Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-23 / 19. szám, csütörtök

Nem hagyjuk kockára leaai népeink sorsit w 0. Cerník miniszterelnök beszéde a cseh szakszervezeti kongresszuson Elvtársak! A CSKP KB elnök­ségének végrehajtó bizottsága, valamint a CSKP KB cseh iro­dája megbízásából be kell szá­molnom önöknek a jelenlegi politikai helyzet néhány kérdé­séről. Kongresszusukat nagyon bonyolult belpolitikai helyzet­ben tartják meg. Ogy lépünk önök elé, mint Csehszlovákia Kommunista Pártjának, Közpon­ti Bizottságának, a pártvezető­ség cseh irodájának és hazánk kormányának képviselői. Né­pünk az elmúlt esztendőben bo­nyolult pillanatokat élt át. Mindazok, akik összekötötték életüket a szocialista rend épí­tésével, és az elmúlt években tevékenyen vettek részt annak kiépítésében, mindazok, akik a politikai élet terére léptek vagy lépnek, fiatalok, öregek, fér­fiak és nők szokatlan izgal­mas eseményeket éltek és él­nek át továbbra is hazánkban. Egy évvel ezelőtt, éppen a CSKP-nak az a Központi Bizott­sága, amelyet a CSKP XIII. kongresszusa választott, nyitot­ta meg az utat ahhoz, hogy fel­számoljuk az összes torzuláso­kat, a múlt fejlődésének kísérő jelenségeit, hogy a szocialista országépítésben elért eddigi eredmények alapján harcba in­duljunk a társadalmi fejlődés pozitív lépéseiért úgy, hogy a szocializmus építésének általá­nos vonásait tiszteletben tartva tekintettel legyünk nemzeteink sajátosságaira és hagyományai­ra. Csehszlovákia Kommunista Pártja és annak vezetősége az első naptól kezdve minden ha­tározatában és fellépésében vi­lágosan kifejtette a január utá­ni alapelveit, mind politikai rendszerünk, mind a CSKP ve­zető szerepének megszilárdítá­sát Illetően. Ezeken az alapel­veken fejlesszük tovább társa­dalmunk belső demokratikus életét, fejlesszük a gazdasági reformot és kapcsolatainkat a szocialista országokkal, vala­mint együttműködésünket a Szovjetunióval. Jól tudtuk, hogy ez az út nem lesz könnyű, hogy az átmenet szokatlanul bonyolult lesz, és az egész folyamat attól függ, ho­gyan alakulnak a társadalom életének belső és külső felté­telei. A program, amit kitűztünk január utáni politikánk gerin­cét képezi. Ehhez hűségesek maradtunk nemzeteink nehéz pillanataiban is. A csehszlovák kommunisták ismét bebizonyí­tották, hogy híven szolgálják a szocializmus eszméjét és köve­telményét, hogy hűek marad­nak a munkásmozgalomhoz, an­nak internacionalista érdekei­hez és saját népük érdekeihez. A szocializmus építése során kétségtelenül sor került bizo­nyos hibákra és tévedésekre. A múlt év sem volt mentes ezektől. A múlt évi politikai eseményeket a CSKP KB no­vemberi határozatában megkísé­reltük értékelni. Elkerülhetet­lennek tartottuk e politikai ér­tékelés megvalósítását, hogy en­nek alapján egyesíthessük a nép erőit és kitűzhessük ha­zánkban a szocializmus építésé­nek pozitív programját, hogy folytathassuk az egy évvel ez­előtt megkezdett utat és eszméi­nek megnyerjük országunk né­pét. A társadalomnak védekeznie kell a káosz ellen Társadalmunk alapvető fel­adata az, hogy az országban fokozatosan konszolidáljuk és normalizáljuk a politikai hely­zetet. A normalizáciő és kon­szolidáció értelmezése eltérő csakúgy, mint a megoldás felé vezető útra vonatkozó véle­mény. A párt és az állam ve­zetőségének felróják, hogy nem folytat nyílt politikát és hogy a programban kitűzött kérdé­sek nem tartják tiszteletben nemzeteink döntő többségének akaratát. A helyzet olyan, hogy ismé­telten különféle politikai kö­vetelményeket dolgoznak ki és terjesztenek elő. Ezeket népsze­rűsítik és azonnali, feltétel nél­küli teljesítésüket követelik, felhasználván még a legszélső­ségesebb eszközökkel való fe­nyegetést is. Különféle hangu­latokat keltenek a lakosság körében, valótlan híreket ter­jesztenek, meghamisítják a párt és az állam vezetőségének állás­pontját. Ezzel tartják fenn a társadalom belső politikai fe­szültségét. Ismételten előidézik a nyílt politikai válság veszé­lyét. Elvtársak, kinek az érdeke ez, amikor dolgozóink teljes több­sége a gyors konszolidált előre­haladást óhajtja? Elvtársak! A párt és az állam vezetősé­ge teljes mértékben megérti a munkásosztály, a parasztság, hazánk dolgozói, a diákok és ifjúságunk magatartását. Éppen ezért nem vádoljuk őket — ahogy az néha hallható — az­zal, hogy a munkásosztály, a vasasok, vagy a diákság teljes egészében a jobboldali szélsősé­get, sőt a szocialistaellenes po­litikát támogatja. Hiszen éppen önöket, munkásokat, paraszto­kat, dolgozókat, diákokat kér­jük, hogy támogassanak ben­nünket a radikális szélsőségek és a szocialistaellenes erők el­len. Ezek az emberek többnyire csatlakoznak egy jószándékú, becsületes ügyért vezetett kam­pányhoz, de kihasználják őket saját céljaik érdekében radika­lizálják és ezzel zsákutcába ve­zetik. Elvtársak, egyetlen tár­sadalom, tehát a mi társadal­munk sem egyöntetű. Nálunk sem áll mindenki egyészen egyértelműen a szocializmus mellett, a CSKP politikája és programja mellett. Megértjük az emberek érzé­seit. Tudjuk, hogy dolgozóink békében, nyugalomban akarnak élni, de egyben a lehető leg­elképzelni, hogy ezt az orszá­got másképp is lehet vezetni és irányítani, mint ahogyan az 1968-ig vezették. Nyíltan megmondom, hogy ezeknek az embereknek és ter­veiknek kedvez az országban a válságos helyzet állandó ismét­lődése, érveket ad kezükbe an­nak a politikának a helytelen­ségéről, amely 1968-ban kezdő­dött saját képviselői ellenében. Ismét visszatérünk ahhoz a gondolathoz, hogy Csehszlová­kiában a társadalmi mozgás alapvető áramlata kifejezetten szocialista, hogy népünk, mun­kásosztályunk, parasztságunk és értelmiségünk, valamint fia­taljaink többsége a szocializ­mus híve, s azt a programot tá­mogatja, amely népünk érdekeit tartja szem előtt, amely állan­dóan tökéletesítve politikai rendszerünket, megoldja az or­szág nehéz közgazdasági hely­zetét. Népünk a múltban né­hányszor bebizonyította, hogy támogatja Csehszlovákia Kom­munista Pártjának ezt a politi­káját. Tudjuk,-hogy népünknek ez a döntő többsége nagy biza­lommal tekint a párt és az ál­lam mai vezetőségére. Azonban nem titkolhatjuk el, elvtársnők és elvtársak, a jelenlegi helyzet súlyosságát. Ehhez nincs Jogunk az ország és a szocializmus to­vábbi sorsa miatt. A párt és az állam politikájának támogatása gyorsabban meg akarják való­sítani a programot, hogy még életükben megérhessék a társa­dalom olyan elrendezését, ér­dekeik és szükségleteik olyan kielégítését, ahogy saját maguk néha elképzelik. Azok az erők, amelyekről szóltam, nem óhajt­ják a konszolidációt, és nagyon ügyesen kihasználják a belső és nemzetközi összefüggéseket, s állandó hatást gyakorolva né­peink érzelmeire, újabb és újabb konfliktusokat idéznek elő. De értjük azt is, hogy néha a helyzet oka, a hiányos tájé­koztatás vagy a problémák ké­sedelmes vagy nem következe­tes megoldása, amely többnyire a jelentős sietségből és az ál­talános idegességből származik. Naponta felsorolhatunk olyan eseteket, hogy köztársaságunk különböző helyein, különféle rá­galmazó röpcédulákat, szocia­listaellenes gúnyiratokat ter­jesztenek, sértegetik országunk és szövetségeseink képviselőit, izgatják a népek kedélyét rom­boló hatást gyakorolva orszá­gunk politikai programjára. Ta­lán nem volt szocialistaellenes megnyilvánulás az, hogy múlt szombaton csoportok menetel­tek Prágában szocializmusel­lenes jelszavakat hangoztatva, zavart és botrányt okozva és destrukciót kíséreltek meg. Elv­társak, szinte feltűnő, milyen keveset írnak nálunk az ilyen ügyekről. Mintha eltűnt volna a társadalmi mozgás értékelé­sének marxista megközelítése. Bizonyos embereknek ez a meg­nyilvánulása és magatartása egyenes ellentétben áll pártunk január utáni politikájával és a január utáni programmal. El­végre a társadalomnak véde­keznie kell a nyugtalanság, a rendbontás, a káosz és hasonló jelenségek ellen, és nemcsak az államhatalom szerveivel, ha­nem minden eszközzel. Az előb­bieknek viszont határozottan fel kell lépniük a törvényelle­nes jelenségekkel szemben. A rendőrségnek védenie kell polgárainkat és szocialista ren­dünket. Nem hagyjuk kockára tenni népeink sorsát, nem ha­gyunk katasztrofális helyzetet előidézni. És nem tűrhetjük, hogy mindezt a CSKP január utáni politikája védelmének leple alatt kövessék el. Társadalmunkban léteznek olyan emberek is, akiknek nem érdekük a belpolitikai helyzet rendeződése, ami a fő problé­mák fokozatos megoldásának előfeltétele, mivel nem tudják Nemcsak önöket, küldötteket kérem, hanem minden polgárt, hogy teljes komolysággal gon­dolkodjanak el az elnök elvtárs hétfői beszédének tartalma fö­lött. Súlyos szavak voltak, ame­lyeket meg kellene szívlelnünk és hozzájuk kellene igazod­nunk. Kérem, ne vegyék szavainkat túlzásnak, a dolgozó nép vagy az ifjúság megfélemlítésére va­ló törekvésnek, vagy a nép po­litikai kezdeményezése elfojtá­sát célzó szándéknak. Teljes nyíltsággal mondjuk meg a pártnak, a munkásosztálynak, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak, hogy minden he­lyen nagyon erélyesen és egy­hangúlag kell fellépni a külön­féle szélsőséges erők ellen, amelyek gátolják az országban a konszolidáció folyamatát és lebecsülik közös munkánkat. Ugyanolyan nyíltan kérem támogatásukat, amilyen nyíltan kérem önöket arra, hogy tevő­legesen és pozitívan támogas­sák a CSKP programját, ame­lyet a KB novemberi és decem­beri határozataiban rögzítet­tünk. A novemberi határozat jelen­tős politikai dokumentum, amely programerejű a pártmun­ka és a dolgozók számára a leg­közelebbi időszakban. Ogy lépünk önök elé, mint a cseh munkásság, a csehor­szági dolgozók képviselői, hogy a CSKP politikájának és veze­tőségének támogatását kérjük. Megértjük az embereket, tud­juk, hogy a lakosság és az if­júság egyes csoportjainak ma­gatartása a csehszlovákiai vi­szonyok mielőbbi rendezésére és stabilizálására törekszik. Néhány követelmény az adott körülmények között nem telje­síthető, és ez súlyosan válságos helyzeteket idéz elő. Ezért ké­rem önöket, mint a szakszerve­zeti mozgalom képviselőit, akik velünk együtt felelősek Cseh­szlovákia további fejlődéséért, sorsáért, hogy szilárd politikai magatartással támogassák az állain és a CSKP jelenlegi ve­zetőségét, hogy az alapvető el­vek szellemében egységesen, tiszteletre méltóan és céltuda­tosan fejlesszük szocialista tár­sadalmunkat. Távolról sem gondolom, hogy a nálunk keletkező különféle politikai akciók nem állnak összhangban a nép nagy több­ségének véleményével. A nép érzései azonban nem jelenthe­tik az ésszerű politika egyet­len meghatározó kritériumát. Programunk fontos tényezői né­pünk életének konkrét belső és külső feltételei. És ez nem ke­vés. Ez olyan súlyos tényezők komplexuma, amelyek hatással vannak fejlődésünkre. Nem tűz­hetünk ki kedvünk szerinti kö­vetelményeket és nem szervez­hetünk önálló politikai mozgal­mat úgy, hogy egyidejűleg ne legyünk tekintettel ezekre a té­nyezőkre. Ismételten biztosít­hatjuk önöket, hogy a politikai program kidolgozásánál nagy felelősségtudattal vesszük fi­gyelembe a lakosság különféle csoportjainak véleményét és magatartását, s ezek teljesíté­sét a feladatok és előfeltételek széles összefüggéseiben bíráljuk el. Az utóbbi időben a párt és az állani vezetősége köztársasá­gunk népét a nyugalomra, a megfontoltságra intette, arra kérte, hogy ésszerűen nézzék a jelent. Ilyen, a rendet és a megfontoltságot szorgalmazó felhívást nem lehet a Január előtti politika folytatásának, sem pedig gyengeségének tar­tani. Az utóbbi napokban szokatla­nul kiéleződött a politikai hely­zet. Határtalanul nagyra érté­keljük éppen most a csehszlo­vákiai munkásság és az összes dolgozók megfontolt magatartá­sát. Nagyra értékeljük, hogy a szakszervezeti mozgalom, mun­kásságunk, dolgozóink döntő többsége aktív módon fogadta a CSKP KB elnökségének ez évi január 4-i felhívását, amely abból indul ki, hogy meg kell őrizni a január utáni politika további fejlődésének alapvető feltételeit. A január utáni politika talpköve Engedjék meg, hogy ezen az ülésen is még egyszer hangsú­lyozzam, mit tart a párt és az állam vezetősége a január utáni politika talpkövének, amelyet nemcsak meg akar őrizni, ha­nem fokozatosan tovább is akarja szilárdítani. Elsősorban arról van szó, hogy fokozatosan olyan szocialista politikai rend­szert alakítsunk ki, amelyben lehetővé válik, hogy teljes mér­tékben megmutatkozzék a mar­xizmus—leninizmus elvei alap­ján a tudományos szocializmus demokratikus lényege. Ezért or­szágunk politikai rendszerét to­vábbra is a Nemzeti Front, a demokratizálódás, a politikai vezetőség nyilvános ellenőrzése és a törvényesség szigorú be­tartása elvein fejlesztjük. Másodszor arról van szó, hogy a szocializmus politikai rehdszerét a kommunista párt vezető szerepének érvényesíté­sével építsük, amely bírja a nép nagy tömegeinek bizalmát. Január utáni politikánk har­madik alapvető szempontja, hogy az általános demokratikus alapelvek betartása mellett kö­vetkezetesen érvényesíteni kell mindkét nemzet nemzeti sajá­tosságának és egyenjogúságá­nak alapelveit és lehetőséget kell adni a teljes nemzeti fej­lődésre. Negyedszer: nem szabad szem elől téveszteni azt, hogy a szo­cializmus a gazdaságilag fej­lett országban a jelenlegi vi­lágban csak akkor lehet vonzó, ha egyesíteni tudja a polgárok széles körű szabadságát a virág­zó gazdasági élettel. Ezért kell figyelmünket a népgazdaság­fejlődés kérdéseire is összpon­tosítani. Megoldásuk alapvető tényezője a gazdasági reform érvényesítése. És végül január utáni politi­kánk további változatlan pillé­re a párt akcióprogramja, amely rögzítette szövetségünket a szocialista országokkal és azt, hogy változatlanul a szo­cialista közösséghez tartozunk. Köztársaságunk nemzetközi helyzetét úgy alakítjuk, hogy érvényesüljön, az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avat­kozás és az állami szuverenitás. Mi, kommunisták internaciona­listák vagyunk, ezért mint szo­cialista ország teljes felelőssé­get érzünk a szocializmus vi­lágméretű fejlődéséért és az imperialista reakció elleni vé­delméért. Kérem, értsék meg, hogy a párt és az állam vezetősége jól Ismeri lakosságunk érzelmeit; ennek kifejezője Jan Palach diák tragikus esete is. A párt és az állam vezetősége mély megilletődéssel látja ezt a tet­tet, azonban más irányban kell haladnia annak az útnak, ame­lyen járva hazánk kijut Jelen­legi nehéz helyzetéből. Ez nehéz út, önfeláldozó és néha önmegtagadást követelő munka, amely élő embereket igényel. Más út a jelenlegi idő­ben nincs. A novemberi határozatban ki­fejeztük a januári politika min­den alapelvét. Világosan meg­mondtuk, hogy a csehszlovákiai súlyos politikai válság oka a párt és az állam január előtti vezetőségének súlyos hibái és torzulásai. Ezek eltávolítását tűzte ki célul a párt és a tár­sadalom január után, és ugyan­erre törekszünk hasonló inten­zitással ma is. * Az új helyzetben is a párt akcióprogramjának szellemében Engedjék meg, hogy vissza­térjek néhány olyan kérdésre, amelyek érzékeny kérdések a lakosság politikai magatartása kialakításának szempontjából. Olyan nézetek terjednek, hogy programunk nem áll összhang­ban a nép érdekeivel, a szólás­szabadsággal stb. Talán nem kell hangsúlyoznom, hogy az ilyen „biztos" hírek nyugtalan­ságot és bizonytalanságot kel­tenek. így például a közvéle­mény körében olyan hírek ter­jednek, hogy az ideiglenesen bevezetett részleges cenzúra tu­lajdonképpen ugyanolyan, mint január előtt volt. Bármelyik új­ságíró igazolhatja, hogy ez nem igaz. 1968 előtt a cenzúra szer­vei, mint a Belügyminisztérium szervei előre elolvasták minden újság, folyóirat, rádió- és tele­víziós program és szórakoztató program kéziratát. Jóváhagyá­suk nélkül egyetlen sor sem Je­lenhetett meg az újságban vagy a folyóiratban. Mindez megszűnt. Még az 1968 szeptemberi törvény — amely ezen a téren néhány át­meneti intézkedést tartalmazott, sem vezette be az előzetes cen­zúrát. Csak azt igyekezett biz­tosítani, hogy a rendkívüli hely­zetben ne hozzanak nyilvános­ságra olyan tényeket, amelyek árthatnak belpolitikai és külpo­litikai érdekeinknek. A teljes politikai felelősség továbbra is a kiadóké, az igaz­gatóké és főszerkesztőké, akik saját maguk határozzák meg a műsor vagy az újság tartalmát és profilját. A Sajtó- és Tájékoztatásügyi Hivatal egyetlen újság vagy fo­lyóirat számát sem engedélyezi előzőleg. Meghatalmazottai, aki­ket a kiadók javaslatára nevez­nek ki, többnyire az illetékes szerkesztőségek szerkesztői. A Sajtó- és Tájékoztatásügyi Hi­vatal javaslatok vagy az igen kis számban kiadott utasítások segítségével gyakorol hatást a szerkesztőségekre, hogy ügyel­jenek különösen az állam fon­tos, külpolitikai érdekeire, és nehogy esetleg még jobban ki­élezzék a rendkívül bonyolult és veszélyes belpolitikai helyze­tet. Azonban e hatáskörrel alá­támasztott törvényt a mai idő­ben elkerülhetetlen szükségsze­rűségnek kell tartani. Ez a tevékenység azonban nem vonatkozik a tudomány, a kultúra és a művészet egész te­rületére, ami a múlthoz viszo­nyítva szintén jelentős különb­ség. Az új helyzetben is konkrét lépésekkel folytattuk január utáni politikánk kibontakozta­tását, bár a változott feltételek­re való tekintettel néhány fela­dattal kapcsolatban időrendi változtatást vagy módosítást kellett végrehajtani. Mindazo­kat az alapvető feladatokat, amelyek egyrészt azt a célt szolgálták, hogy kiküszöböljük a múlt torzulásait, másrészt pe­dig, hogy tovább folytassuk tár­sadalmi fejlődésünk pozitív ér­tékeinek kibontakoztatását, a (Folytatás az 5. oldalon) 1969.

Next

/
Thumbnails
Contents