Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-05 / 1. szám, Vasárnapi Új Szó

MINDENRŐL Kl MIT GYOJT Képek pillangószárnyakból KAREL FRANKL prágai la­kost több évvel ezelőtt annyi­ra lebilincselte a pillangószár­nyak szemet gyönyörködtető szépsége és varázslatos szín­pompája, hogy azóta egyre na­gyobb hozzáértéssel gyűjti különböző lepkék szárnya­lt, amelyekből rendkívül érde­kes képeket állít össze. Külö­nös tehetségének, nemkülön­ben mérhetetlen türelmessé­gének köszönheti, hogy ed­dig már több, nagyon szép képet sikerült összeállítania. Az egyiken cigánylány, a másikon pedig morvaországi szlovák legény népviseletben, továbbiakon az Oriáshegység erdős részel, fürdőző lányok stb. láthatók. Nagyon érde­kesek a szebbnél szebb virá­gokat ábrázoló csendéletek. Meglepő egy vén tengerész csaknem a megszólalásig élet­hű arcképe is. Szerfölött nö­veli e képek vonzerejét a pillangószárnyak aszerint változó színhatása, hogy mi­lyen távolságból vagy me­lyik oldalról nézzük a ké­pet. K. Franki lapkegyűjtemé­nye vetekszik ezekkel a kü­lönleges képekkel. Büszkén mutatja az érdeklődőknek azt a 60 nagy dobozt, amely­ben különböző bel- és kül­földi pillangók láthatók. Akad közöttük olyan, amelynek kitárt szárnya 20 cm hosszú és több ritka pél­dány ls, például a surinami (dél-amerikai) lámpahordó kabóca (Fulgora laternarla), amely röpülés közben világí­tó anyagot választ ki. Mivel a vérbeli lepkegyüjtő csak teljesen sértetlen pillangók­kal gyarapítja gyűjteményét, Franki úr nagyon ritkán használja a lepkefogó hálót. Szerinte sokkal egyszerűbb megoldás a lepkék tenyészté­se, jóllehet a gyűjtőnek ez esetben valóban kimagasló szakismerettel kell rendelkez­nie. Tudnia kell, hogy melyik pillangónak milyen környezet felel meg leginkább, mivel kell a lepkéket etetnie, ho­gyan gondoznia stb. Csak így remélheti, hogy siker koro­názza fáradozását. Ha meleg a nyár, néha három „lepke­nemzedéket" is sikerül felne­velnie. Karel Franki nemcsak lep­kéket, hanem bogarakat is gyűjt. Mintegy 4000 példány­ból álló bogárgyűjteményének dísze egy dél-amerikai, ké­keszöldes színű, hétpettyes katicabogár (Coccinella sep­tempunctata). Az elmondot­takról bennünket készségesen tájékoztató prágai gyűjtő 1937 óta a Csehszlovák Tudo­mányos Akadémia Entomoló­gia! (rovartani) Társaságá­nak tagja, s ez idén belépett a smíchovl kultúrházban léte­sült Hobby Klubba is, amely egyik tömegesen látogatott kiállításán mutatta be a pil­langószárnyakból elkáprázta­tó ügyességgel összeállított képeket. MOTOROSOKNAK A FEKOLAJAT IS cserélni kell Eddig még a szakemberek közül ls kevesen tudták, hogy a hidraulikus fékrendszerekben használt fékfolya­dék is tdövel ve­szít használati ér­tékéből, s ezért minden két évben kt kell cserélni. Ojabb kutatások ugyanis azt igazol­ják, hogy az álta­lánosan használt fékfolyadékok tu­lajdonságai idővel csökkennek s ezzel csökken, magának a fékfolyadéknak és az egész fék­rendszernek is a teljesítőképessége. Fékezésnél hő keletkezik. Éspe­dig ez kiterjed az egész fékrendszer­re. A fékfolyadék­nak egy része, mint tudjuk, víz. Ez idővel egyre in­kább felhígítja ma­gát az egész fékfo­lyadékot. Magasabb hőmérsékletnél az­után vízgőz kelet­kezik. Ennek kö­vetkeztében a fék felmondja a szol­gálatot azért, mert a vízgőznek az a tulajdonsága, hogy sűríteni lehet, így aztán csökken az erőátvitel a fék­rendszerben, csök­ken a féknyomás. Ezenkívül az így vízzel felhígult fék­folyadék megnöve­kedett viszkozitása azt eredményezhe­ti, hogy alacsony külső hőmérséklet mellett levegő ha­tol a fékhengerbe. Ennek ts ugyanaz lesz a kellemetlen hatása, mint a víz­gőznek — felmond­hatja a fék a szol­gálatot. Ennek a felisme­résnek birtokában szakemberek azt ajánlják, hogy min­den két évben kt kell cserélni a fékfolyadékot, mert csak így biz­tosítható, hogy a fékfolyadékban le­vő vízmennyiség azonos maradjon s ne kerülhessen sor a fék meghibáso­dására. Ez egyéb­ként a biztonságos utazás egyik jő feltétele. GAMittE 500 « Ez a kocsi tulajdonképpen egy Fiat 500-as, csak a ka­rosszériáját készítette a hí­res olasz Vignale cég. A kis kétüléses kocsi a hatalmas luxusautók mellett olyan, mint valami játékszer. De amazokkal szemben az az előnye, hogy kitűnően bevált a sűrű városi forgalomban és ezért igen nagy sikert aratott. Például az 1968 októberében megtartott londoni autószalonon öt nap alatt kiárusították a raktáron levő egész készletet — 600 darabot. A kocsi műszaki adatai ugyanazok, mint a Fiat 500-aséi. család # otthon Bundahuzatok Divat Régi, kopott irha­bundánkra, amit be­festeni már nem érdemes, csináltas­sunk ballonból vagy bármilyen víz­hatlan, esetleg mű­szálas kelméből praktikus huzatot. — A bundával bé­lelt szövetkabátok­nak rendszerint a külső része kopik el. Ha nincs pénzünk drága gyapjúszö­vetre, ezt is bevon­hatjuk az említett anyagokkal. Az ujj kibéleléséhez fel­használhatjuk a ré­gi kabátujjban levő vatelint. 1. „Ratka" elnevezésű kelméből készült férfi bundahuzat, a széleken tűzésdísszel. 2. A csinos ragián szabású, bő bundahuzat alatt a legvasta­gabb báránybőr vagy egyéb szőrmebélés is elfér. A hűvös téli napokon prémkucsmát viselünk hozzá. 3. Bakfis lányunk kinőtt bundáját a képünkön látható mó­don varázsolhatjuk újjá. A csuklyával egybeszabott három­negyedes kabát kétoldalt hasított. Kezdő háziasszonyoknak Hogyan készítsünk könnyű, vékony palacsintát nznna A palacsintatészta akkor lesz könnyű, ha jól kikever­jük. Ebben nagy segítsé­günkre van a villany keve­rőgép (mixer). A tejet, a lisztet a tojással és a sóval először egy edényben vegyít­sük el, azután öntsük bele a mixerbe és kb. 2 percig keverjük. Sokáig nem sza­bad mixelni, hogy a tojás­fehérje ne csapódjék ki. Az így kikevert palacsintatész­tában kis légbuborékok ke­letkeznek, s ezek teszik könnyűvé a palacsintát. Ha nincsen villany keve­rőgépünk, szódavízzel is ké­szíthetünk hasonlóan köny­nyű tésztát. Ebben az eset­ben a szükséges tejmennyi­ségnek csak a felét vegyük és a felét frissen készített szódavízzel helyettesítsük. Ha azt akarjuk, hogy vé­kony legyen a palacsinta, csak kevés nyers tésztát öntsünk egyszerre a serpe­nyőbe. Sütés közben a nyers tésztát többször keverjük meg, mert a liszt leülepe­dik az edény aljára, s ha időnként nem kevergetjük meg, az utolsó palacsinták nagyon vastagok, nehezek lennének. A palacsintatésztát éde­sen és sósán egyaránt elké­szíthetjük. Ennek megfelelő­en az egyikbe édes, a másik­ba sós töltelék kerül. — Az alábbiakban közlünk né­hány receptet. Mandulás palacsinta Hozzávalók: 4 tojás, 100 g cukor, 120 g liszt, 20 g man­dula, 30 g vaj, kb. 2 dl tej, 4 kockacukor, 1 kanál olaj. A tojásokat a cukorral ha­bosra keverjük, aztán aprán­ként hozzáadjuk a tejet és a lisztet. Alaposan összeke­verjük vagy kimixeljük, azután belevegyítjük az ol­vasztott vajat és a leforrá­zott, lehántott, apró koc­kákra vágott mandulát. A tésztából forró olajon pala­csintákat sütünk és eperíz­zel megtöltve tálaljuk. Húsos palacsinta Hozzávalók a tésztához: 1/2 liter te), 1 tojás, só, 200 g liszt. A töltelékhez: 250 g hús, 30 g vaj, 1/2 fej vörös­hagyma, 10 g liszt, 1 dl tej, só, feketebors, zöldpetrezse­lyem. A tejben széthabarjuk a tojást, megszózzuk és aprán­ként belekeverjük a lisztet. A ritka tésztából palacsin­tákat sütünk. Azután az apróra vagdalt hagymát a zsíron megpirítjuk, liszttel meghintjük és világos rán­tást készítünk belőle, amit csontlével vagy tejjel felön­tünk. Sűrű mártást főzünk belőle, amibe belekeverjük a megdarált főtt húst, majd megsózzuk, megborsozzuk és megtöltjük vele a pala­csintákat. Párolt zöldséggel forrón tálaljuk. Almás palacsinta A szokásos módon palacsin­tatésztát keverünk, s ebbe belereszelünk egy vaigy két szép almát. Olajon palacsin­tákat sütünk belőle és por­cukorral elkevert darált dióval megtöltjük. Zöld palacsinta tojásos töl­telékkel Tejből, lisztből, tojásból egy csipetnyi sóval palacsinta­tésztát készítünk, amibe egy fél csomag fagyasztott (elő­zőleg felolvasztott) parajt keverünk. Vajon palacsintá­kat sütünk belőle és a kö­vetkező töltelékkel megtölt­jük: egy kevés vegyes zöld­séget olajon puhára páro­lunk, majd a szükségnek megfelelően 2—3 elhabart és megsózott tojást öntünk rá. Kissé megsűrítjük és megtöltjük vele a spenótos palacsintát. Kedves Olvasóink! A szerkesztőségünkbe érkező levelek­ből látják, hogy a „MINI-VITA" ország­azerte nagy érdeklődést keltett. Nemcsak a fiatal lányok, édesanyák és nagyma­mák kflidték el hozzászólásukat, hanem a lérfiak, sőt egy 70 éves báesl is. ígé­retünkhöz híven a Család — otthon ro­vatban folytatólag közöljük olvasóink véleményét, és a feltett kérdésekre adott válaszaikat, amelyek ma|d eldöntik, hogy e kis közvéleménykntatás alapján mennyien szavaznak a minire és meny­nyien ellene, továbbá kik uok, akik el­fogadhatónak tartják a térdig érfi szok­nya viseletét. Tehát olvasóinké a szó. BARTOS EDITH, Hr. Beüandlk-1 olva­sónk ezt írja: „Örülök, hogy végre ezzel a kérdéssel is kezdenek foglalkozni, s belátják a mlnivlselet egészségi és esz­tétikai szempontból káros hatását. Ne­kem egyáltalán nem tetszik a mini, mert minden lldomosságot nélkülöz és sok nöi baj okozója. Illem és egészség szempont­Iából nagyon helyesnek tartanám a tér­dig érő ruha viseletét". LÖRINCZ GÉZANÉ ekecsl olvasónk le­veléből Idézek: „Nekem mindaddig tet­szett a miniviselet, amíg a szoknya any­nyira le nem rövidült, hogy a harisnya­tartó csatja ls kilátszott. A térdig érő szoknyát elfogadhatónak tartom a 25 éven felülieknek. Nagyon helyesnek ta­lálom a téli és nyári szoknyahosszat." „23 ÉVES LÁNY" jeligével érkezett le­vél tartalma nagyon érdekes. A levél Írója bevallja, hogy nem tetszik neki a miniszoknya, de azért viseli, hogy ne tartsák elmaradottnak, és ne nevessék kl a fiúk meg a lányok. Bár édesanyja sok­szor szidja és figyelmezteti, hogy egész­sége kárát vallja majd ennek. Szívesen fogadná a térdig érő ruhát, de szerinte ahhoz, hogy viselhesse, a divatnak kel­lene megváltoznia. KÉT EGÉSZSÉGÜGYI NŐVÉR (Zslgárd) ls megírta a minivel kapcsolatos néze­teit. Szerintük a miniszoknya csak bak­fisoknak való. Egészségi szempontból el­fogadhatónak tartják a térdig érő szok­nya viseletét. Továbbá helyesnek találják a téli és nyári szoknyahosszat. ÖZV. CIPRDSZ KÄLMÁNNÉ, nagybodakl olvasónk írja: „Nekem nagyon tetszik a mini, de csak 10 éves korig. Mindig sze­rette a kissé rövidebb ruhát, de ha lá­nyom lenne (ugyanis csak fiaim van­nak), meggondolnám, meg engedjem-e neki a miniszoknya viseletét. Csodálko­zom azokon az édesanyákon,, akik ezt megengedik a lányuknak. Bizonyára nem Jártak még a fiatal nyomorékok intéze­tében. Én már jártam, és láttam, hogy néznek kl azok a szerencsétlenek, akik elvesztették az egészségüket, jó lenne, ha a TV ls foglalkozna ezzel a kérdés­sel." „M. I. FÜLEK" jelzéssel, aláírás nél­kül érkezett egy levél, s Írója szinte kétségbeesetten fordul a szerkesztősé­günkhöz, hogy tegyen meg mindent a mlnivlselet megszüntetése érdekében. Egészségi szempontból nagyon elítélen­dőnek tartja. Természetesen nem mindenki mlnlelle­nes. A fiatalok jelentős része egyhangúan a minire szavaz. így például: DUŠEK GABRIELLA Vágsellye, GULIK GABRIEL­LA, Farnad, TÓTH TERI, Ligetújfalu, KEREKES ÁGNES, Rimaszombat, ESZE­NYI KATALIN, Klsgéres stb. Az idősebb korosztályhoz tartozók kö­zött Is akadnak hlvel a mininek. Pél­dául PETÖCZ JÖZSEFNÉ, bősl olvasónk azt írja, hogy neki tetszik a mlnivlselet, de azért elfogadhatónak tartja a térdig érő szoknyát. Leveléhez még hozzáteszi, hogy fiatal korában a hosszú ruha volt divat, s ő mégis Izületi megbetegedést kapott. BÄRCZI LAJOS, 70 éves zalabal olva­sónknak nagyon tetszik a mlnivlselet, és a térdig érő szoknyát csakis a 30—40 éveseknek ajánlja. A maxiszoknya azonban figy lát­szik minálunk ls teljesen megbukott. Nem szavazott rá senki. Kedves Olvasóink! Képünkön bemulat­juk a „meghosz­szabbított mt­n i t". A szoknya ugyan nem ér a tér­dig, de befödi a comb nagjj részét és nem látszik ki a harisnya­tartó csatja. Írják meg a „Csa­lád-otthon" rovatnak, tetszik-e Önöknek ez a szoknyahossz.

Next

/
Thumbnails
Contents