Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-21 / 17. szám, kedd

Együttes erővel többet érünk el Beszélgetés EGYD PEPICH tábornokkal, a Szlovák Szocialista Köztársaság belügyminiszterével Az új nemzeti kormány elfoglalta a helyét, megkezdődött a mindennapi munka. Hogy a Belügyminisztériumra milyen feladatok várnak és hogyan akarják azokat valóra váltani, erre vonatkozóan tettünk fel néhány kérdést E g y d P e p ich belügyminiszternek. CSONTOS VILMOS: Egyszerű köszöntő az Új Szó 20. évfordulójára • Milyen feladatok megoldásán fáradoznak a közeljövőben? — Elsősorban is a minisztérium kiépítését szorgalmazzuk, hogy az mielőbb feladata magaslatán álljon. A ránk háruló feladatok igen sokrétűek. Ezek tartalmát a párt akcióprogramja, a CSKP Központi Bizottsága novemberi plenáris ülésének határozata és kormányunk — most készülő — nyilatkozata szabja meg. A Szlovák Szocialista Köztársaság Belügyminisztériumának két önálló főosztálya van, mégpedig polgári-közigazgatási és a közbiztonsági. Az elsőre hárul az a feladat, hogy a nemzeti bizottságoknak, mint az államhatalom és az államigazgatás helyi képviselőinek szervezési kérdését megoldja és kijelölje a feladatait. Arra fogunk törekedni, hogy a nemzeti bizottságok következetesen teljesíthessék a párt akcióprogramját. Különösen nagy feladatok várnak ránk Szlovákia új területi elrendezése során, amely azt a célt követi, hogy az államigazgatást közelebb hozza az állampolgárokhoz és teljes mértékben biztosítsa a járási és a helyi nemzeti bizottságok önrendelkezési jogát. Közbiztonsági téren el akarjuk érni, hogy olyan rendőrséglünk legyen, amely eredményesen tudja felvenni a harcot 'a bűnözőkkel, biztosítja a rendet és a közbiztonságot, valamint a zavartalan és biztonságos közúti forgalmat. Az állambiztonsági szervek munkáját szeretnénk úgy irányítani, hogy az szívósan, célszerűen és hatékonyan felvehesse a harcot az ellenséges kémhálózat tevékenysége ellen. • Hogyan képzeli el az együttműködést a CSSZK Belügyminisztériumával, illetve a szövetségi kormánnyal? — Az együttműködés feltétlenül szükséges. Grösser elvtárssal, Csehország belügyminiszterével már felvettem a személyes kapcsolatot. A jövőben kicseréljük majd tapasztalatainkat, és egyes, hasonló jellegű problémákat közös erőfeszítéssel fogunk megoldani. Bízom benne, hogy együttműködésünk nem lesz csupán formális, hanem konkrét, és mindkét nemzeti köztársaságnak javára fog szolgálni. A szövetségi kormánnyal a Szövetségi Belügyminisztérium közvetítésével dolgozunk majd együtt. Amint már a sajtóból is ismeretes, egyes szakaszok Irányítása központilag történik, más szakaszokon a Szövetségi Belügyminisztérium bizonyos vonatkozásban segíteni fogja munkánkat, vagyis szoros kapcsolatban leszünk. Szeretném itt elmondani, hogyha külön kiemeltük ls a nemzeti jogaink érvényesítését, sohasem követünk más célt, mint az egész ország egységének és erőinek megszilárdítását. Ez számunkra alapvető kérdés, és ehhez tartjuk magunkat további munkánkban is. • Milyen Jeladatok hárulnak a nemzeti bizottságokra? — Elsőrendű feladataink közé tartozik, hogy alaposan megismerjék és átvigyék az életbe és a mindennapi munkájukba a CSKP KB novemberi határozatát, hogy ezzel is elősegítsék a belpolitikai helyzet konszolidálódását és hozzájáruljanak az állampolgároknak a közigazgatásban való fokozottabb részvételéhez. Szükséges lesz az is, hogy az SZSZK kormánya nyilatkozatának ismertetése után azonnal a helyi adottságok és feltételek alapján kidolgozzák az 1969. évi munkatervet, hogy ne csak a kormány, hanem valamennyi fokú nemzeti bizottság a lehető legjobban teljesíthesse az idei fő feladatokat. Ha sor kerül az SZLKP KB decemberi plenáris ülésén felmerült terv realizálására, nevezetesen a kerületi nemzeti bizottságok megszüntetésére, akkor a járási nemzeti bizottságokra igen nagy feladatok hárulnak. fogkörük kibővül, de ugyanakkor a felelősségük is fokozódik. A nemzeti bizottságok nehéz feladatai teljesítésének előfeltételeit a választott és a végrehajtó szervek jobb munkájában és a lakosság aktivizálásában látom. • Ami a közbiztonságot illett, várható-e javulás a rendőrség műszaki felszerelése és a káderellátása terén? — Erre a kérdésre határozott választ adni nagyon nehéz, mégha minden erőnkkel erre ls törekszünk. Jelenleg alapos értékelést készítünk, s ez szabja majd meg az e téren történő Intézkedéseket, lehetőségeink kihasználását. Feltétlenül foglalkoznunk kell a közlekedés kérdésével, az útkereszteződések irányításának műszaki berendezéseivel, a közbiztonságot szolgáló berendezések tökéletesítésével, minőségileg javulást kell elérni bűnügyi téren, valamint a rendőrség felszerelésének kérdésében is. Több kérdéssel kapcsolatban már tárgyaltunk a műszaki és tudományos szakembereinkkel. A megoldás attól függ, hogyan alakul a gazdasági helyzetünk, lesz-e pénzügyi fedezetünk ennek megoldására. Ami a káderkérdést illeti, a közbiztonság dolgozóinak nagy többsége becsületes és lelkiismeretes emberekből áll, akik ezentúl is képesek a jövőben reájuk háruló igényes feladatok teljesítésére. Természetesen a szükséges káderintézkedéseket is tervbe vettük. A legnagyobb gondot a rendőrség hiányzó létszámának feltöltése okozza. Ebben a helyi közigazgatási szervektől is segítséget várunk, és remélem, hogy a magyarlakta vidéken is egyre több fiatalember választja majd a rendőri hivatást. • Végezetül a belpolitikai élet normalizálásával és konszolidálódásával kapcsolatban mit szeretne még elmondani? — Csupán egy kívánságom van, az, hogy hazánk minden állampolgára teljes mértékben támogassa és magáévá tegye Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága novemberi plenáris ülésének határozatát, valamint a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának várható nyilatkozatát. Ezek képezik ugyanis belpolitikai életünk normalizálásának és konszolidálódásának alapvető feltételeit. Kívánom, hogy polgártársaink tartsák tiszteletben a törvényeket és a rendeleteket, hogy ne kerüljön sor nem kívánatos politikai jelenségekre, hogy sem az egyéni, sem pedig közös vagyon ne szenvedjen kárt, és különösen védjük polgártársaink életét és egészségét. Végezetül szeretnék az Önök szerkesztőségének és dolgozóinak gratulálni ahhoz, hogy a közelmúltban Munkaérdemrenddel tüntették ki kollektívájukat, amelyet húsz éves lelkiismeretes és jó munkájukkal érdemeltek ki. Kívánok Önöknek soksok alkotó sikert, olvasóiknak jó egészséget, valamint azt, hogy vágyaik teljesüljenek. NÉMETH JÁNOS Ha nem az évekkel mérném, Álomnak mondanám, Megtett utad fénylő nyoma, Ha nem ragyogna rám. Betűk fekete seregét Küldted: ébredjetek! — Gyötörte fásult dermedés A magyar lelkeket. — Oj szavadból új gondolat Izzott: új tettre jel! /\ város télen is éli egyhangú, megszokott életét. A falvakon a fehérpalástos téli világ beköszöntésével az élet — mint alvó ember keblében a szívdobogás — lelassul. Komótosabban, csöndesebben végzi munkáját. A falusi élet leegyszerűsödik, szabályosabb mederbe terelődik . .. A néma tájon, szelíden, elszórtan lapulnak a házak. Makacs hallgatásukkal, mintha valamilyen misztikus, ősi titkot takarnának... A hajnalokat a kakaskukorékoláson kívül az ólból kiráncigált hízott disznók halálhörgése jelzi. Félálmukból ők ébresztik fel az embereket, s akinek még nem kell felkelnie, nyugtalanul megfordul a párnák között, közben találgatja, melyik háznál sikított az elítélt állat — aztán elszenderül. Csak a jószágetetőknek kell ilyen korán felkelniök. Ök gyúrnak először utat az éjszaka lehullott hóban. A mezei munkások csak hatkor kelnek. A feleségét kímélő ember mielőtt munkába menne, megeteti a baromfit, kukoricát dob a hízónak, szecskát vág a tehénnek, s csak aztán megy el otthonról. Megtörténik, hogy a családfő hiába megy„ reggel beosztásra, nincs munka. Sajnos, télen néha így van a mezőgazdaságban. Olyankor otthon talál magának elfoglaltságot: fát fűrészel, s arra is ráér hogy a fűrész fogait megreszelje. Némelyik ház udvarából kéthárom magnak hagyott ludat, meg gúnárt hajtanak ki az útra. A folyót jégpáncél borítja, Takarítsd el a romokat; Itt újra élni kell! Szavad és bátorításod Kell, — hittük annyian! Hová vezettél, — mondja meg. Ma húsz éves fiam, Aki csodálva hallja, hogy Volt itt egy tetszhalott, A szavak varázsaitól, Aki feltámadott. s csak a híd betonlábánál találhatnak vizet a libák. Az utcán alig látni járókelőt, szinte mindenki a meleg szobában tartózkodik. A munkáslányok a késő őszig tartó, deres kukorica leszedésével befejezték a munkát. Ök tavaszig pihennek. Vagy mégsem? Térítőkét horgolnak, szvettert kötnek, meg főzni tanulnak. A falusi lányok legtöbbje már tizenhat éves korában megtanul főzni. A népkönyvtárat fiatalok, idősek egyaránt látogatják. Az egyszerű emberek életéről szeretnek olvasni, de a könyvekben szerelemnek feltétlenül lennie kell. Van, aki egy télen 15—20 könyvet is elolvas. Némelyik háznál tollfosztáshoz gyűlnek össze az asszonyok. Kell a toll az eladólányok számára ... Olykor megtárgyalják a világ sorsát is. Legtöbbször a bibliával érvelnek ... Az unatkozó férfiak pedig az estét a csárdában ütik agyon, vagy tévét néznek a gyerekekkel. A disznót ölő házból estére " gyerek szalad körül a faluban, torösvacsorára hívja a rokonokat. A vacsorára húszharmincan is összejönnek. Egyegy disznótor közepes lagzihak is beillene. A vendégek szomszédnak, sógornak, komának szólítják egymást, s olyan jó ezt hallani... A kemencéből kiszedett frissen sült kenyeret dicsérik, meg a disznó araszos szalonnáját magasztalják. A tüzes bortól dal fakad az ajkakon, s csak éjfél után mondanak jó éjszakát a házigazdának. FODOR RUDOLF Téli életképek Az Osztrák Kommunista Párt XX. kongresszusa befejeződött, de nem szűntek meg a párt egységét veszélyeztető ellentétek, amelyek már hosszabb ideje befolyásolják a párt akcióképességét. Az ellentétek kihatottak a pártkongresszusra is, főként a központi bizottság megválasztására. Ernst Fischernek, a küldöttekhez intézett levele úgyszólván semilyen támogatásra sem talált. Ernst Fischer, aki évek óta a marxizmussal—leninizmussal összeegyeztethetetlen elméleteket terjeszt, nem került a jelölő bizottság listájára. A párt szervezeti szabályzatának megfelelő titkos választások során a központi bizottság addigi négy tagja, közöttük Franz Marek és Egon Kodtcek, a politikai bizottság tagjai a leadott szavazatoknak felénél kevesebb szavazatot kaptak, s így nem választották be őket a központi bizottságba. Azok a küldöttek, akik ezeknek az elvtársaknak a nevét törölték a listáról, nyilvánvalóan abból indultak kl, hogy az említett négy központi bizottsági tag védelmezte Ernst Fischert, támogatta a Tagebuch cimű értelmiségi folyóiratot, kifejezetten szovjetellenes álláspontot foglaltak el, ellenezték Csehszlovákia és a Szovjetunió moszkvai megállapodását, valamint az OKP és az SZKP tárgyalásairól kiadott közleményt stb. A titkos választás eredményét az említettek és híveik nem voltak hajlandók tudomásul venni. A választások után azt állították, hogy a kongresszuson „mesterkedések" törAz egységért vívott harc folytatódik téntek, s azt követelték, hívjanak össze új pártkongresszust. Igen válságos helyzet alakult ki a pártkongresszuson, s ez végül Muhri elvtársat, a párt elnökét arra a Javaslatra késztette, hogy a Jelölő bizottság döntéséről tartsanak újabb, ezúttal nyílt szavazást. Ez meg is történt, és a bizottság javaslata többséget kapott (395 szavazatból 222-t 110 ellenében, 16 tartózkodás mellett). Ily módon a titkos szavazáskor kiesett elvtársak végül mégis bekerültek a központi bizottságba. E súlyos események ellenére Muhri elvtárs beszámolóját egyhangúlag, egy tartózkodás mellett jóváhagyták és a párt munkájának irányvonalaként elfogadták, ugyanakkor a beszámolónak megfelelő határozatot és a párt új szervezeti szabályzatát ls egyhangúlag megszavazták. Ez nagyon fontos a párt akcióegységének megteremtése és a párt előtt álló feladatok sikeres teljesítése érdekében. A beszámoló és a határozat hangsúlyozta, hogy az összes demokratikus, haladó, a kapitalista rendszerrel szembenálló erők egységéért, valamint a munkásosztály aktivizálásáért folytatott küzdelemben a párt a szocializmushoz vezető békés út távlatából tndult ki, amint ezt már a XIX. pártkongresszus ls hangsúlyozta. A pártkongresszuson megnyilvánult ellentétekkel kapcsolatban figyelemre méltó Muhri elvtárs kijelentése: „Idtllikus volna feltételezni, hogy már túl vagyunk mindazon, ami az évtizedekig tartó Sztálin-kultusz következményeként mélyreható problémákat és nehézségeket, és torzulásokat is okozott, és azt hinni, hogy nincs már olyan következmény és hatás, amit fel kellene számolnunk. Még sok mindent kell leküzdenünk a pártban és a munkásmozgalomban egyaránt." Majd így folytatta: „Ha azonban a másik végletbe esnénk, revizionista pozíciókra sülylyednénk, magunkévá tennénk a szociáldemokrata elveket, ez nem volna alternatíva a sztálinizmussal szemben." Mint várható volt, a csehszlovákiai eseményeknek a pártkongresszus nagy figyelmet szentelt. Muhri elvtárs beszámolójában leszögezte, hogy a párt szeptember 22-1 és 23-i határozatai, amelyekben állást foglal a Varsói Szerződés öt tagállama csapatainak beavatkozása ellen, most is érvényes. De, mint hangoztatta, nem szabad augusztus 21-nél megállni, hanem a további fejlődést is látni kell. Osztrák szempontból a pozitív megoldás a döntő. Helytelen volna a helyzetet idealizálni, és a nehézségeket, a nézeteltéréseket lebecsülni. „A fejlődés, — állapította meg továbbá Muhri elvtárs —, megcáfolta azt az állítást is, amely szerint a csapatok bevonulásának célja a szocialista demokrácia fejlesztésének meggátolása és Csehszlovákia leigázása volt. A moszkvai megállapodás a pozitív megoldáshoz vezető első lépés volt. A CSKP Központi Bizottsága novemberi plénumának határozatai bizonyítják, hogy nincs visszatérés a Novotny-rendszerhez, és hogy augusztus 21. után is lehetséges a pozitív fejlődés." A pártkongresszuson jelen voltak a sajtó, a rádió és a televízió képviselői. E tömegtájékoztatási eszközök mind arra törekedtek, hogy a zavarosban halászva az ellentéteket kiélezzék. A Salzburger Nachrichten igyekezett a kongresszust „a sztálinisták és a reformisták közötti ellentét színhelyeként" beállítani, a bécsi Presse, a nagytőke lapja viszont azt írta, hogy az OKP „az orosz párt bélyegét" viseli magán. Még a külföldi nagy lapok ls rendkívüli érdeklődést tanúsítottak az OKP kongresszusa iránt. A Neue Zürcher Zeitung például azt írta, hogy bár a szakadás fenyegető veszélyét az utolsó pillanatban órákon át tartó drámai vita után sikerült elhárítani, még nem szűnt meg a párt válsága. Az Unita a XX. pártkongreszszus eredményéről többek között a következőket írta: „Már a vita folyamán megmutatkoztak a komoly ellentétek és az összeegyeztethetetlen állásfoglalások. A kongresszus azonban nem végződött olyan drámaian, mint ahogy ez kezdetben tűnt. Muhrinák a többség áltál elfogadott javaslata a párton belüli ellentétek leküzdésének kezdetét Jelentheti." Ehhez még hozzá kell fűznünk, hogy a napokban ülése- ig zett a párt új központi bizottságának plénuma, amelyre I. rendkívül fontos feladatok megoldása vár. >\