Új Szó, 1969. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-12 / 2. szám, Vasárnapi Új Szó

Miért elégedettek ä magyar gazdasági reformmal? Bevallom, nem azzal a szándékkal beszélgettem nemrégi budapesti látogatásom alkalmából több közgazdásszal, üzletemberrel, ipari vállalat vezető személyiségével és az újságíróval, hogy reklámot csináljak a magyarországi gazdasági reformnak. Ellenkezőleg: olyan kérdéseket tettem fel nekik, amelyek zavarba hozhatták volna őket. Ennek ellenére mindazok, akikkel beszélgettem, s hasonlóképpen az utóbbi időben kiadott hivatalos közlemények egyöntetűen azt bizonyítják; a magyar gazdasági reform bevált. A nagyközönség talán nem egy vonatkozásban másképp látja ennek a „nagy kísérletnek" az eredményét, hiszen például a kiskereskedelmi árak módosítására, a postadíjszabás lényeges emelésére s az életszínvonalat befolyásoló több más intézkedésekre került sor. Az új gazdasági mechanizmus mégis komplex módon és a feltételezett, előirányzott ütemben fejti ki hatását és távlatilag a gazdasági helyzet javítására irányul... A SIKER TITKA: A KOVETKEZETESSEG Az események közrejátszása okozta, hogy éppen akkor, amikor magyarországi látogatásom alkalmával választ kerestem az új gazdasági mechanizmus érvényesülésével kapcsolatban, a Figyelő egyik számában Meíxner László hasonló kérdéseket vetett fel: „Az év vége felé közeledve általában élénk érdeklődés mutatkozik az iránt: milyen gazdasági eredménnyel zárul az év? Hogyan, milyen mértékben valósulnak meg a központi szándékok? De tán sohasem volt még olyan izgalmas ez a kérdés, mint az idén, hiszen az év elején Indult gazdasági reform nyomán lényegesen megváltoztak a vállalati gazdálkodás körülményei. A reformintézkedések hatásait, a vállalati gazdálkodásban a közgazdasági eszközökkel kiváltott reakciókkal nem lehetett teljes biztonsággal — laboratóriumi precizitással — előre felmérni. A gazdasági élet mindennapi gyakorlatának kell igazolnia a reform pozitívumait, illetve megmutatnia esetleges fogyatékosságalt. .." őszintén, tetszelgés nélkül bevallom, jómagam ls hasonló kérdésekkel a jegyzetfüzetemben indultam magyarországi portyázóutamra. Meg akartam tudni: Mi tette szükségessé magyarországi viszonylatban egy új gazdasági mechanizmus bevezetését? Mik ennek az új irányítási rendszernek a legjellemzőbb vonásai és miben különböznek az eddigiektől? Hogyan vált be az új Irányítási rendszer az első évben? Milyen pozitív eredményeket hozott? Mely szakaszai igényelnek még kiegészítést? Hogyan járult hozzá az új mechanizmus a termelékenység fokozódásához? Miként segítette elő a termelőüzemek vállalkozókészségét? Befolyásolja-e a piaci mechanizmust, azaz a kereslet és a kínálat „játékát"? Szabályozta-e az új gazdasági mechanizmus az életszínvonalat, az árak, a bérek alakulását, a piac ellátottságát? Számít-e az ipar struktúra-átépítésével...? ban — a nemzeti jövedelem 40 százalékát képviseli. A tervgazdaság régi rendszere sok mindent nem tudott megoldani. A vállalatokban gyakorlatilag csak két mutató: a tervlebontás (más szóval a nyereség kimutatása) és a dolgozók létszáma létezett. — Nagy előnynek tartjuk — mondották a közgazdászok —, hogy az új mechanizmust „de jure" egyszerre vezettük be. Megváltozott a tervezési és az árrendszer s egyúttal új pénzügyi szabályozók léptek életbe. A vállalatok Jogi és pénzügyi önállósága is új formát nyert, ml több: a tervezés egyetlen eleme sem maradt meg. — Mit Jelent ez a gyakorlatban? — kérdeztem. — Csupán vállalati tervek léteznek — nem minisztériumiak. Ami pedig az árrendszert illeti, ez a réginél sokkal rugalmasabb. Különösen mélyreható változásokat eszközöltünk a külkereskedelmi árakra vonatkozóan. Itt ugyanis az exportáló vagy importáló vállalatok egy tényleges devizaszorzóra támaszkodhatnak. Eszerint a dollár értéke 60 forint, a rubelé pedig 40 forint. Ugyanez az átszámítási arány vonatkozik a behozatalra és a kivitelre egyaránt, tehát: a vállalatok tudják, mennyiért szerezhetik be a rubelt és a dollárt és azt ls, mennyiért értékesíthetik — forintban kifejezve — termékeiket a külföldi piacon. — Miként vált be az új mechanizmus? — Egy csomó intézkedés bevezetését követelte... — Relatíve simán átéltük ... — Nem okozott zavart... — Zökkenőmentes volt... — Természetesen csak egy hoszszabb idő után jelentkezik majd a hatása ... — Befolyása alatt némileg javul a gazdasági hatékonyság ... Egyszóval csupa optimista megállapítás. És azt bizonyítják az utóbbi napokban kiadott hivatalos statisztikai Jelentések ls, amelyek szerint a Magyar Népköztársaság gazdasági tervének teljesítése az előirányzat szerint fejlődik, az életszínvonal növekszik, sikerült visszatartani a deflációs Irányzatokat, az ez évi költségvetés kiegyensúlyozott... Arra a kérdésre, mi tette szükségessé az új gazdasági rendszer bevezetését Magyarországon, a válaszok úgyszólván egybehangzóak voltak: az új gazdasági mechanizmus a fejlődés függvénye. A magyar népgazdaság „nyitott", hiszen nagymértékben kivitelre, illetve behozatalra irányul, s ezeknek mértéke — mindkéi iránygls — mint többen mondották — „finomításra" szorul. Nem sikerült ugyanis például tökéletesen szabályozni a devizanormákat... Egyre jobban arra kell törekedni, hogy a tőkés export erőteljesebbé váljon ... Aktív szaldó elérése minden országban — ez egy további célkitűzés ... A gazdasági szabályozók még nem minden tekintetben eléggé hatékonyak ... De nem csupán a külkereskedelem terén fordulnak elő még megoldani valók a gazdasági mechanizmusban. Egyebek között „megugrottak" például a beruházások ls, amelyeket az 1969. év pénzügyi szabályzóinak alkalmazáséval vissza kell tartani, s itt a bankhitelek ls komoly szerepet Játszanak majd. Vége a potpjÄtásának A magyar kormány új hitelpolitikai irányelvei, valamint a bankok és a pénzintézetek ezzel kapcsolatos feladatai egyértelműek. Amint dr. László Andor államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke a minap ismertette: N „A magyar népgazdaság az 1968. évben pozitívan fejlődött. Erőteljesen emelkedett az export, és kisebb ütemben az Import. A gazdasági reform új folyamatot indított a népgazdaságban. Ennek pozitív jele a vállalkozó kedv, amely a vállalati döntéseknél megnyilvánul. Ismeretes, hogy növekedtek a beruházási Igények, ezek azonban meghaladják a lehetőségeket. A kormány létrehozta az új hitelpolitikai irányelveket, amelyek 1969. január 1-től léptek életbe. Fő jellemvonásuk, hogy segíteni kívánják a gazdaságpolitikai célok megvalósítását és a gazdasági mechanizmus további kibontakozását. Az irányelvek azt célozzák, hogy a hitelnyújtás szelektivitása erősödjék, a hitelek megtérülése meggyorsuljon, fokozódjanak a gazdaságossági követelmények, mérséklődjön a készletek felhalmozódása ..." Gyakorlatilag tehát ugyanolyan problémák megoldása előtt áll a magyar népgazdaság is, mint a hazánké... zonyos méretű, választékú áru vagy termék után fürkésztek. Nem kerülte oi figyelmemet, hogy ott ls bizony nem egy esetben nagyobb a kereslet a kínálatnál. Igaz, sokan azt állították a „beavatatottak" közül: az 1968. évben rugalmasabb volt a kereslet kielégítése, s amennyiben a vásárlók mégis elégedetlenek, ez a követelmények növekedésének a rovására írandó. Mégis felvetődött bennem a kérdés: jobban követte-e a termelés a piac keresletét? A nagyközönség válasza — úgy gondolom — egyöntetű: Nem. Magyarországon is nagyobb a vásárlőkészség, mint a szállítóképesség. A külső piaci hatás — a csehszlovákiai piacéhoz hasonlóan — itt sem érvényesül elegendő mértékben. Más szóval: a belső piacon hiányzik a kényszerítő erő. Magyarországon ls a szállítók vannak erősebb pozícióban . .. Akárcsak nálunk. Az új magyar gazdasági mechanizmust mint egységes, komplex, általános érvényű Irányítási rendszert léptették életbe. Sok tekintetben méKarácsony előtt jártam Budapesten. Láttam áruval zsúfolt kirakatokat, telt áruházakat. Viszont megfigyeltem miként lótottak-futottak egyik üzletből a másikba azok, akik egy biMinden népgazdaság fejlődése folyamán olyan szakaszába érkezik, amikor már nem éri be a régi módszerekkel, irányítási-tervezési rendszerével. Rá kell eszmélnie arra: ha meg akarja állnia a helyét a világgazdaságban, új megpldások után kell néznie, új gazdaságpolitikát kell érvényesítenie, gazdasági reformot kell végrehajtania. Bonyolult, nemegyszer kényes kérdéseket vetettem fel magyarországi ismerőseimnek, barátaimnak. Tudatában vagyok annak, hogy sokszor kitérő, vagy homályos választ adtak. Nincs ebben semmi különös — és nem is vetem ezt szemükre —, bár nem „gazdasági kém" szerepében érdeklődtem az új magyar gazdasági reform eredményei iránt. Csupán öszszehasonlítást kívántam tenni, párhuzamot vonni a csehszlovák és a magyar új gazdasági mechanizmus között. Sajnos, ez nem minden vonalon sikerült. Mégis tudatára ébredtem, hogy Magyarországon nagy reklám, a helyzet dramatizálása nélkül — „de jure" és „de facto" — egyszeriben, minden kivétel nélkül kezdték érvényesíteni az új gazdasági mechanizmus következetesen kidolgozott komplex szabá lyait, és bár számos elvét még csak utólag kell majd teljes mértékben érvényre juttatni, a gazdasági reform egy éve már pozitív hatást fejt kl és előrelendítette a magyar népgazdaság fejlődését. DÓSA JÓZSEF *