Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-11 / 9. szám, szombat

Az üzemi pártbizottságok elnökeinek aktívája Dr. G. Husák elvtárs beszéde V. Pavlenda elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) zete, és hozzáláthassunk a népünket érintő égető problémák megoldásához. A közelmúltban állítólag ilyen kampányra adott okot a csehszlovák föderációról szóló törvény végrehajtásának kérdése is. A csehek és a szlovákok ötven éve élnek együtt, és tavaly végre eljutottunk oda, hogy alkotmányosan, ténylegesen is biztosítva legyen a szlovák nemzet egyenjogúsága a csehszlovák államban. A cseh nemzet képviselőivel törvényes alapon megegyeztünk, hogy ez év elejétől egyenjogú partnerekként Intézzük közös ügyeinket stb. Ám egyszerre csak különféle kisebb csoportok arra használták fel a még csak létesülő szövetségi parlamenttel összefüggő kérdéseket, hogy olyan kampányt indítsanak, amelyhez hasonló még nem volt nálunk. Ultimátumokat küldtek, sztrájkokkal fenyegetőztek. erős nyomást gyakoroltak Szlovákiára s az itteni üzemekre, hogy ők is csatlakozzanak az említett akcióhoz. Mi azonban a párt vezetőségében — szlovák és cseh kommunisták — megegyeztünk abban, hogy elvtársi egyetértésben oldjuk meg ezeket a problémákat. Most már végre tudatosítanunk kell, hogy a két nemzet egyenjogúsága ezentúl nem lehet csak papiroson leírt szó, hanem a mindennapi életben is meg kell nyilvánulnia. Lébe*, hogy ez valakinek nem tatszik vagy nem akarja megszokni. Mi szlovákok ezt a köztársaságot, a Csehszlovák Köztársaságot saját államunknak tekintjük, nos ne nehezteljen ránk senki sem azért, ha ebben az államban nem akarunk többé csak albérlőkként szerepelni, hanem egyenjogú partnerekként. Eddig is megegyeztünk s a jövőben is megegyezünk úgy, ahogyan az egyenjogú partnerek teszik, mindenkor szem előtt tartva az egész állam érdekeit, de — s ez magától értetődő — az a kötelességünk, hogy egyben saját nemzetünk érdekeit is. Nálunk egy évvel ezelőtt került sor politikai kenyértörésre. Eltávolítottuk Novotnýt a pártban betöltött kulcsfontosságú pozíciójából, és ezzel szabad teret biztosítottunk, a január ntánl politikának. E politika célja a fogyatékosságok kiküszöbölése s a torzítások, különösen a marxi tanítások torzításának kiküszöbölése. További célkitűzés egy olyan pozitív program, amelynek alapján kereshetjük s megtalálhatjuk politikai, gazdasági, kulturális, nemzeti s minden más problémánk megoldását, de minden parancsolgatás, vagy hasonló adminisztratív módszer nélkül, tehát nem úgy mint az Novotný Idején szokásos volt. Hazánkban ma már az emberek millióit foglalkoztatják ezek a kérdések. Mindnyájan hozzá akarnának járulni megoldásukhoz, a közügyeknek akarják magukat elkötelezni; a párt és az illám mostani vezetősége erőteljesen támogatja is ezeket a törekvéseket. A novemberi határozat azonos pártunk pozitív programjával, ami pedig a januárt politikánkat és legközelebbi konkrét célkitűzéseinket illeti, csak életbe keU léptetni mindazt, ami ezzel Összefügg. Pártunk vezetősége nemzeteink s népünk számára kereste a kiutat abból a helyzetből, amelybe műit év augusztusában jutottunk. A novemberi határozat megjelölte ezt a politikai kiutat és azt, mi biztosíthatja nemzeteink békés életét, békés munkáját, hogy maguk dönthessenek sorsukról s maguk oldhassák meg gazdasági, politikai és egyéb problémáikat. Az eddigi nehéz hónapokban sikerült megoldanunk államunk egyik sarkalatos kérdését, azt, milyen legyen a jövőben nemzeteink és nemzetiségeink kapcsolata. Törvénybe iktattuk az állam föderallzálását, és ezt a törvényt gyakorlatilag ls végrehajtjuk. Mindez az említett pozitív programon alapszik. A párt és az állam vezetősége e programra összpontosítva a dolgozók figyelmét, együttműködésre szólítja fel őket s velük együtt akarja megoldani minden problémánkat. Múlt év januárja után azonban nemcsak a pozitív erők léptek előtérbe, hanem más erők ls, amelyeknek képviselői néha ugyan a szocializmusról beszéltek, vagy formálisan a szocializmus mellett foglaltak állást, de valóban más célokat követtek. Ellenzéki irányzatokat szerveztek, ellenzéki nyomást támogattak, sőt gyakran bomlasztó akciókra vetemedtek. Pártunk Központi Bizottságának novemberi határozata félreérthetetlenül rámutat ezekre a tényekre. Rámutat arra is, mi sodorta társadalmunkat múlt év augusztusa előtt és augusztusa után válságos helyzetbe, és rámutat azokra a szélsőséges csoportokra, amelyek előbb és most is ártottak és ártanak társadalmunknak, s nálunk bizonytalanságot, zűrzavart idéznek elő. Nyíltan meg kell mondanom, hogy hibának tartom, ha mindenről csak elvontan beszélünk. Helytelenítem, hogy nem mutatunk rá közvetlenül azokra az erőkre, csoportokra, amelyek akadályokat gördítenek utunkba. Véleményein szeszerint nagyon is szükséges, hogy mindenről nyiltan beszéljünk. Az emberek ne gondolják rólunk, hogy talán nincs elég bátorságunk ahhoz, hogy az ellenzéket ellenzéknek, a felforgatókat felforgatóknak nevezzük. Természetesen nincs szó számottevő társadalmi erórőL Az említett különféle — mint ahogyan mondjuk nyomást gyakorló — csoportok politikai hordereje azonban azért tetemes, mert sajnos aránylag jelentős befolyást gyakorolhatnak tömegtájékoztatási eszközeink bizonyos részére. Még a legkisebb csoport is, amennyiben ezekkel az eszközökkel rendelkezik, az emberek millióihoz szólhat naponta, befolyásolhatja az emberek gondolkodási módját és ha olyan gondolatokat terjeszt, amelyek összeegyezhetetlenek pártunk célkitűzéseivel, megtéveszti s eltéríti a helyes iránytól az embereket. Előfordul, hogy manapság egyes emberek kablnettpolitikáról beszélnek. Ez ls nagyon divatos jelszó. De kiagyalta ki a kabinettpolitikát hangoztató jelszavakat? Létezhet-e kabinettpolitika ott, ahol a szabályosan megválasztott párt- vagy kormányszervek együtt vitatnak meg problémákat és együtt hoznak döntéseket? Ez is kabinettpolitika? Vagy pedig az a kabinettpolitika, ha bizonyos csoportok a párt vagy a nép megvitatása nélkül lakásokon találkoznak, kampányokat és akciókat agyainak ki s a tömegtájékoztatási eszközök révén nyilvánosan is terjesztik ezeket az akciókat és kampányokat Nem fondorkodás ez? Nem a pártvezetőség, az államvezetőség elleni fondorkodás ez? Nem kabinettpolitika ez, melynek célja, hogy a párt és az állam vezetőségét vádolja kabinet t politikával? Ezt a zugpolitikát és módszereit gyökeresen ki kell irtani, mert semmi közük sincs a demokráciához, mert demokráciaellenesek, mert a tömegtájékoztatási eszközök segítségével rákényszerítik kis csoportok véleményét a párt és az állam vezetőségére, sőt néha ráteszik a kést a torkára, mint ahogyan ezt a legutóbbi akciók és fenyegetések bizonyítják, amelyekkel bizonyos csoportok mindenáron megoldást akartak kikényszeríteni, ha kell még egy országos sztrájk árán ls. Kinek ls segítene egy országos sztrájk ebben az államban? Gyakran hallhatjuk, mindnyájan Dubčekkal és Svobodával tartunk. Kérdem tehát. Dubček és Svoboda azt akarja talán, hogy most sztrájkokkal oldjunk meg bizonyos kérdéseket? Nyilvánvaló, hogy az, aki Ilyen akciókat szervez, ilyen ultimátumokat ad, megfenyegeti az állam és a párt vezetőségét. Bíráljanak, de ne uszítsák az embereket a mostani vezetőség ellen. Lépjenek fel nyilvánosan s mondják meg, hogyan vélekednek az alapvető fontosságú kérdésekről, s milyen megoldásokat tartogatnak a nép számára. Könnyű bizony, nagyon ls könnyű jelszavakat hangoztatni: például gyertek mindnyájan, sztrájkoljatok mlndnyájanl Ez bizony nagyon könnyű. És a következmények? Kt viseli a felelősséget a következményekért? Nálunk sokan és gyakran beszélnek a sajtóról, a rádióról és a televízióról. Az elvtársak gyakran panaszkodnak, hogy mi csak szidjuk az újságírókat. Ez nem felel meg a valóságnak. Tudjuk, hogy a sajtóban, a rádióban és a televízióban sok becsületes, derék ember dolgozik, kommunisták és pártonkívüliek, akik becsületes szándékkal támogatják a párt- s az államvezetőségnek a helyzet rendeződésére irányuló törekvéseit. Mi hálásak vagyunk ezért a munkáért. Viszont azt is tudjuk, akadnak olyan egyének ls, akik visszaélnek az említett eszközökkel, azokat a párt tevékenysége ellen használják fel, egymás ellen uszítják nemzeteinket és az embereket, és válságos helyzetet idéznek elő. Márpedig ezzel nem értünk egyet. A CSKP KB elnöksége tekintettel erre január 3-1 nyilatkozata alapján elhatározta, hogy a sajtóban, a rádióban és a televízióban bizonyos Intézkedéseket foganatosít. Gyakran beszélgetünk az újságírókkal, és ők azt mondják, hogy a hatalmat is ellenőrizni keJL Mi azt válaszoltuk, hogy ez helyes, hogy mindenkit, akinek ebben az államban hatalmi funkciója van kivétel nélkül nyilvánosan ellenőrizni kell. Senkinek sem szabad a hatalmával visszaélni, mint ahogyan a múltban előfordult. Nálunk mindenkinek tiszteletben kell tartania a demokratikus elveket. Keressük tehát minden hatalmi szerv ellenőrzésének legmegfelelőbb módját. Én azonban azt mondom, hogy van nálunk még egy hatalmi szerv, amelynek jelentősége nem csekély. Világszerte óriási hatalomnak Ismerik a sajtót, a rádiót és a televíziót. De kl ellenőrzi ezt a hatalmat? Törvénybe iktattuk ugyan a cenzúrát, de gyakorlatilag augusztus előtt sem volt és augusztus utón sincs nálunk cenzúra, s a szerkesztőségi kollektívák azt tettek, amit akartak. Egyesek becsületesen, mások nagyon jól dolgoztak. Ezért megdicsérjük őket, nagyra becsüljük derék dolgozóikat. Vannak azonban olyan szerkesztőségi kollektívák, amelyek minden ellenőrzés nélkül kényük-kedvük szerint tevékenykednek. Kibújtak a párt ellenőrzése, az állami ellenőrzés alól, kibújhattak, mert nem létezett somrailyeo ellenőrzés. Ki ellenőrzi tehát ezt a hatalmat? A párt vezetőségét, az állom vezetőségét, a kormányt különféle szervek ellenőrzik, és mi a legszélesebb népi rétegek ellenőrzésével ls egyetértünk. Ám ki ellenőrzi azt a néhány embert, aki felelősségteljesen vagy felelősségmentesen ír? Gondoskodnunk kell arról, hogy e téren is felelősséggel járjon a munka. Ez a CSKP KB álláspontja is, és ezért meg kell tennünk az e téren szükséges intézkedéseket. Elvtársak, véget kell vetnünk az egy helyben topogásnak, és támadásba kell lendülnünk a zavart keltő, felforgató erők ellen. Támadásba kell lendülnünk pártunk pozitív programjának valóra váltásáért. Ez az alapvető probléma, amelyet most meg kell oldani. A Csehszlovákiai kommunisták további munkájának alapja a CSKP múlt év novemberi és decemberi határozata, a CSKP elnökségének ez év januárjában közzétett nyilatkozata. Mozgalmunknak ezen az alapon kell kikristályosodnia, és ezen a politikai platformon akarjuk egyesíteni pártunkat, a munkásosztályt, az ország egész lakosságát, hogy egyesült erővel megvalósíthassuk pozitív programunkat. Az Idei év csak Így lehet válságoktól, zavaroktól, viharoktól és tragikus eseményektől mentes. Csak Igy lehet a reményt keltő távlatok éve, csak így lehet békés év és nemzeteink összefogásának, felsorakozásának éva A január utáni fejlődés többek között a szocialista építés gyakorlatában megnyilvánult torzulások ellen irányult. Maga a január utáni fejlődés — mint ahogy arra Központi Bizottságunk az utóbbi hónapokban rámutatott — olyan folyamat volt, mely összekapcsolódott a szocializmus megújhodáséra Irányuló gyakorlat deformációival. Ez azt jelenti, hogy a ma feladata: tovább haladni a január előtti és a január utáni deformációtól mentes úton. jelenti ez az út a január utáni szocialista társadalmunk fejlődése valamennyi értékének továbbfejlesztését, plusz a szocializmus megújhodása új pozitív értékelnek kialakítását és fejlesztését, melyeket 1968-ban már nem tudtunk kialakítani. Hét hónap alatt nem is lehetett megtalálni mindazt, ami egészségesebb a Január előtti fejlődéshez képest. Vagyis tovább kell haladnunk a keresés útján. Ahhoz, hogy ilyen értelemben haladhassunk tovább, igen nagy szükség van a társadalmi, a politikai és a gazdasági konszolidációra. Minden vonalon oda kell hatni, hogy a Központi Bizottság novemberi és decemberi plenáris ülésén hozott határozat alapján szilárduljon a kommunista párt vezető szerepe, szilárduljanak a progresszív erők. Ha az említett szempontból nézzük a gazdasági életben mutatkozó problémákat, úgy gondolom, hogy a Január utáni fejlődésnek új módszereket kell hoznia a pártmunkában is. Gazdasági vonalon ez a párthatározatok iránti újfajta hozzáállást igényel. Inkább kevesebb, de sokoldalúan előkészített és olyan határozatokat kell hozni, amelyeknél biztosítva vannak a megvalósítás feltételei. Decemberi plenáris ülésünkön határozatot hoztunk a gazdasági kérdéskomplexummal kapcsolatban. A fontos most az, hogy ezt a határozatot meg is valósítsuk. Tanácskoznunk kell önökkel, a szlovákiai gyárak felelős pártfunkcionáriusaival, hogyan lehet ezt a határozatot megvalósítani. Népgazdaságunk problematikáját ma két fő csoportba oszthatjuk: 1. Alapvető távlati megoldások, amelyekről csak röviden fogok megemlékezni; 2. A pillanatnyi gazdasági helyzet egészségesebbé tételére irányuló rendszabályok. Ezekről bővebben szeretnék beszámolni. A legfontosabb feladat elsősorban a gazdasági reform megvalósítása. Ezt elmondottuk már az első napokban, amikor még nem voltak világosak a dolgok, és később, augusztus után is. A kérdés most már csak az, hogyan haladjunk tovább a gazdasági reform megkezdett útján. Ami a dolog elméleti oldalát illeti, dolgozik egy elméleti csoport Prágában, egy pedig Bratislavában, korábban az SZNT, jelenleg a

z SZSZK kormánya mellett. Hozzávetőlegesen január Mj-lg a két csoportnak el kell készítenie az első anyagokat, s meg kell egyeznie a további közös eljárási módozatokban. Ami a gyakorlati kérdéseket illeti, elsősorban az árpolitikára, az adóreformra, a bérpolitikára, az inflációellenes politikára stb. gondolok. Ide tartozik továbbá a szocialista vállalatok, illetve vállalati társulások feladatainak kérdése. Számltunk arra, hogy körülbelül február végéig elkészül a szocialista vállalatokról és a szocialista vállalkozásról szóló törvények javaslata. De addig sem várhatunk ölbe tett kézzel, míg ezek a törvények, rendelkezések elkészülnek. Számtalan olyan kérdés van a gazdasági élet területén, amelyekkel kapcsolatban azonnali rendszabályokat kell hozni. Felelős vezető pártfunkcionáriusainknak kellene gondolkozniuk azon, hogy milyen irányban kell haladnia a pártmunkának. Gyárainkban vannak ilyen kedvezőtlen jelenségek, mint a dolgozók nagyfokú távolmaradása betegségek és balesetek következtében, de vannak Indokolatlan távolmaradások is. Igen sokat beszélünk a munkafegyelemről. Bár nem lehet általánosítani, meg kell állapítanunk, hogy Igen laza. Minden munkahelyen meg kell vizsgálni ennek okait, és intézkedéseket kell tenni megjavítása érdekében. A munkafegyelemmel függ össze egy további kérdés is, ez pedig a vezető beosztásban dolgozók személyi felelőssége, amit húsz év alatt sem sikerült kielégítően megoldanunk. Nem történt meg a hatáskörök pontos meghatározása. Felsorolhatnánk természetesen pozitív példákat is ezen a téren. Például az Elektrosvit, a trencséni ruhagyár. A negatívumok közé tartozik többek között a füleki Kovosmalt, a matejovcei Tatrssmalt, hogy csak néhányat említsünk. Amire különösen nagy gondot kell fordítani a gyárakban, az a munkarend problémája. Ipari vonalon idetartozik elsősorban a negyvenórás munkahétre való áttérés befejezése. Ezt a problémát még nem sikerült teljes mértékben megvalósítanunk. Igen nagy gondot okoz nálunk, hogy aránytalanul hosszú ideig tart egy-egy lakás fetépítésa Ennek tartama 1986-ban 9,8 hónap, 1967-ben 10,9 hónap és 1968-ban 11 hónap volt, viszont a fejlett országokban ez átlag 8 hónap körül mozog. Ugyanez a helyzet az ipari építkezések terén ls. Itt az átlagos építési Időtartam 38—39 hónap, a fejlett országokban viszont ennek egyharmada, egynegyede. Ezzel a problémával függ össze a műszakok kérdése ls. Nem állítom azt, hogy mindenütt két-három műszakban kell dolgozni, ott ls, ahol ehhez nem fűződik nemzetgazdasági érdek, másrészt azonban el kell ismerni, végképp nem gazdaságos, hogy drága pénzen új ipari létesítményeket hozzunk létre, viszont a meglevőket nem használjuk kl kellőképpen, két-három műszakban. Egy további kérdés, amire összpontosítani kell a figyelmünket, és ez az ügyviteli költségek csökkentése a termelői szférában. Ezek a költségek valóban nem elhanyagolhatók, amelyek például a ruhaiparban az összköltségek 15 százalékát, az ipari üveg előállításánál 24,4 százalékát teszik ki. Hasonló a helyzet más ágazatokban is. Fel kell figyelnünk a munka intenzitásának problémájára is. Érthetően a szocializmus a társadalmi munka termelékenységén áll vagy bukik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne kísérjük figyelemmel a munka intenzitásával Összefüggő kérdé seket. Ezekre a problémákra, amelyeket természetesen alaposabb elemzés nélkül, érzékeltetésképpen jelöltem meg, már ma összpontosítani kell figyelmünket. Foglalkozniuk kell velük mindenekelőtt a kommunistáknak, a gazdasági szervezetekben és intézményekben és minden más munkahelyen, s főképpen a munkahelyeken dolgozó pártszervezeteknek, természete sen anélkül, hogy a gazdasági szerveket helyettesítenék vagy megkötnék a kezüket. Mindaz, amit elmondottam, egyike azoknak a fő Irányvonalaknak, amelyeken haladnunk kell, hogy megvalósítsuk, éspedig nemcsak szóban, hanem tettekkel ls — a párthatározatokat, a decemberi plenáris ülésnek Szlovákia gazdasági problémáival kapcsolatos határozatát. Meggyőződésem, hogy a mai értekezlet további lépést jelent előre a pozitív társadalmi fordulat útján, egy olyan lépést, amely az útkeresés során közelebb visz az összes erők mozgósításához, hogy az 1969-es esztendő valóban meghozza a teljes társadalmi konszolidálódást.