Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-11 / 9. szám, szombat

Világ proletárjai, egyesüljetek! IIJSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA BRATISLAVA 1969. január 11. SZOMBAT XXII. ÉVFOLYAM 9. szám Ara 50 fillér Az üzemi partbizottságok elnökeinek aktívája Reális programmal január szellemében HUSAK ELVTÁRS DUBNICAN (Tudósítónktól) — A Dubnicai Gépgyár üzemi klubjában tegnap egész napi tanácskozáson vettek részt Szlovákia üzemi pártszervezeteinek elnökei, hogy megvitassák az utóbbi két központi bizottsági ülés határozatai értelmében ránk váró feladatokat. A jelenlevőket dr. Gustáv Husák elvtárs, az SZLKP KB első titkára tájékoztatta a politikai helyzetről és az ország problémáiról. A tanácskozáson Viktor P a v I e n d a professzor és július T u r C e k, az SZLKP KB titkárai, Stanislav Lupták, Szlovákia iparügyi minisztere, továbbá a kerületi és a járási pártbizottságok vezető titkárai is jelen voltak. A két vezető politikus, Husák és Pavlenda elvtárs felszólalása után az értekezlet részvevői közül is többen részt vettek a vitában. A felszólalók zöme teljes mértékben egyetértett azzal a nézettel, hogy a konszolidáció kialakításához rendre, fegyelemre van szükség. Szinte valamennyi felszólaló hangsúlyozta a tájékoztatás fontosságát. Az értekezlet befejező részében Pavlenda elvtárs válaszolt a résztvevők kérdéseire. Dr. Gustáv Husák elvtárs Azért hívtuk ma tanácskozásra a szlovákiai üzemekben dolgozó kommunistákat, hogy megvitassunk velük néhány időszerű politikai kérdést, hogy beszéljünk velük a jelenlegi helyzetről és pártunk, nemzeteink, népünk további teendőinek útját, módját keressük. Politikai életünkben ismét olyan keresztúthoz értünk, hogy el kell döntenünk hogyan lábaljunk ki válságos helyzetünkből, s ezentúl ne kerüljünk az egyik válságos helyzetből a másikba, az egyik káoszból a másikba. El kell döntenünk, következetesen folytatjuk mindazt, amire további távlatokat feltárva pártunk s az állami vezetőség rámutat vagy pedig eltűrjük, hogy különféle erők még jobban elmélyítsék súlyos politikai válságunkat. Nyilván meg kell még fontolnunk néhány problémát. A kommunista mozgalom Csehszlovákiában csaknem 50 éves múltra tekint vissza. Vannak tehát tapasztalatai, van tudományos tanítása, s vannak olyan emberei, akik évtizedeken át meg tudták találni a kiutat a bonyolult és nehéz helyzetekből, és érvényt tudtak szerezni tanításunk alapelveinek és pártunk politikájának. Az embernek közéletünket figyelve néha az a benyomása, hogy egyesek szem elől tévesztik azokat a tapasztalatokat, amelyeket a munkás- és kommunista mozgalom az évek hosszú során szerzett. Am ha jelenlegi nehéz helyzetünkből keressük a kiutat, főleg saját tapasztalatainkból s a nemzetközi kommunista mozgalom tapasztalataiból okulhatunk. A kommunista mozgalom világszerte évtizedeken át küzdött a szocialista humanizmus magasztos elgondolásainak valóra váltásáért, a világ szocialista átépítéséért s az emberek olyan kapcsolatainak érvényre juttatásáért, amelyekről Marx már több mint 100 évvel ezelőtt kijelentette, hogy az igazságosság s az erkölcs legyen mindenkor mérvadó s döntő fontosságú. A világszerte elterjedt kommunista mozgalom e magasztos erkölcsi elvei most is érvényesek, most is roppant politikai erőt adnak mozgalmunknak. Jóllehet néha bizonyos egyének vagy csoportok feladták ezeket az elveket vagy nem éppen a legtisztább módszerekkel szereztek érvényt e magasztos elgondolásoknak. Dr. Husák elvtárs beszédét folytatva hangsúlyozta, hogy mindenkor szem előtt kell tartanunk az emberek nemes érzéseit, törekvéseit, mert máskülönben nem biztosíthatnánk mozgalmunk lendületét s azt a belső erőt és erkölcsi meggyőződést, amelynek segítségével a múltban sokkal bonyolultabb s nehezebb helyzetekből is ki tudtunk lábalni. Csak így volt lehető, hogy a ' Szlovák Nemzeti Felkelés idején — melynek 25. évfordulóját ez idén ünnepeljük — a munkásosztály s a kommunista mozgalom funkcionáriusai egy arcvonalba tudták felsorakoztatni a haladó szellemű embereket, s az egész nemzetet a politikai, nemzeti és szociális szabadság magasztos céljaihoz tudták vezetni. E lendületes fejlődés folyamatában határkő volt Szlovákia Kommunista Pártjának a felkelés napjaiban megtartott kongresszusa s az üzemi bizottságok 25 évvel ezelőtt Podbrezován megrendezett kongreszszusa, amelyeken bebizonyosodott mire képes kommunista pártunk, ha szervezetten, fegyelmezetten lép fel. A burzsoáziával folytatott — hazánk felszabadítása után 1945-ben megkezdett és 1948 februárjában kicsúcsosodott — harcok során is bebizonyosodott, a munkásosztály élcsapatának — kommunista pártunknak politikai ereje és félreérthetetlen politikai célkitűzéseinek fontossága. Most azért hozom fel mindezt — mondotta dr. Husák elvtárs, mert napjainkban, amikor ismét válságos helyzetből keresünk kiutat, elsősorban nekünk, kommunistáknak s pártunknak kell félreérthetetlen politikai célt magunk elő tűznünk, meg kell szilárdítani sorainkat s a párton belüli fegyelmet. Köztudomású, hogy társadalmunk válságának okai a Novotný*rendszer éveiben gyökereznek, és ez a válság pártunkban is megnyilvánul. Amíg pártunkban nem szüntetjük meg ezt a válságot, addig egész társadalmunknak nehézségekkel kell küzdenie. Most is ezért fordulunk elsősorban az üzemek dolgozóihoz, munkásosztályunkhoz és az értelmiségiekhez, mert ők voltak mindenkor kommunista pártunk, az előrehaladást szorgalmazó nemzet és állam legerősebb támaszai. Mindnyájan ismerjük a CSKP KB elnökségének ez év január 3-1 nyilatkozatát, amelyben a párt vezetősége rámutatott rendkívül súlyos politikai helyzetünkre. Élesen bírálta a jelenlegi fogyatékosságokat, de egyben rámutatott okaira és a kiutakra is. Miért kerülhetett sor helyzetünk ilyen felmérésére? Azért, mert bizonyos nyomást gyakorló csoportok a párt s az állam vezetőinek tudomása nélkül és elgondolásaik ellenére újabb kampányokat indítottak és felszították a szenvedélyeket. Hovatovább tömeges sztrájkok veszélye fenyegetett. Elmélyült a válság és ennek az egész országra nézve nagyon tragikus következményei lehettek volna. A CSKP KB elnökségének azért kellett félreérthetetlen álláspontra helyezkednie és olyan intézkedésekhez folyamodnia, hogy rendes kerékvágásba juthasson az ország politikai hely(Folytatás a 2. oldalon) Az ÚJ SZÓ-t megjelenésének 20. évfordulója alkalmából Munkaérdemrenddel tüntették ki B. Graca, az SZLKP Központi Bizottságának ideológiai titkára adta át a kitüntetést # Ünnepi est a bratislavai Slovnaft Művelődési Házában (Tudósítónktól) — január 10-én, pénteken este ünnepelték az Oj Szó dolgozói a lap fennállásának 20. évfordulóját és azt, hogy ebből az alkalomból a köztársasági elnök lapunknak a Munkaérdemrendet adományozta. Az ünnepélyes aktuson megjelentek: Bohuš Graca, az SZLKP KB ideológiai titkára, dr. Szabó Rezső, az SZNT alelnöke, F á b r jr István, az SZNT elnökségi tagja, Mária Sedláková munkaügyi és népjóléti miniszter, Dobos László, miniszter és Svätozár Štúr, a Szlovák Ojságíró Szövetség elnöke, valamint a szlovák és magyar sajtó főszerkesztői, dolgozói, a kulturális élet reprezentánsai. A kitüntetést B. Graca elvtárs, az SZLKP KB titkára nyújtotta át, aki ebből az alkalomból méltatta lapunk két évtizedes munkáját. Elvtársak! A politika ma gyakrabban bírálja, mint dicséri az újságokat. Ez a megállapítás kifejezi számos időszerű problémánk egyikét. Annál kellemesebb számomra az a feladat, hogy a párt- és állami szervek megbízásából kifejezzem a köszönetet és az elismerést azért a jó munkáért, melyet az Oj Szó kollektívája fennállásának 20 esztendeje alatt végzett. Ezt a küldetésemet azért is jelentősnek tartom, mivel szocialista hazánk magyar nemzetiségű újságíróiból álló széles körű kollektíváról van szó. Amikor 20 évvel ezelőtt öszszegyűlt ez a kollektíva, hogy megindulhasson a magyar dolgozók lapja, feladatuk nem volt könnyű. Valami olyasmit kellett folytatni, ami itt már a burzsoá köztársaságban is létezett, de egyidejűleg olyan új lapot kellett kialakítani, amely megfelelt Csehszlovákia Kommunista Pártja nemzetiségi politikája célkitűzéseinek. Nyugtalan korban húsz esztendő elég hosszú idő. 1948. december 15 óta, amikor az Oj Szó első száma még mint hetilap megjelent, sok minden megváltozott mind a szerkesztőségben, mind a lap minőségében. Jelentősen változott társadalmi életünk színtere is. Ogy látszik, csak a problémák maradnak. A történelem sok szereplője elment. Az újságok maradnak. A nyomtatott papír fehér lapjai tanúskodnak önökről, népeinkről, arról, amit akartunk, ami sikerült és arról is, ami nem sikerült. Az újságoknak, csakúgy, Osztozunk örömünkkel... Az Új Szó mai fejlécében szembetűnő változás az, hogy a „Szocialista építésben szerzett érdemekért" kitüntetés előtt a „Munkaérdemrend" jelzi azt az elismerést, amellyel vezető párt- és állami szerveink tekintenek jubileumát ünneplő lapunkra. Ez a magasfokú állami kitüntetés két évtizedes munkát nyugtáz, amely ugyan nem volt mentes a hibáktól, de mindig áthatotta az a becsületes törekvés, hogy a párt és a nép ügyét, érdekét szolgálja. Meggyőződésünk, hogy ez a kitüntetés a húsz éven belül annak az immár majd egy esztendős tevékenységünknek is szól, amelyet január óta kifejtünk a párt által elindított egészséges progresszív fejlődési folyamat támogatásában és előbbre vitelében. Ha valamire, akkor arra büszkék vagyunk, hogy ebben a forrongó és váratlan fejleményekben nem szűkölködő időszakban sem feledkertünk meg kommunista mivoltunkról és így elkerültük a végletek buktatóit. Ügy hisszük, hogy ez a kitüntetés megilleti a csehszlovákiai magyar kommunistákat, a hatszázezres csehszlovákiai magyar kisebbséget is. Főképp őzért, mert éppen ebben az évben, de nem első ízben, jelesre tette le a vizsgát szocialista hazaszeretetből és proletár nemzetköziségből. Emberségtudata és megalapozott demokratizmusa annál is értékesebb, mivel voltak hónapok, amikor nemzeti és emberi mivoltjában sértették a nemzetiségi intolerencia jelenségei. Éppen ezért a helytállásért szeretnénk ma osztozni örömünkkel minden magyar dolgozóval, aki tettekkel járul hozzá ahhoz, hogy ez az ország minden nemzetnek és nemzetiségnek hazája legyen és Csehszlovákia Kommunista Pártja rátaláljon a nehéz helyzetből kivezető útra. mint az embereknek az új helyzetekben keresniük kell álláspontjukat, hogy teljesíthessék küldetésüket. Lapjuk küldetése a múltban és a jelenben is tiszteletreméltó, történelmileg és emberileg kötelező, tapasztalatainak hordereje a modern kor számára teljesen talán nem Is tudatosítható: a szocializmus bázisán segít megoldani olyan nehéz társadalmi problémát, mint a nemzetiségi kérdés. Az Oj Szó két évtizedes útja tanúsítja, milyen igényes feladat: tájékoztatni a kommunista párt politikai szándékairól a szociális és nemzetiségi területen és így olyan anyagot adni a csehszlovákiai magyar polgároknak, amelynek alapján dönthetnek, részt vehetnek a közéletben és tájékozódhatnak a hazai és külföldi eseményekről. Az SZLKP KB elnökségének véleménye szerint az Oj Szónak jelentős része van abban, hogy fennállásának húsz éve alatt a magyar dolgozók társadalmi életünk bonyolult pillanataiban dönteni tudtak. Megszilárdította bennük a szocialista orientációt és ápolta a szlovákokkal való együttélés gondolatát és a jő kapcsolatokat. Az ünnepélyes pillanat pátoszra és túlzásokra csábít. Ogy gondolom, ha meg akarjuk érteni az Oj Szónak, mint politikai tényezőnek a jelentőségét, akkor szemléletünket nem befolyásolhatják átmeneti jelenségek. Az SZLKP KB elnöksége elhatározta, hogy az Oj Szó szerkesztőségének kollektíváját Munkaérdemrenddel tünteti ki. E döntésnél abból indult ki, hogy az 0] Szó megindulása óta minden erejéből a párt politikájának tolmácsolását szorgalmazta, hogy a dolgozók számára hozzáférhetővé tegye a párt ideológiáját. Gratulálok ehhez a kitüntetéshez. Az újságírók számára igényes időszakban veszik át, a tömegtájékoztatási eszközöknél tartósan látható különböző és ellentétes szemléletek Időszakában. Az elhangzott kritika az újságok határtalan jelentőségét hangsúlyozza a politika alakulásában és arra kötelez, hogy magasabbra helyezzük az Igényesség és felelősség mércéjét. Amikor az újságokról, a sajtóról általánosságban beszélünk, megfeledkezünk azokról az emberekről, akik az újságokat csinálják, akik kialakítják az újságok légkörét és arculatát, akik a hagyományokhoz csatlakozva azokat egyidejűleg saját szorgalmukkal leküzdik. Engedjék láljak meg, hogy gratu(Folytatás a 3. oldalon)