Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-01 / 332. szám, Vasárnapi Új Szó

falu ÖNMAGÁT * U I I ovatovább néhány hete már, hogy órákat bolyongtam a faluban. Túlzás nélkül állíthatom, a csinosodó, új házak seregét felvonultató mintegy 900 lélekszámot kitevő falu arra ls bizonyíték, bogy elindultak azon az úton, mely a boldogulás, a növekvő jólét felé halad... Azon az úton, melyért a korlátlak ls harcoltak. Együd Béla pártelnöktől ugyanis megtudtam, hogy a falu régi „kommunista fészek", s a vörös Fülek után egyike azoknak, melyek a környéken forradalmi megmozdulásban az élen jártak. Bár az őslakosság idők folyamán román, olasz, német kőfaragó munkásokkal keveredett, ezek azóta jobbára elmagyarosodtak, kiállásuk mindig nagyon egységes volt. A múltban 10—12 csendőr őrködött, hogy a korlátl kommunisták akcióit megfékezze. Az elmúlt köztársaságban 100—110 kommunista volt a faluban, s a falusi pártszervezetnek ma 64 tagja van. A többi az üzemi szervezethez tartozik. A régi kommunisták közül mintegy 25—30 alapítótag, s 18 vöröskatonát ls találhatunk, akik annak idején fegyverrel a kézben küzdöttek a proletárhatalomért. Csak a tények Ismerete után értettem meg igazán a pártelnök spártai rövidségű jellemzését: Nevük van a korIátiaknak! S ezt a nevet nemcsak Bécs és Budapest bazaltkockái jelentik, hanem az a hírnév ls, melyet a hazai munkásmozgalomban kivívtak maguknak. Súlyos megpróbáltatást jelentett a falu számára a második világháború, mely mintegy 30—35 fiatalt szólított el. A falu azóta éli viszonylag nyugodt életét. Büszkék arra ls, hogy mintegy 40—50 kádert adtak a járásnak, akik a pártapparátusban, illetve a közigazgatás, üzemek. Jednota stb. szakaszán 'tevékenykednek. A falu összetétele szinte egyöntetűen magyar. A nemzeti bizottság dolgozói véleménye szerint mindössze 2—3 szlovák család él a faluban, a pártelnök szerint négy; a szlovák Iskola igazgatója nem mond pontos számot, de kevesli a becslést Ilyen Ismeretanyag birtokában próbáltam és próbálok ma is feleletet kapni arra a kérdésre, mely egy panaszlevél nyomán vitt a faluba. A panasz lényege: miért nincs Korlátin magyar Iskola? „Segítséget kérünk a magyar iskola miatt — írja többek között a levélíró. — A mi községünk tiszta magyar, és a felszabadulás óta még sincs csak szlovák Iskola, ami nagyon fáj nekünk, mert nem tudnak fejlődni a gyerekeink. Tavaly is húsz gyerek bukott meg, ez még sose volt. A község vezetősége jóváhagyta, de a szlovák tanító ezt megfékezte... A környékünkön mindenütt van magyar iskola, nálunk mért nem lehet ... Gyertek segíteni elvtársak, Korlátin sok rendes ember fog segíteni, ha nem jöttök segíteni, írunk a felsőbb szervekhez ... Azonnali segítséget kérünk, míg nem késő." Az Igazsághoz tartozik, hogy nem ez az első levél, amit — iskolaügyben — Korlátiról kaptunk. Éppen ezért vállalkoztunk arra, hogy a panasz végére járunk. A faluban elsőként Pavel Surlnát a szlovák iskola igazgatóját kerestük fel. A téma számára ismert, s láthatóan kissé idegesíti is. Főleg azért, hogy „bűnbakként" őt emlegetik. Néhány tömör mondatban felvázolja huszonhároméves ltt-léte történetét, s megmagyarázza, mi okozta a bukásokat. (Elsősorban a faluban levő lfjúsággondozó Intézet növendékeiről, főleg szlovák nemzetiségű diákokról van szó.) Nem vonom kétségbe állítását, s azt sem, hogy egy csaknem színtiszta magyar faluban, ahol huA dimbes-dombos gömöri táj úgy rejti magába a falut, mintha az a világ zaja elől menekülne a nagybucsonyi dombok övezte meghitt csöndbe. A menekülés azonban csak látszólagos, s csupán a földrajzi fekvés miatt tűnik úgy, mintha a falu a világtól elvonatkoztatva élné a maga életét. A Losonc-Fülek-Rimaszombat háromszögben fekvő K o r I á t i (szlovák nevén Konrádovce) gazdag múltra tekinthet vissza. Már régtől fogva a kétlaki életet élő falvak jellegzetes típusa, ahol a paraszti sors a (kőfejtő) munkássorssal találkozik. Ez a találkozás kétségtelenül előnyére válik a falunak, nemcsak a foglalkoztatás szempontjából, hanem a másfajta igények, közte a kulturális színvonalat illetően is. Míg ugyanis Medvesalja mintegy 11 községében sokan arra kényszerülnek, hogy munkalehetőséget keresve járják az országot, addig a korlátiak számára az állami gazdaság és a kőbánya viszonylag állandó és jó kereseti lehetőséget jelent. szonhárom éve működik, képtelenség nacionalistának, „magyargyűlölőnek" lenni, ahogy egyhelyütt a levél említi. S megértem azt a saját szem:pontú érvelését ls, mely a szlovák iskolán keresztül látja az érvényesülés jobb lehetőségeit a más nemzetiségű növendékek számára ... Megértem, mégha nem ls értek egyet vele. Ilyen és hasonló értelmezésben ugyanis az iskola legfőbb küldetése a nyelvoktatásban van, — és ez eleve vaskos tévedés. Nem is beszélve arról, hogy ez a nézet tulajdonképpen tagadja a nemzetiségi iskolák egyenjogú helyzetét, s globális ítéletet mond egy oktatási rendszerről, mely tudásanyagban, Ismeretekben semmivel sem ad kevesebbet — legalábbis nem volna szabadi —, mint az ország bármely más Iskolája. Persze, a tanítás színvonala iskolánként és falunként eltérő lehet, a starthelyzet lehetőségei azonban feltétlenül azonosak. Mint megtudtam, a magyar Iskola kérdése nem először vetődött fel. Az igazgató tud arról ls, hogy a tél folyamán „aláírásokat gyűjtöttek", s a nemzeti bizottság ls egyetértett a kéréssel. A maga részéről csupán egyet mondhat, a belratásokon a szülő szava volt a döntő, hogy hova íratja a gyermekét. A magyar Iskolába mindössze egy gyerek jelentkezett. Az Iskolának egyébként 103 növendéke van. Tehát ezek a tények, melyeket tudomásul kell venni. S hallottam egy másik észrevételt ls Šurina igazgatótól, mondván: „A front után mindenki szlováknak jelentkezett, sőt szlovák nyelvtanfolyamokra is jártak. Még az öregek ls." Persze, azóta nagyot változott a világ, s eltűntek azok a kényszerítő körülmények is, melyek akkor úgy megriasztották a csehszlovákiai magyarságot. Bár egyesek véleménye szerint ma is vannak még olyanok, akik „az állampolgárságot összetévesztik a nemzetiséggel". Ezt kissé élcelődve jegyzik meg, anélkül, hogy bárkit ls sértenének vele. Azt viszont, hogy a magyar iskola megnyitásának kérdése a HNB támogatása ellenére a „kútba esett", egyesek azzal magyarázzák, hogy a faluban az a hír terjedt el, hogy akik magyar iskolába akarják járatni a gyereküket, azoknak majd Balogfalára kell őket küldeni. Állítólag ez az oka annak, hogy a 18 jelentkezőből 10—12 vlszszalépett. A nemzeti bizottság elnöke, Sevejánl Károly szerint semmi akadálya annak, hogy Korlátin az Iskola megnyíljon, vagy hogy a két iskola békésen megférjen egymás mellett. A HNB eddig is, ezután is a legnagyobb megértéssel kezeli az ügyet. František Cilik, a rimaszombati járási tanfelügyelő szerint a járási szerveknek semmi kifogásuk sincs az Igény realizálása ellen. Ahol kellő számú jelentkező volt, ott a tanügyi szervek a feltételeket ls biztosították. S ennél többet ők aligha tehetnek. Kin múlik hát, hogy a panasz mégsem rendeződik?) A korlátiakkal való beszélgetés alapján kertelés nélkül kimondhatjuk, hogy elsősorban rajtuk. Vagy ha tetszik: egy szemléleten... Azt az elvet ugyanis, hogy a szülő dönti el, milyen iskolába járatja a gyermekét, teljes mértékben respektálni kell. Más lapra tartozik, hogy a pedagógiai propaganda és felvilágosítás dolgában — és ez nemcsak korlátl probléma — láthatóan mérhetetlenül nagy az űr. A szülők egy része ugyanis az oktatásban csak érvényesülési problémát lát. Ily módon az ú] generáció is az érvényesülés egyoldalú szemlélete szellemében él és nevelkedik. — Az első és második évfolyamban két nyelven folyik a tanítás, hogy szót értsünk a gyerekekkel — mondja az igazgató. S ahogy magam ls meggyőződhettem rőla, nemcsak otthon, hanem az Iskolaudvaron Is a magyar a társalgási nyelv. Mérhetetlenül nagy tehát az a munka, melyet a szülői ház segítsége nélkül az Iskola magára vállal, hogy eredményes munkát végezzen. S ezt a tényt igazságtalanság volna a korlátl pedagógusoktól is elvitatni. Az anyanyelvi oktatás jelentőségét ez azonban nem csökkenti. S e téren nemcsak Komenský elvére szoktunk hivatkozni, hogy minden nemzet a saját anyanyelvén válhat tudóssá, hanem arra is, az Iskola maga — bármilyen legyen ls a tanítási nyelve — még nem garantálja a több tudást, a magasabbra Jutást. Ez a tehetségen s az oktatómunka színvonalán múlik. A nyelv elsajátításának lehetősége ugyanakkor a nemzetiségi iskolákon ls biztosított, hisz — az érettségiig — több mint tlz éven át az anyanyelvnél nagyobb óraszámban tanítják ezt. S ez feltehetően arányban van azzal a lehetőséggel — hogy csak egy lapidáris érvet említsünk —, melyet a külföldi diákok kapnak az egyéves nyelvi előkészítő révén. E téren a kelet-szlovákiai kerületben meglehetően jő eredményeket értek el. A kerület magyar Iskoláiban két évvel korábbi adat szerint 85 százalék sikerrel fejezte be a kilencedik osztályt. Ez 4 százalékkal Jobb eredmény, mint a kerületi átlag, sőt valamivel az akkori országos átlagot ls meghaladta. Az érvényesülés eddigi eredményei különösebben nem lepnek meg. Két főiskolásról tudnak a faluban. Az egyik már végzett, a másik most folytatja tanulmányalt. Az érettségizettekről nincs áttekintésük, hisz ma már ez nem tartozik a „nagy kivételek" közé. Az anyanyelvi oktatásról szólva van azonban még egy szempont, amiről ritkábban szoktunk beszélni. S ez az, hogy a látszólag iskolai kérdésnek tűnő probléma mögött — ha ez tömegméreteket ölt — egy kissé a nemzet, vagy nemzetiség sorsa, jövője, kultúrája, is veszélyeztetve van. Nem véletlen, hogy a múlt század nemzetiségi elnyomása Idején, de azóta ls — szinte kivétel nélkül minden nemzetnél — oly erőteljes harc indult az anyanyelvi oktatásért. Ez volt ugyanis az alapja nemcsak a nemzeti lét kiteljesedésének, hanem a — megmaradásnak ls. „Ha a nemzet körülnéz önmaga körül, hogy a szellemi élet terén mit alkotott és valósított meg, ekkor önmagát öleli, szeretettel viseltetik önmaga iránt, magát látja, érzi, tudja és érti" — Irta annakidején Húrban. ... Egy nemzet, nemzetiség élete, kultúra, szellemiség nélkül csak utánzás, vagy tengődés. Az anyagi kultúra fejlettsége döntő szerepet játszik a társadalom fejlődésében, sőt a kultúrára is kihatással van, mégis a kultúra és a szellemiség az, mely nemcsak rangot ad, s megkülönbözteti egymástól a népeket, hanem egymás tiszteletére, megbecsülésére is serkent Találóan mondja Kosztolányi — és ez az anyanyelvek mindegyikére alkalmazható! —: „A

z a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, Írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom ... Ebben az egyedül való életben csak így nyllatkozhatom meg igazán... Csak anyanyelvemen tehetek Igazán én. Itt a fogalmak s azok jelei végzetesen, elválaszthatatlanul összeolvadtak. A kés-röl tudom, hogy culter, coteau, Messer, knlfe, coltello, naoalfa. Ha azonban valaki nagyon akarná, elhitetné velem, hogy tévedek. De a kés-ről senki sem hitetheti el velem, hogy nem kés". Nem véletlen, hogy a közelmúltban a nemzetiségi területeken oly határozott követelés hangzott el a szlovák Iskolák érdekében, hogy tizenötnél kevesebb diák esetében ls lehetővé váljék az oktatás. Persze, a Korláttk és Csécsek és kl tudja még miiyen más községek esete mégiscsak más. Elsősorban azért, mert nemzetlségt többségű faluról van sző, másodsorban azért, mert a szülők részéről hiányzik az anyanyelvi oktatás Igénye. A kialakult szemléletben, persze, szerepe van az 1945—47-es légkörnek, ma azonban erre hivatkozni. — felesleges. Szerepe van ugyanakkor annak ls, hogy az anyanyelvi oktatásnak huszonhárom év 6ta nincs hagyománya, s azóta a pedagógiai Indoklás ls más formában jelentkezik: a meglévőt védi, magyarázza. S ha Időről időre felbukkan egyeseknél az anyanyelvi oktatás Igénye, ebben tulajdonképpen a kétlaki életet élő falu szemlélete tükröződik. A korlátl tapasztalat azt mutatja — és ez a nemzetiségek esetében általános jelenség —, hogy elsősorban a paraszti szemlélet veszi újra és ismét védelmébe a kérdést, próbálja bizonygatni a maga Igazát. Az adott esetben a különböző szempontok felvetésén, s mérlegelésén túl azonban az újságíró nem tehet mást, minthogy leszögezze: a korlátl panaszt a korlátiak nélkül megoldani lehetetlen, elképzelhetetlen. Mert nem a szerveken, nem a hatóságokon, s nem is a pedagóguson múlik, hanem egyedül és klzárőlag a szülőkön. S a szülők joga e téren elvitathatatlan, még akkor Is, ha ezt a példát — véleményünk szerint — nem tekinthetjük követésre méltónak ... Mert onnantól, hogy a „gyerek úgy Is tud magyarul", messze az üt odáig, míg a saját kultúráját megérti, s a másokét befogadni képes. Dimbes-dombos táj ez a gömöri. Nem egyszer bújócskát játszik az emberrel, mégis kedves a szemnek... Igaz, az érdekek, problémák sokszor itt más fekvésben jelentkeznek, mint a Csallóközben, vagy a Bodrogköz vidékén... Mégis igazságtalanság volna azt állítani, hogy lemondtak azokról a jogokról, melyeket egy szocialista ország biztosít a nemzetiségek számára. Láthatóan ragaszkodnak ehhez, mégha a jogok mindegyikével nem is élnek. ... Ez viszont már annyira korlát! „belügy", mely a külső szemlélő párttatlanság igényli. A korlátiak érdekében ugyanis csak a korlátiak dönthetnek ... FONOD ZOLTÁN