Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-11 / 9. szám, szombat

Világ proletárjai, egyesüljetek! IIJSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA BRATISLAVA 1969. január 11. SZOMBAT XXII. ÉVFOLYAM 9. szám Ara 50 fillér Az üzemi partbizottságok elnökeinek aktívája Reális programmal január szellemében HUSAK ELVTÁRS DUBNICAN (Tudósítónktól) — A Dubnicai Gépgyár üze­mi klubjában tegnap egész napi tanácskozáson vettek részt Szlovákia üzemi pártszervezeteinek elnökei, hogy megvitassák az utóbbi két köz­ponti bizottsági ülés határozatai értelmében ránk váró feladatokat. A jelenlevőket dr. Gus­táv Husák elvtárs, az SZLKP KB első tit­kára tájékoztatta a politikai helyzetről és az ország problémáiról. A tanácskozáson Viktor P a v I e n d a professzor és július T u r C e k, az SZLKP KB titkárai, Stanislav Lupták, Szlovákia iparügyi minisztere, továbbá a kerü­leti és a járási pártbizottságok vezető titkárai is jelen voltak. A két vezető politikus, Husák és Pavlenda elvtárs felszólalása után az értekezlet részve­vői közül is többen részt vettek a vitában. A felszólalók zöme teljes mértékben egyetértett azzal a nézettel, hogy a konszolidáció kialakí­tásához rendre, fegyelemre van szükség. Szinte valamennyi felszólaló hangsúlyozta a tájékoz­tatás fontosságát. Az értekezlet befejező részé­ben Pavlenda elvtárs válaszolt a résztvevők kérdéseire. Dr. Gustáv Husák elvtárs Azért hívtuk ma tanácskozás­ra a szlovákiai üzemekben dol­gozó kommunistákat, hogy megvitassunk velük néhány idő­szerű politikai kérdést, hogy beszéljünk velük a jelenlegi helyzetről és pártunk, nemze­teink, népünk további teendői­nek útját, módját keressük. Politikai életünkben ismét olyan keresztúthoz értünk, hogy el kell döntenünk hogyan lábaljunk ki válságos helyze­tünkből, s ezentúl ne kerül­jünk az egyik válságos helyzet­ből a másikba, az egyik káosz­ból a másikba. El kell dönte­nünk, következetesen folytatjuk mindazt, amire további távla­tokat feltárva pártunk s az állami vezetőség rámutat vagy pedig eltűrjük, hogy különféle erők még jobban elmélyítsék súlyos politikai válságunkat. Nyilván meg kell még fontol­nunk néhány problémát. A kommunista mozgalom Csehszlovákiában csaknem 50 éves múltra tekint vissza. Van­nak tehát tapasztalatai, van tu­dományos tanítása, s vannak olyan emberei, akik évtizedeken át meg tudták találni a kiutat a bonyolult és nehéz helyzetek­ből, és érvényt tudtak szerez­ni tanításunk alapelveinek és pártunk politikájának. Az em­bernek közéletünket figyelve néha az a benyomása, hogy egyesek szem elől tévesztik azokat a tapasztalatokat, ame­lyeket a munkás- és kommu­nista mozgalom az évek hosszú során szerzett. Am ha jelen­legi nehéz helyzetünkből keres­sük a kiutat, főleg saját ta­pasztalatainkból s a nemzetkö­zi kommunista mozgalom ta­pasztalataiból okulhatunk. A kommunista mozgalom világ­szerte évtizedeken át küzdött a szocialista humanizmus ma­gasztos elgondolásainak valóra váltásáért, a világ szocialista átépítéséért s az emberek olyan kapcsolatainak érvényre juttatásáért, amelyekről Marx már több mint 100 évvel ez­előtt kijelentette, hogy az igaz­ságosság s az erkölcs legyen mindenkor mérvadó s döntő fontosságú. A világszerte elter­jedt kommunista mozgalom e magasztos erkölcsi elvei most is érvényesek, most is roppant politikai erőt adnak mozgal­munknak. Jóllehet néha bizo­nyos egyének vagy csoportok feladták ezeket az elveket vagy nem éppen a legtisztább mód­szerekkel szereztek érvényt e magasztos elgondolásoknak. Dr. Husák elvtárs beszédét folytatva hangsúlyozta, hogy mindenkor szem előtt kell tar­tanunk az emberek nemes ér­zéseit, törekvéseit, mert más­különben nem biztosíthatnánk mozgalmunk lendületét s azt a belső erőt és erkölcsi meg­győződést, amelynek segítségé­vel a múltban sokkal bonyolul­tabb s nehezebb helyzetekből is ki tudtunk lábalni. Csak így volt lehető, hogy a ' Szlovák Nemzeti Felkelés idején — melynek 25. évfordulóját ez idén ünnepeljük — a munkás­osztály s a kommunista moz­galom funkcionáriusai egy arc­vonalba tudták felsorakoztatni a haladó szellemű embereket, s az egész nemzetet a politikai, nemzeti és szociális szabadság magasztos céljaihoz tudták ve­zetni. E lendületes fejlődés fo­lyamatában határkő volt Szlo­vákia Kommunista Pártjának a felkelés napjaiban megtartott kongresszusa s az üzemi bizott­ságok 25 évvel ezelőtt Podbre­zován megrendezett kongresz­szusa, amelyeken bebizonyoso­dott mire képes kommunista pártunk, ha szervezetten, fe­gyelmezetten lép fel. A burzsoá­ziával folytatott — hazánk fel­szabadítása után 1945-ben meg­kezdett és 1948 februárjában kicsúcsosodott — harcok során is bebizonyosodott, a munkás­osztály élcsapatának — kom­munista pártunknak politikai ereje és félreérthetetlen politi­kai célkitűzéseinek fontossága. Most azért hozom fel mindezt — mondotta dr. Husák elvtárs, mert napjainkban, amikor is­mét válságos helyzetből kere­sünk kiutat, elsősorban nekünk, kommunistáknak s pártunknak kell félreérthetetlen politikai célt magunk elő tűznünk, meg kell szilárdítani sorainkat s a párton belüli fegyelmet. Köz­tudomású, hogy társadalmunk válságának okai a Novotný*­rendszer éveiben gyökereznek, és ez a válság pártunkban is megnyilvánul. Amíg pártunkban nem szüntetjük meg ezt a vál­ságot, addig egész társadal­munknak nehézségekkel kell küzdenie. Most is ezért fordu­lunk elsősorban az üzemek dol­gozóihoz, munkásosztályunk­hoz és az értelmiségiekhez, mert ők voltak mindenkor kom­munista pártunk, az előrehala­dást szorgalmazó nemzet és állam legerősebb támaszai. Mindnyájan ismerjük a CSKP KB elnökségének ez év január 3-1 nyilatkozatát, amelyben a párt vezetősége rámutatott rendkívül súlyos politikai hely­zetünkre. Élesen bírálta a je­lenlegi fogyatékosságokat, de egyben rámutatott okaira és a kiutakra is. Miért kerülhetett sor helyzetünk ilyen felmérésé­re? Azért, mert bizonyos nyo­mást gyakorló csoportok a párt s az állam vezetőinek tu­domása nélkül és elgondolásaik ellenére újabb kampányokat indítottak és felszították a szenvedélyeket. Hovatovább tö­meges sztrájkok veszélye fe­nyegetett. Elmélyült a válság és ennek az egész országra nézve nagyon tragikus követ­kezményei lehettek volna. A CSKP KB elnökségének azért kellett félreérthetetlen állás­pontra helyezkednie és olyan intézkedésekhez folyamodnia, hogy rendes kerékvágásba jut­hasson az ország politikai hely­(Folytatás a 2. oldalon) Az ÚJ SZÓ-t megjelenésének 20. évfordulója alkalmából Munkaérdemrenddel tüntették ki B. Graca, az SZLKP Központi Bizottságának ideológiai titkára adta át a kitüntetést # Ünnepi est a bratislavai Slovnaft Művelődési Házában (Tudósítónktól) — január 10-én, pénteken este ünnepelték az Oj Szó dolgozói a lap fennállásának 20. évfordulóját és azt, hogy ebből az alkalomból a köztársasági elnök lapunk­nak a Munkaérdemrendet adományozta. Az ünnepélyes aktuson megjelentek: Bohuš Graca, az SZLKP KB ideológiai tit­kára, dr. Szabó Rezső, az SZNT alelnöke, F á b r jr István, az SZNT elnökségi tagja, Mária Sedláková munkaügyi és népjóléti miniszter, Dobos László, mi­niszter és Svätozár Štúr, a Szlovák Ojságíró Szövetség elnöke, valamint a szlovák és magyar sajtó főszerkesztői, dolgozói, a kulturális élet reprezentánsai. A kitüntetést B. Graca elvtárs, az SZLKP KB titkára nyújtotta át, aki ebből az alkalomból méltatta lapunk két évtizedes munkáját. Elvtársak! A politika ma gyakrabban bí­rálja, mint dicséri az újságo­kat. Ez a megállapítás kifejezi számos időszerű problémánk egyikét. Annál kellemesebb szá­momra az a feladat, hogy a párt- és állami szervek megbí­zásából kifejezzem a köszöne­tet és az elismerést azért a jó munkáért, melyet az Oj Szó kol­lektívája fennállásának 20 esz­tendeje alatt végzett. Ezt a küldetésemet azért is jelentősnek tartom, mivel szo­cialista hazánk magyar nemze­tiségű újságíróiból álló széles körű kollektíváról van szó. Amikor 20 évvel ezelőtt ösz­szegyűlt ez a kollektíva, hogy megindulhasson a magyar dol­gozók lapja, feladatuk nem volt könnyű. Valami olyasmit kellett folytatni, ami itt már a burzsoá köztársaságban is létezett, de egyidejűleg olyan új lapot kel­lett kialakítani, amely megfe­lelt Csehszlovákia Kommunista Pártja nemzetiségi politikája célkitűzéseinek. Nyugtalan korban húsz esz­tendő elég hosszú idő. 1948. de­cember 15 óta, amikor az Oj Szó első száma még mint heti­lap megjelent, sok minden meg­változott mind a szerkesztőség­ben, mind a lap minőségében. Jelentősen változott társadalmi életünk színtere is. Ogy látszik, csak a problémák maradnak. A történelem sok szereplője el­ment. Az újságok maradnak. A nyomtatott papír fehér lapjai tanúskodnak önökről, népeink­ről, arról, amit akartunk, ami sikerült és arról is, ami nem si­került. Az újságoknak, csakúgy, Osztozunk örömünkkel... Az Új Szó mai fejlécében szembetűnő vál­tozás az, hogy a „Szocialista építésben szer­zett érdemekért" kitüntetés előtt a „Munkaér­demrend" jelzi azt az elismerést, amellyel ve­zető párt- és állami szerveink tekintenek jubileumát ünneplő lapunkra. Ez a magasfokú állami kitüntetés két évti­zedes munkát nyugtáz, amely ugyan nem volt mentes a hibáktól, de mindig áthatotta az a becsületes törekvés, hogy a párt és a nép ügyét, érdekét szolgálja. Meggyőződé­sünk, hogy ez a kitüntetés a húsz éven belül annak az immár majd egy esztendős tevé­kenységünknek is szól, amelyet január óta ki­fejtünk a párt által elindított egészséges prog­resszív fejlődési folyamat támogatásában és előbbre vitelében. Ha valamire, akkor arra büszkék vagyunk, hogy ebben a forrongó és váratlan fejleményekben nem szűkölködő időszakban sem feledkertünk meg kommunis­ta mivoltunkról és így elkerültük a végletek buktatóit. Ügy hisszük, hogy ez a kitüntetés megilleti a csehszlovákiai magyar kommunistákat, a hatszázezres csehszlovákiai magyar kisebb­séget is. Főképp őzért, mert éppen ebben az évben, de nem első ízben, jelesre tette le a vizsgát szocialista hazaszeretetből és pro­letár nemzetköziségből. Emberségtudata és megalapozott demokratizmusa annál is érté­kesebb, mivel voltak hónapok, amikor nem­zeti és emberi mivoltjában sértették a nemze­tiségi intolerencia jelenségei. Éppen ezért a helytállásért szeretnénk ma osztozni örömünkkel minden magyar dolgozó­val, aki tettekkel járul hozzá ahhoz, hogy ez az ország minden nemzetnek és nemzetiség­nek hazája legyen és Csehszlovákia Kommu­nista Pártja rátaláljon a nehéz helyzetből ki­vezető útra. mint az embereknek az új hely­zetekben keresniük kell állás­pontjukat, hogy teljesíthessék küldetésüket. Lapjuk küldetése a múltban és a jelenben is tiszteletremél­tó, történelmileg és emberileg kötelező, tapasztalatainak hord­ereje a modern kor számára teljesen talán nem Is tudatosít­ható: a szocializmus bázisán se­gít megoldani olyan nehéz tár­sadalmi problémát, mint a nem­zetiségi kérdés. Az Oj Szó két évtizedes útja tanúsítja, milyen igényes feladat: tájékoztatni a kommunista párt politikai szán­dékairól a szociális és nemzeti­ségi területen és így olyan anyagot adni a csehszlovákiai magyar polgároknak, amelynek alapján dönthetnek, részt ve­hetnek a közéletben és tájéko­zódhatnak a hazai és külföldi eseményekről. Az SZLKP KB elnökségének véleménye szerint az Oj Szónak jelentős része van abban, hogy fennállásának húsz éve alatt a magyar dolgozók társadalmi életünk bonyolult pillanataiban dönteni tudtak. Megszilárdítot­ta bennük a szocialista orien­tációt és ápolta a szlovákokkal való együttélés gondolatát és a jő kapcsolatokat. Az ünnepélyes pillanat pátoszra és túlzásokra csábít. Ogy gondolom, ha meg akarjuk érteni az Oj Szónak, mint politikai tényezőnek a je­lentőségét, akkor szemléletün­ket nem befolyásolhatják átme­neti jelenségek. Az SZLKP KB elnöksége elha­tározta, hogy az Oj Szó szer­kesztőségének kollektíváját Munkaérdemrenddel tünteti ki. E döntésnél abból indult ki, hogy az 0] Szó megindulása óta minden erejéből a párt poli­tikájának tolmácsolását szorgal­mazta, hogy a dolgozók számá­ra hozzáférhetővé tegye a párt ideológiáját. Gratulálok ehhez a kitüntetéshez. Az újságírók számára igényes időszakban veszik át, a tömeg­tájékoztatási eszközöknél tar­tósan látható különböző és el­lentétes szemléletek Időszaká­ban. Az elhangzott kritika az újságok határtalan jelentőségét hangsúlyozza a politika alaku­lásában és arra kötelez, hogy magasabbra helyezzük az Igé­nyesség és felelősség mércéjét. Amikor az újságokról, a saj­tóról általánosságban beszélünk, megfeledkezünk azokról az em­berekről, akik az újságokat csi­nálják, akik kialakítják az új­ságok légkörét és arculatát, akik a hagyományokhoz csatla­kozva azokat egyidejűleg saját szorgalmukkal leküzdik. Engedjék láljak meg, hogy gratu­(Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents