Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-29 / 24. szám, szerda

arckép csarnok v) 25 ö g 1969. I. 29. Január 20-án hivatalba lépett az ij amerikai elnök és kormánya. A decemberben megalakult kor­mányról világszerte megállapítot­ták, hogy „szürke emberek k a b i n e I j e". A hatalomra ke­rült Republikánus Párt legtapasz taltabb és legbefolyásosabb egyéniségei nem kaptak helyet a kormányban. A megfigyelők is­mertetve a kormány névsorát em­lékeztettek arra. hogy Ameriká­ban az elnök jogköre rendkívül nagy, a hata­lom gyakorlatilag egy kézben összpontosul. Az amerikai politikai rendszert bát­ran nevezhetnénk elnöki rend­szernek, hisz az elnöknek jogá­ban áll. hogy nagy mértékben maga irányítsa az egyes miniszté­riumokat is. Erre törekedett lobnson is. Meg kell azonban je­gyeznünk, hogy a kormány tag­jai és a tanácsadók ennek elle­nére döntően befolyásolhatják az elnök politikáját. Az új kabinet tagjai közül ter­mészetesen a legnagyobb érdeklő­dés a külügyminiszteri tisztségvi­selőjére összpontosul. Általános meglepetést keltett, hogy N i z o n a külpolitikai tapasztalatokkal nem rendelkező W i 1 11 a m P. R o g e r s t nevezte kl erre a je­lentős posztra. Ez a tény is iga­zolja azt a feltevést, hogy Nlzon a már korábban kinevezett biz tonsági tanácsadójával Henry Kissingerrel fogja meghatá­rozni az amerikai külpolitika irányvonalát, míg Rogers aligha lesz több, mint az elnök szócsö­ve a külügyminisztérium élén. Nl­xon tehát „magának a külügymi­nisztere" akar lenni. Rogers Nlxon közeli barátja és életpályájuk is sokban hasonló. Az új külügyminiszter 1313-ban Norfolkban egy biztosítási ügynök családjában született, jogtudomá­nyi tanulmányait ösztöndíjasként végezte, közben rossz anyagi kö­rülményei miatt különféle munká­kat vállalt. 1938-ban kezdte jogá­szi pályafutását. Nixonnal először 1942 ben a haditengerészet egyik kiképzőtáborában találkozott. A háború után ügyvédi irodát nyitott New forkban, majd a szenátus vé­delmi bizottságának tanácsadója­ként került ismét kapcsolatba Nixonnal. Rogers már ebben az időben segítséget nyújtott Nixon­nak, aki a vizsgálatot vezette az A 1 g e r H i s s-féle provokációs kémügyben. 1952-ben jelentős szerepet töltött be Nixon alelnök ségéért folytatott választási had­járatban. Amikor a mai amerikai elnök politikai karrierjét súlyo­san veszélyeztették a különböző korrupciós vádak, Rogerstől hat­hatós támogatást kapott. Mindket­ten tagjai lettek Eisenhower kormányának, Nixon alelnök lett, Rogers pedig igazságügy-minisz­terhelyettes, majd igazságügy-mi­niszter. Amikor 1955-ben Eisenho­wer szívrohamot kapott és ezért az alelnök látta el az elnöki teendőket, Nlxon azonnal Rogers­től kért segítséget. Megtörtént, hogy bizalmasa házában keresett menedéket a szenzációra éhes amerikai sajtó rohama elől. Ro­gers a demokrata párti kormány­zat idején jövedelmező ügyvédi Irodát vezetett Washingtonban. Nagy meglepetést keltett, hogy nem kapcsolódott be Nlxon mos­tani elnökválasztási hadjáratába. A sajtó már barátságuk msgsza­kadásáről írt, de Rogers kineve­zése rácáfolt ezekre a találgatá­sokra. Rogers nagyon kevís külpoliti­kai és diplomáciai tapasztalattal rendelkezik. 19S7-ben tagja volt az amerikai ENSZ-küldüttségnek és részt vett a Dél-Afrikával fog lalkozó különbizottság munkájá­ban. Ennyi az egész, ha nem vesszük még tekintetbe, hogy 1960-ban egy amerikai küldöttség élén részt vett Togo függetlensé­gének ünnepségein és ez alka­lomból ellátogatott több afrikai országba. Mindez nagyon kevés ahhoz, hogy a mai bonyolult nemzetközi helyzetben az első ka­pitalista nagyhatalom külpolitiká­ját irányítsa. Rogers személyi elkötelezettsé­gében viszont Nixon biztos lehet. Valószínű, hogy feladata a min­dennapi külpolitikai ügyek Intézé­se és a külügyminisztérium hatal­mai bürokratikus gépezetének irányítása leiz, míg a sorsdön­tő külpolitikai lépése­ket maga ax eltük testi meg. Cs. E. Nixon fontolgat Washington — Nixon hétfői sajtóértekezlete után diplomá­ciai körök arra következtetnek, hogy az új amerikai elnök a közel-keleti válságról folytatott tárgyalásokat valószínűleg ösz­szefüggésbe akarja hozni a stratégiai nukleáris fegyverek korlátozásának kérdésével. Az AP szerint Nixon tanulmányoz­za az Egyesült Államok és a Szovjetunió közös közel-keleti akciójának lehetőségét. Ennek az akciónak a sikerétől függne Washington és Moszkva tárgya­lása a nukleáris rakétafegyve­rek korlátozásáról. Nixon John­sontől eltérően nem bízik ab­ban, hogy farring ENSZ-közve­títő meg tudja oidani az Izrael és az arab országok közti né­zeteltéréseket. Ellenkezőleg, attól tart, hogy egy újabb kö­zel-keleti katonai akció az atomnagyhatalmak konfrontá­ciójához vezethet. Nixon eddig nem döntött semmilyen konkrét akcióról, és megfigyelők szerint jelenleg valamennyi lehetséges lépést fontolóra vesz. Erről a kérdés­ről fog tárgyalni szombati ülé­sén a Nemzetbiztonsági Tanács ls. Megfigyelők rámutatnak arra, hogy az Egyesült Államok közel-keleti politikájának kiala­Zavargások London — A londoni közgaz­dasági és államtudományi egye­tem diákjainak radikális cso­portja, amely elfoglalta a Lon­doni Egyetemi Diákszövetség központját, a többi brit egyetem diákjaitői számos szimpátiaüze­netet kap. A diákok azután foglalták el a központ épületét, hogy az is­kola igazgatósága bezáratta a főiskolát. A diákok elfoglalták az épületben levő nyomdát, és röpiratokat, illetve követelésü­ket tartalmazó propaganda­anyagot adnak ki. EszaK Irorszásban Belfast — Az észak-Írországi Armagh város bírósága hétfőn háromhónapi fogházbüntetésre Ítélte lan Paisley szélsőséges protestáns lelkészt. Paisley a múltban szélsőséges elemeket bújtogatott a katolikusok ellen. A tavaly november 30-i nagy­gyűlés után letartóztatták. Paisley az ítélet kihirdetése után azt mondotta, hogy nem fellebbez, de mihelyt szabadláb­ra kerül, „nem térdel le O'Neill miniszterelnök előtt, és tovább folytatja prédikációs és bújto­gató tevékenységét." Mint ismeretes, Észak-!ror­szágban több mint negyed éve tartanak a zavargások a kato­likusok és a protestánsok kö­zött, s ezeken már több ember lelte halálát. kítására nagyobb befolyással lesz Kissinger, Nixon főtanács­adója, mint a külügyminiszté­rium. Egyes diplomáciai körök sze­rint az is lehetséges, hogy Ni­xon addig fogja halogatni a ra­kétafegyverek korlátozására vo­natkozó tárgyalásokat, amíg nem érnek el bizonyos haladást a közel-keleti és talán a vietna­mi helyzet megoldásában. Az AFP szerint Saigonban kedvezően fogadták Nixonnak Vietnamra vonatkozó kijelenté­seit. Különösen azokat a sza­vait fogadták nagy megelége­déssel, melyek szerint az eset­leges dél-vietnami fegyverszü­net a vietnami probléma kato­nai megoldásától függ. Dél­vietnami vezető körökben ebből arra következtetnek, hogy az új amerikai vezetők ugyanazt a nézetet vallják, mint a saigo­ni rendszer párizsi képviselői, akik szerint az elsőrendű prob­léma az észak-vietnami csapa­tok kivonása Dél-Vietnamból. Johnson értékeli külpolitikáját Johnson volt amerikai elnök a Readers Digest-ben hosszú cikk­ben értékeli kormánya külpoli­titkáját. Arra a megállapításra jut: habár a vietnami háború kényszerítette arra, hogy távoz­zék az elnöki hivatalból, bármi­lyen más politikai irányzat még rosszabb következmények­hez vezetett volna. A volt elnök cikkének jelentős részében Vietnammal foglalkozik, és sok esetben nem sikerül lepleznie ingerültségét és haragját. Csu­pán annyit ismer el, hogy eset­leg nem sikerült megmagyaráz­nia az amerikai népnek, mit akart politikájával elérni. A volt elnök sajnálatát fejezi ki a közel-keleti válság miatt, és óva int a kikényszerített meg­oldástól. Az Egyesült Államokban rö­videsen három kötetben kiadják Johnson emlékiratait. Egy tele­víziós társaság is érdeklődött az emlékiratok iránt. Francia—szovjet terv Izrael „semlegesítésére" Párizs — Franciaország a fegyverembargó elrendelésével megkezdte annak a francia — szovjet tervnek a megvalósítá­sát, melynek célja Izrael elszi­getelése és semlegesítése — állítja a Combat. A lap szerint Franciaország és a Szovjetunió nem akarja megtámadni vagy elpusztítani Izraelt. A két or­szág így osztotta meg a fel­adatokat: Franciaország ellen­őrizni fogja Izrael északi és keleti határát, a Szovjetunió pedig déli és nyugati határát. Franciaország nem lesz közvet­lenül érdekelt, csupán hozzájá­rul az arab országok katonai erejének növeléséhez. Izrael idei költségvetése Moszkva — A Szovjetszkaja Rosszlja cikket közöl Izrael idei költségvetéséről. Megálla­pítja, hogy a figyelmeztetések ellenére Tel Aviv nyilván újabb háborús provokációkat és a kö­zel-keleti feszültség további nö­velését tervezi. A költségvetés kiadásainak 37 százalékát ka­tonai célokra fordítják. Az elő­irányzott katonai kiadások az eddigi költségvetések közül most érik el a legmagasabb összeget. „Tel Aviv uralkodó körei magas költségvetésének titka abban a támogatásban rejlik, melyet a nyugati impe­rialista körök és a nemzetközi cionista szervezetek nyújtanak" — mutat rá a cikk. A továbbiak­ban megemlíti, hogy a katonai kiadások növelése természete­sen az életszínvonal csökkené­sével jár. Emelkednek az árak, az adók, növekedik a munka­nélküliség, egyre kisebb össze­get fordítanak a közszolgálta­tásokra, az Iskolaügyre, az egészségügyre és a társadalom­biztosításra. A KANADAI KORMÁNY a kö­zeljövőben dönt erről, mikor és hogyan ismeri el a Kínai Nép­köztársaságot — jelentette be Sharp külügyminiszter. F r a n c o nem mond le Folytatódnak a letartóztatások Spanyolországban Madrid — Franco tábornok olyan egészséges, amilyen még sohasem volt, és nem hajlandó lemondani tisztségéről. E kije­lentést Iribarne, spanyol tájé­koztatásügyi miniszter tette hét­főn este az AFP madridi tudó­sítójának. A miniszter ezzel lé­nyegében a londoni Daily Te­legraph jelentését cáfolta meg, amely szerint Franco tábornok beteg és rövidesen lemond. A miniszter a továbbiakban tagadta, hogy a rendkívüli álla­pot kihirdetése „katonai pucs­csal" ér fel. Szavai szerint semmiféle katonai nyomásnak nincs kitéve a kormány, amely­nek tagjai egyöntetűen jóvá­hagyták a rendkívüli állapot ki­hirdetését, hogy véget vessenek az egyetemeken uralkodó tart­hatatlan helyzetnek. Francia lapjelentések szerint a spanyol belügyminisztérium folytatja a letartóztatásokat, és koncentrációs táborokat rendez be. A meglevő börtönök ugyan­is már megteltek, ezért újabb fegyházakra, munkatáborokra van szükség. Ugyanezek a la­pok tudni vélik, hogy az elmúlt három nap során közel ezer spanyol értelmiségit tartóztat­tak le. PAKISZTÁNBAN ioiytalodtak a kormányellenes tüntetések, és újabb véres összetűzések voltak a tüntetők és a rendőr­ség között. Karachiban és La­hore-ban öt személy vesztette életét az összetűzéseknél és so­kan megsebesültek. A tüntetők ellen katonaságot vezényeltek ki. SAABI, a Dél-jemeni Népi Köztársaság elnöke tegnap a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének és a szovjet kor­mánynak meghívására hivata­los látogatásra Moszkvába ér­A BOLÍVIAI KORMÁNY a múlt héten összeesküvést leplezett le, melynek célja Barrientos elnök meggyilkolása volt — jelentet­te be a bolíviai titkosszolgálat főnöke. Bolíviában november 18-a óta szükségállapot van, melynek kihirdetését az elnök azzal Indokolta, hogy kormány­ellenes összeesküvést lepleztek le. A BECSI RENDŐRSÉG letar­tóztatott két iráni állampolgárt, akik az elmúlt napokban dur­ván felléptek az iráni sah el­len tüntető diákokkal szemben. A Volksstimme szerint a letar­tóztatottak az iráni titkosrend­őrség ügynökei. LUXEMBURGBAN befejező­dött a három hónapja tartó kormányválság. A Keresztény­szocialista és a Demokrata Párt képviselői megegyeztek egy koa­líciós kormány megalakításá­ban. Az új kormány összeállí­tásával Werner eddigi minisz­terelnököt bízták meg. t. CADIEUX kanada ti had­ügyminiszter kijelentette, hogy Kanada biztonsága szempontjá­ból továbbra is szükséges or­szága NATO-tagsága. Igy vála­szolt Kievanse postaügyi mi­niszter szombati kijelentésére, miszerint Kanada NATO-tagsá­ga fölösleges. N. DIEDERICHS dél-afrikai pénzügyminiszter nyugat-euró­pai körutat tesz. A dél-afrikai arany eladásáról és kölcsönök­ről fog tárgyalni. G. SCHRÖDER bonni hadügy­miniszter és Albert Schmez ve­zérkari főnök e héten az Egye­sült Államokba érkezik. A hi­vatalos Jelentés szerint útjuk célja egy amerikai hajótársa­ság által gyártott torpedórom­boló átvétele. OLASZORSZÁG ÉS TÖRÖK­ORSZÁG Moszkvában aláírta az atomsorompó-egvezményt. ÜJABB ANGOL REPÜLÖRAJ repül e héten a Földközi ten­ger térségébe, hogy részt ve­gyen a Szovjetunió Földközi­tengeri flottája feletti őrjára­tokon. KYOTÖBAN tegnap megkez­dődött japán és amerikai szak­embereit négynapos tanácsko­zása Okinawáról. Okinawa visz­szacsatolásán kívül az általá­nos ázsiai helyzetet is megvi­tatják. „Ofra kezdeni" — ezt a kö­vetkeztetést vonta le Franz Muhri elvtárs, az OKP elnöke a pártkongresszus és az új Köz­ponti Bizottság január 15—16-án megtartott plenáris ülésének anyagából. A pártkongresszu­son, amelynek befejezését tulaj­donképpen ez a plenáris ülés jelentette, megismételték nyílt szavazással a KB választását, és ennek során négy elvtárs, köz­tük Marek és Kodlcek, akik az előző titkos szavazás alkalmá­val a szavazatok felét sem kap­ták meg, mégis bekerültek a Központi Bizottságba. Már a plenáris ülés első nap­ján — az érvényes 85 szavazat­ból 75 szavazattal — ismét Muhrl elvtársat választották a párt elnökévé. A Politikai Bi­zottság összetételére vonatkozó nehéz tanácskozások után — 13 ellenszavazat és 10 tartózkodás mellett — elfogadták Muhri és Fürnberg elvtársaknak azt a közös javaslatát, amelyet a párt nagy többsége a következő időszakban érvényes elfogadha­tó megoldásnak tekint. Külön figyelmet érdemel, hogy Franz Marek elvtárs, az ideológiai munka eddigi vezetője, a Weq und Ziel című elméleti lap fő­szerkesztője saját kérésére ki­vált a Politikai Bizottságból. Ez az elhatározás Jelentősen meg­könnyítette az új Politikai Bi­zottság összetételére vonatkozó kérdések megoldását. Kodicek elvtárs, a szakszervezeti mun­ka irányítója, továbbra is tagja maradt a bizottságnak, csak­úgy mint West elvtárs, a Volks­Újra kezdeni... stimme főszerkesztője. Marek és Dubowsky elvtársak helyett (ez utóbbi magas korára való tekintettel vált meg tisztségé­től) a Politikai Bizottság új tagjai: Hans Kait Kärntern or­szággyűlési képviselő és Walter Wachs (az OKP-hoz közelálló Szabad Osztrák Ifjúság egykori vezetője) a második nemzedék­hez tartoznak. A megfiatalítás eredménye az Is, hogy Zapf elvtársat, a Szabad Osztrák If­júság Jelenlegi vezetőjét is a PB tagjává választották. Elhatá­rozták, hogy a következő két évben sor kerül további szemé­lyi változásokra és a PB továb­bi megfiatalítására. A Politikai Bizottság megbíz­ta a kongresszuson megválasz tott döntőbizottságot, foglalkoz­zék Ernst Fischer elvtárs ma­gatartásával. Fischer szélsősé­ges tevékenységét a kongresz­szus után is folytatta, és a párt ellen irányuló provokatív nyi­latkozatot adott a televíziónak. Fischer magatartását már az előző Politikai Bizottság nyilat­kozata és Muhri elvtársnak a Volksstimmében közölt állás­foglalása ls elítélte. Bár a kongresszus számos kérdésre egyhangúlag elfoga­dott választ adott, sok olyan probléma maradt függőben, amelyet nyílt vitában kell majd tisztázni. Azonban a legfonto­sabb az, hogy Muhrl elvtárs a kongresszuson megakadályozta a párt kettészakadását, megala­kult egy valószínűleg munkaké­pes Politikai Bizottság, látha­tóan csökkent a feszültség, és a fennálló véleménykülönbsé­gek ellenére is kialakulóban van az együttműködés légköre. Muhri elvtárs nyilatkozatában rámutatott arra, hogy nem tel­jesült az ellenség reménye, mi­szerint a pártban szakadás kö­vetkezik be. A kongresszus megtalálta az újrakezdéshez szükséges határozatokat és ki­induló pontot, és ezzel meg­kezdődött a párt egységének felújítása és megszilárdítása. El kell kerülni azt, hogy a vé­leménykülönbségek újabb ellen­téteket szüljenek, amelyek ak­cióképtelenné tennék a pártot. Ojra akarjuk kezdeni és ez mindnyájunkra vonatkozik — mondotta Muhri elvtárs, majd Igy folytatta. — A KB első ple­náris ülése megteremtette az újrakezdés, az osztrák nép ér­dekeiért vívott küzdelem új szakaszának feltételeit. A pártra nehéz feladatok vár­nak. Ez vonatkozik elsősorban az áprilisi városi tanácsválasz tásra és a parlamenti választá­sokra. Az a fontos, hogy a kom­munisták a kedvezőtlen körül­mények ellenére is tartsák meg helyüket a városi tanácsban, és ez elsősorban attől függ, milyen mértékben sikerül aktivizálni és mozgósítani a párttagságot. A legközelebbi politikai fel­adatok egyike annak a követe­lésnek a szorgalmazása, hogy Ausztria — Svédország példáját követve — diplomáciailag is­merje el a Vietnami Demokrati­kus Köztársaságot, amit az iga­zi semlegességi politika szabá­lyai szerint már régen meg kel­lett volna tennie. A kommunis­táknak ebben az értelemben kell hatást gyakorolniuk a Szociáldemokrata Párt tagjaira, ami azért is szükséges, mert Kreisky, a Szociáldemokrata Párt vezetője nem hajlandó eb­ben a kérdésben a svéd szociál­demokraták magatartását kö­vetni, holott a párt jobboldali vezetői ismételten a svéd pár­tot tartják követendő példának. Kreisky azonban nyíltan az amerikai külpolitika további tá­mogatása mellett foglalt állást.

Next

/
Thumbnails
Contents