Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-08 / 339. szám, Vasárnapi Új Szó

„A nyelv kard és egyben pajzs ls. A sző a leghatalmasabb fegyver!" (Kórész, egyiptomi iródiák) ártatlanul kezdődött a dolog. EzerkilencszázhuM szonhét április 19-én még senki sem tudta, hogy *" aznap este kezdődik meg a cseh avantgardeszínház történetének egyik, tizenkét évig tartó hősi fejezete, melynek a müncheni árulás vet véget és a kolfaborálásra vágyva vágyó rendőrtisztviselők írják meg majd a nekrológját, betiltó rendelet formájában. Azon az emlékezetes napon a prágai Kisoldali Umelecká Beseda színjátszó termében, ahol akkortájt a Devétsil Felszabadult Színháza székelt, véletlenül odatévedt egyetemista műkedvelők, ahogyan azt diákkörökben mondták, saját szakállukra mutattak be Vest pocket revue címmel (Mellényzsebrevű) egy mulatságos komédiafélét. Ennek a diáktréfának a divatos és egzotikusan hangzó idegennyelvű elnevezése mellett, a Vigalom alcímet adták. És az előadás bebizonyította, hogy a Vest Pocket revue valóban vígság, vigalom, a szó legtisztább és legmélyebb értelmében. A szerző, Jirí Voskovec volt és J. W. Rich, a két alig húszon fölüli egyetemista. Ök voltak a darab rendezői is, s ök játszották a főszerepeket, mégpedig olyan kiválóan, annyi eredetiséggel, hogy a Devétsil véletlenül jelenlévő tagjait, írókat, festőket, zenészeket és színészeket, valamint a Felszabadult Színház rendezőjét Jiíí Honzl-t nemcsak hogy meghökkentették, de kimondottan lázba hozták! A darab szellemessége, a két főszereplő ötletessége, az elgondolások újszerűsége, valamint a rögtönzések éles logikájú humora, melyet Voskovec és Werich a legabszurdabbnak látszó esztelenségek színes köntösébe bujtattak, rádöbentette az új színházi formákat kereső J. Honzlot és J. Frejkát, valamint az átmenetileg ott vendégszereplő ifjú E. F. Buriant, hogy két ismeretlen egyetemista műkedvelő megelőzte őket. Jirí Voskovec és Jan Werich a gyakorlatban mutatta meg, milyen is legyen az az új színház, melyet a bomlásban levő polgári társadalom operettjeivel, ötlettelen, sekély de annál sikamlósabb kaboretműsoraival szembe lehet állítani, s amely az őszinte, gyermekien tiszta kacagást váltja ki a nézőből. Jiŕi Honzl, a Felszabadult Színház „principálisa" nyomban befogadta a két újítót és leszerződtette őket a színházhoz, ahol egy ideig még két műsor „futott" egymás mellett. A komoly Coctean, Nezval, Machen, Vančura darabok meg a két bohóckodó exdiák komédiái váltakoztak a színpadon. Ám két esztendő leforgása alatt Voskovec és Werich teljesen meghódították a színház állandó közönségét, sőt műsoruk egyre több, újabb publikumot vonzott. Amikor pedig J. Honzl Brnóba távozott, az új triumvirátus, Voskovec, Werich és Ježek, a kiváló zeneszerző és muzsikus, aki E. F. Burian rábeszélésére lett a társulat tagja, vette kezébe a Felszabadult Színház művészi irányítását. A menedzserek pedig, a jószimatú Josef Háša, valamint Adolf Glukauf á főváros szívébe, először az Adriába, majd az ,,U Novákú" ezerülőhelyes színházban telepítette le V-W kollektíváját, amely a Felszabadult Színház név alatt működött — egy rövid időszakot kivéve — mindvégig. Dk hárman Jiŕi Voskovec, a dijoni líceum egykori ösztöndíjasa és eminense a Sázava völgyében született. Dédanyja, valamint nagyanyja francia nő volt, apja Vilém Wachsmann, pedig nagy cseh hazafi, aki a múlt század kilencvenes éveiben, a Badenai féle elnemzettelenítő nyelvrendelet elleni tiltakozásául csehre fordította nevét, majd kivándorolt Oroszországba és ott a pravoszláv vallásra tért ót. Az orosz-japán háború előtti pogromok azonban arra kényszerítették az öreg Wachsmann-Voskovecet, hogy térjen vissza a Sázava kies tájára. Itt született 1905-ben Jiŕi, a cseh Ramon Novarro, okit a hazai filmproducensek is felfedeztek. Szerencséjére a félresikerült filmekben a Sázava-völgyi Rodolpho Valentino nem nyújtott kielégítőt, s ez a véletlen mentette meg őt a Felszabadult Színház és az egész haladó cseh kultúra számára. Társa és partnere Jan Werich kocsmáros családból származott, s nem lehetetlen, hogy a kis Honza éppen édesapja kocsmájában leste el a törzsvendégektől azt oz emberien mély komikumot, mely nem sért s nem bánt, csak mulattqt. Jóllehet Werich már fiatal korában hajlamos volt a hízásra, rendkívül fürgén mozgott, arcmimikája pedig annyira megkacagtatta ismerőseit, hogy szülei és tanítói, amikor a kis Werich gyerek csínytevéseive! feldühítette őket, a pokol helyett cirkuszba küldték Honzát — bohócnak. Jan Werich azonban nemcsak kiváló bohóc és színész volt, hanem gyorsbeszédű szónok és filozófus, tréfacsináló, akinél a leglogikátlanabb dolgok is logikusnak, érdekesnek, sőt drámainak tűntek. Legnagyobb erénye mégiscsak a mindent aktualizáló, bíráló és csúfolódóan szellemes improvizáció, melyhez az éleslátás, mellett a gyors és szellemes képzelettársítás járult. S így aztán, amikor ez a két egyetemista, aki komoly polgári hivatásban akart sikert aratni, a műkedvelők színpadán egymásra lelt, ott hagyott csapot-papot és clown ruhát öltött, mulattatott, bohóckodott, majd későbben a nevelés fegyverével és a szó erejével harcolt az erőszak és ennek zsoldosai ellen. Mint színész és rendező, bohóc és szövegkönyv-slágerszövegíró, a V-W kettős túlnőtt a hazai erdőn és semmivel sem maradt el a híres Stan és Pan meg a Pat és Patachon komikuskettős mögött. Ellenkezőleg! Ha Voskovec és Werich bohóckodásában és színészi teljesítményében az intellektuális magvat is figyelembe vesszük, akkor minden túlzás és szerénytelenség nélkül állíthatjuk, hogy a divatos világsztárokat is felülmúlták. Am a zsizskovi szabómester fia, Jaroslav Ježek nélkül a Felszabadult Színház nem lett volna azzá, amivé lett, és_V-W dicsőségé Is' halványabb lenne egy árnyalattal. Ježek, éz az. égkékszemű zseni, aki három éves korában egy rcsw \ sikerült szemoperáció következtében egyik szemére megvakult, a másik pedig fokozatosan vesztette el látóképességét, a' modern cseh zene nagyjai közé tartozik, aki K. B. Jirák, Alois Hóba majd Albin Sima legkiválóbb tanítványa volt, s akinek szerzeményeit Josef Suk nem győzte eléggé dicsérni. A fiatal Ježek, (35 éves korában halt meg. a második világháború alatt New Yorkban), E. F. Burian biztatására lépett fel első ízben a Felszabadult Színház pódiumán, hogy aztán a keserves végig barátja és bajtársa legyen Voskovecnek és Werichnek, harmadik tagja, a nagy triumvirátusnak. A V-W szövegekre komponált melódiáit világszerte, még itt nálunk a Csallóközben, a Garam völgyében és a Tiszaháton is dúdolják, fütyörészik. Komoly szerzeményeit viszont, melyek New Yorktól — Tokióig, minden számottevő zenekar műsorán szerepelnek, úgy vélem már kevésbé ismerik. .. íseli Mint már említettem, Jiŕi Voskovec és Jan Werich egyáltalában nem készültek színészi pályára. Mindketten szolid, polgári családból származtak. Nem voltak forradalmárok, csupán fiatalok, akik tehetségük, műveltségük és irrtellektjük segítségével ráhibáztak az újra, a modernre, ami egyben haladó is volt. Ezért lett színházuk a szellemileg fiatalok színháza, ahol a tréfák és ötletek, szellemességek kiapadhatatlan gejzírje mindenkit felüdített, visszaadta az embereknek a munka-és életkedvét, optimizmusát! V+W nem akarták a világot megváltoztatni, sem társadalmi rendszereket és kormányokat megdönteni. Mulattatni akartak, szórakoztatni és bohóckodni. Ez a program a prágai polgárságnak meg is felelt, midaddig amíg a két kedvenc clown nem kezdte el a éseh főváros és az ország társadalmának fonákságait ostorozni. Erőszak es zsoldosok ellen amíg nem pellengérezték ki a kis- és nagy estélyi-ruhás hölgyek szellemi tunyaságát és műveletlenségét, a szmokingos és frakkos erkölcscsőszök amoralitását, amíg nem látták meg, hogy a rend és biztonság őrei, törvények és gumibotok, vagy szükség esetén puskagolyóval a szemérmetlen és embertelen kizsákmányolók érdekeit védik az éhező munkástömegek, a nélkülöző értelmiségiek jogos követeléseivel szemben, amíg nem mondták ki, hogy Hitlernek és Mussolininek Csehszlovákiában is meg van az ötödik hadoszlopa, a hazaárulók, a diverzánsok, és az eljövendő kollaboránsok légiója, amely egy esetleges népfront kormány délibábjától megrémülve Hitlerhez imádkozik, Hitlert hívja és vele lepaktál. Ezért tehát érthető, hogy az első időkben a V+W irányítása alatt lévő Felszabadult Színház kizárólag a mulattatást és a megnevettetést tekintette elsődleges feladatának. A Vest pocket revue után (a rendőrség az ötödik előadás után betiltotta) a Szmoking revue, s egy Nestroy darab (Jól kitombolni magunkat) címmel következett. Utána a Gorilla, oz A kocka el van vetve került sorra. És hasonló, könnyű műfajt képviselt a Skafander premier, az A tárgyalást elhalasztjuk, a Fata Morgana, a Dinamit sziget, az Észak—Dél ellen, no meg a Gólem is. Nem is csoda, hogy a prágai gazdagok szívesen jártak V+W előadásaira s dicsőítették őket szóban és írásban, mindaddig, amíg a Felszabadult Színház előadásain a társadalombírálat és az antifasiszta szellem nem volt túlságosan szembeötlő és ezáltal számukra kényelmetlen. A harcos humanizmus színháza Közben az európai helyzet súlyosbodott, az óvilóg felett viharfelhők tornyosultak, Hitler és Mussolini nem hagyott kétséget afelől, hogy mi vár Európa népeire. V+W ezt kénytelen volt tudomásul venni, főleg Július Fučík baráti, de komoly bírálata után, amely a CSKP hetilapjában a Tvorbában jelent meg. Voskovec és Werich, mint jó hazáfiak és demokraták ezúttal cselekedtek. A Caesar című darabban Mussolinit figurázzák ki s jóllehet, az események az ókori Rómában játszódnak le, a két clown (V+W) függöny előtti rögtönzései, melyek túlságosan is aktuálisak, mindenki számára érthetővé teszik, hogy a Felszabadult Színház arculata változik. Ezután egy súlyos tévedés következik, a Világ a rács mögött című darab előadása, hogy aztán a színház ismét javítson. A szamár és az árnyék cselekményei, akárcsak a Caesar-é, az ókorban játszódnak le, ám ennek ellenére a darab a fasizmus ideológiájának a keletkezését mutatja be és ítéli is el egyben embertelen kegyetlenségéért a nácizmust. A hiperbolát a nácik is megértik. A prágai német nagykövet tiltakozik és a csehszlovák külügyminiszter szívesen adja ki a parancsot: a darabból mindent el kell távolítani, ami sértené a nagy német szomszéd nemzeti önérzetét. A színház formálisan eleget is tesz a miniszteri rendeletnek, a közönség azonban továbbra is a régi szöveget énekli az előadás végén. És most már a hazai fasisztacsőcselék is háborog. Amikor pedig V+W bemutatják a Bolond és a hóhér című komédiájukat, amely súlyos sebeket ejt Hitler presztízsén, megindul a lavina. Nemcsak Berlin; nemcsak a prágai riérhet követség, nemcsak a henleinisták, hanem az agrárpártiak, a hlinkások, sőt a Szentiványiak is célba veszik o Felszabadult Színházat. A Venkov, o Národní politika és a hozzájuk hasonló szennylapok becsmérlik, ócsárolják, sértegetik sőt fenyegetik is a V+W kettőst. Ezerkilencszázharmincnégyet mutat a naptár. A két clown megriad. Hiába áll mellettük a köztársaság haladószellemű közvéleménye, V+W meghátrál és átmeneti időre feloszlatja a színtársulatot. Amikor az első ijedtség elmúlik, Nezval, Vančura, Čapek és Olbracht unszolására Voskovec és Werich visszatérnek a színházhoz. Székházukat azonban már operettesek foglalták el, úgyhogy átmenetileg a Rokokó színházban vernek sátrat és mint „Megbilincselt Színház" kezdik még az új évadot. Első bemutatójuk a „Rongyok balladája", Francois Villont, a középkor elátkozott költőjét mutatja be nagy sikerrel. A Villon versek parafrázisára készült zene kétségtelenül forradalmi tett volt és ezek a Ježek dallamok, valamint a V+W szövegek a köztársaság lerohanása után is népszerűek maradtak, sőt, a Hitlerrel és a Tiso rendszerrel szemben állók ajkán forradalmi dalokként hatottak. A közvélemény kiharcolja, hogy a Felszabadult Színház visszatérhessen régi rezidenciájába, az U Novakú színpadjára. Werichék hálából, valamint aiért is, hogy az ország népének antifasiszta szellemét megszilárdítsák, két vagy három problémamentes bemutató után a Nehéz Borbálával lepik meg a nagyközönséget. A történet ezúttal Hollandiában játszódik le, ám a hatalmas szomszéd intrikáiban, aljasságában, ráismerhetünk a Csehszlovákia létét fenyegető Harmadik Birodalomra, A nemzetközi helyzet ekkor már túl feszült volt, Hitler lerohanta Ausztriát, Henlein benyújtotta nyolc pontból álló követelését, melynek elfogadása a Köztársaság létét ásta volna alá. És ebben a légkörben bizonyította be bátorságát a két bohóc, amikor a „Pest na oko", avagy a Cézár.fináléját mutatta be. Ez volt a Felszabadult Színház utolsó premierje, működésének epilógusa, dicséretre méltó betetőzése. A darab az elejétől kezdve mindvégig a fasizmus barbárságát, kultúrellenességét és bestialitását vette puskavégre. Majd München jött, a Belügyminisztérium, valamint a rendőrtisztek is működésbe léptek. A Felszabadult Színházat bezárták, Voskovec és Werich, valamint Ježek tengertúlra menekültek. Šmeral, Filipovsky, Hrušinský. Záhorský és mások pedig itthon maradtak és várták az idő beteljesedését, rosszban, jóban, egyaránt. I

'gy végződött a két világháború közötti baloldali művészi avantgarde történetének egyik halhatatlan fejezete, amely soha többé már meg nem ismétlődhetik. Az emigrációban elpusztult a kiváló Ježek, Amerikában él és alkot J. Voskovec. A Felszabadult Színház triumvirátusából, csupán Ján Werich él köztünk, és szavaival a legkomorabb időkben, optimizmust, lelket önt e megpróbáltatásokkal sújtott kis ország népébe, hogy kitartásra ösztönözzön öreget és fiatalt. Werich inkább a Rongyok balladájának egyik hőse mint a „császár pékje", aki a kezdet kezdetén csak szórakoztatni akart, de harcos humanizmusa bajvívóvá avatta őt, akárcsak J. Voskovecet, úgyhogy Ježekkel együtt, mindhárman az antifasiszta baloldal harci lobogója alá sorakoztak fel, hogy egészséges nevetéssel, a szatíra szavának erejével és fegyverével harcoljanak oz erős

:zak, az embertelenség és a felbomlott ész zsoldosai ellen, következetesen,"áihatatosan és példamutatóan. ' BARSI IMRE