Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-29 / 24. szám, szerda
A Szlovák Nőszövetség alakuló kongresszusa előtt Aktivitásra serkentő feladatok Másfél évvel ezelőtt megalakult a Csehszlovák Nőszövetség, de mindeddig megfelelő tömegbázis nélkül dolgozott. Bizonyos eredményeket azonban ennek ellenére is fel tud mutatni. Érdeme elsősorban az a figyelmeztetése: a nők problémái nemcsak a nők szempontfáből, hanem egész társadalmunk szempontfából sürgetik a megoldást! S mivel a nők problémái elsősorban gazdasági szempontból Csehországban és Szlovákia területén eltérőek, örvendetes, hogy az úf államjogi elrendezéssel mód nyílt arra, hogy létreföjjön az önálló cseh és szlovák nőszövetség. A Cseh Nőszövetség január 14-én, Brnóban megtartott alakuló kongresszusa után, e hó 30—31-én sor kerül Bratislavában a Szlovák Nőszövetség alakuló kongresszusára. Ebből az alkalomból felkerestük Lőrinczné G. Olgát, a szlovákiai bizottság elnökségének tagját, hogy megtudjuk, mit várhatunk a kongresszustól. — Hazánkban a nőmozgaloinnak messzemenő hagyományai vannak, ám szervezett tagsága éveken keresztül nem volt. Természetesen az eredmény a tömegek támogatása nélkül, a fizetett alkalmazottak minden erőfeszítése ellenére nem lehetett olyan, mint amilyent a nők és társadalmunk Joggal elvárt volna. A demokratizáciős folyamat a nőmozgalomba ls forradalmi változást hozott. Egyrészt lehetővé vált a Szlovák Nőszövetség létrejötte, másrészt sor került a tagtoborzásra is. Igaz, az utóbbira rendkívül kevés idő állt rendelkezésünkre, mégis bebizonyosodott, hogy a nők szervezetten kívánnak dolgozni, harcolni jogaikért a nők egyesületében. Eddig, egyénileg és kollektíve több mint 150 ezren kérték tagfelvételüket. • Miben látja a nagy érdeklődés okát? — A nőszövetség központi bizottsága olyan akcióprogrammal lépett a nyilvánosság elé, amely tartalmazza a legtöbb nő, főként a dolgozó asszonyok problémáját. Konkrét feladatokat tűz kl és sejtetni engedi, hogy a célok eléréséhez megteremti a szükséges feltételeket is. Fontosnak tartom például a nők foglalkoztatásáról szóló pontját. Pillanatnyilag ugyanis egy családanya számára nagyon kevés munkalehetőség adódik. Még katasztrofálisabb a helyzet a tizenötéves lányok elhelyezkedését illetően. A továbbtanulás vagy alkalmazás híján nagyon sokan Csehországba vándorolnak. Am ez a megoldás nem tekinthető sem az egyén, sem a társadalom szempontjából szerencsésnek és véglegesnek. Visszatértük után képtelenek beilleszkedni otthoni környezetükbe, és így további 1 boldogulásuk kétséges. • Ugyanakkor nálunk a már alkalmazásban levő nőknek is nem egy súlyos problémával kell megküzdeniük. Gondolok itt elsősorban a többműszakos beosztásra, a bölcsőde- és óvodahiányra, a közszolgáltatást hálózatra, a sorban állásra stb. — Erről sem feledkeztünk meg, ellenkezőleg, a jövőben a Szakszervezetek Központi Tanácsával együttműködve kézzelfogható javulást akarunk kieszközölni. A múlt hónapokban kísérletképpen 150 üzemben felülvizsgáltuk a helyzetet, feljegyeztük a konkrét hiányosságokat, a nők panaszait, s a tükörkép alapján javaslatot teszünk az Illetékes szerveknek a negatívumok kiküszöbölésére, illetve a munkatörvény módosítására. Valószínűleg, ahol csak kicsit is lehetséges, beszüntetik az éjjeli műszakokat, s módot adnak a hat-, illetve négyórás munkára stb. B Természetesnek tartom, hogy a nőszövetségre hárul az asszony elsődleges szerepének e védelme is, vagyis a család és gyermekvédelem. Tudomásom szerint ezen a téren is javulást várhatunk. — Igen, s az eddigi lépésekből és előterjesztett javaslatokból arra lehet következtetni, hogy a változások sokrétűek és nagy Jelentőségűek lesznek. Mellesleg megemlítem, hogy a családvédelem érdekében a nőszövetség központi bizottsága mellett külön osztályt létesítettünk. R emélem, sikerül elérnünk, hogy törvényileg meghosszabbítják a szülési szabadságot, Illetve lehetővé teszik, hogy aki akar, otthon maradhat néhány évig, míg gyermeke nem éri el az óvodás kort. • Mindazt, amiről itt beszél gettünk, nagy vonalakban és egyes részleteiben a nőszövetség akcióprogramja ts tartalmazza. Szó esik benne a kulturális tevékenységről, a nevelő- és politikai munkáról ts. Nyilvánvaló, hogy a kongresszus fő témaköre tehát ez lesz. Ogy tudom azonban, hogy ezen túlmenőleg Szőnyegre kerül majd a magyar és ukrán nők helyzete is. — A demokratizáciős folyamat magával hozta a nemzetisé gi törvényt, amely lehetővé teszi a nemzetiségek nagyobbfokú aktivitását. Természetesnek tartom tehát, hogy ezt a lehetőséget a nők ls kl akarják használni. Szerintem a szekció létrejötte sok pozitívummal járhat. Hangsúlyozni akarom, hogy ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy a magyar, illetve az ukrán nők el akarnak szakadni a Szlovák Nőszövetségtől. Ellenkezőleg, annak ke rétén belül, kihasználva nemzetiségük adta sajátosságokat, nagyobb mértékben akarnak hozzájárulni a kitűzött feladatok teljesítéséhez. Éppen ezért szorgalmaznunk kell a szekció létrejöttét, s örömmel tölt el bennünket az a tudat, hogy elképzeléseink előteriesztése után ebben a szándékunkban a szlovák nők, illetve a nőszövetség központi bizottsága ts támogat bennünket. A közelmúltban szakbizottságot hívtunk össze, amely részleteiben kidolgozta azt a programot, amely indokolttá teszi a szekció megalakulását. Hogy csak néhány pontot említsek belőle: etnikai alapelv, nyelvi probléma, a mű veltség kérdése, a továbbtanulás lehetősége stb. Eddig 15 750 magyar nő Jelentkezett a nőszövetségbe. Képviseletük a központi szervekben a nemzetiségi kulcs szerinti százalékarányban történik majd. • Milyen lesz a nemzetiségi szekció szervezeti jellege? — A nemzetiségi szekció a Szlovák Nőszövetség Központi Bizottsága mellett alakul és annak elnöksége alá fog tartozni. A szekció lényegében két központi tanácsra oszlik, mégpedig külön a magyar és külön az ukrán nemzetiségű nők központi tanácsára. Ezek a tanácsok teljes mértékben a nőszövetség alapszabályzatának és akcióprogramjának alapján dolgoznak majd, de ezen túlmenően figyelmet szentelnek a nemzetiségi tagság sajátos problémáinak is. Gondoskodnak arról, hogy minden fontosabb tájékoztató és szervezési jellegű anyag magyarul, illetve ukránul is eljusson a Járásokba, az alapszervezetekhez. És fordítva: az alapszervezetekben és a járásokban felmerülő problémákat összegyűjtve, tolmácsolja a központ felé. Javasolva megoldásukat. A falvakon és a városokban klubmozgalommal szándékszik biztosítani a nők nagyobb fokú aktivitását és sokoldalú fejlődését. A szlovák Zivena-klubokkal párhuzamosan nemzetiségi klubok is alakulhatnak, amelyeket a járási klubtanácsok irányítanak majd. A nemzetiségi központi tanácsok egyik feladata lesz, ezeknek a kluboknak a metodikai Irányítása és támogatása. Hasonló célt szolgál a „Funkcionárka" című, metodikai Jellegű, havi folyóirat, amely a jövőben magyar nyelven is megjelenik. — ozo — A PARTSZERVEZETEK ÉVZÁRÓ TAGGYŰLÉSEIRŐL Kialakul a nézetazonosság Továbbhaladásunk feltétele a rend és a fegyelem % Az érsekújvári járásban nincsenek szélsőséges követelések £ A novemberi párthatározat mint egyesítő kapocs $ Kutatják a termelés növelésének lehetőségeit 0 Felelősséget éreznek az ifjúság neveléséért A pártalapszervezetek döntő többsége csak február vagy március hónapban tartja évzáró taggyűlését. Az érsekújvári járási pártbizottság az előző évek tapasztalatain okulva nem a gyűlések gyors lefolyására, hanem az alapos előkészítésre összpontosította a figyelmet. Tanácskoztak az alapszervezetek elnökeivel, az aktivistákkal, s azt is biztosították, hogy a választott járási szerv tagjai egyenként legkevesebb két alapszervezet gyűlésén részt vegyenek. — Csupán néhány szervezetben tartották meg az évzáró taggyűlést — mondja František jankovský elvtárs, a járási pártbizottság titkára —, de ezek a tapasztalatok is jelzik: érdemes volt több időt hagyni az előkészületekre. Nagyon átgondolt és megfontolt beszámolót hallottam a muzslai pártszervezet gyűlésén. Csak helyeselni tudom, hogy az általános politikai kérdések megvilágításán túl a hangsúlyt a saját szervezetük tevékenységének az értékelésére fordították. Világosan elhatárolták magukat a jobb- és baloldali szélsőségektől, melyeknek semmi közük a párt által indított demokratizálódási folyamathoz. A beszámoló, valamint a vita alapját a novemberi párthatározat képezte. Többen foglalkoztak gazdasági kérdésekkel. Hangsúlyozták, hogy a tartalékok feltárása és felhasználása nemcsak a párttagok feladata. Nekik kell azonban serkenteniük a munkatársaikat a gazdaságosabb termelésre, a jobb eredmények elérésére. Vagyis példát kell mutatniuk. Véleményük szerint a termelés, s egyben az életszínvonal emelésének feltétele a párt- és a munkafegyelem megszilárdítása nemcsak a termelésben, hanem az intézményekben, az államapparátusban és minden munkaszakaszon. Világosan meg kell mondani, aki nem akarja elfogadni és teljesíteni a novemberi párthat( ozatot, az alaposan fontolja meg cselekedetét, és Inkább lépjen ki a pártból, minthogy akadályozza annak a politikai irányvonalnak a megvalósítását, amelyet a legfelsőbb pártszerv elfogadott. Többen is kifejezték azt a reményüket,' hogy a nemzetiségek helyzetét rendező törvényben valóban marxista módon határozzák meg a nemzetiségek egyenjogúságát. Eddig kivétel nélkül minden gyűlésen foglalkoztak az ifjúság nevelésének kérdéseivel is. Érsekújvárott a 3. utcai pártszervezetben azt hangsúlyozták, hogy az idősebb párttagoknak közvetlen kapcsolatokat kell kiépíteniük a fiatalokkal, csak így tudnak eredményesebben hatni véleményük formálására. Ha járási szinten vizsgáljuk az ifjúságnak a párthoz való viszonyát, akkor nincsen ok aggodalomra. Tavaly a 222 új párttag döntő többsége fiatal volt. Az Idén 15 új párttagot vettek fel a járásban, s szinte mind fiatalokat. Az átlagtól eltekintve egyes alapszervezetekben nem ilyen megnyugtató a helyzet, magas a párttagok átlagos életkora. Éppen ezekben a szervezetekben kell utat találni a fiatalokhoz. A járási mezőgazdasági társulás pártszervezetének gyűlését a január utáni politika, a novemberi párthatározat megvalósításának igénye jellemezte. Hangsúlyozták, harcolni kell a szélsőségek ellen, nem szabad megengedni a becsületes kommunisták gyalázását, de a ka binetpolitika visszatérését sem, és nagyobb körültekintéssel kell végezni a kádermunkát. —cs — Autoritás és aktivitás Középkorú vasmunkás ismerősömmel — aki munkahelyén a hatvanas évek első felében huzamosabb ideig tagja volt az üzemi szakszervezeti bizottságnak — találkoztam a minap. Nagy lelkesedéssel beszélt a szakszervezeti mozgalomban az utóbbi hónapokban történt gyökeres változásokról, többször is hivatkozva a Szakszervezetek Központi Tanácsának legutóbbi határozataira. „Csaknem két évtizedig az volt az egyetlen fontos problémánk, hogy kit küldjünk téli vagy nyári üdülésre?!... Sőt, még ebben ts „tanácsot adott" a vállalat vezetősége..." — mondta ironikus mosollyal, majd hozzáfűzte: „A szakszervezet is, sajnos, csupán a megcsontosodott, merev társadalmi élet számos látszatdíszének egyike volt!" A derék szaki, gondolom, valóban pontosan fogalmazott. Az a sok millió főt számláló tömegszervezet a közelmúltban az aktivitást fékező intézkedéseivel elvesztette a tagság bizalmát, s tevékenységének java valóban csupán lényegtelen kérdésekre forgácsolódott. A hosszan tartó egy helyben topogás után mostanában ismét a lakosság érdeklődésének homlokterébe kerültek a szakszervezetek, jelentős teki»télyre és nyomatékra téve szert a belpolitikai élet irányításában. Bizonyítják ezt az SZKT legutóbbi határozatai, melyekben az önálló szakszervezeti politika jogát, a megújhodási folyamat demokratikus célkitűzéseinek módosítás nélküli, mielőbbi teljesítését, az új gazdaságirányítási rendszer elveinek realizálásával az ország gazdasági problémáinak rugalmas megoldását követelik. Ogy vélem, nem véletlen a szakszervezeti mozgalom egészséges újjáéledése, hanem a CSKP Központi Bizottságának az 1968-as januári plénuma után kialakult újszerű légkör törvényszerű következménye. Rendkívül aktuális és fontos kérdés ellenben: milyen irányban fejlődik majd tovább ez az egészséges törekvéseken alapuló aktivitás? A legmegbízhatóbb választ erre az időszerű, sokat vitatott kérdésre a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom márciusra tervezett országos kongresszusán megvitatásra kerülő programjavaslata adja meg, amely leszögezi: „Az FSZM olyan politikai erő akar lenni, amely a Nemzeti Front keretében önálló szakszervezeti politikát folytat majd." A fentiekből nyilvánvaló: a szakszervezetek nem akarnak politikai párt vagy ellenzéki erő lenni, „csupán" a dolgozók szükségleteinek és érdekeinek következetes védelmezői. Ez az egyetlen út, amelyen haladva a Nemzeti Front keretében működő szakszervezetek hozzájárulhatnak az ország politikai, de főképpen gazdasági konszolidációjához. Erejüket a jövőben már nem a papíron kimutatható taglétszám magassága határozza majd meg, hanem az egység és az aktív munka. Az elmúlt hetek, hónapok számos megpróbáltatást hozó eseményei igazi politikai erővé érlelték hazánkban a szakszervezeti mozgalmat. A tagság többsége számára nem újdonság ez a tény, inkább csak a hagyományok régen várt újjáéledése, hiszen hasonló erőt képviseltek szakszervezeteink a háborút követő három esztendőben. Nem kis mértékben éppen az ő hatékony föllépésük határozta meg Csehszlovákia társadalmi fejlődésének irányát 1948 februárja után. A későbbi esztendők torzulásai azonban — sajnos — v megbénították e leghatalmasabb tömegszervezetünk tevékenységét is .. . A lakosság országszerte aktívan bekapcsolódik az új emberek és új célok vezette szakszervezeti mozgalomba. Szinte egyik napról a másikra ismét tekintélye lett a szakszervezetnek. A kommunisták kötelessége, hogy az őszinte érzések és gondolatok vezette mozgalom élére álljanak, megelőzve az esetleges káros hatású „túlkapásokat" vagy ösztönösséget. Ez azonban mit sem változtat azon, amit kohász barátom mondott: „Ma már egy-egy gyűlés nem a bólogatófánosok összejövetele ... Ismét értelme van a szakszervezeti munkának, a tagságot a dubčeki politika céljai kötelezikI" Az FSZM tehát hosszú évek után ismét társadalmi tekintéllyel fémjelzett politikai erővel bír. Megtartani azonban ezt csak a mainál is fokozottabb aktivitással lehetséges! MIKLÓSI PÉTER Mit kell tudni az iskolai beiratásról? (Folytatás az 1. oldalról) betöltő gyermek. Rendkívüli esetekben — a szülők kérelmére, illetve az orvos javaslatára a helyi nemzeti bizottság beleegyezésével — felvehetik első osztályba azt a gyermeket is, amelyik a szeptember 1. és december 31. közti Időszakban tölti be 6. életévét. • Az utóbbi időben több olvasónk afelől érdeklődött, hogy azokban a községekben, ahol pillanatnyilag nincs magyar tannyelvű alapiskola, a jövőben azonban szeretnék, ha nyílna, lehetséges-e, hogy a következő tanévben létesüljön? Milyenek a kilátások, illetve a feltételek az említett kérelem megvalósítására? IAmennyiben létesítenek új magyar iskolát, hol ejtik meg a beiratkozást?) — Ezzel a kérdéssel kapcsolatban szükségesnek tartom megjegyezni, hogy az első osztályosok beiratása és új iskolák létesítése két, egymástól független dolog. Oj iskolák létesítése az iskolai törvény végrehajtó irányelvei alapján történik; ezek értelmében teljes, kilencosztályos alapiskola csak azokon a helyeken nyitható, ahol a körzetben a 6—9 osztályos tanulók száma eléri legalább a 100-at, s amennyiben a bejárás (más község iskolájába) túlságosan meg i helő lenne számukra. 1—5, illetve 1—4 osztályú iskola abban az esetben létesíthető, ha a körzetben legalább 20 megfelelő életkorú gyermek van. Tekintettel arra, hogy a nem teljes alapiskolákon kedvezőtlen körülmények közt tanulnak a gyermekek, szükségesnek tartom megjegyezni, az utóbbi években arra törekedtünk, hogy a gyermekek teljesen szervezett kilencosztályos iskolákban tanuljanak, mivel a kevés osztályú iskolákban nem biztosítható a kívánt színvonal. (A tanító egyszerre kénytelen több évfolyambeli tanulóval is foglalkozni, illetve olyan tantárgyakat is tanítani, melyekre nincs szakképesítése.) — Alapiskolát az illetékes Járási nemzeti bizottság létesíthet; feladata, hogy meghatározza az iskola körzetét is. Amennyiben újonnan létesülő iskoláról van szó, a beiratást az az iskola végzi, melynek körze tébe a tanulók eddig tartoztak. -ym -