Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-15 / 12. szám, szerda

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Világ proletárjai, egyesüljetek! BRATISLAVA 1969. január 15. SZERDA XXII. ÉVFOLYAM 12. szám Ára 50 fillér Emberrel a fedélzetén FÖLD KÖRÜLI PÁLYÁN Á SZOJUZ 4. A világűr újabb ostromlója: Vlagyimir Satalov alezredes % Az űrhajó berendezése és műszerei kifogástalanul működnek £ Űrrandevú a Szojuz 5-tel? Moszkva — Kedden közép-európai idő szerint 8,39 órakor egy nagyteljesítményű hordozó rakéta segítségével a Szovjetunióban Föld körüli pályára juttatták a Szojuz 4. jelzésű űrhajót. Az űrhajó vezetője Vlagyimir Satalov alezredes. A Szojuz 4. pályájának adatai megközelítik az előre kiszámított adatokat: keringési idő 88,25 perc, a Föld felületétől számított legnagyobb eltávolodás 255 kilométer, legkisebb eltávolodás 173 kilométer, a pálya síkjának az egyenlítő síkjával bezárt hajlásszöge 51 fok 44 perc. Az űrhajóval megbízható, kétoldalú rádiókapcsolat létesült. Satalov űrhajós jelentése és a telemetrikus mérések adatai szerint az űrhajós kitűnően érzi magát. A Szojuz 4. berendezései kifogástalanul működnek, az űrhajó kabinjában a légnyomást s a hőmérsékletet a megfelelő mértéken tartják. Vlagyimir Sataiov alezredes, aki egy hónappal ezelőtt töltötte be 41. életévét, 1963. januárjában került az űrhajósok egységéhez. Ebben az időben Valerij Bikovszkij és Valentyina Tyereskova készülődött útjára a Vosztok 5. illetve a Vosztok 6. űrhajókon, amelyeket ugyanazon év júniusában bocsátottak fel. Satalov volt a tartalék űrpilóta 1968. októberében Georgij Beregovoj négynapos Föld-körüli űrrepülése idején. Satalov 1953-ban kezdte meg tanulmányait a moszkvai Katonai Repülő Akadémián, ugyanebben az évben az SZKP tagja lett. Az akadémia elvégzése után először repülőraj-parancsnok, majd egy vadászrepülő-ezred parancsnokhelyettese lett. A katonai repülők körében alapos tudásával és erői, akaratával szerzett tekintélyt. Mielőtt az űrhajósok csoportjához került, pilóta főfelügyelő lett. Satalov az észak-kazahsztáni Petropavlovszk városban született, vasutas családból. Két éves volt, amikor családja Leningrádba költözött, apja a 78 éves Alekszandr és édesanyja a 78 éves Zoja most is ebben a városban élnek nyugdíjasokként. Az űrpilóta felesége — Muza lonova a mezőgazdaságügyl minisztériumban dolgozik. Két gyermekük van: a 16 éves Igor és a 10 éves Jelena. Vlagyimir Satalov a Szojuz 4. űrhajó parancsnoka az űrhajó felbocsátása előtt kijelentette: „Kedves elvtársak és barátaim! Két hónap telt el azóta, hogy elvtársam és barátom Beregovoj négynapos űrrepülést hajtott végre a Szojuz 3. fedélzetén. Nagy bizalom jele, hogy folytathatom a nevezetes Szojuz űrhajó kísérleteit. A kozmikus messzeségekbe indulva biztosítom az SZKP Központi Bizottságát és a szovjet kormányt, hogy minden erőmet és tudásomat az elém állított feladatok teljesítenek szentelem. Viszontlátásra barátaim". Az űrhajó pályára térése után kapott közlések szerint Satalov megkezdte űrrepülési programjának teljesítését. Kéziberendezés segítségével elvégezte az űrhajó tájolását. A moszkvai központi televízió tegnap közvetítést adott a Szojuz 4. elindulásáról. A televízió riportere, aki Satalovval való interjúját elhalasztotta a leszállás utánra, Beregovojt szólaltatta meg. A Szojuz 3. űrpllótája elmondotta, hogy Satalov a dublőrje volt. Együtt készültek fel űrprogramokra s ezeknek során Satalov kiváló tulajdonságokról tett tanúbizonyságot. A képernyőn megjelent a hatalmas rakéta, majd robbanás szerű hang hallatszott: a Szojuz 4. elindult útjára. A rakéta már csak apró pontként látszott a kazahsztáni égbolton, amikor a televíziós kamera újból az űrkabint mutatta. Az űrpilóta jelezte, hogy „vette" a „földiek" szerencsekívánatait, majd rövid jelentésében közölte, hogy minden rend ben van, közérzete kitűnő, jól bírja a túlnyomást és a Szojuz 4. programja az előre megállapított ütemterv szerint valósul meg. Jó étvággyal megebédelt (Folytatfis a 2. oldalon) A CSKP KB elnökségének közleménye összehívják a CSKP KB plenáris ülését (ČSTK) — A CSKP KB elnöksége január 14-én ülést tartott és a CSKP KB plenáris ülésének előkészítésével foglalkozott. Az ülést Alexander Dubček, a CSKP KB első titkára vezette. A CSKP KB plenáris ülését január 16-ra hívták össze Prágába. A plenáris ülés meghallgatja a párt időszerű feladatairól és a legfelsőbb népképviseleti szervek átépítéséről szóló beszámolót. A Központi Bizottság jóváhagyja a CSKP jelöltjeit a Nemzetek Kamarája képviselői, a Szövetségi Gyűlés elnöki, valamint a Népek és a Nemzetek Kamarája elnöki tisztségére. A CSKP KB elnöksége foglalkozott a plénumon ismertetendő beszámoló javaslatával, és előkészítette a szükséges káder javaslatokat. Jóváhagyta a CSKP KB januári plénumát követő időszakban a pártszervek és -szervezetek eljárását, > fű feladatként jelöli ki, hogy a párt a maga egészében és minden szervével és szervezetével együtt a politikai fejlődés élén álljon. A CSKP KB elnöksége tudomásul vette a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságnak a múlt év decemberében a Szovjetunióban tett tanulmányi látogatását. SZERETNÉM, ha nem csalódnának bennem Dr. P. COLOTKA miniszterelnök-helyettes nyilatkozata (ČSTK) — A CSKP Központi Bizottsága elnökségének január 8-án megjelent közleménye alapján a vezetőség úgy döntött, hogy a Szövetségi Gyűlés elnökének tisztségére a szlovák nép képviselőjeként dr. Peter Colotka professzort, a szövetségi kormány eddigi miniszterelnök-helyettesét javasolja Csehszlovákia Kommunista Pártja nevében. A Csehszlovák Sajtóiroda ezzel kapcsolatban Colotka professzornak két kérdést tett tel. 1. Hogy fogadta Ün, miniszterelnök-helyettes úr, ezt a javaslatot? — A javaslat engem legalább annyira meglepett, mint a közvéleményt, sőt lehet, hogy még jobban. Én csak azzal a kormánytisztséggel járó feladatokra gondoltam, amelyre néhány nappal ezelőtt kineveztek. Erről a jelöltségről tehát távolról sem állíthatom azt, hogy személyes kívánságom lett volna. Erre a tisztségre azért jelölMA KEZDŐDNEK A PÁRTSZERVEZETEK ÉVZÁRÓ TAGGYŰLÉSEI tek, mivel szlovák nemzetiségű állampolgár vagyok. Tudom, hogy ez a kérdés a jelenlegi helyzetben milyen kényes, és nagyon fájlalnám, ha a jövőben esetleg személyem félreértéseket okozhatna nemzeteink között. Jelölésemet azok az elvtársak adták tudtomra, akiket elismerek, akikben bízom, és akiknek politikáját támogatom, mert minden erejüket latba vetik, hogy a jelenlegi bonyolult helyzetből kiutat találjanak. (Folytatás a 2. oldalon) JANUÁRTÖL—januárig, reményekkel, csalódásokkal és gondokkal teli esztendő. Ma már egy év távlatából rögzíthetjük a történelmi tényt: a CSKP KB plenáris ülése a pártban és a társadalomban felgyülemlett ellentétek törvényszerű, elkerülhetetlen következménye volt. Láttuk és éreztük, hogy a párt politikája, munkastílusa sok fontos kérdésben eltér a szocializmus fejlesztésének objektív szükségleteitől. Az alulról jövő figyelmeztetések eredménytelenek maradtak, s ez növelte a passzivitásba vonult párttagok számát. Az emlékezetes januári ülés —, ahogy egy résztvevő megjegyezte —, tizenkettő előtt öt perccel történt. Az ülés teljesítette fő feladatát, megteremtetté az alapvető feltételeket a felgyülemlett problémák megoldásához. Arra viszont már nem futotta erejéből, hogy kitűzze és megfogalmazza a párt további politikájának alapvető vonásait. Ez csak néhány hónappal később, az akcióprogram elfogadásával történt meg. Ez a dokumentum januári politikánk alapja, amellyel a párt egyesítette a társadalom döntő többségét, és a nép saját ügyének Ismerte el a kitűzött célok megvalósítását. Csak sajnálni lehet, hogy ezt a valóra váltást különböző szélsőséges irányzatok zavarták, majd a fejlemények az emlékezetes augusztusi eseményekbe torkolltak. E megrázkódtatás után a párt nehéz körülmények között a január utáni fejlődésünk pozitív vonásaira épített. A novemberi plénum határozata világosan bizonyítja e politika folytonosságát. Az elmúlt év eseményei — melyeknek aktív részesei vagy passzív szemlélői voltunk —, még igen frissen élnek az emlékezetünkben. Sok mindent nehéz megmagyarázni és megérteni, főként azoknak, akik inkább az érzelmeikre, mint az értelmükre hallgatnak. Természetes, hogy az eseményekről alkotott vélemények sokrétűek voltak, s ma is azok. Ez bizonyos fokig érthető. Mindenkinek joga van véleményt kialakítani, de feltétlenül szükséges, hogy a társadalom vezető ereje, a párt tagjai az alapvető kérdésekben egységes álláspontot foglaljanak el, és képesek legyenek véleményük igazáról megALAP BIZTOSÍTÉK győzni a munkatársaikat is. Nem elegendő az, hogy egyesek pártosságukat, a januári politika támogatását csak jelszavak ismételgetésével bizonyítják. A határozatokat csak becsületes munkával lehet megvalósítani. Aki nem ezt teszi, — mondhat bármit —, nem támogatja a legfelsőbb vezetést, nem segíti a párt {Politikájának megvalósítását. Az utóbbi hetekben éppen a párt akcióprogramja egyik legjelentősebb feladatának, az állam föderatív elrendezésének kapcsán voltunk tanúi a bizalmatlanságot szító jelenségeknek. Bár a pártszervezetek egyértelműen állást foglaltak a Központi Bizottság elnökségének felhívása mellett, és nem került sor felelőtlen cselekedetre, az ilyen és hasonló jelenségek gátolják bonyolult helyzetünk tisztázását. Több vezető politikus is kijelentette, hogy a zavaró jelenségeket, melyek csökkentik a párt iránti bizalmat, a tájékoztatás javításával igyekeznek megelőzni. Világosan látni kell azt ls, hogy a párt iránti bizalom egyik feltétele a párt belső életének normalizálása, az egység kialakítása. Azt akarjuk, hogy a pártonkívüliek is magukénak érezzék a párt programját. Közben vannak párttagok, akik kételkednek a teljesítés lehetőségeiben anélkül, hogy megkísérelnék kihasználni őket. Az ilyen állásfoglalás egyáltalán nem vonzó példa. A napokban megkérdezte tőlem egy szövetkezeti traktoros: „Mikor lesz már nálunk is január?" A helyzet felmérése nem Igényelt nagyobb erőfeszítést, gyorsan megállapítottam, hogy ebben a szervezetben megrekedt a párt által kezdeményezett demokratizálódási folyamat. „A párt alacsonyabb fokú szervei nem mindenütt tudták kiharcolni és megmagyarázni a változásokat". A novemberi párthatározat eme megállapítása — amely több szervezetre is vonatkozik —, eleve megszabja az évzáró tanácskozások egyik fontos küldetését: biztosítsák a januári politika folyamatosságát. Olyan képzett és tapasztalt kommunistákat válasszanak be a pártbizottságokba, akik képesek — és akarják is —, teljesíteni a párthatározatokat. A központi vezetés csak úgy tudja biztosítani az ország politikai és gazdasági életének teljes konszolidálását, ha egységes, eszmeileg szilárd alapszervezetekre támaszkodhat. Csupán ez lehet az alapja és a biztosítéka a további szocialista fejlődésünknek. A kommunisták évzáró tanácskozásai akkor teljesítik küldetésüket, ha e feladat megvalósítását szolgálják. CSETÖ JÁNOS A 24 OLDALAS 'WHMfti Enni GAZDAG TARTALMABÔL: Fekélyes világ — Bábi Tibor tárcája A rozsnyói járásban egyhelyben topog az egészségügy? — Németh János írása Rács mögött a jóhiszeműség vámszedői — Közel 2 millió 800 ezer korona a csalók „kontóján" Piszkos kezek — A prágai E. F. Burian Színház bemutatta Jean Paul Sartre színművét Kirke — Jaroslava Blažková novellája Kell ennél több? — Petrőczi Bálint romániai jegyzetei Kert a sivatagban — Szűcs Béla egyiptomi riportja Versek, humor, rejtvények