Ez a segítség különösen akkor nélkülözhetetlen, amikor az előállított szesz mennyiségét, illetve a tárolt szeszkészletet stb. kell megállapítaniuk. Rendelkezésükre kell tehát bocsátani az előírásos segéd- és mérőeszközöket. Magától értetődő, hogy az említett eszközök kifogástalanságáról az illetékes JNB pénzügyi osztálya szakembereinek az ellenőrzés színhelyén kell meggyőződniük. A szeszfőzde vezetősége erre való tekintettel legalább 14 nappal a szeszfőzés megkezdése előtt köteles az említett osztályon bejelenteni egyrészt a szeszgyártás kezdetének időpontját, másrészt a gyártás félbeszakítását is az esetben, ha a szeszfőzés 10 napnál tovább szünetelne. Haladéktalanul jelentenie kell a szeszfőzde berendezésének minden hibásodását. Az illetékes JNB pénzügyi osztályának dolgozói havonta kötelesek ellenőrizni a gyümölcspárlatot készítő szeszfőzdékben előállított szesz menynyiségét, nemkülönben — éspedig a termelési Idény végén — a tárolt szeszkészletet. A szeszfőzdék — bizonyos feltételek között — átalányban megállapított összegben fizethetnek forgalmi adót olyan gyümölcspárlat után, amelyet egységes földművesszövetkezetek és tagjaik esetleg más gyümölcstermelők számára készítenek saját termésű gyümölcsükből. Ez akkor lehetséges, ha a szeszfőzde vezetősége bebizonyíthatja, hogy az illetékes helyi nemzeti bizottságon jelentette az erjesztő anyag rendelkezésre álló készletét. A HNB-nak pedig igazolnia kell, hogy az erjesztő anyag az EFSZ-ek stb. saját termésű gyümölcséből készült. A gyümölcspárlatot készítő szeszfőzde vezetőségének további kötelesssége, hogy még a párlat átadása előtt beszedje a gyümölcstermelőtől a forgalmi adót, amelyet naponta kell átutalnia. A gyümölcsöskertek tulajdonosai elsősorban arra kötelesek, hogy a velük kötött szerződés alapján szállítsák az adott gyümölcs előre meghatározott mennyiségét. Csak azután készíttethetnek szeszfőzdékben párlatot egyrészt a többi gyümölcsből, másrészt a gyümölcs feldolgozása után maradó hulladékból, esetleg szőlőből is. A gyümölcspárlat engedélyezhető mennyisége attól függ, hogy ki készítteti a szeszfőzdében. Az egységes földművesszövetkezetek csupán annyi gyümölcspárlatot kaphatnak, hogy legfeljebb 15 liter tiszta szesznek megfelelő mennyiség jusson a szövetkezet egy-egy tagjának. Erre azonban csak akkor tarthatnak igényt, ha az EFSZ saját termésű gyümölcséből, illetve gyümölcshulladékából készítteti a párlatot. Az egységes földművesszövetkezeteknek tagjai közül azok, akik nem az EFSZ közvetítésével készíttetnek gyümölcspárlatot, háztartásonként ugyancsak legfeljebb 15 liter tiszta szesznek megfelelő menynyiségű párlatot kaphatnak az esetben, ha saját termésű gyümölcsüket, Illetve gyümölcshulladékukat dolgoztatják fel, vagy pedig természetbeni juttatás címén az EFSZ-től kapták a gyümölcsöt. A Csehszlovák Gyümölcstermelők és Kertészek Szövetségének tagjai a szövetség helyi szervezetei révén igényelhetik gyümölcspárlat készítését, amelyből háztartásonként legfeljebb 15 liter tiszta szesznek megfelelő mennyiséget kaphatnak az esetben, ha a párlatot saját termésű gyümölcsükből, illetve gyümölcshulladékukból készítették. Más gyümölcstermelők háztartásonként legföljebb 10 liter tiszta szesznek megfelelő mennyiségű párlatot kaphatnak az esetben, ha saját termésű gyümölcsüket, illetve gyümölcshulladékukat dolgoztatták fel. Ugyanannyi gyümölcspárlatra tarthatnak igényt az állami gazdaságok alkalmazottai közül azok, akik a 30/1966. gyűjt. sz. rendelet értelmében az állami gazdaságtól vásárolt gyümölcsöt dolgoztatták fel. A gyümölcspárlat készítésének engedélyezését kérvényező egyén családtagjának számítanak azok a személyek is, akik vele közös háztartásban élnek, nemkülönben azok, akik ideiglenesen nem élnek vele közös háztartásban, de ami eltartásukat illeti, állandóan rá vannak utalva. A szóban forgó rendeletbe foglalt elvek alapján az előbb említett egyének számára készített gyümölcspárlat forgalombahozatala, illetve eladása megengedhetetlen. Ez más szóval annyit jelent, hogy a háztartáson kívüli célokra felhasznált gyümölcspárlat, nemkülönben az adott háztartás számára engedélyezettnél nagyobb mennyiség nem adómentes. Az egységes földművesszövetkezet, vagy állami gazdaság, az esetben is adóköteles, ha a számára készített gyümölcspárlatot vállalaton belüli társadalmi események, pl. évzáró taggyűlések, ünnepségek stb. alkalmával fogyasztják el. J. P. MINT EGY NAGY CSALÁD Párkány, az egykori kis mezővároska szerényen húzódik meg a Duna mellett. A városnak ma már kb. tízezer lakosa van. Közel 1500 nyugdíjas, járadékos és rokkant éldegél itt egyetértésben. A városi nemzeti bizottság mellett öt éve működik a Nyugdíjasok Klubja, melyet a járási nemzeti bizottság szociális ügyekkel foglalkozó osztálya szervezett. öt év nem hosszú idő, egy klub életében azonban sokat jelent, hiszen a klubtevékenység szép eredményeket ért el. Hogy csak néhányat említsünk: a vezetőség ismeretterjesztő, egészségügyi és hasonló előadásokat rendez, társaskirándulásokat szervez, tanácsadói szolgálatot -tart nyugdíj- és hasonló ügyekben. Nagy gonddal rendezi meg minden évben a nemzetközi nőnapot, a mikulás- és szilveszterestet a klublátogatók részére. A klub lelkes látogatói mint egy nagy család tagjai, naponta találkoznak itt, ahol a tévé nézésén kívül szórakoznak, családi körben töltik a délutánt és estét. -n/A

közelmúltban a Dunaszerdahelyi Járási Mezőgazdasági Társulás főagronómusával, Marko mérnökkel mérlegeltük az őszi terméseredményeket. Főleg a cukorrépatermésről beszélgettünk. — Összesen 2996 hektáron termesztettünk cukorrépát — mondotta Marko elvtárs —, — amiből átlagosan 360 mázsa termett hektáronként. Az említett járási átlag lényegesen nagyobb lehetett volna, de sajnos, a kedvezőtlen időjárás következtében mintegy 1000 hektáron kétszer, sőt egyes helyeken háromszor kellett vetni a cukorrépát. Az említett objektív nehézségek ellenére számos szövetkezetben gazdag volt a termés. Hogy csak néhány példát említsünk a sok közül: Nyárasd, Baka, Felbár, Apácaszakállas. A főagronúmussal folytatott beszélgetés után kíváncsian mentem Nyárasdra, hogy megismerjem a gazdag cukorrépatermés titkát, mert Marko mérnük szerint a járásban az említett szövetkezet bizonyult a legjobbnak. A nyárasdi szövetkezet irodájában Belucz mérnök fogad, majd gyorsan előkeríti a szövetkezet agronómusát, Tóth Nándort. — Agronómus elvtárs, úgy hírlik, hogy a járásban Nyárasdon volt a leggazdagabb cukorrépatermés. — Valami Igazság van a dologban — mosolyog az agronómus —, hiszen a 80 hektáron A titok átlagosan 550 mázsa répa termett hektáronként, de akadt egy 15 hektáros parcella, ahol több mint 600 mázsás hektárhozamot értünk el. — Nem árulná el a gazdag termés titkát? — Miért ne? Hiszen nincs ebben semmi titok. Mindannyian jól tudjuk, hogy a termés mennyiségét és minőségét a termelési feltételek sokasága, az éghajlati viszonyok és számos egyéb tényező befolyásolja. Ezért a jó termés alapját már az előző évben kell megteremteni. Hogy ezt hogyan csináltuk? Középmélyszántással hektáronként több mint 400 mázsa istállótrágyát juttattunk a talajba. Az őszi mélyszántást igyekeztünk idejében elvégezni. vagyis még az esős időjárás beállta előtt, hogy a következő vegetációs időszakra elegendő nedvességet tartalékoljunk. Az őszi mélyszántással egyidőben 2,5 mázsa kálisót és 2 mázsa szupurfoszfátot adagoltunk a talajba. — Milyen volt a tavaszi talajelőkészítés? — vallatom tovább az agronómust. — Az első agrotechnikai művelet a simítőzás volt. Utána három mázsa kénsavas ammóniát és 2—2 mázsa kálisót, illetve szuperfoszfátot dolgoztunk a talajba. A vetés megkezdéséig talajporhanyítással igyekeztünk jő minőségű magágyat készíteni. Közvetlenül a vetés előtt 50 kg salétrom adagolásával fokozzuk a talaj tápanyagtartalmát. Először tehát idejében és főleg jól előkészített talajba vetettünk. — Mit jelentsen az, hogy először? Talán kétszer is kellett vetni? — Sajnos, igen — sóhajtozik az agronómus. — Mintegy 50 hektárt másodszor kellett elvetni, mivel április végén s szélvihar váratlanul tönkretette az első vetést. Ha a szél nem károsította volna meg az első vetést, akkor több mint 600 mázsás átlagos hektárhozammal dicsekedhetnénk. Az idei termésért azonban így nem kell szégyezkeznünk, hiszen akadtak olyan parcellák is, ahol több mint 650 mázsa termett, takarmányrépából pedig ezt majdnem megdupláztuk, hiszen 36 hektáron 1200 mázsás hektárhozamot értünk el. Talán egy kicsit nagyot léptünk, és a vetéstől máris a betakarításhoz jutottunk. Amíg azonban elszállításra kerül a termés, nagyon sok munka van a cukorrépával. — Hát Igen. De vegyük csak sorjába a vetés utáni műveleteket. A vetés után két hétre Gamaciddal szórtuk be a földet, és így védekeztünk a cukorrépa egyes kártevői ellen. Kétszeri sarabolással porhanyítottuk és gyomtalanítottuk a talajt Ezután az egyelés következett, amit a szorgos kezű szövetkezeti dolgozók 3—4 nap alatt elvégeztek. — Az egyelés után 30 kg tápanyagnitrogént juttattunk a talajba, amit kétszeri sarabolás és egy kapálás követett. Május végén 20 kg tiszta tápanyagot használtunk fel fejtrágyázásra. És így egész évben összesen 386 kg tiszta tápanyagot kapott a cukorrépa. — Az öntözésről nem is beszéltem, ami a helyes agrotechnikán és a bőséges tápanyagellátáson kívül nagymértékben befolyásolja a termést. Már a vetés után megkezdtük az öntözést, hogy kellő feltételeket biztosítsunk a keléshez. Az egyelés és a kapálás közötti időszakban a cukorrépa mintegy 50 mm vizet kapott, amit a második fejtrágyázás után megismételtünk. Augusztusban az öntözővíz mennyisége 60—70 mm volt, és egészen szeptember 10ig öntöztünk. — Még arra a kérdésre szeretnénk választ kapni, agronómus elvtárs, hogy a jutalmazás milyen formája érvényesül önöknél, és mennyire elégedett a tagság? — Ha már erről .beszélek, elárulom, hegy nálunk a munkaegység értéke 50 korona. A termés betakarítása után dolgozóink az eredménytől függően prémiumban részesülnek. A hektáronkénti 360 mázsán felüli, minden mázsa cukorrépáért 6 korona prémiumot osztunk. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy hektár cukorrépatermés után több mint 1000 korona prémiumban részesültek a dolgozók. Ami a tagok elégedettségét illeti? Ezek után őket kellene megkérdezni. A nyárasdi szövetkezet dolgozóinak szorgos munkája az idén is gyümölcsöző volt. A felmerülő nehézségek ellenére nemcsak cukorrépából, hanem gabonafélékből is gazdag termést takarítottak be. íme, ha a szaktudás szorgalommal párosul, a várt eredmény nem marad el. Kajtor Pál. (iífcPT'1 1969 I. 3.