Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-17 / 14. szám, péntek
Ragaszkodjunk politikánk fo irányvonalához A televízió központi igazgatójának beszélgetése Oldŕich Černík miniszterelnökkel (ČSTK) — A prágai televízió szerdán közvetítette azt a beszélgetést, amelyet Oldŕich Černík mérnök, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöke folytatott J o s e f Šmídmajerrel, a Csehszlovák Televízió központi igazgatójával. Šinídmajer igazgató bevezetésül megkérdezte, hogy a CSKP KB elnöksége ez év január 3-i nyilatkozata után miért lépett fel a televízióban a párt végrehajtó bizottságának csaknem minden tagja és közölte saját állásfoglalását a jelenlegi helyzethez. A miniszterelnök erre a kérdésre válaszolva többek között a következőket mondta: Ez talán azon alapszik, hogy 1968 legutolsó hetében fokozódott a politikai helyzet kialakulásának dinamikája. Ügy véljük, hogy politikai helyzetünk múlt év végén a párt Központi Bizottsága novemberi határozatával némileg ellentétesen alakult. Ezért kellett fellépnünk s megmagyaráznunk álláspontunkat, ezért kellett ismét visszatérnünk a párt Központi Bizottságának novemberi határozatához és polgártársainknak megmagyaráznunk, • milyenek a novemberi határozatban lefektetett célkitűzések, figyelmeztetnünk kellett alapvető politikai platformunkra, rá kellett mutatnunk arra, milyen támogatásban kell részesülni társadalmunk egységesen megszervezett törekvéseinek, hogy kilábolhassunk jelenlegi nehéz politikai helyzetünkből. Politikai helyzetünk felmérése alapján megegyeztünk abban, hogy polgártársainknak meg kell magyaráznunk a helyzetet, tisztáznunk kell az okait, s egyben rá kell mutatnunk egyrészt a jelenlegi állapotokra, másrészt bizonyos vészé lyekre és nehézségekre. Elhatároztuk, hogy nagyon tömören összefoglalva ismertetjük az ország politikai helyzetét. Lényegében ezért tettük meg az em lített lépéseket. A helyzet kétségkívül megnyugodott Arra a kérdésre, miként látja néhány nappal a OSKP KB elnökségének nyilatkozata után a helyzetet, O. Černík kijelentette, hogy a helyzet kétségkívül megnyugodott. Az emberek — a munkások, az értelmiségiek s a földművesek túlnyomó többsége — lényegében nagyon pozitívan fogadták a párt elhatározását. Megnyilvánulnak ugyan bizonyos szélsőséges nézetek vagy hangulatok, de ez mindig így szokott lenni. Erre számítanunk kell. Más kérdés, milyen az erejük s mily mértékben veszélyeztethetik az alapvetően fontos progresszív áramlatokat. „Mi bizonyos folyamatról beszélünk — mondotta a miniszterelnök —, és ez a folyamat nem lehet ösztönös. Abban a pillanatban, amikor megkezdődnék társadalmunk ösztönös fejlődése, ez feltétlenül akadályokba ütközne, mert társadalmunk így nem vehetné kellőképpen figyelembe mindazokat a hazai és nemzetközi össze függéseket, amelyeknek köze pette él. Ezért Irányítani kell a társadalmat. Nincs arra példa, hogy a kommunista párton kívül más irányíthatná a szocialista társadalmat. Ebben kell látnunk a kommunista párt lényegét és vezető szerepét. Ezt tekintetbe véve dolgoztuk ki pártunk Központi Bizottságának novemberi és decemberi határozatát. Nagyon fontos polgártársainkkal megértetnünk az említett ülések s a párt Központi Bizottságának májusi ülése közötti hasonlatosságot. A novemberi határozat osztályaink s nemzeteink e belső és külső létfeltételéhez igazodik, és ha most e határozat jóváhagyása után is sor kerül politikai elgondolások kidolgozására s azok alapján az említett feltételeket s tényeket figyelmen kívül hagyó politikai mozgalmak megszervezésére — ismét sor kerülhet az ösztönösség jellegével bíró megmozdulásokra s bekövetkezhet az is, hogy társadalmunk normális megmozdulásaira az elhamarkodottság, az ösztönösség lesz jellemző, s társadalmunk ismét politikai válságba jut. Népünk túlnyomó többségének az óhaja, hogy ragaszkodjunk politikánk nyilvánosságra hozott fő irányvonalához, s az erre alapozott fejlődés mentes legyen minden zavart keltő összecsapástól s katasztrofális helyzettől, mert mindez olyan megmozdulásokra késztethetné társadalmunkat, hogy senki által sem kívánt helyzetekbe sodródna." Figyelembe vesszük az emberek állásfoglalását A miniszterelnök egy további kérdésre válaszolva kijelentette, hogy pártunk vezetősége jelenleg nagyon felelősségteljesen foglalkozik az emberek különböző állásfoglalásával és tanácskozásaik indítékával. Amikor további politikánkat tervezzük s ki akarjuk bontakoztatni vagy kibontakoztatjuk politikánkat, igen felelősségteljesen figyelembe vesszük polgártársaink állásfoglalását. Ügy vélem, hogy sem a párt, sem az állam vezetősége nem becsüli le a hazai problémákat, és teljes komolysággal veszi figyelembe népünk véleményét. Ezzel kapcsolatban arról is beszéltünk, hogy néhol rámutatnak bizonyos jobboldali hangulatok, illetve jobboldali csoportok keletkezésére. A miniszterelnök kijelentette, hogy amennyiben nemzeteinkre, hazánk népére, a munkásosztályra, a parasztságra s az értelmiségiekre gondolunk, semmi esetre sem tulajdoníthatunk az említett megmozdulásoknak jobboldali szándékokat, nem ls lehet szó szélsőséges hangulatokról stb. Természetesen társadalmunk nem egyöntetű — folytatta a miniszterelnök —, hiszen a földkerekségen nincs egyetlen ilyen társadalom sem. Ha pedig a társadalom nem egyöntetű, úgy mindenkor sokféle állásfoglalás nyilvánul meg benne, s az emberek különféle nézetei, amelyek — és ez magától értetődő — a legszélsőségesebb baloldali nézetektől kezdve egészen a legszélső jobboldali nézetekig kifejezésre jutnak. Csupán az a kérdés, hogy ezek az emberek milyen pozíciókat töltenek be, miként befolyásolhatják a közvélemény alakulását, és hogyan hathatnak a társadalom alapvető fontosságú csoportjaira stb. Véleményem szerint a szakszervezeti kongresszusokon nem nyilvánultak meg gyökeresen jobboldali irányzatok, amelyeket e kongresszusok részvevői szándékosan akarnának terjeszteni. Kétségkívül elhangoztak bizonyos követelmények, sőt programszerűen is kifejezésre jutottak. De nem lehet például a vasasokat azzal megvádolnunk, hogy kongresszusuk a jobboldali erők gyűlése volt. A múlt héten szakszervezeti szövetségük Központi Bizottságának ülésén meggyőződtünk arról, hogy amennyiben pontosan tájékoztatták az elvtársakat, ők is teljes őszinteséggel állást foglaltak jelenlegi politikai helyzetünkhöz. Szívesen megmagyaráznánk polgártársainknak, hogy nagyon megfontoltan kell mérlegelniük, különösen a mostani válságos helyzetben s azt is, hogy milyen nézeteket terjesztenek közöttük, hogy egybevethessék saját állásfoglalásukkal, a párt, a Nemzeti Front és az államvezetőség irányvonalával." Politikánkat népünk bizalmára építjük A miniszterelnök ezt követve arra a kérdésre is válaszolt, hogy miben kell látni a január utáni fejlődés jelentette biztonságot. „Január utáni politikánk tartalmával kapcsolatban" — mondotta a miniszterelnök — „elképesztően sok vélemény hangzott el. Manapság az emberek minden rezolúcióban, minden határozatban ünnepélyesen kinyilvánítják és esküvel bizonyítják hűségüket január utáni politikánkhoz, de megnyilvánult különböző magatartásuk is. Mindennek értelmét elsősorban abban látjuk, hogy politikánkat népünk bizalmára építjük, és ez a január utáni politikánk legfőbb értelme. Egyrészt megtisztítjuk társadalmunkat s a hatalmi gépezetet a múltban előfordult bizonyos torzításoktól, amelyekre népünk véleményével és érzéseivel ellentétben került sor. Másrészt létrehozzuk demokratikus szocialista társadalmunk bizonyos gépezetét, és a számára nélkülözhetetlen kezességek rendszerét. De még csak az első lépéseket tettük meg! Éppen ezért az ezzel öszszefüggő fogalmakat gyakran helytelenül értelmezik. Ha valami létesül, magától értetődő, hogy hibák is előfordulnak. A földkerekségen nincs olyan mozgalom, amely mentes lenne az elméleti s a gyakorlati fogyatékosságoktól. Ml tehát január utáni politikánk lényege? Én azt mondhatnám, az, hogy a nép iránti bizalmon alapszik. Arról, hogy nálunk mindenkinek, aki tevőlegesen vesz részt politikai életünkben, ezt Nemzeti Frontunk szervezeteiben teljes mértékben tehesse. Arról van szó, hogy Nemzeti Frontunk egész gépezete teljes terjedelmében rendelkezésre álljon a politikai vélemények kifejtésére, a politikai jellegű találkozókra, s az embereknek alkalmuk adódjék egyéni állásfoglalásuk érvényre juttatására. Az erre alapozott hatalmi gépezetnek biztosítania kell, hogy szocialista társadalmunk a tudományos szocializmus elvei, a marxizmus—leninizmus alapelvei alapján fejlődjék, és biztosítva legyen kommunista pártunk vezető szerepe. További kérdés polgártársaink jogbiztonsága. Arról van szó, hogy alkotmányunk és törvényeink biztosítsák hazánk lakosságának s nemzeteinek jogait. Így jönnek létre annak feltételei, hogy senki se élhessen vissza a hatalommal, és ez viszszahatólag biztosítja a nép s a hatalmi szervek ellenőrzési jogának demokratikus szavatolását is. Ez pedig rendkívül fontos. Ide tartoznak polgártársaink személyes jogainak s a köztársaságunkban élő nemzetiségek jogainak szavatolásával összefüggő problémák is. Polgártársaink, nemzeteink olyan jogainak és törvényesem biztosított szabadságjogainak rögzítéséről van szó, amelyek egyrészt a teljes értékű demokratikus életet, másrészt azt biztosíthatják, hogy népünk demokratikusan ellenőrizhesse az állami szerveket és intézményeket." J. Šmídmajernak a jogbiztonsággal kapcsolatban tapasztalható aggodalmunkkal összefüggő megjegyzésére a miniszterelnök elismerte, hogy az emberek aggodalma érthető. Egyben rámutatott arra, hogy az adott körülmények folytán most, 1968 augusztusa után hagytuk jóvá a legtöbb törvényt. Ez is azt bizonyítja, hogy mindenre nagyon érzékenyen reagálva foganatosítunk intézkedéseket. Igaz ugyan, hogy az egyik oldalon vannak törvények, törvényerejű rendelkezések, a másik oldalon pedig gyakorlat. Szükséges tehát, hogy egyrészt az illetékes állami intézmények következetesen érvényre juttassák a törvényeket, másrészt a népünket képviselő demokratikusan választott szervek és intézmények demokratikusan ellenőrizzék e törvények tiszteletbentartását. A gazdasági reformmal összefüggő problémák „Nagyon fontosnak tartom a problémák harmadik csoportját" — mondotta a miniszterelnök — „vagyis a gazdasági reformmal összefüggő problémákat. Polgártársaink jól tudják, hogy ez a reform most nagyszabású ötletes átdolgozást igényel. Olyan időszakba jutottunk, hogy a gazdasági kérdések némileg háttérbe kerültek. Át kell tehát gondolnunk és át is kell dolgoznunk gazdaságreformunk teljes rendszerét. Gazdaságreformunknak továbbra is összefüggésben kell lennie mindazzal, amit már megtettünk, tehát a vállalatokról szóló törvénnyel s azzal, mily módon vegyenek a dolgozók részt a vállalatok irányításában stb. Olyan gazdasági eszközöket kell létrehoznunk, amelyek segítségével felvirágoztathatjuk népgazdaságunkat s megállhatjuk helyünket a világpiaci versengésben, és végül ennek alapján biztosíthatjuk mindnyájunk magas életszínvonalát. A negyedik helyen szólok az ország külpolitikájával összefüggő problémákról. Ezt akcióprogramunkban hoztuk nyilvánosságra, ez tehát közismert, és ezen már nem is változtatunk. Kijelentettük, hogy Csehszlovákia most és a jövőben is szocialista ország, s a szocialista országok közösségébe tartozik. Kezdeményezésünket e téren elsősorban az európai biztonság problémáira akarjuk összpontosítani, mivel ez Csehszlovákiának elsődleges érdeke. Ez stratégiai kérdés, amelynek óriási politikai jelentőséget tulajdonítunk, és ezen semmit sem változtatunk." A beszélgetés folyamán felmerült az a kérdés is, hogy ki töltse be a Szövetségi Gyűlés elnökének tisztségét. „Közöltük azt a véleményt" — mondotta a miniszterelnök — „hogy nem volt szó csupán Smrkovský elvtárs személyéről, jóllehet bizonyos szerepet töltött be. A kiéleződő politikai helyzet lényegét abban kell látnunk, hogy a dolgozók aggodalommal gondoltak január utáni politikánk további sorsára, másrészt abban is, hogy a közélet porondjáról olyan politikus távozik, aki a párt- és államvezetés legszűkebb csoportjának a tagja. Ám, amikor megmagyaráztuk, hogy ezek a kérdések megoldódtak, és Smrkovský elvtárs ezentúl is legfelsőbb párt- és állami szerveink tagja marad, ez a kérdés is lekerült a napirendről." Nemzeteink teljesen új kapcsolatai Államunknak nemzeteink teljesen új kapcsolatait kialakító föderatív átszervezésével kapcsolatban elhangzott kérdésre a miniszterelnök többek között így válaszolt: „Ez a kérdés kétségkívül nagyon bonyolult. A Csehszlovák Köztársaság 50 éve önálló, és ez idő alatt lényegében az uralkodó nemzet gondolata gyökeret vert a csehekben. Mi, csehek hozzálátunk most saját Cseh Köztársaságunk felépítéséhez, ami, tekintettel nemzeteink pszichológiájának kialakulására, nemkülönben a testvéri szlovák nemzet magatartásának megértése szempontjából, igen nagy jelenőségű. Ha korszerű cseh államot akarunk kiépíteni, arra is gondolnunk kell, hogy testvéri szövetségben élünk a velünk egyenjogú szlo vák nemzettel, s együtt építjük a Csehszlovák Köztársaságot. Szövetségi tisztségemben nem gondolhatok csak a cseh álla misággal összefüggő kérdéseikre, hanem arra kell törekednem, hogy az államszervezéssel kapcsolatos előzetes meghatározásaink s elképzeléseink az egységes Csehszlovák Szocialista Köztársaságra vonatkoznak. Ha január utáni politikánkról beszélünk, nagyon is szükséges, hogy valóban kölcsönös bizalomra alapozzuk minden munkánkat és kapcsolatatinkat. Konkrét feladatot tűztünk magunk elé, amelyeknek teljesítésével gyarapítani akarjuk gazdagságunkat. Éppen ezért szükséges, hogy jobban megértsük egymást, keressük s megtaláljuk egymást, hogy támogassuk egymást, és mi, akik most élünk, életünk még hátralevő produktív részét nemzetünk gazdagsága gyarapításának szenteljük. Ez lesz a legértékesebb hozzájárulásunk, hogy az utánunk következő nemzedékek nyomdokainkat követve vehessék át a szocializmus építését." mm E napokban elkészült az első koksz a Keletszlovákiai Vasmű második, száz kamarás kokszolóműjében. Az első ugyancsak száz kamarás kokszolómfit három évvel ezelőtt helyezték üzembe. A két kemencesor évente 1 millió tonna kokszot állit elő. Képünkön a má sodlk kokszolómű látható. (ČSTK — G. Bodnár felv.j