Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-30 / 25. szám, csütörtök

A SZLOVÁK NŐSZÖVETSÉG I. KONGRESSZUSA ELŐTT A lévai járásban biztatóak az eredmények TÁRSADALMUNK egyik legégetőbb kérdése a nők, a dolgozó anyák elhelyezkedése. Ma már nem vitás, hogy a nő nem maradhat egész életén át a főzőkanál mellett. Ha így lenne, akkor egyáltalán nem beszélhetnénk a férfiak és nők egyenjogúságáról. Ez azt jelentené, hogy a nő, a feleség kizárólag a férj keresetére lenne utalva, vagyis nem lenne önálló. Ezért csak helyeselhetjük, hogy ma már a nők is dolgozhatnak. Ugyanakkor azonban a nők bekapcsolódása a termelőmunkába a problémák egész sorozatát vonja maga után, melyeknek megoldása egyre sürgetőbb. Mindenekelőtt a hagyományos értelemben vett család egyre lazuló kapcsolataira s a gyermeknevelés nehézségeire gondolunk, melynek biztosításában a nőnek örök időktől fogva döntő szerepe volt. Ennek az ősi, női küldetésnek a dolgozó anya a legnagyobb igyekezete ellenére sem tehet maradéktalanul eleget. Talán még akkor sem, ha minden szabad percét feláldozza. Ám ha a szórakozásra, művelődésre nem marad szabad ideje, akkor függetlenségről, egyenjogúságról szó sem lehet. A mai nők helyzetének számtalan kérdésére az eddigi minden igyekezet ellenére sem találunk kielégítő feleletet, megoldást. A megoldás keresésében, a nők támogatásában nagy szerepe jut a nőszövetségnek. Az eddigi tapasztalatok bizonyítják, hogy ahol jó kezekbe került a nőszövetség járási, illetve helyi bizottságának az irányítása, ott az eredmények sem maradnak el. Így van ez a lévai járásban is, ahol a rendkívül szimpatikus Emília Jašicová titkárnőtől érdeklődtünk a nőszövetség munkája, illetve tervei felől. Megtudtuk, hogy a járásban mintegy negyvenezer 18 éven felüli nő él. Ebből négy és fél I - Jj fryql ff > MENYASSZONY LE

TBEN. NÉPVISE1969 ezren tagjai a szövetségnek. Vagyis még nagyok a lehetőségek a tagság további bővítésére. A falusi szervezetek közül a legnagyobb tagsággal a Vyšné nad Hronom-i szervezet rendelkezik, ahol a község asszonyainak 90 százalékát sikerült beszervezni a szövetségbe. — Milyen feladatokat tűzött ki a járási bizottság, illetve a helyi szervezetek? — kérdeztük Emília Jašicovától. — Mindenekelőtt szorgalmazni szeretnénk a járás asszonyai (különösen a mezőgazdaságban dolgozó asszonyok) munka- és életkörnyezetének további javítását. Nagy gondot kívánunk fordítani a politikai és nevelőmunkára. Segíteni szeretnénk asszonyainkat a munkajogi kérdésekben. El akarjuk érni, hogy minél több nő kerüljön be a politikai és gazdasági szervekbe. Azt is szeretnénk, ha a parasztszövetségben is képviselve lennének a nők. Az a célunk, hogy asszonyaink megtanulják önállóan orvosolni saját problémáikat, s hogy megszokják a nyilvános szereplést, a bátor fellépést. — A családi életben felmerülő kérdésekkel is foglalkoznak? — Sok családi probléma megoldásában kérik segítségünket az asszonyok, ürömmel mondhatom, hogy nem egy esetben tudtunk segíteni. Egy asszonyt például az öngyilkosságtól mentettünk meg. A férje minden pénzt elivott, de az asszony a gyerekek miatt nem mehetett dolgozni. Mi elintéztük, hogy a gyerekek nevelőotthonba kerüljenek, az asszonynak pedig (egy más városban) munkát és lakást szereztünk. Azóta több levelet írt nekünk s legutóbb tudatta, hogy a gyerekeket újból magához veheti. — Jelenleg mivel foglalkoznak? — Már harmadik éve sikerrel végezzük járásunkban a „parasztasszonyok szocialista iskoláját", melynek célja, a mezőgazdasági termelés fejlesztése és a dolgozó nőről való gondoskodás fokozása. Ugyancsak komolyan készülünk a Csehszlovák Nőszövetség által meghirdetett országos népművészeti verseny járási fordulójára. Remélem, figyelemreméltó eredményt fogunk elérni, hiszen járásunkban nemcsak a népművészetnek, hanem a népművészeti versenynek is gazdag hagyományai vannak. A járási verseny eredményhirdetését a nemzetközi nőnapon szeretnénk megtartani. A legszebb munkákból kiállítást is rendezünk. — Az elmondottakból látszik, hogy a nőszövetség a lévai járásban jó munkát végez, ön szerint mire lenne szükség ahhoz, hogy még szebb eredményeket érjenek el? — A járási bizottságnak igen nagy szüksége lenne egy személyautóra, hogy gyakrabban eljuthassunk falusi szervezeteink gyűléseire, rendezvényeire, melyekre rendszerint az esti órákban kerül sor. Százegy községet kell meglátogatnunk, ez pedig autó nélkül szinte lehetetlen. — Végül mit mondana a férfiak, a férjek címére? — Csupán azt, hogy tanúsítsanak több megértést a dolgozó nők iránt. F. I. A párkányi vasutasokat az I. szlovák szakszervezeti kongresszuson Csík Ferenc mozdony-villanyszerelő képviseli. Közismert, hogy a vasutasok több százezres főnyi seregének speciális problémái vannak, így a szakszervezeti tevékenység iránti követelményeik sem egyformák. Ezzel kapcsolatban tettünk fel néhány kérdést Csík Ferencnek. — Mi a lényege a vasutasok bizonyos elkülönülési törekvéseinek? Mivel magyarázható ez? — Ha a mozdony személyzet követeléseire gondol, akkor mindjárt elöljáróban meg kell mondanom, hogy ez nem véletlenül keletkezett. A túlzott centralizálással magyarázható ez a jelenség. Ha a mozdonyszemélyzet munkakörülményeit vesszük alapul — amelyek minden más munkakörtől elütnek —, be kell látni, hogy Itt indokolt igényekről van szó. Ezeket viszont a vasutas szakszövetségen belül, de külön szekció keretében lehetne kielégíteni. — A vasutasok általában mit nem helyeseltek az eddigi szakszervezeti politikában? — Főleg azt, hogy az ötvenes években a vasutasok a szó szoros értelmében a szakszervezeti vezetők tudtával, de ellenkezése nélkül veszítették el régebben megszerzett Jogaikat. MEGKÉRDEZTÜNK EGY KONGRESSZUSI KÜLDÖTTE

T A vasutasok véleménye Senki se gondolja, hogy a vasutasok az ötvenes években csak úgy egyszerűen belenyugodtak például a vasúti szabadjegyek elvesztésébe és abba. hogy reálbérüket jelentősen csökkentették. Megtörtént például, hogy egyik csúcspolitikusunk kijelentette: „Huszonnégy órán belül annyi vasutast „csinálok", ahányat csak akarok". Ez a meglehetősen kétes értékű kiJelentés ma a vasutasok körében már közismert és — a vasutasok levonták a következtetéseket. Valóban, egy időszakban úgyszólván egyik napról a másikra „csináltak" több ezer vasutast Természetesen ez a munka színvonalán is meglátszott, sőt — pedig már sok hibát helyrehoztak — még ma is meglátszik. — A vasutasokat — anyagi szempontból — mi érintette a legkellemetlenebbül? — Az állandóan, éjjel-nappal, ünnep, hétköznap „utazó" szerelvény-személyzetet néhány szociális vívmány eltörlése érintette. Egyes szakmákban egy ledolgozott esztendő helyett régebben kettőt számítottak be a szolgálati Időbe. Az ötvenes években — mondvacsinált ürüggyel — ezt az előnyt is megszüntették, mondván: senki sem részesülhet különleges bánásmódban. Lényegében azonban nem előnyről volt szó, hanem annak ellensúlyozásáról, hogy az egyes vasutasszakmákban dolgozók gyorsabban „használódtak el". További probléma az úgynevezett véglegesítés eltörlése volt. Az Ilyen Intézkedésekkel a vasutasszakmák veszítettek vonzóerejükből, így sokszor nem a legmegfelelőbb emberek kerültek be a kékhadseregbe. Mondani se kell, hogy amit egyesek a mozdonyszemélyzet elkülönülési törekvésének neveznek, az nem más, mint a túlzott centralizálás reakciója. — A központi szakszervezeti vezetőkről mi a véleménye? — Mint mindenütt, itt is szükség van a megújhodásra. Az ember nem tudja, mire vélni, hogy egyes funkcionáriusok az ötvenes években ott voltak a szakszervezeti élet felszámolásánál, és még ma is helyükön vannak. Véleményem szerint: akik már senkit se képviselnek, azoknak távozniuk kell. A dolgozók bizalma csak így szilárdul meg, a szakszervezet csak így válik újra aktívvá, jelentős politikai tényezővé. Feljegyezte: TÓTH MIHÁLY AZ EGÉSZ emberiséggel egyetemben én is csodálattal és némi aggódással figyeltem az Apollo 8 útját, a legénység vakmerőségét. Ogy végigszurkoltam a TV helyszíni Hold-közvetítéseit, mint a legizgalmasabb labdarúgó-mérkőzést. Árgus szemekkel lestem bolygótársunk felületét, nehogy elkerülje valami a figyelmemet. Bár már régen kinőttem a gyermekcipőből, arról álmodoztam — és időnként ébren is ábrándoztam —, hogy mit tennék Lowell, Anders vagy Borman helyében. Láttam magam, amint lépkednek a Hold jelszínén, térdig süppedve a laza, szürke földbe, akarom mondani •— holdba. Csoda nem történt. Az űrhajó pontosan a számításoknak megfelelően visszatért a Földre. A tudósok most vizsgálják a vállalkozás tudományos szerűsége a vártnál is nagyobb — Óriási. Néhány napon belül több százan jelentkeztek. Egyesek kalandvágyból, mások tudomáTolón több szerencsém lesz. eredményeit, hogy előkészíthessék az ember újabb űrutazását. Ogy tűnik azonban, hogy a Hold-mánia nemcsak engem ejtett hatalmába. Az amerikai Pan American Airways légitársaság a Hold-repülés sikerén felbuzdulva bejelentette, hogy előjegyzéseket fogad el az eljövendő Hold-utazásokra. A vállalkozás népnyos ambícióból, lehet azonban, hogy vannak köztük olyanok is, akik hódító szándékkal indulnak útra. Néhány szerelmespár is jelentkezett. Mint az várható volt, kizárólag a Hold sötét oldala iránt érdeklődnek. Sőt, a hírek szerint néhányan a tartásdíj fizetése, illetve feleségük miatt szeretnének kiszabadulni a Föld vonzóerejéből. Sokáig morfondíroztam magamban, míg döntöttem: jelentkeztem a Pan American légitársaságnál. Tudom, hogy nem úszom meg olcsón. Az ilyesmi sok pénzbe késül. Otiköltség, útlevél, vízumok meg hasonló kiadások ... Sebaj. Remélem azonban, hogy szerencsém lesz, és könnyebben, illetve gyorsabban eljutok a Holdra, mint egy szövetkezeti lakásba. S ez megér egy kis áldozatot. A LEGKÖZELEBBI Hold-rakéta — tudtommal — néhány hónap múlva indul, míg a lakásszövetkezetben azzal biztatnak, hogy legalább hét—nyolc évet kell várnom . .. PALÄGYI LAJOS A MATEMATIKÁT VÁLASZTOTTA HIVATÁSUL Kiválók közt kiváló Nem bánja, hogy magyar középiskolát végzett Az érettségi előtt álló diákok nem kis részének legnagyobb álma, hogy főiskolára, egyetemre kerülhessen, s azt sikeresen elvégezze. Ennek azonban elengedhetetlen követelménye a középiskolai tananyag alapos elsajátítása, amit viszont az anyanyelvi oktatás nélkül nehezen képzelhető el. Ezt nemcsak f. A. Komenský és más, híres pedagógusok megállapításából tudjuk, hanem mai példák is bizonyítják. Például az általános műveltséget nyújtó magyar középiskolákon végző tanulók derekasan megállják helyüket a különböző szlovák egyetemeken. Egy közülük Sipos János, aki a magas színvonaláról ismert szenei középiskolán érettségizett, s jelenleg a bratislavai Komenský Egyetem természettudományi karának matematikai tanszékén folytatja tanulmányait. Méghozzá nem is akármilyen eredménnyel, hiszen annak ellenére, hogy még maga is diák [negyedik évfolyamos J, máris félfizetéses tanársegédi tisztséggel bízták meg az egyetemen. Az ilyen megbízatás pedig csak a legjobb diákokat illeti meg. — Hogyan Jutott el idáig? — kérdeztük a hórihorgas, rendkívül rokonszenves matematikusJelölttől. — Érettségiig magyar iskolába Jártam, így az általános Ismeretek megszerzéséhez minden feltételem megvolt. Az egyetemre kerülve eleinte szokatlannak találtam a szlovák nyelvű előadásokat, s némi nyelvi nehézségeim is voltak. Ezeket azonban 2—3 hónapon belül leküzdöttem. Mégpedig ügy, hogy igyekeztem szlovák diákok társaságát keresni, s minél többet beszélni szlovákul. A szakdolgokról szlovákul beszélek azokkal, az alsó évfolyamokat látogató, magyar diákokkal is, akik rendszeresen felkeresnek, hogy segítsek nekik az anyag elsajátításában. Nekem természetesen már semmi akadályt nem jelent a szlovák nyelv. Sőt, tanulás közben szlovákul is gondolkodom. Csupán a legkönnyebbet: fejben összeadni, kivonni és szorozni nem tudok szlovákul. Ezt mindig magyarul mondom, mert így szoktam meg. — Ha újból kezdhetné az általános és a középiskolát, ismét az anyanyelvén végezné? — A leghatározottabban. A szlovák nyelv ugyanis a későbbiek folyamán néhány hónap alatt tökéletesen elsajátítható. A nyelvi nehézség leküzdéséhez szükséges erőfeszítés nekem jóleső munkát, kellemes érzést szerzett. Ugyanakkor a középiskolán megismerhettem a magyar kultúra kincseit és megszerettem a magyar irodalmat, mely nélkül sokkal szegényebb lennék. A magyar nyelvnek különben mostani tanulmányaim során is nagy hasznát veszem: tanulhatok a világhírű magyar egyetemi tankönyvekből. Sőt, februárban — ha minden jól megy — Budapestre utazhatok tanulmányútra. — Egyelőre félfizetéses tanársegédi megbízatása van az egyetemen. A diploma megszerzése után ís szeretne pedagógusi tevékenységet folytatni? — Igen, szeretnék bent maradni az egyetemen, hogy taníthassak. — Sok matematikust csak a számok világa érdekli, ön a legtudományosabb matematikát, az úgynevezett matematikai analízist tanulja, mégis figyelemreméltó, hogy érdeklődése milyen sokirányú — jegyzem meg kissé csodálkozva. — Igen, irodalom, művészet, filozófia, politika, minden érdekel. Ennek egyszerű oka vara mindenekelőtt ember akarói lenni, s csak aztán matematSj kus. ' FULOP IMRft