Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-07 / 5. szám, kedd

Csipkerózsika és a sok láthatatlan tündér T

üllhab, csillám, virágfüzér, szorgos ttlndérujjak és három karmester. A karmesterek nem zenekart dirigálnak, hanem tündéreket, akik viszont varrógépeket hajtanak, ollókat csattogtatnak, kovácsolnak, ragasztanak, selymesfényű műanyag hajszálakat simítanak ... Korszerű realista tündérek a Szlovák Nemzeti Színház dekorációs műhelyében fix fizetésért varázsolnak és Jó munkájukért némi prémiumra ls Igényt tartanak. A díszletműhely vezetője Vladimír Zelenka, a jelmezrészleget Boček Zsuzsa és Csóka László vezeti. A cipészműhelyben évente négyezer „könnyű kis balettcipő" készül Lipka Antal felügyelete alatt. (Itt varrják az ország összes balletcipőjét.) Az asztalosműhelyben királyi trónokat, márványoszlopokat gyalulnak, faragnak — fából. Komor és fennséges várakat, ormokat, palotákat feszítenek rámákra — erdőket, mezőket, tavakat, felhőket festenek. Csillárokat, ékszereket, krlnolin szoknya abroncsalt forrasztják a lakatosműhelyben. A művirágkészítők erdőt varázsolnak az alvó királylány fölé. Csodálatos világ a színház másik oldala is, mely a nézőtérről nem látható. A zeneköltő Csajkovszkij megálmodta a muzsikát, a rendező-koreográfus (Jozef Zajko, érdemes művész) és a képzőművész (Pavel Gábor) „látják" a zeneköltő álmait, mesteremberek valóra váltják a rendező és a képzőművész látomását. Papiros valóságra, Illúziókra. Mert a színház nemcsak nézőtér, színpad és pénztár, nemcsak játék meg gondolat, a színház mindenekelőtt — munka! B

oček Zsuzsa, a Szlovák Nemzeti Színház női szabóságának vezetője nemrég tért haza svédországi tanulmányútjáról. A stockholmi Királyi Színház ösztöndíjasaként dolgozott két hónapig. Azért kerestük fel, hogy a svéd színházkultúráról beszélgessünk. Ám Boček Zs. cslpkerózsíkás lázban ég. Kezébe vesz egy-egy különösen sikerült alkotást. (Később ráismerünk az Orgonatündér, a Kékmadár ruhájára.) Elvárja, hogy mi ls lássuk, amit ő lát. Nékünk ez csak akkor sikerül, amikor a tüllcsoda már viselőjén lebeg, libeg, hullámzik. Csak akkor kezdjük felfogni a teremtő büszkeségét, amikor a főpróbán reflektorfényben csillog, villog az alkotás. Egyelőre követjük a szabászművészet karmesterét, műhelyeken, szobákon, termeken, folyosókon keresztül. Ügy halad, mintha saját nagybirtokát mutogatná, csak sokkal jobban lelkesedik. Ez a világ az ő világa. — Aligha cserélné fel egy valóságos nagybirtokkal. Évekig dolgozott az „Ifjú Szívek" tánccsoporttal, jelen volt a komáromi Területi Színház indulásánál. Ha meghívják, filmeknél is vendégszerepel. Dolgozott Bahnával. Nyáron kezdte el az Oscar-díjas Kadarral a Zilahy Lajos regényéből készülő film kosztüméinek tervezését. (Valamit visz a víz — amerikai produkció. A film egy része Oroszvár mellett játszódik le.) — Mondjon valamit a svéd színházról — sürgetem, hogy végre rátérjünk jövetelem eredeti céljára. Bočekné megint a Nemzeti Színház azóta bemutatott balettjéről beszél. — 170 ruhát csináltunk, 250 méter tüllt használtunk fel és rengeteg bársonyt, selymet, műanyagot. Denevérszárnyakat és virágparókákat készítettünk. — Csipkerózsika barokkban alszik el és rokokóban ébred ... — magyarázza az egyik szorgos kezű tündér. Valóban! Ilyesmire nem ls gondol a néző, a riporter sem, hogy Csipkerózsikának kora, Illetve korszaka is van. Nemcsak mesében él, Időben is ... A királylány tizenhatodik születésnapján a vendégek, dadák, a hoppmester, király és királynő lengő tollas kalapokat, cukorsüveg formájú fityulákat, nyakbodrot, csipkés, csokros nadrágot viselnek ... Száz év múltán az életre csókolt királylány esküvőjén abroncsos szoknya van a hölgyeken, az urak selymesfényű térdnadrágot, csatos cipőt viselnek és vállig érő hullámok, loknik, fehér hajtornyokká, szalagos varkocsokká formálódnak. Csupán a tündérek öltözete örökérvényű. Állják a divat múlását a kurta balettszoknyák, melyet korunk ügyes kezű tündérei öltögetnek, fűzögetnek, ragasztanak, fodroznak túlórában Is, hogy a közeledő bemutatóra elkészüljenek. K

1 'irályi trónust aranyoz egy férfitündér. A csizmás kandúr csizmáját fényesíti a másik ... Hetven méter hosszú és majdnem olyan széles festő és kárpitozó műhelyben valóságos színpadot veszünk észre. Itt állítják össze a hegyeket, erdőket, palotákat, Ide feszítették munka közben az óriási fehér pókhálót, mely a nyitány alatt eszünkbe juttatja, hogy lassacskán pókháló lepi be mesevilágunkat, újfajta meséket produkál az élet... Az alvó királykisasszony álmát őrző kastély bejárata ezt jelképezi. Ezen kicsit elgondolkodunk. A férfiszabóságon a fehér, színes, barokk és rokokó jelmezek között szinte szerénykednek a bemutatásra kerülő Marina Havranová férfi öltönyei. A múlt század negyvenes éveinek a divatja. Báránybőr szegélyű zekék, zsinóros dolmányok. A mesekirály bíborpalástján műanyagból „varázsolt" aranysujtás szárad. Bársonyfényű műanyag-hermelin, valódi szőrcsimbókok ... A női ruhatárban sorakoznak az elszállításra várakozó jelmezek. Elől az anyakirályné óaranysárga ripszselyem ruhája dúsan raffolt uszállyal, tunikával ... Denevérszárnyak feszülnek drótvázakon... A fehér cica maslija virít közöttük ... Még egy kis csillám a királylány keblére, kicsit több virág az orgonatündér parókájára ... Mesevilág! — És a valóság? Térjünk rá végre Svédországra! Szeretném tudni, milyen a svéd színház? Bočekné csak pillanatok múltán tér vissza az alvó Csipkerózsika birodalmából. — A svéd színház! A miénk Jobb! Nem vagyok elfogult... valóban jobb ... — Ügy hallottuk, hogy az augusztusi események Stockholmban érték? Zsuzsa megkíséreli gondolataimat követni. — Kint maradhattam volna én is. A svédek gavallérosan viselkedtek. Nem akartam, haza Jöttem! Bár lakást is ajánlottak fel meg szép fizetést, s a munkámat is megbecsülték ... Mégis... Talán azért, mert ott csupán a szabóolló volt az enyém, meg egy asztal, a rendelkezésemre bocsátott munkásokkal. Itt enyém az egész színház, meg a város! Az egész Csallóköz, az enyém itt Komárom, ahol születtem ... — Hogyan jutott el a stockholmi színházhoz? E

gyszerűen! Nem bírok színház nélkül élni. Előbb csak végignéztem néhány előadást, lehetőleg világrepertoárokat, amiket ismerek, azután belátogattam a műhelyekbe. Beszélgettünk németül, meg ahogy jött, jelbeszéddel. Ennek eredményeként megkérdezték, nem lenne-e kedvem kis Ideig náluk dolgozni? Elvállaltam, hogyne vállaltam volna. Nagy megtiszteltetés számomra, távol a hazámtól Skandináviában is megmutatni, hogy mit tudok. Különös érzéssel álltam munkához. Az első napon Igen elfogult voltam, egy szót sem tudtam svédül, a kollégák pedig nem értettek németül. Szerencsémre már a második napon kiderült, hogy az egyik kolléganő magyar. Meg voltam mentve. Volt végre tolmácsom, aminek velem együtt az egész kollektíva örült. Pirandello IV. Henrikjét realizáltam. A főszerepet Max v. Sydor, a nálunk is ismert drámai színész alakította. A svéd színház a mi színházainkhoz viszonyítva konzervatív, naturalisztikus. Mind a rendezés, mind a játék, kösztümök és díszletek... A Pirandello-darabban felvillant némi modernség. Itt viszont a főszereplő fantasztikus teljesítménye elhomályosította a többi színészt... A saját szakmámban? Irigyeltem svéd kollégáimat a gyönyörű anyagokért, amelyekkel dolgoznak. Nem kellett takarékoskodniuk sem az Idővel, sem az anyaggal. És, hogy a kiválasztott anyag sokkal gyorsabban érkezik njeg hozzájuk Párizsból, Hongkongból, Brüsszelből, mint nálunk olykor Prágából. Munkámmá! ügy látszik, meg voltak elégedve, mert az Igazgató. Er!an [osefsohn úr, újabb négy hónapos meghívással tüntetett ki, melynek időpontját itteni Igazgatómmal, Iván Thurzo elvtárssal határozzuk majd meg. Négy hónapra ugyan nem tudnám saját színházamat itt hagyni, de két hónapra, ha kiengednek, elmennék. Ami pedig a Csipkerózsikát Illeti? Örömmel fogtam hozzá, örültem, hogy végre Itthon vagyok, hogy az első darabom balett, ahol kamatoztatni tudom külföldön szerzett tapasztalataimat. Mert hazafelé körülnéztem Németországban és Ausztriában ls. A „Brigitte" nevű hamburgi divatlap főszerkesztőjének meghívására egy teljes hétig tartó divatkiállításon ls részt vettem Münchenben. 1969-es év nyári és tavaszi divatjából mintegy tizenötezer ruhát láttam. Szép és fiatalos lesz a jövő év divatja. Ilyen szép talán még sohasem volt. És rakoncátlan!! Hogy az milyen? Ha több időm lesz, elmondom ... Helyes, ha több Időnk lesz. meghallgatjuk. DÁVID TERÉZ Hiteles bizonyíték Angyal Jánosné és Mlinkovics Lajos között egy pont miatt olyan nyomasztó helyzet keletkezett, hogy a fiatalasszony panaszlevél legftségével kereste belfile a kiutat. Mindjárt megjegyzem, a nyereségrészesedés hányadát mégha tározó pontról van szó, t a panaszlevél lényege dióhéjban a következő: A Bálványt Magtermesztó Állami Gazdaság Sladký Dvor-i részlegének fejőnölt egy ponttal megkárosították. Angyal jánosné igazságtalannak látta a megrövidítést. mert fik ugyanúgy, mint a férfiak, tizenhét tehenet gondoztak és fejtek. A nyereségrészesedésből viszont csak négy pont értéknek megfelelő összeget kaptak volna, a férfiak meg öt pont értékét. Előrebocsátom, az akkori vita a panaszlevéllel együtt már szóra sem lenne érdemes. Az ügyet helyben, a szakszervezeti gyülé sen már orvosolták. Végeredményképpen a fejőnfik is öt pon tot kaptak, mint a fejők. Igazsá gosan döntöttek — gondoltam, • ezzel az ügyet bezártnak könyveltem el. Igen ám. csakhogy a pont körüli gondolat mégsem hagy nyugton. Mlinkovics Lajos gazdaságveze tő annak Idején egy pont értékét hatszáz koronára becsülte. Azt is említette, hogy a végleges elszámolás után. nagyobb lehet az értéke, de kisebb nem. Ez az a tény, ami kezembe kényszerítette a tollat. Nem tudom elhallgatni azt, hogy a gazdaság a kedvezőtlenül kezdődő év ellenére is, milyen szép eredményt ért el. Mert — minden kommentár nélkül — a busás nyereségrészesedés ezt bizonyítja. (bj) A plasztika nyelvére átírt falu VLADIMÍR KOMPÁNEK KIÁLLÍTASA A tél fehér palástja borul Szlovákia fővárosában az urbánus kultúrájú Prímástérre. De az egykori hercegérseki palota mai távlati termét a hegyvidéki falu ízes levegője, az erdők friss lehelete tölti be. Kompánek szobrai és rajzai árasztják ezt a sajátos atmoszférát. A negyvenegy éves művész az újabb szlovák szobrásznemzedék egyik kiforrott, vezető egyénisége, aki a leghaladóbb szellemű Galanda-csoport megalapítói és tevékeny tagjai közé tartozik. Már pályakezdő éveiben hadat üzent az akademizmusnak, a szokványosságnak. S az állandó mozgásban levő valósággal együttalakult világlátása és művészi szemlélete. Kompánek regényes tájon, a fafaragó népművészetéről híres Rajecen született. Ez a környezet magyarázza atavisztikus szobrászi rátermettségét A szlovák falu, a gyermek-, és serdülőkor, a múlt és a ma érzelmi és érzéki élményei állandó sugalmazól. Benyomásalt, emlékeit a plasztika nyelvére írja át. S ha a népi kézművesség folytatója is, ennek nem egzotikus szépségét, felületi díszeit menti át, hanem „a hagyomány stilizált elemeit tapintja ki s gazdagítja. Formakoncepciója a sziluetre Irányul." — — Az anyag, amellyel úgyszólván azonosul: a fa. Tökéletesen ismeri természetét, alakításának lehetőségeit. Tuskóból, fatörzsekből szekrcével vágja kl elvonatkoztatott, ritmikus alakjait, a hengerekből, hasábokból, csonka gúlákból felépített kompozíciókat. Ezek, úgy érzem, monumentális szlovák totemek. — Megmunkálásuk az alkotás gyönyörűségéről vall. Súlyos tömegükből, a gyalulatlan felületekből, sötétre égetett, vagy természetes nyers színükből töretlen, ősi erő árad. — Az újabb plasztikák, a kisebb méretűek laposan kezeltek, gyakran vidám vörösre, sárgára, kékre, zöldre színezettek. Az embert s főképpen az aszszonyt formázó alakok a falusi architektúra, a kontytetős házak, az oromfalas kapuk, a szépen tagolt kis kápolnák, vagy a haranglábak képiét Idézik. — Majd döcögfl szekerek és sikló BMWH^ V. KOMPÁNEK: ASSZONY szánok, — rajtuk szertartásos nyugalommal ülő házaspár. Élő alakokban pedig semmi részletezés, semmi arcképszerü, se nem tipikus nincs bennük. Súlyosak, tömörek, nagyon biztosan megalapozottak, mint falujának kiegyensúlyozott, egészséges népe, akiknek körében nőtt fel s ismeri gondolkodásukat, érzéseiket, szokásaikat, egész lényüket. Szólnom kell még remekül leegyszerűsített, a harmadik kiterjedést szinte mellőző állatfiguráiról, a hazai erdők s a parasztudvarok négylábú és szárnyas lakóiról. A temperamentumosán, spontánul odavetett rajzokból, a színes ecsetvonásokból kibontakozott dolgozó vagy pihenő felnőttek, a Játszó gyermekek elválaszthatatlanul hozzátartoznak Kompánek éeitéhez, örök Inspirátorai. S minden alkotásában az anyag és szellem szerves egysége a szobrászi gondolkodás Igényessége. Vladimír Kompánek képzőművészetünk egyik legjellegzetesebb alakja, akit határainkon túl, Velencétől Montrealig ismernek már, s aki méltán nyerte el a bécsi Herder-díjat, s a hazai államdíjas érdemes művész címét. HARKÁNYI JENŐNK MEGJELENT A2 IRODALMI SZEMLE 10. SZÁMA „Csehszlovák állampolgárnak lenni ma rangot jelent. Rangot és hűséget. És e rangban és hűségben most elismerten ml, szlovákiai magyarok ts osztozunk. Az emberarcú szocializmus valóságának és valósításának ml nemcsak egyik részeredménye vagyunk, de Igazolása ls: hitele... De la),, fia ez a kikristályosodás — többségi vonalon — megszakad. E s mintha márts megszakadt volna. A Szlovák bók Szövetsége és a Tudományos Akadémia — tehát a szellem erkölcsének, a gondolat tisztaságának legjobban elkötelezett instancták — voltak az elsők, akik vétót emeltek a magyar kisebbség egyenjogúsítása ellen, annyira, hogy az Írószövetség magyar szekciója kénytelen volt nyilvánosan szót emelni. Akik a föderáció révén épp most nyerték el teljes szabadságukat, azok első tettükkel a mások szabadságát Igyekeztek megnyirbálni. Ez a tünet nagymértékben peszszimtzmusra hangoló, pedig sem a január előtti dogmatlzmusnak, sem az augusztus előtti — a fasizmust már egy lépésre megközelítő — sovén uszításokkal nem szabad többé megismétlődniük, visszatérniük. Az emberséges ábrázatú szocializmus — a szocialista humanizmus — csak ezek kirekesztésével, elmarasztalásával valósulhat meg ... Szomjúhozzuk az emberséget. Ennek jelenléte vagy hiánya adja és hozza életünkbe a jót és a rosszat. Marx önmaga választotta jeligéje a miénk is: „Humanl nihila a me allenum puto" — »Semmi sem Idegen tőlem, ami emberi*." Az Irodalmi Szemle bevezető írásából, a Rang és hűség-bői idéztük ezeket a sorokat. Ebben az írásában Fábry Zoltán a csehszlovákiai magyarság próbatétjeit idézve napjaink időszerű eseményeivel kapcsolatos véleményének ad hangot, nyomatékosan hangsúlyozva a nemzetiségi kérdés Igazságos megoldásának igényét és szükségszerűségét. A szépirodaimi anyag közül Gál Sándor: Kavicshegyek és Keszelt Ferenc: Kristálytiszta szombat című novelláját olvashatjuk. Folytatásokban közli a folyóirat Dominik Tatarka: Az istenek tiszeletéröl című franciaországi útleírásait, melyben az író mély Intellektusán keresztül Ismerkedhet meg az olvasó Párizzsal, s_a francia élet egyes mozaikjaival. Versekkel Török Elemér, Szitást Ferenc, Tóth László, Németh István jelentkeznek, s Veres János és Tőzsér Árpád fordításában olvashatjuk Ián Stacho három versét. A Hagyomány-rovatban A novellista Darkó lstván-xb\ Turczel Lajos írását olvashatjuk, s ezt követően egy novellát a szóban forgó írótól. A Disputarovat Tőzsér Arpád: A lírai vallomás hogyanja című írásának a második részét közli, Zsilka Tibor pedig A képvers és az olvasó című írásában a szépirodalmi struktúrán belüli törvényszerűségeket elemzi. A tanítóság feminizálódásának néhány kérdése címmel Onódt János foglalkozik ezzel a nagyon ls Időszerű kérdéssel, érintve annak anyagi és erkölcsi szempontjait. A Figyelő-rovat könyvszemléi közül kiemelnénk Vietor Márton Dél-Szlovákia megszállásáról írott, szlovák nyelven kiadott könyvérő! szóló recenziót (Janics Kálmán írása), valamint Csanda Sándor: Első nemzedék című könyvéről szóló írást. (Fogarassy László). A folyóiratot Szóbei Géza művei díszítik. — dz —