Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-05 / 336. szám, csütörtök

PÁRIZSI LEVÉL A MODERN ZENE NAPJAI Párizsban véget ért az idei évad alighanem egyik legérdekesebb művészeti eseménysorozata: a modern zene napjai. A modern zene idei négy napját annak a négy mesternek szentelték, akik a mai avantgarde élén haladnak vagy haladtak. Az első nap „hőse" Edgár Varése a francia származású, Amerikában letelepedett zeneszerző volt, akit az Ifjú muzsikus nemzedék elődjei közt talán leginkább tisztel. Nálunk vajmi keveset tudunk erről a Bartók—Sztravinszkij—-Schönberg-generációhoz tartozó mesterről, Igy hát megpróbálom egy-két vonással bemutatni. Varése 1885-ben született Párizsban, s 1959-ben halt meg. 1916-ban települt át az Egyesült Államokba. A konzervatív zenetörténet alig-alig foglalkozott vele, s akik már elismerték Schönberget, Sztravinszkijt, még azok ls lebecsülték ennek a félévszázadot előreugró zseninek a jelentőségét. Becsülni tulajdonképpen ma ls csak a legradikálisabb avantgardisták becsülik, de azok aztán szinte egyedülvalóként. Minthogy azonban Varése Inkább a közelmúltat jelenti, -hadd szóljak Inkább a máról, s kezdjem a Xenakis-nappal. Már csak azért ls, mert számomra ez volt a legnagyobb élmény. S úgy hiszem, mások előtt ls végleg bebizonyosodott, hogy ez a Braillában született (1922-ben) görög származású fiatalember az újabb zeneszerző-generáció egyik jeles személyisége. A Xenakls-nap különben ugyancsak vitával kezdődött (A zene és a matematika kapcsolata címmel) a Modern Művészet Múzeumában, s ennek a vitának volt díszvendége Lévl-Strauss, a strukturalizmus koronázatlan királya. Mit szólhat a magamfajta autodidakta zenerajongó Xenakisrói? Hiszen a Xenakis-zene (ha szabad még egyáltalán zenének nevezni) nemcsak rajongást igényel, minthogy Xenakis nemcsak zenész, de matematikus, meg építész (Le Corbusiernél tanult), meg fizikus s mindezen tudományok tapasztalatai szervesen beleépülnek a müveibe, óvatosan kell, hogy Ítéletet mondjon róluk az ember. Nem is akarok hát másról beszélni, csak arról a két műről, amelyet érzésem szerint megértettem, amelyek úgy hiszem a rengeteg kísérlet után az eredményt, a beteljesedést jelentik. A két nagy szám a „Bohor" volt és a „Nuits". Lehet-e „Bohorről" egyáltalán Írni? Ogy írni, hogy a tökéletlen mondatokon ét is megérezzen az olvasó valamit az élményből? Ha lehet, csakis a legprecízebb tudomány nyelvén lehet, vagy a líráén. Minthogy én e másodikkal próbálkoztam, legcélszerűbb lesz talán, ha ebből másolok Ide részletet: „Bohor. Elsötétített terem (elsötétített ablaka). Üres pódium. A zene termőföldje: a gép. Talán először halljuk zenében a kozmosz hangjait. Vagy az atomhalál-utáni apokalipszts csendjét? Sokk-hatás. Többen elmenekülnek. Többen (nők) sikoltoznak. A legtöbben betömik a fülüket. Ok a legboldogabbak. Ok azok, akik azt hiszik, hogy majd akkor is betömhetik a fülüket. Behunyhatták a szemüket. Elsötétíthetik ablakaikat. Hogy ne lássanak semmit. Hogy ne halljanak semmit." S ha már a líránál tartunk, folytassam a hangot az „Éjszakák"r61 (Nuits), erről a tizenkét szólamra írt „kórus'-kompozícióról, amelynek ez volt a párizsi premierje: „Nuits. Tizenkét szólam. Tizenkét elhagyatott ember fenn a pódiumon. Mindegyik mást énekel. Énekel? Ha a kutyák ugatását éneknek lehet nevezni. Ha a farkasok üvöltését éneknek lehet nevezni. Ha a hullák csöndjét éneknek lehet nevezni. Tizenkét szólam. Tizenkét elhagyott ember fenn a pódiumon. Nuits. A zenetörténet új fefezete. A harmadik nap Luciane Berlóé. Az 1925-ben született, olasz származású, jelenleg az Egyesült Államokban élő Berio az avantgardista hármas (Xenakis—Berio—Pierre Henry) közül a „leghagyományosabb". Elektronikus úton előállított zenével ő alig-alig kísérletezik, két koncertjón elhangzott művelt is hagyományos együttesek, zenekarok adták elő. Igaz, ez a „hagyományosság" csupán Xenakishoz, Pierre Henryhez vagy mondjuk Stockhausenhez képest érdemli ki a nevét különben vérbeli avantgardizmus ez, ha nem is olyan értelemben, mint a többieknél. Berio, az olasz tradíciókhoz híven, az emberi hanggal dolgozik és kísérletezik a legszívesebben. Két hangversenye során többek között három ilyen műve is elhangzott. A délutáni koncert első száma: Priere pour voix seul (Ima egy hangra) például ugyancsak nem zene. Az „énekesnő" a csodálatos orgánumú Cathy Berberlan, kiáll a mikrofon elé s elkezd a kezében levő könyvből felolvasni, (ha úgy tetszik, imádkozni). Kezdi angolul, folytatja franciául, majd olaszul, németül, aztán megint angolul meg franciául, s mindezt szünet nélkül, egyikből a másikba, s végeredményben nem is „énekel" csak felolvas. De az olvasását kottázni lehetne, ha egyáltalán nem lenne lekottázva. A másik kísérlet a „Folk Song". Francia, belga, szicíliai, egyesült államok-bell, délolasz, örmény és azerbajdzsán népdalok „feldolgozása", Bartóki szinten. Az örmény származású Cathy Berberien megint csak „eredetiben" énekelt minden szöveget, s itt Is valószínű ugyanarról az esetről van szó, mint a Prierenél, vagyis a szerző által különösen kedvelt müvek újrakomponálásáról. Ha azt mondottuk, hogy az avantgardista hármasból Berio a leghagyományosabb, Pierre Henryre bízvást ráfoghatjuk, hogy ő viszont a legradikálisabb (az egész avantgardizmust beleértve). 1927-ben született, 1949-ben írta Plerré Schaefferrel közösen az első elektronikus zeneművet (Symphonie pour un homme seul — Szimfónia egy magányos emberért) s ő talán az egyedüli, aki azóta ls következetesen halad a megkezdett úton. A Pierre Henry-nap nagy eseménye a „János-apokalipszis" című elektronikus oratórium ősbemutatója. Nagy meglepetés volt ez az őratőrium. S nagy felfedezés még azok számára is, akik már úgy-ahogy elfogadják és értik a zenének ezt a fajtáját. Azt sikerült itt megvalósítani a szerzőnek, ami a legritkább esetben sikerül: a kifejezési eszközök megtalálták a kifejezésre alkalmas témát. Mert írtak már az apokalipszisről sokan, zenében ls feldolgozták jőnéhányszor, de gondoljuk csak el: lehet-e bármivel ls hívebben érzékeltetni János próféta apokaliptikus vízióit, mint épp az elektronikus úton előállított „hangokkal"? Pierre Henry ezt cselekedte. A felolvasott János-szöveghez „illusztrált". S az eredmény? Egy felejthetetlen, soha nem hallott művészi élmény. Végezetül valamit a közönségről. A hangversenysorozatot a Théatre de la Musique-ban rendezték. A terem 1300 férőhelyes, de minden egyes alkalommal zsúfolásig megtöltötte a többnyire fiatalokból összeverbuválódott, rendkívül lelkesedő, a jegyekért szinte ökölremenő közönség. A „Le Monde" külön megjegyezte ezt a tényt s megelégedéssel állapította meg, hogy lám, talán nincs is olyan nagy baj a modern zenével (modern művészettel?), mint ahogy azt szokás hirdetni, ha egy ilyen valóban „érthetetlennek" minősíthető hangverseny-sorozat iránt ilyen nagiy az érdeklődés. Igaz, Párizson kívül bárhol a világon ilyesmi nehezen képzelhető el. CSELfiNYI LÁSZLÖ ZENEKARI ESTJE November utolsó bérleti estjén osztrák zongoraművészt üdvözöltünk a bratislavai hang versenyterem dobogóján. Alexander Jenner Betthoven V. zongoraversenyével lépett a közönség elé. Jenner kitűnő manuális felkészültséggel és kifinomult muzikalitással rendelkező művész, akt nemes Ízlésével nem enged a „hálás" megoldások csábításainak. Tökéletesen kimunkált, kultivált Beethoven tolmácsolást nyújtott, de az átforrósodás élményével valahogy mégis adósunk maradt. Mintha a fiatal művészben a mélyebb érzelmeket is az intellektus kalauzolná. Az első tétel pátoszát, szenvedélyét, a beethoveni dacosan büszke életérzést leiidézte ugyan, de nem fejlesztette tovább, nem röpítette fel a csúcspontra. Billentése rendkívül érzékeny, ami a lassú részekben lehetővé teszi a lírai közlés finom árnyalatalt. A viharos zárótételt is frissen, rugalmasan modellálta. A közönség ünneplését bécsi vendégünk egy Chopin Impromptu előadásával köszönte meg. A choplni zongoramuzsika érdekes módon jobban magával ragadta. Egy szólódarab tolmácsolása persze egészen másfajta előadási feladat. A művész körül talán meglazult a nagyszabású zongoraverseny tökéletes kidolgozottságának kissé túl szorosra zárt kerete, és Igy játékán szabadabban áttört a közlés személyes ereje, közvetlensége. Dr. Rajter eleven, természetes fogalmazásában a hangverseny üde színfoltját jelentette Suk op. 6-os jelzésű Es-dúr Vonós-szerenádja, a cseh zeneköltő bűbájos ifjúkori alkotása, amelynek derűjét, harmóniáját még nem zavarták meg az élet sötétebb hangjai. Ezen az estén az örökszép Trisztán-legenda két részének előadásával Wagner ls szóhoz jutott. A nagy zenedráma nyitánya és befejező Jelenete, Izolda halála, tehát a mű két ellenpólusa, a kezdet és a vég többnyire egésszé kapcsolódva hangzik el a hangversenypódiumon. A wagneri mítosz ma már távol áll tőlünk, de a szenvedélyes Trisztán-stílus, a legbensőbb lelki folyamatokból teremtett muzsika, a „vágy zenéje" ma is megragadja a hallgatót. A közönség örömmel tapsolta meg művészeink szép teljesítményét. HAVAS MÄRTA • KAREL ČERNOCH, a neves táncdalénekes december folyamán 10-tagú beat-együttesével néhány fellépést tart Szlovákiában. A szlovákiai táncdalrajongők az énekest főleg a Bratislavai líra óta ismerik. „Egészen küzönséges dal" clmfi saját szerzeményével második dijat nyert. A művész szlovákiai körútja során elfiször december 8-án Bratlslavában, a Kultúra ós Pihenés Parkjában lép fel, majd Oskar Gottlieb, ax Ismert konferanszié társaságában ellátogat Érsekújvárra, Nyltrára és Aranyosmarótra. E. Dlhý SZÜLÖK, NEVELŐK FÓRUMA A család és az iskola kapcsolata Orsón Welles Déli csillag című filmjében, melyet Afrikában forgatnak. Foto: ČSTK — UPI A gyermek születésének pillanatától az óvodáskorig társadalmunk legkisebb közösségében, a családban nevelkedik. Három-négyéves korig a gyermek nevelését többnyire a szülők irányítják. Az óvodáskortól a nevelést két, sőt több tényező is befolyásolja. A családi" nevelést kiegészíti az óvodai, majd az iskolai nevelés, illetve a társadalmi közösség és a környezet hatása. A nevelési tényezők növekedésével az egyes tényezők közt feltétlenül összhangot, illetve kapcsolatot kell teremteni. Sajnos ez a kapcsolat nem mindig kielégítő, esetenként nagyon laza, vagy csak alkalomszerű. Sőt, találkozunk kirívó esetekkel ls, amikor például az apa nem tudja, hányadik osztályba jár a gyermek, vagy kl az osztályfőnöke. Sok szülőnek talán hihetetlennek tűnik ez a megállapítás, de pedagógiai ténykedésem folyamán sajnos már többször is találkoztam Ilyen esettel. Ennek igazolására megemlítek egy példát. A kilencedik osztályosok évzáró ünnepségén találkoztam olyan szülővel, akit a kilenc év alatt nem volt szerencsém megismerni. Az apa beszélgetés közben elmesélte fiatalságát, majd rátért családi körülményeire, nehézségeire. Milyen hasznos lett volna, ha legalább néha felkereste volna az osztályfőnököt, hogy elmondja a gyermek problémáit. Talán megakadályozhattuk volna a tanuló visszaesését. Az osztályfőnök a későbblek folyamán elmondta, hogy csak egy alkalommal jutott el a szomszédos tanyára, a gyermek nagyszülei azonban nem árulták el a család zilált életét. A pedagógusok hiányolják, hogy a gyengébb tanulók szülei ritkán látogatnak az iskolába és kevés érdeklődést tanúsítanak a gyermek tanulmányi eredményei és magaviselete Iránt. Csak akkor keresik fel a pedagógusokat, ha a gyermek körül nincs minden rendjén. Nagyon lényeges pedig, hogy a család és az iskola közt rendszeres együttműködés és szoros kapcsolat alakuljon ki. Ennek több formája is ismeretes: a szülői munkaközösségben végzett aktív munka, az osztály szülői értekezleteinek rendszeres látogatása, a tanulók munkájáról szerzett értesülés, a szülői akadémiákon való részvétel, a szülői munkaközösség és az iskola rendezvényein valí megjelenés, a családlátogatás. illetve az Iskolaigazgatóval és az osztályfőnökkel folytatott beszélgetés. Szükséges, hogy a szülők aktívan részt vállaljanak a szülői szövetség munkájából, s hogy tevékenységük ne legyen kényszerízű, vagy csak formális, hanem az iskola iránti szeretet és odaadás serkentse őket. A szülők kezdeményezésükkel és javaslataikkal segítsék elő az Iskola munkáját. Az Iskolát tekintsék a gyermek második otthonának. Ne legyenek érdektelenek és közömbösek az ott folyó munka Iránt. Iskolánk szülői számára igen szép példa a vsetíni testvériskola szülői közösségének munkamódszere. Látogatásunk alkalmával a szülőt munkaközösség elnöke az új Iskola bemutatása során megjegyezte, hogy a politechnikai műhelyt a szülők segítségével rendezték be, a biológiai szaktantermet ls ők alakították át, a torna- és a játékfelszereléseket pedig az üzem dolgozói készítették. Ezek hallatára Irigyeltem, de egyben csodáltam is a szülök nemes gondolkodását. Az osztály szülői értekezlete a kapcsolat szűkebb körű formája. Ilyen értekezleteken az osztályfőnök csupán egy-egy osztály problémájával foglalkozik, tehát családiasabb hangu• A NYUGATNÉMET Luchterhand Verlag sorozatban jelenteti meg az emigrációba kényszerült görög költők verseit. A másfél éve megindult sorozat minden kötete hét verset tartalmaz, külön-külön lapra nyomva, különböző tipográfiával, plakátszerű kivitelben. lat és meghittebb légkör alakulhat kl. Az osztályfőnök tájékoztathatja a szülőt a tanuló munkájáról, előmeneteléről és magatartásáról, alkalma nyílik, hogy megmagyarázza a gyermek tanulásánál felmerült esetleges nehézségeket. A tanító számára lehetővé válik, hogy közelebbről megismerje a szülőket és bizalmasan elbeszélgessen velük. Az ellenőrző könyv ls az Iskola és a szülők közti kapcsolat megteremtésének egyik formája. A szülőknek azonban tudniuk kell, hogy az ellenőrző könyvecske csak részben tájékoztatja őket a tanulók munkájáról. Az osztályzatok ugyanis csak bizonyos mértékig tükrözik a tanulók munkáját. A tanító több forrás és számos apró mozzanat alapján formál vőleményt a tanulóról. A komplex értékelést a gyermek aktivitása, szorgalma, magatartása, az órán és a szakkörben kifejtett tevékenysége alapján történik, tehát nemcsak a feleletelnek átlaga határozza meg. A szülők részéről nagyon helytelen, ha az elégtelen osztályzatokat az ellenőrző könyvben nem írják alá, vagy ha a rossz jegyet durva szidalmazás, esetleg testi fenyítés kíséri. A gyermek félelmében névhamisításra és hazudozásra kényszerül. A szülők pedagógiai ismerete- . inek elmélyítését segíti elő az ún. szülők akadémiája. A több éves gyakorlat azt mutatja, hogy a különféle felvilágosító előadásoknak — a szülőkön kívül — mindenekelőtt a tanítók látják hasznát, mivel megkönynyltik az iskolai és a szülői nevelés összehangolását. Az előadások hozzájárulnak a szülők Ismereteinek növeléséhez, és évek során átformálják gondolkodásmódjukat ls. Nagyon lényeges, hogy a szülők részt vegyenek az iskola egyéb rendezvényein is. Például az ismerkedési esten, a közös kiránduláson stb. Az ilyen akciók kitűnő lehetőséget, biztosítanak, hogy a szülők és a pedagógusok meghitt baráti légkörben megismerjék egymást, elmélyüljön a kapcsolatuk. Minden pedagógus óhaja, hogy a szülők látogassák az iskola rendezvényeit, például a diákkarnevált, a színielőadásokat, sportbemutatókat. A pedagógusok rendkívüH* nagy Jelentőséget tulajdonítanak a családlátogatásnak. Ennek folyamán megismerik a tanulók személyiségét, környezetét, lehetőségeit, a gyermek és a szülő közti kapcsolatot, a testvérek egymáshoz való viszonyát, a család szociális helyzetét és ezáltal sok olyan kérdésre kapnak választ, ami a gyermek alaposabb megismeréséhez vezet. A szülői értekezletein nem mindem szülő beszél szívesen a család körülményeiről. Ha viszont felkeressük őket otthonukban, gyakran szó nélkül is sok mindenre választ kapunk és a szülők is bizalmasabban elbeszélgetnek velünk. A családlátogatás során szerzett észrevételeinket okvetlenül jegyezzük fel a tanuló személyi lapjára, mert ez megkönnyíti az értékelést. A nagyobb iskolákban a szülők számára külön fogadónapokat tartanak. Ilyenkor az iskolaigazgató a szülők rendelkezésére áll és készségesen útbaigazítást ad. Ügyeljünk arra, hogy az osztályfőnököt tanítás alatt ne zavarjuk, hanem várjuk meg az óraközi szüneteket és csak akkor beszéljük meg ügyes-bajos dolgainkat. A csengetés után ne tartsuk fel a tanítót, mert a 10—15 perces beszélgetéssel megrövidítjük a tanítási Időt és ezzel a gyermekeket károsítjuk meg. Az elmondottakat összegezve megállapíthatjuk: számos lehetőség van a szülők és a pedagógusok közti kápcsolat megteremtésére, s ezen keresztül az Iskola és a szülők mun- f kájának összehangolására. Lé- £ nyeges, hogy a szülők, de a pedagógusok ls éljenek ezekkel a lehetőségekkel, hiszen a megértéssel párosult összefogás kö- XII. 5 zös munkánkat; segíti elő s ez mindenekelőtt a gyermek Javát m szolgálja. W^ TELEKY MIKLÖS, Nagymegyer w 19611.