Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-26 / 4. szám, Vasárnapi Új Szó

ADY e m halt meg (Folytatás a 9. oldulról) Bölöni György immár dokumentumerejűvé hitelesedett megállapítását kell idéznem, a kérdésre - „Hol keressük Adyt?" — adott feleletét: „Szlovenszkó ifjúságában, ahol még a legtisztábban él, mint a nyugati magyar szellem, a magasságok felé törekvő emberi egyetemesség emléke, mint költői nagyság és írói forradalmiság." Igen, mi teljességében és egészében őriztük meg és éltük tovább Adyt. A szlovákiai magyarság örökségként, mindent átjáró elkötelezettséggé vállalta Adyt, úgy, ahogy ő várta, kívánta és mondotta: „Amit adtak örökség s nem divat." Az „ember az embertelenségben" itt nálunk lett egy magatartás kiváltója és megtartója. Mi a kiteljesedett Adyval, a költőóriással, az emberség-kinyilatkoztatóval álltuk a harcot a fasizmussal szemben. Ö élt, védett és erősített minket. „Szlovákia a szégyenteljes Karmasin-Mach érájában, a maroknyi magyar népcsoport jól vizsgázott és az ifjúság. Hitler Helyett tüntetőn Adyt mondott", írtam meg ez időszak jellemzéseképp az Ady-nyugtát. És napjainkban ki mást jelölhettem, ki mást tudatosíthattam volna élő, megtartó folyamatossággá, ha nem Adyt: örökkön-örökké e súlyos örökséget. Kincstartók lettünk és kincstartók maradtunk. Méltóknak kell lennünk mindenképpen ez adódott és vállalt tisztünkhöz! Amikor a mostani évfordulón a Petőfi Irodalmi Múzeum vette fel a hangomat, a szlovákiai magyarság nevében beszélhettem Adyról. Magunkkal, Adyörökségünkkel, Ady-vagyonunkkal üzentem és idéztem az itt, az Űj Szó-ban megjelent „A magyar kisebbség nyomorúsága és nagysága" mondataiból: „Volt egy hagyományunk, az egyetlen teljes magyar örökség, amit ávón és dédelgetőn hoztunk át magunkkal... Ady volt az összekötő magyar üzenet, a zálog, mely... eligazító iránytűnk volt és maradt: Az „ember az embertelenségben'

1 erkölcsi parancsa kiirthatotlanul belénk vésődött, mert nem a fellegekből szólt, de magyarként és magyarokhoz szólón hirdette a humánum tántoríthatatlanságát, mentő szerepét. Az etnikum és etikum ötvözete megváltó útmutatást eredményezett: „Ékes magyarnak soha szebbet Száz menny és pokol sem adhatott: Ember az embertelenségben, Magyar az űzött magyarságban, Űjból élő és makacs halott." Végmondatként a magnetofonban ennyit fűztem hozzá: Majd egymilliós, magyarság üzeni az odaáti tíznek: maradjon meg velünk Ady hűségében, Ady igazában, mert ez és ennyi az emberség magyar viiágmondanivalója, igazolása és hitele. Ady volt és marad az „ember az embertelenségben". És ehhez kell igazodnia mindennek és mindenkinek! O ötven éve . .. ültem a ródlin és vártam a lányt. Amikor megjött, csak annyit mondott: Ady meghalt. Sírt, megfordult és választ sem várva, otthagyott. Oly váratlanul történt minden, hogy még azt is elfelejtettem megkérdezni: honnan tudja?! Csak motyogtam, csak dadogtam valamit. Ma, ötven év múlva már tudom a feleletet, ki is mondom hangosan: Ady él, mert éltetjük. Ady nem halt meg! (Ne sírj kislány ...) Néhány kötőszó hasznalatáról A minap irodalmi folyóiratunk és egyik hetilapunk tavalyi számait böngészgettem. Jóleső érzéssel kerestem meg bennük az annak idején élénk visszhangot kiváltó tanulmányokat. Elvezettel futottam át a színes riportokat, bátor állásfoglalásokat; sőt kedvtelve nézegettem az ilusztráclós anyagot is. De azért arra ts rájöttem, hogy — például nyelvi szempontból — korai volna még az elégedettség. Hiszen nem egy cikk olvasásakor kiderült, hogy a TOSSZ köznyelvi gyakorlat helyenként még a jó tollú emberek írásaiban ls megzavarta — többek között — néhány kötőszó rendjét. Aki kételkedik ebben, vegye szemügyre a következő ihletett, szívből Jövő mondatokat: 1. „... a szlovákiai vox humana nem jelszó többé, de önkifejezés. Nem program, d e determináló valóság." 2. „Nemcsak titokban kell megvallani nemzetiségünket, de nyíltan is." Ezeknek a mondatoknak a szerzői elszakították egymástól a nem... hanem, illetve a nemcsak... hanem... is páros kötőszókat. Talán a fogalmazás hevében (vagy egyfajta modorosság folytán) úgy érezték, hogy a de stllushatása nagyobb, erősebb ellentét kifejezésére alkalmas. (Költők is beleestek már ebbe a hibába!) Pedig érvényes elv, hogy a felsorolt kötőszópárok között szükségtelen és felesleges a hagyományos viszonyon változtatni. Hibáztak tehát, akik a szemügyre vett mondatokban a hanem helyére mindenütt a de kötőszókat iktatták. Okuljunk belőle! A páros kötőszók ugyanis nyelvünk egészséges fejlődése során alakultak kl, kár volna tartós „együttélésüket" a d e kedvéért megrontani! Véletlenül kezembe került a „Házasodik a tőke" című újságcikk is, mely amellett, hogy a kötőszók helyes használata ellen vétett, még tárgyi tévedésektől sem volt mentes. Gondolok Itt a Nixon (nemrég megválasztott amerikai elnök) leánya, Júlia és az Eisenhower (hajdani amerikai elnök) unokája, Dávid szerelméről készült Írásra. Ez váltotta ki rosszallásomat azzal, hogy — nyilvánvalóan pongyola fordításban — így adott Júlia szájába egy Dáviddal kapcsolatos megjegyzést: „Tetszett nekem, hogy annyira beleélte magát a helyzetembe, tudta, hogy zavarban vagyok, de viszont úgy tett, mintha nem vette volna észté." A cikkből kiragadott összetett mondatot azért idéztem, mert stiláris és nyelvi hibákat találtam benne. A többszörösen összetett mondatban (tárgyi mellékmondat) mellőzni lehetett volna a hogy kötőszót. Ennek elmulasztása azonban nem volt olyan bántó, mint az ellentétes de viszont kötőszók együttes használata. Mi a teendő? — kérdezhetné a bemutatott tipikus hiba láttán valaki. A válaszom rövid: meg kell szabadítani a magyar sajtó nyelvét ezektől a sallangoktóll A rokon értelmű kötőszókat ne halmozzuk! Kerüljük az ellentétes de viszont, de azonban stb. együttes felhasználását: ezek bármelyike külön-külön is teljesen megfelel rendeltetésének, képes mondatokat és mondatrészeket összekötni. Nem hallgathatom el az említett cikk tárgyi tévedéseit sem. Az egyik helyen ugyanis azt állítja, hogy Nixon Júlia vő'.egényének, Eisenhower Dávidnak az édesapja a második világháború Idején volt az Egyesült Államok elnöke. Más helyeken pedig a fiatalember úgy szerepel, mint a 34. amerikai elnök unokája. Az igazság kettős helyreigazítást kíván. Először: Nixon Júlia vőlegényének az USA hajdani elnöke nem édesapja, hanem a nagyapja. Másodszor: Eisenhower nagyapa a második világháború idején tábornokként szolgált, a nyugat-európai szövetséges haderők főparancsnoki tisztségét töltötte* be. Elnök, a Fehér Ház lakója, 1952-től 19fi0-ig volt. A miután kötőszóval bevezetett okhatározói mellékmondat szerkesztése szintén kifogásolható. „Miután az idealista filozófiának még komoly befolyása van, kutatni kell az ellene való harc hatékony formáit." A miután kötőszóval — normális körülmények között — mindig előidejüséget kifejező időhatározói mellékmondat szokott kezdődni. Az okhatározói mellékmondat leggyakoribb kötőszaval a hogy, minthogy, mivelhogy stb. A mellékmondat fajtái többnyire világosan felismerhetők. Indokolt követelmény tehát, hogy ne keverjük úgy össze az időhatározól és okhatározói mellékmondatok kötőszavalt, mint a példamondatokban történt. Tudniillik abban tetszés szerint lehetett volna használni amivel, mivelhogy, minthogy stb. kötőszót, de a mintán semmiképpen sem illett bele. DOBAY BELA Szlovák köllők versei JAN SMREK: H U R O K Szakadjon ronggyá, ami rossz.., Am versem így szól: — Ossz kegyelmet! Siralmas vagyok, bánatos, a téli szelek rámleheltek, de szíved zúga hordozott, véredből vagyok, te élsz bennem. Csikorgok tán, de dal vagyok. Segíts, hogy szavam tisztán zengjen. Az idő mindent eltüzel, a magas hangok porrá égtek, újat szerezz, ha zene kell, csak azt ne mondd, hogy nincs rá pénzed; ne nézd a színét, anyagát, a cigányhoz menj, tőle hozzál, megörül majd, hogy újra lát, sok hajnal érte asztalodnál. Ha vén cigányod itthagyott, eredj faludba, melynek szíve ingyen-nótákkal ringatott, mert ingyen szedted táját rímbe. Akad még húr a fák alatt, s ha nem, keresd a vén dudákat, pásztorkunyhókban alszanak. Igen, a hegyre vigyen lábad! S ha nem visz lábad rossz ina a magasba, hol bárány csenget, kéreszkedj be egy kocsiba barátodhoz, ki szelet kerget tükörszép úton, tiszta sor — de látó szemed ki kell nyitnod, megleled húrod valahol, a por helyén már aszfalt csillog. Ha nem ragyogna mégse rád az útról fénye ezüst húrnak, csengő folyóhoz végy irányt, habjában arany húrok úsznak, (titkát kilesni nem nehéz: álmában karcsú hajót látott!) nyertél, ha segélyt tőle kérsz! S fürdesd meg benne pillantásod ... A víztől bizton kaphatsz húrt. — bőkezű, tudod, fényt is táplál! — s meglátod, vígan játszhatunk, hangja üdébb lesz szép virágnál s édes gyümölcsnél hasznosabb. S ha elkopik, vagy porrá lángol, fordulj ahhoz, ki most is ad — ezer húrt kaphatsz pátriádtól! Hallgatom, mit mond, mire int lenézett versem, hogyan kérlel, s egyszerre érzem: melegít a szivem zaja, harmatfénnyel telik meg szemem, jó nedűk ébresztenek, mint gyógyvíz árja. Zenével tölt meg, melegük. Jó volt e pár szó, nem vész kárba . MIROSLAV VALEK: NAPTAR Január, február, március, április s a többi hónap. Egy percig szeressen, a szived isi Hallom, az éj torkából vér frecseg, a nyestek, vért kortyolnak. Az idő múlására ne figyelj, hadd váltakozzanak az évszakok, mig egyetlen csók véget ér, a sárga láng ujjongva lobban. Vegyél ki a szádból, s mint meggymagot, mely csupa vér, ültess el árnyékodban. Gyökérért zaklatom, a földet, füvet. Én vagyok az a fiú, aki csillagokba botlott, az ég színét lehoztam, szemfestéknek szántam. Mélyre merültem. Be jó, hogy rádtaláltam. Bejártam az őrt. Szivárvány itatott I Ô, pihenjünk, mini vizben a moszatok! Megitták a tejet. Elkötik a kutyát a sötétben. Bújtass a pámád alá mielőtt elalszol, hajad közé vegyülök észrevétlen. Ai éj fordítva lóg, akár a denevérebi Mint téli álmát oltalmait a fagytál. Engedd, hogy jövő karácsonyig neked éljekl Veres János fordításai £. B. LUKÁČ: A 15 A farkasvacokról kifelé, a gyepre kergette a vére. Pusztulni örökre. Szülőodújától mérföldnyire vágott. Hol megtért, hol megint járta a tanyákat. Odúért, csordáért marakodott százszor. Vércsöppek fakadtak sebzett horpaszáról. Osl eb-testvére dühösen csaholta, s kétlábú bestiák űzték a vadonba. Nem fáj már a kín. De felsajog a seb még, ipít o vártán ejtett rajta annyi testvér. Megküzdötte harcát A faj tovább élhet Az 8rök ég alatt zúg a farkasének. Még egyszer a gyepre. Ovöltve, virrasztva. Kóbor ordas-kölykök: nőjetek csak nagyra. Fordította: Dénes György