Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-03 / 2. szám, péntek

Technika a pedagópi sf@!géätíban A prágai Národní tŕídán, a cseh főváros egyik legfor­galmasabb utcáján számtalan üzlet van. Pompás kirakataik sűrű sorát gyakran megszakítják a kiállítási termek kor­szerű portáljai. A látványos festmények, plasztikák, szob­rocskák — ki tudná felsorolni a sokféle képzőművészeti al­kotást — mágneses erővel vonzzák magukhoz a járókelő­ket. Az egyik üvegportálnak azonban semmi köze mindeh­hez. Nem a keresett divatcikkeket kínálgatja, mégis élénk érdeklődésnek örvend a közönség, különösen a fiatalok körében. nye szerint a kezdet tapaszta­latai nem a legrosszabbak. Az általánosítás egyelőre még túl­zás volna ugyan, de talán már nincs oly messze az idő, ami­kor a legtöbb iskolából nem fognak hiányozni ezek a kor­szerű berendezések sem. Leg­alábbis erre mutatnak az elője­lek, amelyek eléggé biztatók ... Az első oktató gépből, a REPEX­ből eddig 550 darabot és a nyelvlaboratóriumból már több mint 500 darabot adtak el... Az érdeklődők száma pedig egyre növekszik ... A legtöbb segédeszköz ter­mészetesen hazai gyártmány, noha elkerülhetetlen, hogy egyet s mást — különösen a főiskolák részére szükséges a gép- és motormodelleket, csont­vázakat vagy a műanyaghiány miatt a geometriai modelleket — ne importáljuk. Igaz, ugyan, ez a befektetés devizába kerül, mégsem tekinthető fényűzés­nek. Nem is sajnálja értük sen­ki az anyagi áldozatot, amely kétszeresen is megtérül. Egyéb­ként a mi gyártmányaink iránt egyre fokozódik az érdeklődés külföldön is. A mérőeszközein­kért, az optikai berendezésein­kért és főleg nyelvlaboratóriu­mainkért befolyt devizát fordít­juk külföldi bevásárlásaink fe­dezésére. Így azután minden­képpen jól járunk. De nézzük csak, milyen új­donságokkai találkozunk a ki­állításon? KORSZERŰ SEGÉDESZKÖZÖK Csatlakozzunk a kíváncsisko­dókhoz és kerüljünk beljebb mi is. Csodáljuk meg a pompá­san kivilágított, tágas termek berendezését, korszerű techni­kánk legújabb vívmányait. Hi­szen a látványosságszámba me­nő árut mindenki megtekint­heti. Vannak itt kisebb dara­bok, pl. minimagnók vagy hor­dozható televíziós készülékek is, amiket a legtöbben szívesen megvennének. Vételárukat, ha eléggé borsos is, sokan szíve­sen leszurkolnák. Viszont ez az áru nem az egyének szórakoz­tatására, hanem az iskolák ré­szére készült, kizárólag peda­gógiai célokra. Ezek után bizonyára minden­ki tudja már, hogy a legújabb és legkorszerűbb tanítási se­gédeszközök kiállításán va­gyunk, amely a napokban nyílt meg Prágában. Szinte hihetet­len, hogy néhány esztendő le­forgása alatt milyen óriási fej­lődésen ment keresztül az ok­tatási eszközök gyártása. Nem is olyan régen még iskoláink a térképeken, a különféle ásvá­nyokon és közeteken kívül mindössze néhány lombikkal rendelkeztek a fizikai és ké­miai előadástermekben. A nö­vényekkel a természetben, vagy a fényképekről ismerkedhettek csak meg a gyerekek. Az állat­tani órákra pedig egy-két ki­tömött madarat vagy csúszómá­szót hozott be a tanár, hogy szemléltetőbbé tegye magyará­zatát. Mi a helyzet ma? Feltalá­lóink és technikusaink jóvoltá­ból az üzemek és a termelőszö­vetkezetek számtalan lelemé­nyes megoldást, korszerű ok­tatási segédeszközt gyártanak, amelyekről pedagógusaink az­előtt még álmodni sem mertek. Ma mindez valósággá vált: megkönnyíti a tanulók és a ta­nítók munkáját. Csak az iskolá­kon, Illetve a nemzeti bizottsá­gokon múlik, hogy elegendő megértést tanúsítanak-e a kor­szerű oktatási módszerek iránt, vagy pedig Inkább másra, sze­rintük fontosabb dologra fordít­ják a rendelkezésükre álló anyagi eszközöket. SIKERES OKTATÓGÉPEK Dr. Alois Šeldernek, az Ok­tatási Segédeszközök nemzeti vállalat igazgatójának vélemé­ELTERJEDNEK? A PVC anyagokra nyomtatott falitérképek mellett, melyek igen tartósak, szinte közömbö­sen napirendre térünk az ana­logikus számítógép vagy a di­namóméter láttán. Ezeknek a főiskolákon minden bizonnyal nagy hasznát vennék a mate­matikusok és a fizikusok, ha ... Kérdés ugyanis, meg tudják-e majd fizetni az elég magas ára­kat ... Egészen más viszont a helyzet a jóval olcsóbb és ezért könnyebben beszerezhető újfajta vetítőgép esetében, amely a bratislavai Meopta üzem terméke. Ez a kitűnő gép nappali világítás mellett is megbízható teljesítményt nyújt. Gyakorlati célja, hogy megkí­mélje az időveszteségtől és a felesleges fáradságtól a peda­gógust. Mindaz, amit kényelme­sen ülve az asztalon leír, pusz­ta gombnyomásra a táblára ve­títhető. A bonyolult geometriai rajzokkal és egyenletekkel sem kell ezentúl a táblánál bajlód­nia. Előre elkészíti, hogy alka­lomadtán a papírról a táblára levetíthesse számításait. Az elektronikus oktatógépek­ről és nyelvlaboratóriumokról eddig is sokat hallottunk már. Továbbfejlesztett másuk előnye, hogy az AUTODIOR segítségé­vel, amely ugyancsak a bratis­lavai Meopta üzem müve, a ta­nító a tv képernyőjén a más helyiségekben tartózkodó tanu­lók viselkedését, magyarázatá­nak hatását is figyelemmel kí­sérheti. A tananyagot és az el­lenőrző kérdéseket diapozití­vokra vették fel. Ha a diák megtanulta a feladatot, a kér­désekre gombnyomással vála­szol. Ha a megfelelő gombot nyomta meg, akkor a gép auto­matikusan további képet mutat be. Ha azonban tévedett a tanu­ló, a diapozitívokon gépiesen többször is megismétlődik az anyag, miközben egyre újabb és újabb magyarázatok következ­nek. HOGYAN TANÍTANAK? A további ellenőrző kérdések célja az, hogy a gép ellenőriz­ni tudja, tisztában van-e már a tanuló az anyaggal. A figyel­mes tanulók előmenetele gyors és akadálymentes, viszont a ke­vésbé figyelmeseknek vagy a nehezebb felfogásúaknak a hely­zete a mellékkérdések folytán nem oly egyszerű. Viszont biz­tosak lehetnek benne, hogy a gép türelmes és végül is meg­tanítja őket logikusan gondol­kodni. Se szeri, se száma a kiállítá­son bemutatott újdonságoknak, amelyekből természetesen Szlo­vákiában sincs hiány. A prágai Oktatási Segédeszközök nemze­ti vállalat persze az államjogi rendezés ellenére is — vagy talán éppen ezért — még szo­rosabb kapcsolatokat tart fenn az időközben önálló vállalattá vált besztercebányai partneré­vel. A két vállalat együttműkö­dése a költségek megosztásával különösen a gépek műszaki fej­lesztése terén hasznos. Már nem elégszenek meg a tapasztalatcserével. Sőt ennél még többre törekszenek, amely abból is látható, hogy az okta­tási segédeszközök előállításá­nak a kérdésében is a döntő elv a célszerűség, ami azt jelen­ti, hogy esetenként azt a cseh, illetve szlovák üzemet választ­ják majd ki erre a célra, mely­nek munkafeltételei a legelő­nyösebbnek ígérkeznek. KARDOS MARTA Alig két hónappal ezelőtt a bratislavai Duna utcán egy ízlé­ses egyszerűséggel berendezett borkóstoló söntést nyitottak. (A képen: Helena Zjavková, a borkóstoló „csaplárosnéja".) (Tóthpál) Zárus után Amikor bezárta a trafikot, és észrevette, mi történt, első /_ 1 gondolata az volt: „Itt a világ vége, ezt nem lehet túl­élni!" Az apró doboz, amit a többi hasonló címkéjű doboz mellé helyezett, eltűnt, nincs a helyén. Sok tucat társa ott sorakozik a polcokon, tele jó szagú cigarettával, de az az egy nincs kö­zöttük, azt eladta valakinek. „Szentséges égI Ezerötszáz koronát eladtam négy koronáért ľ Tétován körülhordozta tekintetét a szűk helyiség berendezé­sén. „Jaf, Uramisten! Hova is tettem az eszemet. Mit mond maid a szegény, nyomorék uram, ha megtudja." Feltúrta a polcokat, izgatottságtól remegő ujjakkal kotorá­szott a dobozok között, egyik skatulya a másik után hullott a betonpadlóra. Magastalpú ortopédcipöjében taposott rajtuk. Ojra meg újra átrakta a dobozokat, pedig biztosan tudta, hogy hiábavaló a keresés. Az a cigarettadoboz, amelybe a pénzt beledugta délután, már nincs az üzletben. Egy óvatlan pilla­natban odatette a vásárló elé a pici pultra, az kifizette az érte járó összeget és zsebrevágta a dobozt. Csak akkor veszi majd észre, hogy nem cigarettát kapott, amikor rá akar gyújtani... „Lehet, hogy visszahozza" — villant fel benne a reménysugár, de azon nyomban ki is aludt. „Azóta már órák teltek el, az illető már biztosan felnyithatta a dobozt, mégsem tért vissza. Nem is kerül vissza az a pénz már soha többé. Rosszak az em­berek! Szívtelenek!" Eszébe jutott az a néhány évvel ezelőtt történt eset, ami azóta is lidércnyomásként nehezedik rájuk. Akkor a férje volt a trafikban. Mindkét lábára csaknem teljesen béna ember, mankóval is csak nehezen tud mozogni. Ott üldögélt a város­széli trafikocska pultja mögött, amikor a decemberi kora al­konyat félhomályába süppedt utcáról egy alak lépett be az ajtón. A gallérja fel volt hajtva, sálja eltakarta egész arcát, homlokába húzott kalapja alól csak sötét szeme látszott. Azokat a szemeket az ura soha nem felejti el, azt mondja, ezer közül ts megismerné, ha még egyszer elébe kerülne. Az idegen egy szót sem ejtett, a trafikoshoz lépett és a székkel együtt fel­lökte a magatehetetlen embert. Kirántotta a pénztárfiókot, zsebregyürte belőle a bankjegyeket, és mire a halálra rémült idős férfi felocsúdott az ijedtségből, a rabló már messze járt. Azóta nem tartottak nagyobb összeget a pénztárban. Minden­nap üres cigarettadobozba gyűjtötték a pénzt, amit a feltűnés elkerülése végett a többi doboz mellé helyeztek. Egy óvatlan pillanat más formában megismételte a család tragédiáját. Ezt nem lehet túlélni, az eltűnt pénzt évekig sem tudják visszatéríteni, amúgy is nehezen tudnak megélni, ezután még kenyérre sem jut. Legjobb lesz, ha hazamegy, és amikor az ura elalszik, kinyitja a gázt. Szép csendesen elalszanak, aztán vége lesz mindennek, nem kell többé nyomorék lábukkal ta­posni az élet nehéz útját. A halál gondolata kemény elhatározássá érlelődött benne a hazavezető úton. Az ura már lefeküdt, békésen szendergett a fűtött szobában. Ösz haja, sápadt arca beleolvadt a párna fe­hérségébe. A helyiség egyik sarkát konyhának használták. A gázrezsó fehér gombjai megcsillantak az utcai lámpa beeső fényében. Csak egy mozdulat, és sziszegni kezd a gáz ... l\/ár mozdul arrafelé. Közben az ágyra esett a tekintete. Egyenletesen, mélyen lélegzett az alvó, hófehér bajusza alatt, az asszony legalábbis látta, hogy apró mosoly futkos az ura arcán. .,Biztosan szépet álmodik" — sóhajtott az asszony. Nem ment tovább a gáztűzhely felé. Levetkőzött és behúH az ágyba az ura mellé. GÁL LÁSZLÓ 1969 I. 3. E gy évvel ezelőtt közölték a napilapok, hogy a SWISAIR svájci légifor­galmi társaság pilótái a Bra­tislava melletti ivánkai repülő­téren gyakorolják a föl- és le­szállás mesterségét. Akkor még az volt a véleményünk: nagy kár, hogy e korszerű mérnöki alkotást csak ők veszik igény­be. Ugyanis abban az időben egyetlen nemzetközi járat sem érintette Bratislavát. Ha Szlo­vákiából valaki repülőgépen akart külföldre jutni, először Prágába kellett utaznia. Az állam szövetségi rendezé­se e téren is több változást ho­zott. Egyebek között a Cseh­szlovák Légiforgalmi Társaság Igazgatósága is önálló lett, Il­letve lesz. Ma már a svédek és az osztrákok DC-9-es vala­mint Caravelle gépei rendszere­sen itt gyakorolnak, jövőre pe­dig a holland KLM légiforgalmi társaság is kiképző központot létesít a bratislavai repülőté­ren. Egyébként november 3-án megindult az első nemzetközi járat. Minden vasárnap egy TU 104-es gép repül Moszkvába és hétfőn reggel érkezik vissza Bratislavába. A sikeres kezdetet az a tény követte, hogy Szlovákiába el­látogattak a AIR FRANCÉ ke­let-európai osztályának dolgozói Szlovákia és a nagyvilág is. Az eredmény: az említett légitársaság 1969 áprilisában utazási irodát nyit Szlovákia fővárosában és 1970-ben megin­dítja a rendszeres Bratislava és Párizs közötti légijáratát. A távlati tervek szerint sor ke­rül Londonba, Belgrádba, vala­mint a fekete-tengeri üdülőkbe irányuló légijáratok bevezeté­sére is. A JAT jugoszláv légiforgalmi Karel Brabec pilóta, aki a Csehszlovák Légiforgalmi Társaság gépén az első légi utat megtette társaság bejelentette, hogy lé­giösszeköttetést akar Szlovákiá­val teremteni. Az augusztusi események azonban e terveket felborították, akárcsak a nyu­gatnémet LUFTHANSA és az olasz ALITALIA terveit is. Ha az említett légiforgalmi társa­ságok továbbra is fenntartják a léigiutak megnyitására vonat­kozó régebbi álláspontjukat, akkor a tárgyalások újból meg­indulhatnak. Miért oly nagy az érdeklődés Szlovákia fővárosa iránt? Első­sorban azért, mivel a Szlovák Szocialista Köztársaság minisz­tériumainak lesz a székhelye, azonkívül itt működik majd az ENSZ egyik számítóközpontja. Szlovákiában tehát a légi köz­lekedés új szakaszába lépett. Ez azonban még nem jelenti a problémák megoldását. A repü­lőterek korszerűsítésére is sür­gős szükség van. E téren ná­lunk némileg még hiányzik a nagyvonalúság. Például a kas­sai repülőtéri épületeket csak nemrég adták át rendeltetésük­nek, a reggeli és az esti csúcs­forgalom idején azonban már most kicsinek bizonyulnak. A jö­vő évben Bratislava kap új légi­forgalmi épületeket. Hogy meg­felel-e majd a növekvő igények­nek, azt majd a következő évek mutatják meg. Pőstyénben az első köztársa­ság idején még a nemzetközi járatok gépei is leszálltak. Ma azonban az IL 14-en kívül más gép nem szállhat le a repülő­téren, mert keskeny a kifutópá­lyája. Mivel több külföldi légi­forgalmi társaság érdeklődik e fürdőváros iránt, jövőre terv­be vették a repülőtér korszerű­sítését, viszont — amint a je­lenlegi helyzet mutatja — a ha­táridő valószínűleg eltolódik. A Magas-Tálra idegenforgal­mára bizonyára előnyös hatás­sal' lesz, hogy a jövő tél előtt Poprádon üzembe helyezik Szlovákia ötödik repülőterét. Egy évvel később kerül sor a zsolnai repülőtér átadására, ám itt azonban csak kisebb gépek, például a 17 személyes L-140 Turbóiét gépek szállhatnak majd le, pedig a nemrégiben végzett felmérések azt bizonyít­ják, hogy tavasztól őszig Zsol­náról és környékéről mintegy 30 000 ember szándékozik repü­lőgépen Bratislavába, Kassára vagy Prágába utazni. -nj-

Next

/
Thumbnails
Contents