Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-23 / 19. szám, csütörtök

jO. farník miniszterelnök beszéde a cseh szakszervezeti kongresszuson (Folytatás a 4. oldalról) kormány májusi nyilatkozata ls tartalmazta, amely teljes mértékben a CSKP akcióprog­ramjából indult ki. A politikai rendszer és a pol­gári szabadságjogok területén jóváhagytuk a Nemzeti Front­ról, a bírósági rehabilitációról stb. szóló törvényeket. Az új csehszlovák föderáció­ban olyan rendszer alakult ki, amely lehetővé teszi egy egysé­ges államban a cseh és a szlo­vák nemzet, valamint a többi nemzetiségek egyenjogú együtt­élését. A gyakorlatban megva­lósítottuk a nemzetek teljes egyenjogúságának — tekintet nélkül azok nagyságára — mar­xi—lenini követelményét. A csehszlovák föderációs alkot­mánytörvény és a nemzetiségi alkotmánytörvény számos to­vábbi törvény kiindulópontja, amelyek újfent módosítják nem­zeteink együttélésének alapel­veit. A gazdasági reform további fejlesztése érdekében kidolgoz­tuk azokat a komplex intéz­kedéseket, amelyek a föderáció feltételei között az egységes gazdasági irányítást szabályoz­zák és ugyancsak kidolgoztuk az- állami tervezési rendszert, amely pontosan meghatározza a nemzeti és a szövetségi szer­vek kapcsolatát. Most dolgozzuk ki elméletileg és gyakorlatilag is a gazdasági reform további fejlődésének variánsait. Az életszínvonal területén fo­kozatosan számos jelentős in­tézkedést valósítottunk meg. Ezek közé tartozik elsősorban a munkaidő lerövidítése, az egységes családi pótlék emelé­se, az egyszeri szülési segély növelése és a fizetett szülési szabadság meghosszabbítása. A családok és a gyermekek támo­gatását célzó intézkedések mel­lett módosítottuk a szociális já­radékokat is. Emelkedtek az összes alapnyugdíjak, hogy ez­zel legalább részben kompenzá­lódjék az életszükségletek nö­vekedése. Javult az ellenállási mozgalom tagjainak nyugdíjel­látása és a szövetkezeti paraszt­ság nyugdíjalapja ls növeke­dett. Számos gyakorlati intézke­dést hagytunk jóvá a lakásépít­kezés terén, beleszámítva a la­kótelepek komplex felszerelé­sét is. Ez a felsorolás nem teljes, de talán bizonyítja azt, hogy az ál­lam és párt politikai vezetősé­gének szilárd akarata, a meg­állapított feladatok teljesítésé­nek folytatása. A novemberi határozat — további utunk alapja 1969. Az a véleményünk, hogy az a néha hangoztatott vád, misze­rint eltérünk a január utáni po­litika alapelveitől, nélkülözi a tárgyilagos indoklást, tehát nem igaz. Azonban igaz az a vád, hogy augusztus után is elkövet­tünk néhány hibát. A helyzet a társadalomtól és a politikai ve­zetéstől is néhány rendkívüli intézkedést követel, és néhány olyan megoldást, amely megal­kuvásnak nevezhető. Azonban abból indultunk és indulunk ki, hogy a mi konkrét feltételeink között éppen ezek az intézke­dések szükségesek a Január utáni politika fennmaradásá­hoz. Ebből a szempontból kell értékelni a párt Központi Bi­zottságának novemberi határo­zatát. Egészen világosan beszélünk benne. Politikánk minden pozi­tív vonását összpontosítani kell, fejleszteni kell politikai rend­szerünket, erre kell építeni de­mokratikus szerveinket, meg kell oldani az ország sürgető gazdasági problémáit stb. Tudtuk, hogy e határozatnak fokozatosan meg kell nyerni a párt minden tagját és az egész társadalmat. Ez ma is aktuális feladat. Ugyanis Jól tudjuk, hogy ez a határozat nem oldja meg polgáraink ösz­szes jogos követeléseit, s ebből természetesen a politikai veze­tőség és a nyilvánosság között feszültség, konfliktus alakulhat ki. Éppen külső és belső körül­ményeink ismerete késztet ar­ra a megállapításra, hogy nem lehet másképpen kezdeni mint a novemberi határozat megvaló­sításával, mert az adott feltéte­lek között ez jelenti a Január utáni politika alapelvei fejlesz­tését célzó első logikus lépé­seket. Kérem önöket elvtársak, ért­sék meg ennek az ügynek a ha­tártalan fontosságát. Minden akció, ami a novemberi hatá­rozat ellen irányul, szükség­szerűen megbontja az annyira szükséges szocialista egységet, szétforgácsolja erőinket és gyengíti az előrejutás lehető­ségét. Ha párt és a szakszervezetek nem találják meg a közös utat, ha nem egyeznek meg abban, milyen tényezőket kell figye­lembe venni, ha nem támogat­juk egységesen a párt vezető szerepét, ha nem respektáljuk rövid és távlati célkitűzéseit, akkor az országban igen súlyos helyzet alakulhat ki. Hogy ezt megakadályozzuk, egységes politikai irányvonalra van szükség. A további munká­nak ezt a koncepcióját látjuk a CSKB KB novemberi és decem­beri plénumának határozatai­ban. Ez azt jelenti, hogy a köz­vélemény nem befolyásolhatja a vezetőséget olyan irányban, hogy ezt a koncepciót megvál­toztassa vagy esetleg módosít­sa aszerint, ahogy a társadalom életfeltételei változnak. Kiala­kulása során természetesen fi­gyelembe vettük jelenlegi hely­zetünket, az embereknek ezzel kapcsolatos gondolatait, köve­teiményelt, mindazt, amit fon­tosnak tartanak és ami a leg­fájóbb számukra. De nem té­veszthetjük szem elől a társa­dalom távlatait, mert ez az alapvető és a döntő. A vezetőség csak akkor dol­gozhat így, ha a Nemzeti Front minden szervezete és a lakosság minden csoportja betartja és gyakorlatilag támogatja a po­litikát és a programot, valamint a közös megegyezéssel megha­tározott eljárást. Elvégre nem ismeretlen az a tény, hogy a társadalmi tudat kialakítható, formálható, szervezhető. Erre különösen azok az emberek ké­pesek, akik rendelkeznek az ilyen "tevékenységhez szükséges eszközökkel. Ezek segíthetik a társadalmi fejlődést, azonban gátolhatják is. Ha különböző politikai programokat hangoz­tatnak, olyanokat, amelyek el­térnek a közösen megállapított koncepciótól, vagy ezzel egye­nesen ellentétesek, akkor a nemzet erői szétforgácsolódnak és fékezik az egységes program teljesítését, amely alapvető ér­dekeinkből indul ki. Ezért ahhoz, hogy a Jelenlegi helyzetből nagy veszteségek nélkül kerüljünk ki, elkerülhe­tetlenül szükséges egy alapvető feltétel. A nemzetközi munkás­mozgalom tapasztalatai ismé­telten meggyőznek bennünket arról, hogy a társadalom csak akkor fejlődhet egészségesen, ha olyan vezető ereje van, amely a társadalmat egyesíti, amely programja köré tömöríti az összes becsületes embereket és céltudatos munkára összpon­tosítja a nemzet egészséges erőit. Nem ismerünk semmi más erőt, és a szocializmus építésé­nek története sem sorol fel más példát, mint a kommunista pártot. Csak a kommunista párt töltheti be ezt a vezető szerepet, csak ez lehet olyan szilárdan szervezett egész, amely képes tevékenyen harcol­ni osztálya és minden dolgozó érdekeiért azzal a mély meg­győződéssel, hogy a választott út helyes, kiindulva á demokra­tikus vitából, és amelynek minden tagja fegyelmezetten alárendeli magát a közös ér­deknek. Ezzel kialakul az az egység, amely megsokszorozza a kSzös erőt. Mindaz, ami ezt az egységet gyengíti, gyengíti a párt és a munkásosztály ér­dekelt, valamint az előrehala­dást is. kozatosan kidolgozzuk és elő­terjesztjük például a bírósá­gokról és az ügyészségről szóló alkotmánytörvény Javas­latát. Ennek célja, hogy senki se élhessen vissza az állampol­gárokkal szemben adott jogkö­rével és bírósági döntések vé­delmezzék a polgárok szabad­ságjogait és jogait. Ezzel párhuzamosan kidolgoz­zuk a bírák függetlenségének jogi garanciáit. Tervbe vettük az egyesülési és a gyülekezési jogot szabályozó törvény, a saj­tótörvény kidolgozását, előké­szítjük az uti okmányok kia­dásának Jogi elrendezését, a bíróságon kívüli rehabilitálás­ról szóló törvényt és más in­tézkedéseket, amelyek biztosít­ják a polgári szabadságjogok­nak érinthetetlenségét. Még ebben a negyedévben a Szövetségi Gyűlés elé terjeszt­jük a szocialista vállalatokról, valamint a vállalkozói tevé­kenységről szőlő törvények ja­vaslatát és ezzel összefüggés­ben módosítjuk a Munka Tör­vénykönyvet, hogy összhangba kerüljön ezekkel a Jogszabá­lyokkal. A szocialista vállala­tokról szóló törvény előkészíté­sében az állami és a vállalati szférának viszonylagos függet­lenségéből indulunk ki. Számo­lunk azzal, hogy az állam gaz­daságpolitikájával létrehozza a vállalatok tevékenységének és egyesülésüknek feltételeit. Az állam ezt a népgazdasági ter­vek, a közgazdasági eszközök rendszere (adók, árak, hitel stb.) és olyan jogszabályok út­ján éri el, amelyek meghatá­rozzák a vállalkozói tevékeny­ség gyakorlásának feltételeit. Lényegében arra törekszünk, hogy a szocialista vállalatokat fokozatosan az irányítás aktív szubjektumaivá formáljuk, ame­lyek az általános érvényű fel­tételek keretében saját maguk döntenek további fejlődésükről. Ezért kidolgozzuk a dolgozók tanácsai Jogi rögzítésének alap­anyagait is. A munka jelenlegi állása szerint ezek a tanácsok fogják jóváhagyni a vállalat fejlesztésének koncepcióját, kinevezik és visszahívják veze­tő dolgozóit, Jóváhagyják a zá­rómérleget, eldöntik a nyere­ség elosztásának módját stb. Ezeknek a feladatoknak való­ra váltásában szorosan és alko­tó szellemben együttműködünk a szakszervezeti mozgalom ve­zető szerveivel, mégpedig a béralakulás, a szociális és a munkabiztonság garantálását érintő minden kérdésben. A kor­mány megegyezést kötött a Szakszervezetek Központi Ta­nácsával, amely kölcsönösen kifejezésre Juttatja az ez évi gazdaságpolitika elfogadott alapelveit. Ezt a megegyezésün­ket teljesíteni kívánjuk. Vilá­gos azonban, hogy ez a társa­dalomtól is megkívánja a szük­séges feltételek létrehozását. Csak néhány soron levő fel­adatot említettem meg, hogy konkrétan megvilágítsam elha­tározásunkat: továbbra ls egy­értelműen érvényesíteni akarjuk a január utáni politikának minden pozitív alapelvét. Ezt a programot derekasan és becsü­letesen teljesíteni akarjuk. Ezt azonban csak akkor tehetjük meg, ha olyan feltételek között dolgozhatunk, amilyeneket ez a munka feltétlenül megkíván. Csak a céltudatosság vezet eredményhez A kormány programja Elvtársak, annak a programnyilatkozat­nak javaslatán dolgozunk. amellyel a kormány Január vé­gén lép a Szövetségi Gyűléí elé. Ebben az esztendőben fo­Márpedig ez lehetetlen olyan lázas társadalmi viszonyok kö­zött, amikor számos ember, egyszer az egyik, máskor a má­sik oldalról, szüntelenül támad­ja a párt pozitív programját. Nem állítom, hogy az általunk meghirdetett program végérvé­nyesen átfogó és tökéletes. Örömmel fogadunk a javítására Irányuló minden reális javasla­tot. A január utáni politika gya­korlásának fontos kérdése kö­zösen kidolgozott programunk megvalósításának időrendje' is. Teljesen egyértelműen kimond­juk, hogy ebben a vonatkozás­ban nagyon céltudatosan, lé­pésről lépésre kell előrehalad­ni, önkényesen nem gyorsíthat­juk meg a fejlődés iramát és nem láthatunk hozzá a mai helyzetben nem teljesíthető kö­vetelmények valóra váltásához. Kidolgozott programunktól nem hátrálunk meg. Előrehaladásunk gyorsasága nemcsak ennek az államnak politikai vezetőségé­től függ, hanem a vezetőségnek nyújtott támogatástól és az or­szág minden polgárának nap nap után végzett áldozatkész munkájától is. Az utóbbi időben a lakosság bizonyos részében, főleg a fia­talok körében Ismét és mélyeb­ben megnyilvánul a kételkedés, amely reménytelenségbe, a kl­látástalanságtól való félelem­be torkoll. Ogy hiszem, hogy nekünk idősebbeknek meg kell a fiata­lokat értenünk, de ugyanakkor helyes mederbe kell terelnünk hangulataikat, rámutatva a ki­útra. A fiataloknak tárjuk fel a nemzet gazdasági és drámai történelmének nagy példáit, hogy merítsenek ebből és fel­ismerjék: nemzetünk a legne­hezebb helyzetben ls rátalált a kiútra. A történelem alapján meg kell érteniük, hogy a nem­zet érdekében tevékenyen dol­gozni kell. A fiataloknak említsünk fel példákat a legújabb kor, a jobb jövőért folytatott osztályharcok korának történelméből is. Mu­tassunk rá arra, hogy vala­mennyi ország dolgozói nagy reményekkel tekintenek a szo­cializmusra. A fiatalok maguk szolgáltatják a példát. Nyuga­ton a diákok, akik a saját ta­pasztalatuk alapján megismer­kedtek a kapitalista valósággal és meggyőződtek róla, hogy tulajdonképpen mit is Jelent. Éppen ők hangoztatják ma, hogy a szocializmusnak sokkal nagyobb és Jobb adottságai van­nak a szabad emberek társadal­mának mélyen humánus elren­dezésére. A fiatalok követelményei ná­lunk is a szocializmus alapel­veiből indulnak ki, néha azon­ban túlhajtottak: egyenesen, gyorsan, kompromisszumoktól mentesen akarnak haladni. így például a sajtótörvénnyel kap­csolatos vitában ezt a nézetet képviselték: „Nem érdekel ben­nünket, hogy ezt a kérdést ho­gyan rendezték világviszonylat­ban, Nyugaton vagy Keleten. Ml a szocialista Csehszlovákiában nagyobb, teljes, abszolút sza­badságot akarunk, nagyobbat, mint bárhol másutt". De vajon lehetséges-e, hogy egy 14 mil­lió lakost számláló ország tel­jesen elkanyarodjék a világ fo­lyásától, ne vegye tekintetbe létének belső és külső felté­teleit? Valamennyien tudjuk, hogy ez lehetetlen. S vajon ezért szükséges-e azonnal el­veszítenünk a fejünket, behó­dolni a reménytelenségnek, mi­vel az abszolutizált eszményi el­képzelések összeütközésbe ke­rültek a fejlődés szintjével, a világ történésével? Vajon az óriási reményeket azonnal fel kell váltania a mély reményte­lenségnek? Már régen nem élnénk ebben az országban, ha elődjeink is ilyen magatartást tanúsítottak volna. Valamennyien Jól tudjuk, a szocializmus nem adott dolog, nem égből lepottyanó sült ga­lamb. Minden új társad4lmi rendért ádáz harcot kellett vív­ni, szembeütközve az objektív feltételekkel ős a szubjektív erők ellenállásával. Ezzel ne­künk ls számolnunk kell. Tekintetbe kell vennünk azt is, hogy a szocializmusért ádáz harcot kell vívnunk, szembe kell ütköznünk a régi társadal­mi renddel és annak csökevé­nyeivel és ugyanakkor meg kell oldanunk saját problémáinkat is. A tényen mit sem változtat­na, ha mindenki azt állítaná, hogy már nincs nemzetközi osz­tályharc. Ez a harc létezik. Szilárdan a szocialista közösségben Hazánk természetszerűleg a szocializmus pártjára állt és a szocialista közösség tagja lett. Ez bizonyos kötelezettségekkel és bizonyos korlátozásokkal jár. Igy van ez ma és így volt ez azelőtt is. Vajon ezért hagy­juk abba a szocialista társada­lom építését? Csak egy utunk van: fokoza­tosan és a valósággal szembe­sítve érvényesíteni a szocialis­ta társadalommal kapcsolatos elképzeléseinket. Egy pillanat­ra sem veszthetjük szem elől céljainkat és összpontosultan, kitartással és nagy türelemmel építenünk kell szocialista tár­sadalmunkat a szocialista or­szágok nemzetközi közösségé­ben. Egyesek felteszik nekünk a kérdést: milyen kötelezettségei vannak a párt és az állam veze­tőségének a Szovjetunióval és más szocialista országokkal szemben? Mit tehetünk és mit nem? Nincsenek más nemzet­közi kötelezettségeink csak azok, amelyeket az általunk aláírt egyezmények és jegyző­könyvek tartalmaznak s ame­lyeknek egy részét nyilvános­ságra hoztuk és ismerik. Ilyen egyezményt kötöttünk például a hadsereg ideiglenes itt-tartóz­kodásáról, továbbá ide sorol­juk a moszkvai egyezményeket, amiről tájékoztattuk a CSKP Központi Bizottságát, a kor­mányt, a párt- és a társadalmi szervezetek aktivistáit, a tudo­mányos és a kulturális dolgo­zók aktíváit stb. Ezen túlme­nően, Íratlan kötelezettségünk törekedni a szocialista rendszer válvetett fejlesztésére, a nem­zetközi kommunista és munkás­mozgalom egységére és akció­képösségére. Világviszonylatban továbbra is olyan a helyzet, hogy saját nemzeti, állami és egyben osztályérdekünk diktál­ja együttműködésünk fejleszté­sét a Szovjetunióval és más szocialista országokkal, diktál­ja azt, hogy Irányukban elvsze­rű külpolitikát folytassunk és a szerződő felek számára hasz­nos egyezményeket kössünk. Belpolitikánk korlátait társa­dalmunk, államunk és pártunk helyzete, kapacitása, szükségle­tei és reális lehetőségei hatá­rozzák meg. Utunkat jelzi a CSKP három legutóbbi központi bizottsági ülésének határozata. Előrehaladásunk útját a közeli napokban megszabja majd a szövetségi kormánynak, vala­mint a cseh és a szlovák kor­mánynak nyilatkozata. Nincs ettől nagyobb, sem ettől kisebb kötelezettségünk. Programunkból nem hiányoz­nak az olyan követelmények, hogy tartsuk meg a választá­sokat, a párt kongresszusát, va­lósítsuk meg a gazdasági refor­mot és érvényesítsük az alkot­mányos szabadságjogokat. Ezért ezeket a követelményeket nem kell drámai módon ellentétbe állítani a párt és az állam ve­zetőségének politikájával és nem kell ultimátumokat adni. A politikában csak kissé Jártas ember is tudja azonban, hogy a választások megkívánják a vá­lasztási rendszernek és jogsza­bályoknak kidolgozását, illetve a távlati gazdasági program előkészítését. Ez nyilvánvalóan hosszabb előkészületet igényel. A pártkongresszus összehívása előtt ki kell dolgoznunk a párt felépítésének a föderáció felté­teleihez Igazodó megfelelő mo­delljét. A távlati célokat rögzítő politikai dokumentumok sorát kell kidolgoznunk és lehetővé kell tennünk, hogy az egész párt intenzíven részt vehessen a kongresszus előkészítésében. Ezzel kapcsolatban további ér­veket is említhetnék. Az áldozatos munka útja Mit kívánunk? Azt, hogy a tü­relmetlen elvtársak ne kerges­senek bennünket elhamarkodott akciókba, adjanak nekünk bi­zonyos időt az erők összponto­sítására és támogassák a fel­adatok fokozatos teljesítésének ütemtervét. Megalapozottan és megfontoltan akarunk dolgozni, nem azonnal szembetűnő elkáp­ráztatásra törekszünk, hanem tartós eredményekre. Nagyon jól tudjuk és megért­jük, hogy az elmúlt év esemé­nyei felajzották a cseh nemzet érzéseit és hogy ilyen feszült­ségben az érzések bizonyos ideig felülkerekedhetnek a (Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents