Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-19 / 3. szám, Vasárnapi Új Szó

N

éhány kilométernyire Innen, a Pozsonyból Komáromba vezető országút kígyózik, úgyszólván a kertek alatt meg a Duna folyik méltóságteljesen. Itt, a jellegzetesen csallóközi síkságról szerényen emelkednek ki három falu házai. Szinte csak kőhajításnyira fekszik egymástól a három település: Keszőcés, Doborgaz és Vajka. Takaros falucskák, új házak, tévéantennák, rendezett utak és járdák jelzik első pillantásra, hogy az idő vidéken sem áll meg. A faluk határait képező országutak a sző legszorosabb értelmében az életet jelantik az ittlakóknak. A jóval fiatalabb keletű, betonnal burkolt út a modern kor szimbólumaként városokkal köti öszsze a falusiakat, ezen mennek munkába, erre utaznak bevásárolni és olykor szórakozni is. A másik vízi országút, az évszázadokat túlélő, medrét is megváltoztató Duna, zabolátlan, de hűséges társa volt és ma is az a falubelieknek. Régi halászeszközök tanúsítják, hogy élelemmel gazdagította az emberek asztalát, partjai mentén jól termő szántóföldek húzódnak, melyek kemény, verejtékes munka ellenében aránylag jő megélhetést biztosított gondozóinak. Néha pusztított is, szorgos kezek munkáját söpörte el, jó barátja és ellensége volt az embernek, évszázadokon keresztül barátkoztak és birkóztak egymással, a folyó sokszor fitogtatta erejét, de el nem tudott bánni az itt lakókkal, akik ma már egyre eredményesebben veszik fel ellene a harcot. Poros bejegyzések és szájhagyomány által megmaradt emiékek őrzik az itt élő emberek őseinek életformáját, komoly és tréfás történetek vallanak arról, hogyan boldogultak egymással és a természet által" eléjük gördített nehézségekkel. Több forrásmunka tanúsítja, hogy a faluk ősiek, csaknem teljesen biztos, hogy István király idejében, tehát a honfoglalás korában keletkeztek. A nevükről különféle feltevések élnek ma is, annyi azonban bizonyos, hogy Vajka falu István előző nevétől, a Valk-tól kapta nevét. Érdekes, maga a keresztnév eredete is vita tárgya, mert néhányan az Adalbert cseh megfelelőjétől, Vojtechtól származtatja, mások viszont a törököknél és besenyőknél használatos, méltóságos rangot jelentő kicsinytő képzővel ellátott Bajk szóban látják a név elődjét. Az eredeti bejegyzések szerint Vajkát 12, Doborgazt 9, Keszőcést 4 nemesi családnak adományozta a király, és egyben az esztergomi érsekség fennhatósága alá osztotta be őket. A telepesek eredetileg halászattal, vadászattal és földmüveléssel foglalkoztak és aránylag Jó módban éltek. Részben természetes szaporulat útján, részben pedig környékbeli, de távolabbi vidékekről Idetelepülök révén a lélekszám egyre növekedett. Eredetileg oppidumoknak hívták ezeket a településeket, melyeknek élén a hercegprímás által kinevezett alispán és két helyettese állt, néhány más tisztviselővel együtt ők alkották az úgynevezett Vajka-Széket, ez volt a három helység irányító és végrehajtó szerva Egészen az első világháború végig a Duna jobb partján levő szigetek is a falukhoz tartoztak, lakosai ezt a területet is megművelték és benépesítették. A három falunak az elmúlt évszázadban ls számottevő lakossága volt. 1863-ból származó adatok szerint Vajka 726, Doborgaz 607, Keszőcés pedig 216 embert számlált, és ez csaknem ugyanannyi, mint manapság. Érdekes, a lélekszám már abban az időben sem növekedett, s azt az akkori krónikás — nagyon helyesen — azzal magyarázta, hogy megfelelő munkalehetőség híján többen kénytelenek voltak elköltözni, vagy más faluban munkát vállalni, akárcsak ma. Árvízről és más természeti csapásokról, középkori hiedelmekről méig itt-ott élnek a legendák, de lassan elhalványulnak, mint a különböző népszokások és az elmúlt kort idéző munkaeszközök Is kivesznek, sok-sok érdekesség, jelentős adat tűnik így el, nemcsak itt, de máshol is, ha-rövid időn belül gondos és szakértő kezek nein dolgozzák fel azokat. Tréfás történetek és mondások is idézik a múltat, azt bizonyítván, hogy őseink kiválóan értettek egymás ugratásához. A Magyar szólások és közmondások című könyvben találhatjuk azt a mondást, hogy „Szeleld meg, ha dohos, mint vajkai asszony a lisztet", így tartják sokfelé, állítólag azért, mert valamikor az egyszeri vajkai asszony ezzel a módszerrel akart javítani a megdohosodott liszten. Valószínűleg nem ezen a vidéken történt meg, de a vajkaiakra fogják azt a történeket ls, amikor az erdőben keresztbe vitték a létrát, talán azért, mert nem jöttek rá, hogy másképpen ls lehet. Persze, többek szerint ez nem korlátoltságukat, hanem éppen furfangosságukat bizonyítja, ugyanis ők úgy tudják, hogy az Itteni szolgalegényekkel történt meg ez, akiket a tisztviselők az erdőbe küldtek és a könnyebb mozgás érdekében megengedték nekik, hogy amelyik fa hozzáér létrájukhoz, azt kivághatják és hazavihetik, tehát ezért vitték keresztbe a létrát. Nehezebb megmagyarázni viszont azt a történetet, amit a vajkalak mesélnek szomszédjaikról, amikor észrevették a templom tetején kizöldellt mohát kötélen egy borjút húztak fel, hogy legelje le, persze, menetközben a szegény pára kiadta a lelkét. Ehhez hasonló mendemondákkal ugratják egymást a falubéllek, nem Is olyan régen bizony még a bicskájuk ls kinyílt ilyesmik hallatára, ma már a történetek inkább csak megmosolyogtatják őket. A mai kor, az egyre drágább befektetéseket igénylő gazdasági élet hozta magával, hogy a falukban már mindinkább gyakoribb a közös összefogás, kölcsönös segítség. Néhány évvel ezelőtt a földművelők jöttek rá először erre és a három falu dolgozóit összefogó közös szövetkezetbe tömörültek, amely a kezdeti nehézségek után ma már a Járás legjobbjai közé tartozik. A tagság átlagos havi keresete 1800 koronát tesz ki, ez jóval az országos átlag felett mozog. Jelenleg 170 tagja van a szövetkezetnek, 780 hektár szántóterülea kocsmában egy hét alatt teljesítik a havi előirányzott fogyasztási tervet), s ezzel legtöbbjük számára befejeződött a nap, melyet több száz hasonló követ. A ftépmfivelő és kulturális életről nehéz" valakivel is szót váltani. A rádió me"g a tévé, olykor-olykor műkedvelők Tépmindinkább nő. Nem érdektelen, nem lehet legyinteni akkor, amikor az emberek pénzkeresési igényével nem nő a hasznos elköltés Igénye. Ezen a téren egy helyben topognak, valahol a kocsmaajtó és az új lakás küszöbe között. A betonút, az új ház, a televízió és a gépek a civilizált I : h' filiíí : HllM: NAGY JÁNOS: LEÁNYFEJ ten gazdálkodnak és erre 17 erőgép áll rendelkezésükre. A tagság átlagos életkora 45 óv ós ez egyre csökken, vagyis javul. Ma már ott tartanak, hogy több a Jelentkező, mint a munkalehetőség, ezért több kérelmet kénytelenek voltak elutasítani. Vajkáról és Keszőcéről, melyeknek összesen körülbelül 1100 lakosa van, mintegy 140-ein Járnak el dolgozni, nagyobbrészt Pozsonyba és Dunaszerdahelyre. ök a napi nyolc óra munkaidő mellett legalább hármat még utazással töltenek, azután a házkörüli munkák következnek, s a pihenésre és szórakozásra bizony vajmi kevés Idő marad. A férfiak esténként lecsurgatnak néhány korsó sört, esetleg más szeszes Italt ls (a rossz nyelvek szerint i ^ y§lll mm. í-, - st-> • , .... ..... . .•••;• nek fel, ez a már máshonnan is Ismert felelet. Aránylag még a televízlónak legáldásosabb a hatása, egy-egy színvonalas film vagy színházi előadás itt is nagy népszerűségnek örvend. Nem is beszélve a krimi-filmekről és a sportközvetítésekről. Mindhárom faluban főleg a téli hónapok Idején ifjúsági klubok ls működnek, Itt szórakoznak — táncolnak, vagy magnót hallgatnak a fiatalok. Körülbelül ennyi az égész. Ogy hiszem, nyíltan ki kell mondanunk, az emberek személyi jóléte nem vezet okvetlenül a jó értelembe vett közösségi élethez, s e között egyre nagyobb űr tátong, az ellentét modern kor szülöttel, de sajnos azok a közösségi élet felaprózódását mutató tünetek és a népművelő tevékenység pangása ls. Felvalnkban sok helyütt ma a társadalmi élet a legapróbb sejtre, a családra korlátozódik. Ez az utolsó összetartó erő. Szakképzett, lelkes népnevelőkre és más értelmiségiekre van tehát égetően szükség, hogy legnagyobb bázisunkat, a parasztságot megtarthassuk és élete felmerülő problémáiban segítsük. E nélkül vidéki útjainkról — a különböző benyomások mellett — jobbára ezzel a szomorú tapasztalattal térhetünk csak haza. Márpedig ez örömre semmiesetre sem késztet... SZILVASSY JÓZSEF • (Prandl Sándor felv,)